[Friss hozzászólások] [Későbbi] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
huh... hát nem semmik lettek ezek a részek.. mindenkinek csak gratulálni tudok... hozzátok hamar a folytatást :)
puxi: sawyercica |
Bocsi, itt a vége:
- Antony-t!!!
- Ki az az Antony? Várjunk csak… csak azt ne mondd nekem, hogy az a jött-ment lovászfiú!
- Ő!!! Hozzá fogok menni feleségül!
- Arra várhatsz kisasszony! Meg se forduljon a fejedben, még az se, hogy járjál vele!
- Arról lekéstél apa! Már régen járok vele!!! |
Na felteszek még egy részt :) Akik olvassák a Blues oldalon a törim (ami mostanában elég rövid) azoknak itt a kárpótlás :)
17. rész
10 hónap múlva
- Lee! Elmentem! – kiáltottam.
- Jó, hová mész?
- Jen-nel vásárolni!
- Rendben drága egyetlenem, érezd jól magad, nyugodtan maradhatsz sokáig!
- Mert különben rohannék– morogtam már kint az udvaron. Húgomhoz indultam.
Mielőtt bárki bármire gondolna. A hallottak ellenére, én és Lee nem lettünk minta házaspár. Ez a csak a szokásos színjáték volt. Legszívesebben megfojtottuk volna egymást, de ha volt valaki a közelben, rögtön előkellett vennünk az „imádjuk egymást” imidzset.
- Jess! – hallottam az utca túloldaláról. Odanéztem. Paula volt az, egyik régi barátnőm.
- Á, szia – köszöntem neki, miközben átjött az úton.
- Igaz a hír?
- Miféle hír?
- Hát hogy állapotos vagy!
- Mi? – esett le az állam.
- Miért nem?
- Az lehetetlen!
- Már miért lenne lehetetlen? – mosolygott Paula.
- Vagyis… Persze, lehetséges lenne, sőt nagyon szeretnénk gyereket Lee-vel, csak hát még nem jött össze.
- Ó, az kár!
- Az. Most bocsi de rohannom kell!
- Persze, szia!
- Hello!
Magamba csak szitkozódtam. Persze nem Paulára haragudtam. Egyszerűen csak az egész világra. Pedig igazán megszokhattam volna ezeket a híreket. Már tíz hónapja hallok mindenfