[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]
Huha itt aztán van törihegy:)
Nos akkor írok is néhány véleményt:)
Jenny: Nagyon nagyon tetszik az első rész:)Folytatást:)
Liz: Hát igen a bátyus barátja:)
Folytasd hamar:)
Bluefan: Jó a francia nyelvtudásod:) Folytatást:)
Na jó lehet felteszek egy nyamvadt rész....
Aliz |
WÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! Ezt a töri áradatot! :D:D:D Hát...nem is tom mit írjak..csak annyit: FOLYTATÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁST!!!!!!!!Mindenkitől folytatást követelek!!!!!!!!!!!!!
bebe |
|
Hello mindenkinek!!
Én is kezdtem egy töribe, remélem nem baj!!! :D
1. rész
Azt mondják, hogy a szerelem a tinikor legrosszabb része, amikor én most tartok annál, ami nem a szerelem, hanem a munka!!!! Felvettek egy fagyizóba, ahol nem kell túl sok mindent csinálni csak fagyit árulni, de hát olyan unalmas… Uhh, amúgy Jennifer Costa-nak hívnak, a bemutatkozás nem az én erősségem. J
- Hello Jen!!! – jött oda hozzám Christy az egyik barátnőm. – Első nap, milyen??
- Őszintén?! – kérdezem felháborodottan. – Borzasztó!!!!! Hát milyen lehet szerinted dolgozni, ez gáz!!!!
- Jaj, menj már, el vagy kényeztetve!! – csípőre teszi a kezét, és sajnos igaza van, de ezt nem bírom elfogadni. J
- De Antony-nak nem kell dolgoznia, pedig ő még idősebb is tőlem 2 évvel!! – nyafiztam. J
- Borzasztó vagy, de én húztam, randim van…!! – vigyorog, majd elment.
- Majd mesélj!!! – kiabáltam utána.
Untam magam egyedül, valamikor bejöttek, sőt, elég sokszor, közben, ha egy pasi jött be, úgy velem egykorú, akkor végig mértem, de hát nem volt egy helyes srác sem. L
- Hi hugica!!!! – jött be a boltba a bátyám, Antony, a 2 haverjával plusz 1, akit még nem láttam, de nem nézett ki rosszul, de már láttam jobbat, mondjuk a másik haverját. J
- Hello mindenki…. – köszönök unottan.
- Mi az Jenny, nem tetszik a munka? – kérdezi Duncan. Hülye szemét, ő a leghelyesebb, de a legszemetebb is!! Legalábbis én ezt tapasztaltam. J
- Úgy nézek ki, aki örül neki?! De amúgy is, nem mindegy? Kell a pénz. – válaszoltam vissza úgy, ahogy ő szokott nekem, olyan jó flegmán. J
- Jól van, na, de felkapta valaki a vizet.
- Na, jó. Pörögjünk, mit akartok?
- Jaj, ne csináld már Jenna!! Szerinted?! Hát fagyit!! – tárta szét a kezét Ant.
- Oké-oké… – mondtam, mint mindig unottan. J
Remélem nem lett uncsi, és ha tetszik valakinek, akkor léccy írjon és, akkor folytatom!!
Kiss: Jenny |
Hello csajszik!!!
Bluefan: Már a Hungary-ra írtam neked, de most itt is!! :D Nagyon kircsi vagy, csak így tovább!!!!!!!! ;) :D
Liz: Ez a töri is jó volt, és baromira emlékeztet egy bnőmre, lehet, h baromság, de az is lehet, h te vagy, főleg ezek e nevek.. Kim, Hilary, Liz, aztán Lee a bátyjád... Na, mindegy, ha tod, ki vagyok, akkor plíz válaszolj nekem!!!! Thnx!!!!
Tasha |
Már fel is raktam a kövi részt, remélem ez is tetszeni fog.
2. rész
Tehát beszélgettünk Dunk-kal. Nagyon aranyos srác. Jó lenne, ha már túl tennék ezen a dolgon, mármint ezen a szakításon. De jó érzés, hogy ilyen sokan szeretnének segíteni. Még beszélgettünk egy darabig Duncan-nel:
Dunk: Na, jó. Nekem mennem kell. Örülök, hogy beszélhettünk.
Én: Kössz, hogy meghallgattál. Jól esett.
Dunk: J Ígérd meg, hogy nem fogsz többet sírni.
Én: Hát … nem ígérem biztosra, de megpróbálom mellőzni a dolgot.
Dunk: Akkor oké – indult ki az ajtó(mon).
Én: Várj!
Dunk: Igen? – nézett vissza.
Én: Kikísérlek.
Dunk: Öm … kitalálok.
Én: Azt gondoltam, de attól még kikísérhetlek, nem? J
Dunk: De. Mért ne?
Én: J - elindultunk lefelé – amúgy Lee hová ment el?
Dunk: Nem mondta. Csak kapott egy telefont és mondta, hogy sürgősen el kell mennie.
Én: Áhh, értem – közben odaértünk az ajtóhoz. A kezem hátul volt a farmerzsebemben – akkor, szia – nyitotta ki Duncan az ajtót.
Dunk: Szia – érdekesen nézett rám, majd elment, én pedig bezártam az ajtót, aztán neki dőltem és sóhajtottam egy nagyot. Megfogtam a homlokom, majd felmentem a szobámba. Felfelé menet hallom, hogy valaki csenget. Kinyitottam az ajtót.
Én: Hello, Jen. Gyere be.
Jen: Csá, Lizum. Mizú? Láttam, hogy egy pasas ment tőletek. Csak nem máris bepasiztál?
Én: Hülye vagy?! Csak a tesóm haverja.
Jen: Hol a tesód?
Én: Mit toom én?! Elment valahová.
Jen: Akkor ez mit keresett itt, ha Lee nincs itthon?
Én: Jenny, maradjunk annyiban, hogy hosszú.
Jen: Ööö … oké.
Én: Menjünk fel a szobámba.
Jen: Jó.
Én: Amúgy te már meg is tanultál?
Jen: Dehogy! Csak erre jártam, gondoltam megnézlek, hogy élsz-e még?
Én: Mint látod – közben felértünk a szobámba.
Jen: Lil, te már megint sírtál.
Én: Nem, most fogok – húztam (megint) a szám.
Jen: Istenem, Liz – ölelt meg – nyugi. Nincs semmi gond. Tudod, hogy a pasik miatt nem érdemes idegesíteni magad.
Én: De hát … én, én … annyira szeretem – sírtam (már megint).
Jen: Nem, Liz! Ilyenre ne is gondolj, mert akkor még nehezebb lesz elfelejteni.
Én: Tudom, de… mért ilyen nehéz?!
Jen: Na, látod … ez egy jó kérdés. Szívesen válaszolnék, ha tudnék – ültem le az ágyamra, majd Jenny is - még te mondtad, hogy így jobb, hogy megmondta magától és nem te szembesültél vele, hogy egy másik libára mászik.
Én: Másik liba? Én is liba lennék?
Jen: Tudod, hogy nem úgy értettem.
Én: Igen, persze.
Jen: Nah, megyek. Még nem tanultam semmit.
Én: Máris mész?
Jen: Mondom, holnapra még meg kéne tanulni az algebrát.
Én: J Oké.
Másnap reggel:
Én: Hello, Lee! Elmentem!
Lee: Hello! – mikor kiléptem az ajtón láttam, hogy Kim épp akkor megy a buszhoz.
Kim: Hello, Liz!
Én: Hello.
Kim: Nah, jobban vagy már?
Én: Most mondjam, hogy igen?
Kim: Hát ha úgy van, akkor … ahha – bólogat.
Én: Akkor inkább nem mondok ilyet.
Kim: Tegnap még taliztam Jen-nel, mondta, hogy még taliztatok aznap és mesélte, hogy mi van veled.
Én: J Figyi, Kim, én most nem akarok szemét lenni, de légyszy ne beszéljünk erről, mert akkor tényleg nem fogom soha elfelejteni.
Kim: Tökre igazad van.
Én: J
Kim: Látom már kezded kiheverni.
Én: Nehogy azt hidd, de meg kell próbálni.
Kim: Ez tetszik. Tök pozitívan állsz a dolgokhoz, még ha tood is, hogy nehéz lesz ez a szakasz.
Én: A szakaszokat hagyjuk matek órára.
Kim: A matek órát meg hagyjuk a sulinak. Gyűlölöm.
Én: Végre valami, amiben egyet értünk. J
Kim: Most tök jó a kedved. Mi van veled, csajos?
Én: Valahogy lépnem kell. Neki sem volt nehéz elfelejteni engem, akkor nekem sem lehet annyira.
Kim: Majd meglátjuk.
Én: Nah? Miben fogadunk, hogy sikerülni fog?
Kim: Áhh, inkább semmiben.
Én: Oké.
Nemsokára odaértünk a buszhoz.
A suliban:
Épp szüneten voltunk:
Hilary: Akkor letettél róla?
Én: egy életre.
Hilary: Oké, ennek örülök.
Jen: Hajts rá arra a pasira, aki tegnap volt nálatok.
Én: Normális vagy? Nem. Azért még nem mondtam azt, hogy totál elfelejtettem Derek-et.
Kim: Ahogy gondolod Lizukám, de tényleg nézhetnél magadnak egy pasit.
Én: Majd megpróbálom, de még túl korai.
puss:Liz |
A tanáros töri nekem is nan teccik! Már én is írom a 2. részt, nemsokára fel is rakom! :)
pussy:Liz |
Hát Naomy köszy a bíztatást, fogom folytatni! Örülök, hogy tetszik! :)
Liz |
csajok ajanlom minel hamarabb folytatni a toriket:D:D:Dnaon szupik
Bluefan: hat ez kesz volt ahogy a tanarral "elbeszelgettel":D kivi vok mi lesz azon a bulin:P
Liz:egyaltalan nem unalmas a torid 1. resze:)naon teccik, szomi a kezdtete, de naon kivi vok h mi lesz ezutan:Ddunk tok edin banik veled:D
pussz Naomy |
Ahogy ígértem, én is raktam fel egy törit! Azért remélem tetszik!
1. rész
Egy új fejezet
Vannak szakaszok, amik az ember életében nehezek. Én most egy ilyen nehéz szakaszon vagyok túl. 2 év után szakítottam a barátommal. De mindegy is, ezeket a dolgokat hagyjuk későbbre. Most egy kicsit beszélek magamról. Elizabeth Ryan vagyok, 17 éves. Londonban élek a bátyámmal. Anyámék már elég régen meghaltak. Eleinte a keresztszüleink neveltek, de amint betöltötte a tesóm a 18-at eljöttünk. Vagyis tavaly. Van egy tök norma haverja, nemrég ismerkedtem meg vele. Duncan-nek hívják, elég jó fej. Ő is 19 éves, mint a bratyóm.
Épp a suliban vagyunk, szüneten:
Jen: Te, Liz.
Én: Hm?
Jen: Tulajdonképpen mért dobott téged az a szemétláda?
Én: Nem dobott, csak már nem szeret. Örülök, hogy ezt így elmondta és nem nekem kellett szembesülnöm vele.
Hilary: Oké, ne nyeld le Jenny-t.
Én: Bocsy, csak nem bírom. L
Hilary: Ugyan Lil, felejtsd már el.
Én: Hát, kössz. Könnyű azt mondani.
Jen: Nézz ki magadnak valaki mást, aztán próbáld meg elfelejteni.
Én: 2 év után felejtsek el egy olyan embert, akit mindig megbecsültem? Mégis … hogy? L - pirosodott ki a szemem.
Kim: Ha valaki, én már csak tudom, hogy milyen nehéz. Emlékeztek, mikor 3 év után elhagyott Danny?
Hilary: Arra ne emlékezni? Minden nap megemlíted. Már nem, mintha baj lenne, ne vedd úgy.
Kim: Nem vettem úgy.
Jen: Nah, nyugi Liz, ne sírj. Rendbe fognak jönni a dolgok – ölelt meg.
Én: Talán egyszer.
Kim: Csak most nehéz, aztán majd szép lassan vége lesz. Hidd el.
Én: Pont neked ne hinnék?
Kim: Nah, látod.
Suli után, otthon:
Lee: Hello, Liz! – ültek bent Dunk-kal a nappaliban.
Dunk: Hello.
Én: Sziasztok – lehangoltan mondtam, majd felmentem a szobámba. Ahogy bementem kijött rajtam a sírás és ledobtam mindent, ami kezemben volt meg a táskát is a vállamról. Leültem a földre és neki dőltem az ajtónak s sírtam. Aztán nemsokára összeszedtem magam egy kicsit, de csak annyira, hogy elértem az ágyamig. Leültem és még jobban sírtam. Neki vágtam egy párnát az ajtónak.
A fiúknál:
Dunk: Mi van a tesóddal? Tök rosszkedvű.
Lee: Ott hagyta a pasija 2 év után.
Dunk: Uhh.
Jut eszembe … magamról még nem is beszéltem. Aránylag hosszú, szőkés-barna hajam van, kék szemem. Hosszú lábaim vannak, amiket imádok. J
Duncan egyedül maradt, mert Lee-nek el kellett valahová szaladnia. Feljött a szobámba, látta, hogy sírok.
Dunk: Bejöhetek?
Én: Persze – töröltem meg gyorsan a szeme, hogy ne lássa, hogy sírtam, de észrevette, mert piros volt a szemem.
Dunk: Mi a baj? – jött oda hozzám, mintha semmit nem tudna.
Én: Semmi, csak belement valami a szemembe.
Dunk: Nagyon nagy valami lehetett, ha ennyire kipirosodott tőle a szemed.
Én: J
Dunk: Nah, mi a baj? Látom, hogy van valami. Mi az?
Én: Semmi!
Dunk: Biztos?
Én: … - ránéztem – nem, nem biztos.
Dunk: Akkor? Mi a gond?
Én: Nem szeretek panaszkodni …
Dunk: Én szívesen meghallgatlak.
Én: Nem hiszem, hogy érdekelne.
Dunk: Ha nem mondod el, nem fogom tudni, hogy érdekel-e vagy nem.
Én: Szokásos kamaszos gondok. Ott hagyott a barátom. 2 év után, érted?! 2 év után! – kezdtem el megint sírni.
Dunk: Jól van, nyugi – ölelt át – túl fogsz tenni rajta. Először nehéz, de majd sikerülni fog.
Én: Igen, ezt már mondták a barátnőim.
Dunk: Tudom, könnyű mondani, de próbáld meg elfelejteni. Később jobb lesz. 2 év hosszú idő, főleg egy kapcsolatban, de majd kihevered, ha most még úgy is tűnik, hogy ez lehetetlen. Tudom, hogy nehéz, túl vagyok már egy hatalmas csalódáson, de látod, még élek. J
Én: J Azt nem mondtam, hogy nem fogom túlélni, de nehéz.
Dunk: Sikerülni fog, hidd el.
Én: Tudod hányan mondták már ezt nekem?
Dunk: Hányan?
Én: Nem tudom, sokan. Jó érzés, hogy mindenki tanácsot ad, de nem könnyű.
Dunk: Nem bizony.
Én: J Végül csak kisírtam magam neked.
Dunk: Látod milyen meggyőző tudok lenni? J
Én: J Tudod, hogy te vagy a tesóm haverjai közül az eddigi legnormálisabb?
Dunk: Nem, de most, hogy így mondod – egymásra mosolyogtunk.
Liz voltam!!!!!! J Ha gondoljátok folytatom, de ha eddig tök uncsi, akkor inkább nem. Na? Mi a véleményetek? J |
Jók a törik, talán majd egyszer én is rakok fel egyet!!!!
by:Liz :) |
Szasztok!
Új törivel jelentkezem,azt hogy milyen döntsétek el ti!
Cigi & Cherry Cola
1. RÉSZ egy átlagos péntek
-Bonjour Monsieur Pontum! –Harsogta az osztály.
Kezdetét vette a franciaóra. Egy újabb dögunalmas óra.
Bajusz felcsapta a naplót s végig húzta az ujját a névsoron. Mindenki halkan lapozgatta a szótárfüzetét, homlokgyöngyözve várta, hogy ma kit hív ki.
Na,igen:Bajusz. Majd’ elfelejtettem. Ezt a gúnyos jelzőt Mr.Pontum-mint azt már a neve is elárulja- a bajusza miatt kapta. A hatalmas szőrzet a szája fölött csaknem a füléig ér. A fejbúbja kopasz, oldalt a megritkult haja ezüstös, ősz. Alacsony, vékony ember. Amúgy egész jó humora van az öregnek. De biztosan nem tőle tanultam meg franciául.
Az egyetlen tantárgy amiből szín ötös vagyok. Egyszerűen csak jó érzékem hozzá, semmi több. Nekem aztán elhiheted, nem görnyedek naphosszat az íróasztal fölött.
Ma Gery Hill felelt. Ha jó napja van ma Pontumnek, talán megkapja a kettest. Talán.
Gery lassan vánszorgott ki a táblához, látszott, hogy megint nem készült. Tíz gyötrelmes perc. Gery megkapta a kettest.
Körbenéztem az osztályteremben. Bírom ezt a termet. Puskázás szempontjából igen előnyös. Az asztalok össze vannak tolva, így öt hosszú padsort tesz ki középen.
Mi a negyedikben ültünk. Jude, Tony és csekélységem.
Jobboldalamon, Jude, fejét megtámasztva, egykedvűen jegyzetelt a tábláról. A másikoldalon, Tony, ceruzát hegyezett a padba.
-Ouvrez les cahiers, je vais regarder les devoirs! -Mondta a tanár és megindult a padsor ablakfelőli oldalán.
Tony értetlenül nézett rám s gyorsan kérdezte: -Mit mondott?
-Nyisd ki a füzeted!- foglaltam össze röviden.
-Mi?
Nem értette.
Megismételtem. Félig sikertelenül.
-Abba hagynák ott hátul a beszélgetést?- figyelmeztetett Mr.Pontum.
-Parancsol Monsieur Pontum? –kérdeztem vissza.
-Jól halotta Miss Davis, ne szemtelenkedjen!
-Nem szemtelenkedem-vágtam vissza hetykén, majd hozzá tettem: - nem hallottam jól.
Ez már csak így megy...
-Ezt már egyszer eljátszotta velem kedvesem, nem unja még?
Megvontam a vállam. –Nem.
Ekkor elkövettem egy végezetes hibát. Uyyanis a párbeszédet a középsőujjammal nyugtáztam.
-Miss Davis, kérem az ellenőrzőjét!- parancsolt rám
Meglátta. Ez már nem volt benne, a tervemben.
-Attól tartok, hogy nincs benne több hely. –Közöltem mentségként.
-Azt mondtam adja ide!
Kivittem az asztalára. És visszafelé kiöltöttem felé a nyelvem. Plussz.
-És Kedvesem következő szünetben találkozója van az igazgató úrral. –Biztosított.
Jaj, ne . Mr.Heach már rettenetesen unhatja a képem. Az utóbbi időben „csak” háromszor voltam bent nála. Pedig még csak most kezdődött a tanév. Az utolsó. Az utolsó gimnáziumi tanév. Milyen jól hangzik: már VÉGZŐS vagyok.
Az ebédszünetet az igazgatói irodában töltöttem, nem pedig az ebédlőben.
-Mr.Pontumtől panaszt hallottam magára. –Kezdte Mr. Heach.
-Valóban? –Merengettem a szemem ártatlanul.
- Szemtelen volt és nem az órának megfelelően viselkedett.
-Gondolom, ügyvédre azért nem lesz szükségem.
Mr.Heach ezúttal elengedte a füle mellett a megjegyzésemet.
-Itt az ellenőrző könyve – vágta elém az asztalra – és ami azt illeti, lassan már nincs hely benne …
- De ez azért még belefért…
- Elmehet – sóhajtott és hátradőlt a fekete bőrfoteljében. Úgy terült szét benne, mint a palacsinta tészta a serpenyőben, méregdrága karóráján fény úszott végig s gyorsan kivetítődött a fénytelen falra.
Épp drámaórám lenne.
Még nem említettem, hogy színiskolába járok. Szeretem a színházat és a művészetet, ezért jelentkeztem ide. A matek úgysem az erősségem. Hál’ égnek csökkentett óraszámban tanuljuk.
Nem vagyok oda a különórákért, de ez itt kötelező. Tavaly zongoraórákat vettem fel, az ideiről még lövésem sincs. Szeptember végéig van időm rá, hogy gondolkozzak. Ez egy hetet jelent.
Jude fényképeszetet vett fel (mint eddig minden évben). Tony, pedig gitárórákra fizetett be.
Órák után a buszmegálló felé igyekezve, elolvastam az újonnan kapott beírásomat az igazgató úrtól.
Tisztelt Szülő!
Miss. Davis franciaórai rossz magaviselete miatt megintem.
Egyúttal figyelmeztetem, hogy ha ez így megy tovább, és Gwen továbbra sem képes uralkodni magán komolyabb következményei is lehetnek a dolognak.
Tisztelettel: Frank Heach
Igazgató
1998. 09. 20.
-Mit ír? – kíváncsiskodott Jude.
- Olvasd el- nyújtottam át a kis füzetet.
- Komolyabb következmények??? Ezt meg, hogy érti?
- Pont úgy – mondtam és belerúgtam egy kavicsba.
-De…nem tehet ki … ugye?
-Honnan tudjam, kérdezd meg tőle!
A busz tíz perc késéssel érkezett. Felszálltunk és hátul elfoglaltunk két helyet.
-Nem láttad tonyt – kezdte Judy – már elhúzott, nem tudod?
Megvontam a vállam. – Biztos cigizik, a haverjaival vagy csajozik.
- Aha. Apropó, jössz ma?
- Naná! Hagytam már ki egyetlen bulit is?!
- Akkor jó. Ant eszméletlen partikat tud összehozni.
Elmosolyodtam. – Remélem most nem áll neki koktélokat összemosni!
Jude-ból kitört a vihogás.
- Tök kiütött múltkor az az izé, két napig rókáztam. Azóta sem tudom, hogy mivel itatott meg.
Jude megérkezett.
- Figyu, TC azt mondta, hogy eljön értem kocsival, útba ejtsünk téged is?
- Aha, az jó lenne. Kösz.
- Oké, akkor este – mondta és leszállt. Én egy megállóval később szoktam leszállni.
Az ajtó nyitva volt, ez azt jelentette, hogy anyu már megérkezett a munkából.
- Szia anya! – csuktam be magam mögött az ajtót.
- A konyhában.
Lerúgtam a cipőmet és az emeleti lépcső felé mentem – Felmentem.
- Majd szólok, ha kész a kaja.
- Rendben.
Ledobtam a táskámat a földre s meglazítottam a nyakkendőmet. Az iskolai egyenruha akármilyen elegáns, nem túl kényelmes.
Kilenc óra után kocsi dudált a házunk előtt. Ezek csak is Judyék lehetnek!
Lerobogtam a lépcsőn .
- Elmentem! – közöltem anyámmal, majd vettem a dzsekimet és máris az ajtón kívül voltam.
- Pattanj be! – invitált TC
Behuppantam az anyósüllésre.
- Ejha, de jól nézel ki!
- Úgy látszik, hogy a miniszoknya megtette a hatását.
- Szét fognak szedni a Pasik!- közölte Jude hátulról.
- Már alig várom!!!
Bluefan
(úgy döntöttem ide is felrakom a törit,mert a hungaryn nem nagyon megy....) |
Hali!
Én jelenleg bele vok halva a suliba :P Nem ígérek törit, de majd hozomha tudom :)
Ja és sztem majd nyárra megint mindenki írni fog :) (Legalábbis remélem :)) Csak a suli lassít le mindenkit :) Túléljük csajok, már csak három hónap :)))
Pussz!
Xen
|
Mi van itt csajok???!!! Kihaltatok??? TÖRIKET AKAROK!!!!!!!!!!!!!!
Tasha |
| Bocsánat kétszer rakta be |
Nem tudom, hogy ki emlékszik rám, de a másik törit inkább nem folytatnám, helyette itt van egy másik, ha tetszik akkor folytatom tovább is.
1. rész
A 16. sz.-ban járnánk.
Vázoljuk fel, hogy mi is történt eddig.
Nos a gaz és gyilkos VIII. Henrik uralkodott Angliában1509-től 1547-ig. Igen egyszerű, hogy mit követett el. 6 felesége közül 2őt lefejezett, 1-től elvált, aki nem volt más, mint Aragónia Katalin és egyben a spanyol uralkodó családnak a lánya. De viszont a spanyol király, aki Aragónia Ferdinánd volt, markában volt az olasz pápa, és hát nem sikerült elválni feleségétől Henriknek, így létre hozta az anglikán egyházát. Minden vágya az volt, hogy fiú trónörököse legyen, de végül is isten meghallgatta a könyörgését és megszületett Edward, Jane Seymourtól, akit a legjobban szeretett a király, de belehalt a szülésbe.
Henrik halála után, nagyon nagy zűrzavar és terror volt. Abból a kifolyólag, hogy Edward még kisfiú volt és ezért, a két nagybátyja közül, akik nagyon uralkodni vágytak, aki nem volt más, mint Edward és Thomas Seymor. Edward Semour lett a kis Edvard régense és irányíhatta kedve számára. De közben a bátyja Thomas sem tétlenkedett, be akart nősülni a királyi családba. A lehetőségek között volt, Mária, Erzsébet és Henrik legutolsó felesége, aki egyben mielőtt feleségül, ment volna Henrikhez, Thomas jegyese volt. Így természetes könnyű volt visszahódítani. De ez sem tartott sokáig, mert hogy VI. Edward, 1547-1553, 15 éves korában meghalt. De viszont a Seymouroknak akadt egy ellensége John Dudley.
De végülis a Seymourok meghalltak és Henrik elős lánya, aki Mária névre hallgatott lett Anglia első királynője, aki 1553-1558-ig urakodott. Azt se felejtsük el, hogy John Dudley, feleségül vette Lady Jane Grey-t, aki Henrik húgának a lánya volt és 1553-ban uralkodott. Az angolok egyenesen utalták a királynőjüket, mert egy részt katolikus volt és nem protestáns, tehát anglikán egyházi személy, és gyilkolta 100 számra az embereke ezért is kapta a Bloody Mary nevet, tehát Véres Mária. Eltökélte, hogy Ő bizony a Spanyol király fiához, Fülöphöz megy feleségül, de nem vált be a terve, mert Fülöp nem is volt szinte Angliában, hanem otthon Spanyol országba. De Fülöp apja I. Károly meghalt, és Fülöp a világ leggazdagabb és legtöbb gyarmattal rendelkező ország feje volt. Kihasználva, hogy Mária férje, visszament, hogy még jobban gyarapítsa országát, és amit kellett elvitt, pénzösszeg, csapatok és hajókat, majd visszatért Spanyolországba és nem is tért vissza Angliába. Mária november 17-én meghalt az Úr 1558. esztendejében.
A trónon nem más, következett, aki Angliát a világ nagyhatalmává tette I. Erzsébet a népszerű királyné, 1558-1603. Róla azt kell tudni, hogy egy férfiban sem bízott, apja miatt, mert hát megölte az anyját Boleyn Annát, és egy másik fontos személyt, akit Erzsébet nagyon szeretett Catherine Howard. (De mos egy kicsit átírom, ha nem gondJ ).
Tehát Erzsébet 1558-ban került a trónra 25 évesen. Már volt egy 7 éves lánya Jessica.
Most 1571-et írunk. Jessica 20 éves. És hát ideje, hogy férjhez mennem. Anyja, ki is választott a lányának egy igazán derék embert, aki Buckingham hercege volt, nem más mint Lee Ryan. A helyszín ahonnan indulunk majd, Windsor.
-Figyeljen Jessica kisasszony anyja, nem fogja ám jól venni, hogy így akar menni, a leendő férje elé, hogy megismerkedjen vele.-mondtam a szobájában, miközben a haját fésültem. Annyit kéne tudni rólam, hogy én lennék a hercegkisasszony udvarhölgye, és mindig vele kell mindenhova mennem.
-Figyelj Alice nem hiszem, hogy anyámat nagyon érdekelné, mert már megszokta, hogy leengedett hajjal megyek.-nézte magát a tükörben. A kisasszony nagyon nagyon szép volt, és csak sugárzott.
-De kisasszony, fel kéne kötni és minden egyéb dolgot kéne csinálni vele.-érveltem, bár ha most a felséges királnyé be jött volna, hogy én így beszélek a lányával, nagyon megharagudott volna, mert a rang, tisztesség, protokol és fegyelem.
-Te is mindig úgy hordod, és igenis jól áll.-nézett rám a tükörből és elmosolyodott.
-Köszönöm igazán, de Önnek is nagyon jó áll.-mondtam neki mosolyogva és végül letettem a fésűt.
-Na menjünk a nyafi herceghez.-mondta egy gúnyoros képpel Jessica.
-De nem is tudhatja milyen, nem is látta még.-érveltem a hercegünk mellett, mert hát nem is látta Jessica még.
-Mindegy, de remélem, hogy nem lesz olyan.-állt fel a székből és pukedliztem neki és végül kimentünk a szobájából.
Aliz |
Nem tudom, hogy ki emlékszik rám, de a másik törit inkább nem folytatnám, helyette itt van egy másik, ha tetszik akkor folytatom tovább is.
1. rész
A 16. sz.-ban járnánk.
Vázoljuk fel, hogy mi is történt eddig.
Nos a gaz és gyilkos VIII. Henrik uralkodott Angliában1509-től 1547-ig. Igen egyszerű, hogy mit követett el. 6 felesége közül 2őt lefejezett, 1-től elvált, aki nem volt más, mint Aragónia Katalin és egyben a spanyol uralkodó családnak a lánya. De viszont a spanyol király, aki Aragónia Ferdinánd volt, markában volt az olasz pápa, és hát nem sikerült elválni feleségétől Henriknek, így létre hozta az anglikán egyházát. Minden vágya az volt, hogy fiú trónörököse legyen, de végül is isten meghallgatta a könyörgését és megszületett Edward, Jane Seymourtól, akit a legjobban szeretett a király, de belehalt a szülésbe.
Henrik halála után, nagyon nagy zűrzavar és terror volt. Abból a kifolyólag, hogy Edward még kisfiú volt és ezért, a két nagybátyja közül, akik nagyon uralkodni vágytak, aki nem volt más, mint Edward és Thomas Seymor. Edward Semour lett a kis Edvard régense és irányíhatta kedve számára. De közben a bátyja Thomas sem tétlenkedett, be akart nősülni a királyi családba. A lehetőségek között volt, Mária, Erzsébet és Henrik legutolsó felesége, aki egyben mielőtt feleségül, ment volna Henrikhez, Thomas jegyese volt. Így természetes könnyű volt visszahódítani. De ez sem tartott sokáig, mert hogy VI. Edward, 1547-1553, 15 éves korában meghalt. De viszont a Seymouroknak akadt egy ellensége John Dudley.
De végülis a Seymourok meghalltak és Henrik elős lánya, aki Mária névre hallgatott lett Anglia első királynője, aki 1553-1558-ig urakodott. Azt se felejtsük el, hogy John Dudley, feleségül vette Lady Jane Grey-t, aki Henrik húgának a lánya volt és 1553-ban uralkodott. Az angolok egyenesen utalták a királynőjüket, mert egy részt katolikus volt és nem protestáns, tehát anglikán egyházi személy, és gyilkolta 100 számra az embereke ezért is kapta a Bloody Mary nevet, tehát Véres Mária. Eltökélte, hogy Ő bizony a Spanyol király fiához, Fülöphöz megy feleségül, de nem vált be a terve, mert Fülöp nem is volt szinte Angliában, hanem otthon Spanyol országba. De Fülöp apja I. Károly meghalt, és Fülöp a világ leggazdagabb és legtöbb gyarmattal rendelkező ország feje volt. Kihasználva, hogy Mária férje, visszament, hogy még jobban gyarapítsa országát, és amit kellett elvitt, pénzösszeg, csapatok és hajókat, majd visszatért Spanyolországba és nem is tért vissza Angliába. Mária november 17-én meghalt az Úr 1558. esztendejében.
A trónon nem más, következett, aki Angliát a világ nagyhatalmává tette I. Erzsébet a népszerű királyné, 1558-1603. Róla azt kell tudni, hogy egy férfiban sem bízott, apja miatt, mert hát megölte az anyját Boleyn Annát, és egy másik fontos személyt, akit Erzsébet nagyon szeretett Catherine Howard. (De mos egy kicsit átírom, ha nem gondJ ).
Tehát Erzsébet 1558-ban került a trónra 25 évesen. Már volt egy 7 éves lánya Jessica.
Most 1571-et írunk. Jessica 20 éves. És hát ideje, hogy férjhez mennem. Anyja, ki is választott a lányának egy igazán derék embert, aki Buckingham hercege volt, nem más mint Lee Ryan. A helyszín ahonnan indulunk majd, Windsor.
-Figyeljen Jessica kisasszony anyja, nem fogja ám jól venni, hogy így akar menni, a leendő férje elé, hogy megismerkedjen vele.-mondtam a szobájában, miközben a haját fésültem. Annyit kéne tudni rólam, hogy én lennék a hercegkisasszony udvarhölgye, és mindig vele kell mindenhova mennem.
-Figyelj Alice nem hiszem, hogy anyámat nagyon érdekelné, mert már megszokta, hogy leengedett hajjal megyek.-nézte magát a tükörben. A kisasszony nagyon nagyon szép volt, és csak sugárzott.
-De kisasszony, fel kéne kötni és minden egyéb dolgot kéne csinálni vele.-érveltem, bár ha most a felséges királnyé be jött volna, hogy én így beszélek a lányával, nagyon megharagudott volna, mert a rang, tisztesség, protokol és fegyelem.
-Te is mindig úgy hordod, és igenis jól áll.-nézett rám a tükörből és elmosolyodott.
-Köszönöm igazán, de Önnek is nagyon jó áll.-mondtam neki mosolyogva és végül letettem a fésűt.
-Na menjünk a nyafi herceghez.-mondta egy gúnyoros képpel Jessica.
-De nem is tudhatja milyen, nem is látta még.-érveltem a hercegünk mellett, mert hát nem is látta Jessica még.
-Mindegy, de remélem, hogy nem lesz olyan.-állt fel a székből és pukedliztem neki és végül kimentünk a szobájából.
Aliz |
én értelem lehagytam a nevem!ajjj!!
adri:) |
Halihó:)
jók a törik,gratu:D
kifejezetten Naomy-nak:ide írok,mert nem tom mikor tudunk beszélni msn-en...tök jó,h. végre folytattad,már nagyon vártam,és most sem csalódtam:D
jót röhögtem azon a hülye Paris-on,hehh:D
csak így tovább,arik vagytok,pussz:) |
Sziasztok! Hoztam a folytatást! Új résszel és vélikkel még a héten jelentkezem :)
4. rész
- Jó reggelt! – pattant ki Antony az ágyból egy széles mosollyal.
- Neked mi ezen a jó? – emelte fel Lee álmosan a fejét. Az arca még mindig piros volt.
- Az, hogy elállt az eső, szóval tűzünk innen el! Dunc nem került elő???
- Miután elaludtál a nő visszajött, és mondta, hogy Dunc a másik vendégszobába van – válaszolt Simon - Odament vissza véletlenül visszafelé jövet a WC-ről. Ott kidőlt az ágyon. Figyuzzatok én éjszaka hallottam valami furát. Mintha valaki ordított volna…
- Biztos megint a kiscsaj – ugrott ki Lee is az ágyból – Na szedjük össze Dunc-ot, aztán húzás, mielőtt még meghívnak denevérhús reggelire!
- Szép jó reggelt! – ment be Duncan frissen, és üdén.
- Haver! Te élsz? – humorizált Ant.
- Igen, képzeld, élek!
- És hol voltál este?
- Nyugi, jó helyen! Indulhatunk?
Mire én felkeltem, a Blue együttes már csak a hűlt helyét hagyta a kastélyban…
- Kegyetlenségekben gazdag rossz reggelt kislányom! – nyomott egy puszit apa a fejemre a konyhában.
- Viszont apa. Szörnyű reggelt nagyi. És neked is anya – köszöntem anyának, aki nagyon áthatóan nézett rám – Ne nézz már így! Jó kislány voltam! Sajnos. Az meg egyszerűen jólesett. És csakhogy tudd, jó is volt!
- Én egy szóval sem kifogásoltam a szexet! Én mondtam! Ha kedvet úgy tartja nyugodtan! Csak ne…
- Hanyagoljuk a témát! Marcia visszatért közénk! – kiáltottam fel nem valami jókedvűen.
Ezt a tényt úgy állapítottam meg, hogy éreztem valami hideget a nyakamon. Az a valami történetesen a húgom foga volt, szóval gyorsan eltoltam a fejét. Na jó meglöktem. Egy kicsit talán erősen is. Oké, oké annyira lendületesen löktem, meg, hogy hátraesett a falig.
- Marcia, ha ennyit ért az hatnapos nevelés, mehetsz vissza a kamrába! – mondta neki anya.
- Jaj anya, miért nem mehettél egy „magadfajtához” feleségül! Akkor nem kéne ezt a baromságot csinálnunk! – feleselt vissza a húgom.
- Majd később belátod, hogy helyesen cselekszünk! Alicia is ezt mondta ennyi idősen, és mégis kiheverte! De most már együnk! Barty, szívem, gyere! A Mama haláli jót főzött!
- Varangybéka szem, halikra, szárított hangya, és csak a te tiszteletedre Marcia krokodil szív! – tette elénk nagyi a tányérokat – Merre van Hubert bátyátok? – utalt apa tesójára, aki ahhoz képest, hogy „rendes” ember volt, nem volt éppen épeszű. Ezt a mondatot egy óriási dörrenés követte.
- Ó, a drága jó bátyám, biztos valami új találmányon dolgozik, hogy segítsen az emberiségnek! – szedett magának apa egy kevés halikrát – Szükség is lesz rá! Azt hallottuk az újságokból, hogy a bolond emberek elkezdték a nagyobb városokban a gyárakat átépíteni úgy, hogy azok ne legyenek környezetszennyezőek! – erre a mondatra minden asztalnál ülő felhördült – Sőt! Egyre több virágot ültetnek! Színeseket!
- ÓÓÓÓ!!!!! – lett még nagyobb felháborodás. Lassan beszöktek a nap sugarai az ablakon.
- Nagyi, húzd már eeeeel!!! – hisztiztem.
- Mi van ezzel az idővel??? Ez borzalmas! – csóválta nagyi a fejét a függönyt pedig elhúzta, mire mindenki megkönnyebbülten sóhajtott.
- Azt hittem már soha nem érsz oda – morogtam, és most a lábszáramon éreztem valami hideget – Anya, szóljatok már rá!!!!!! Bemászott az asztal alá!!!!!!
- Barty, én mondtam, hogy nem elég hat nap! – kiabált anya.
- De hát úgy gondoltam, kint jobban szenved! Tudod a fények miatt! – válaszolt apa.
Ez a vita eltartott egy darabig…
Az évek repültek. Pontosabban négy év… Sok minden megváltozott. De ahhoz, hogy ezt értelmesen el tudjam mesélni, ismerni kell a történet elejét. A családunk történetét. Az édesapám Barthoromeo Willows. Londoni születésű, egyszerű családban nőtt fel. Egy testvére van: Hubert. A szüleik hamar meghaltak. Apa beleszeretett anyába, akit Felicia Mortimer-nek hívnak. Csak volt egy kis bökkenő. Nevezetesen, hogy az anyám egy vámpír, méghozzá egyenes ágon. Nos, mint tudjuk, a vámpírok vért szívnak. (Ez hatalmas felfedezés volt részemről :)) A közhiedelemmel ellentétben azonban nem hal meg az az ember, akinek a vérét egyszer kiszívta egy vámpír. Először nem. Az első alkalommal nem halálos. De egy életre el van átkozva az, akinek ilyen élményben van része. Később nem fog rá emlékezni. De az átok rajta marad… (Ezt az átok dolgot nem ecsetelem tovább, mert még bonyolultabb.) És jaj annak az embernek, aki másodjára kerül „szelídítetlen” vámpír karmai (fogai) közé. Az halálra van ítélve…És mégis hogy fordulhatott elő, hogy apa nem halt meg amikor elkezdett találkozgatni anyával? Az ok: szerelem. Apa elfogadta anyát, de persze elengedhetetlen volt a kompromisszum. Apa elérte azt, hogy anyum úgy ahogy rendes emberként viselkedjen. Nehéz, és hosszú idő volt, mire anya félretette az ösztöneit, és véglegesítette magában: ezentúl nem bánt senkit, és 100%-osan „vérmentes” lesz az étrendje. Apa pedig annyiban engedett, hogy elhagyta a várost, és az anyukájával együtt beköltöztek a kastélyba, amit anyai nagyszüleim vettek nekik. Vitték Hubert-et is, aki nagyival és apával együtt nagyon megszerette az ottani életet, és nem egy vámpírszokást át is vettek. Rászoktak a sötétségben élésre, a vámpír kajákra, és a rossz dolgok imádatára. Na meg persze a normális dolgok utálatára. Aztán megszülettem én. Ereimben emberi, és vámpír vérrel egyaránt. Amik közül a vámpír vér khm… nagyon is mutatkozott tinikoromban akárcsak a húgomnál. Kínszenvedéssel „leszoktam” a vérről, és már nem akartam minden útba kerülő vendéget, postást, és eltévedt kirándulót letámadni, és kiszívni a vérét. 2001 végén mégis úgy éreztem nem maradhatok a kastélyban. Az ember vérem húzott valami más felé… és bár nevelésemből kifolyólag irtóztam a naptól, a vidám emberektől, a nevetéstől… elhatároztam, hogy Londonba költözöm! A családom rábólintott, apa talán titokban egy kicsit büszke is volt rám. Mivel elég gazdagok voltunk, nem kellett munkát keressek. Csak egy egyszerű tömbházas épület egyik lakását béreltük ki. Az első pár hét, hónap borzalmas volt. Nem egyszer eszembe jutott, hogy hazamegyek. Nem bírtam a fényt, (még szerencse, hogy London nem a napsütéséről a híres, nekem az a kevés is betett) utáltam az embereket, akik igencsak megnéztek az utcán. Aztán egy fél év múlva minden megváltozott. Kezdtem élvezni az életet. Összebarátkoztam egy lánnyal, aki a lakótársam lett. Kedves volt, és sosem faggatott, hogy miért vagyok ilyen „különleges”. Inkább segített, hogy emberibb legyek. Teljesen megváltoztam! Az egész ruhatáram kicserélődött, a fátylak, kalapok és fekete hosszú ruhák helyét átvették a farmerok, toppok, sportcipők. A hajam levágattam félhosszúra, és vörösre festettem. Elkezdtem sminkelni magam. Megtanultam nevetni. Mi több, igazán, szívből nevetni, és örülni dolgoknak. Persze négy év alatt így is volt sok olyan dolog, amin nem tudtam változtatni. Sok kis apróság mellett volt azonban két olyan tényező, amik nélkül más el sem tudná képzelni az életét: a sírás, és a szerelem. Két dolog, ami még soha nem volt jelen az életemben. De összességében azért nyugodtan mondhatni, hogy a saját anyám sem ismert volna fel! Nevet is változtattam. Ezek után nem Alicia Willows voltam, hanem Elena Katina (mindig is bejöttek az orosz nevek, ráadásul ebben a törimben a kedvenc énekesnőm Lena (t.A.T.u.) bőrébe bújtam:)). Az érdekes az a dologban, hogy senki nem hinné, de igenis élnek Londonban vámpírok! Nem tudom tudatában vannak e neki, hogy azok, de ha buszon, villamoson, legyen az metrón utazom szinte mindig van egy ember akire ránézek és látom a szemében fellobanni a tüzet. Akár egyenes ágon, akár nem, de vámpírok. Tudom, furcsa az a feltételezés, hogy nem tudnak róla. De ez lehetséges, hiszen nagyon sok vámpír jó útra tért, és ezek többsége nem is akar emlékezni a múltjára. Így a gyerekeinek sem beszél a származásukról, pedig azoknak joguk lenne tudni. És mi ebben az ijesztő? Az, hogyha ők nem tudnak róla, milyen vér folyik az ereikben akkor hány embert bánthatnak tudtukon kívül?
Pussz!
Xen |
eeeeeesssssssssssssssss vegre hozom en is a torim:D:D:D:D
20. rész
Egy kis veszekedés után eldöntöttük hogy elmegyünk egyik pizzazóba. Minden szépen és jól ment mig be nem tette a lábát Paris a „drága”. De hát nem tőrődtünk vele, csak hát senki nem tudta hogy mi jár a szöszi agyába.
- Dunc, ha megbocsájtasz, elszaladok a fürdőig mig nem lesz sürgősebb.- nevettem és kiszálltam az öléből.
- Ne ülj sokat-nézett kutyus szemekkel.
- 2 perc.- adtam neki egy szájrapuszit.
Hamar beszaladtam az egyik fülkébe, utánnam hallottam hogy még bejön valaki , de nem törődtem vele. Egyszercsak a villany, de addigra már kész voltam, kint az ajtóval is kinlódtam. Eközben a mi asztalunknál...
- Szia Duncan-köszönt Paris nyávogó hangon és leült mellé.
- Ja, szia- mondta Dunk és leste tovább a fürdőt várva hogy jöjjek már ki.
De Paris csak nem hagyta magát. Hanem elkezdte simogatni Duncan lábát, amit Dunk kivételes módon nagyon utál. Csak nekem engedte meg eddig mert nekem finom kezeim vannak amint ő mondjaJ
- Mégis mit képzelsz hogy csinász te szemét dög?- piszkáltam meg a haját.
- Ne nyúlj a hajamhoz.-mondta nyávogva.
- Jaj na ne már...
- Már beszélgetni se szabad?
- Én nem mondtam azt, de nem úgy ahogy te.- már kezdett elegem lenni a szőkeségéből.
- Mit csináltam most?-tette az eszét, Dunk már azt se tudta hogy takarja a képét hogy ne röhögje el magát.
- Húzz már innen a p*csába és hagyj békünket.-förmedtem már rá.
- Nyugi, nem fogom felcsináltatni magam a pasiddal.üés elhurcolta pálca lábait.
- Ez hülye néztem rá és megráztam a fejem.ü majd visszafoglaltam a helyem édesem mellé.
- Nem kell felvenni, be se menjenek abba a szép füledbe az ilyen hozzászólások.-súgta fülembe amitől kirázott a hideg is, majd harapdálni kezdte finoman a fülem.
- Dunk-nevettem el magam.-Még szükségem van a füleimre.
- Akkor abbahagyom- mondta majd a cipőjét nézte, mint a kisgyerek akit összeszidtak.
- Gyere ide-emeltem fel a fejét és megcsókoltam.
- Úgy imádlak csókolni-mondta félperc csókolozás után.
- Te meg olyan isteinen csókolsz-simogattam édes pofiját, majd újra csókcsatát inditottunk elfelejtve hogy a többiek is ott vannak.
- Khm...- szólalt meg Lee.- Itt esznek az emberek...
- Igen?-szóltam hozzá.- És mikor te Nikkivel faljátok fel egymást a suliban?Ott sokkal több ember van.- nyújtottam a nyelvem.-erre inkább hallgatott.
- Na mi mentünk – mondta Lee pár perc után.- kell vegyek óvszert.- és ezzel eltünt Nikkivel együtt aki már azt se tudta hogy hova nézzen olyan hirtelen rángatta el onnan Lee. Mi Dunkkal csak egymásra mosolyogtunk, majd sunyin kacsintott egyet, amit persze a többiek is láttak.
- Itt van valami, hogy ilyen sejtelmesen néztek egymásra.- vigyorgott Samy
- Csak egymásra néztünk.-mondtam.
- De abban a pillantásban több volt mint egy mosoly, valami vágy is van ott.- kezdett el filozofálni Samy.
- He?-néztünk egymásra Dunkkal, majd vágtunk egy hülye fejet mindketten, majd mindenki nevetett egy jót.
- Szivem , mi megyünk kicsit billiárdozni.- adott egy csókot, majd elvonultak játszani egyet.
- Na, valamit elszeretnél mondani?- kérdeztem.
- Vagy te kéne valamit mesélj.- nézett sunyin, mire én elpirultam, mert tudtam mire érti.
- Hát...khm.-köszörültem meg a torkom.
- Na...-nyaggatott.
- Hát megtörtént a dolog...-pirultam el.
- Aha, szal azért van ilyen jó kedvetek.-nevetett.
- Hát nekünk mindig jó kedvünk van, de hogy te is boldog légy elmondom hogy a tegnap történt – nevettem.
- Na és milyen Dunk az ágyban?- érdeklődött.
- Mint egy isten-vigyorogtam-de elég ennyit tudnod.-nevettem.
- Na fiúk meguntátok?- nevetettünk.
- Hát fogadtunk és ők veszitettek.-nevetett.
- És te mit nyertél?- mosolyogtam.
- Ezt.- fölémhajolt és lágyan megcsókolt.
- Nem is rossz nyeremény.- nevettem.
- Megyünk haza?-kérdezte Dunc.
- Felőlem mehetünk.- találkozunk holnapután.-bucsúztam el a többiektől.
- És otthon mit csinálunk?- sunyiskodott.
- Nem is tudom. Majd csak kitalálunk mi valamit – nevettem.
- Mi mindig.- vigyorgott és hazafelé indultunk.
Naomy |
[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
: 
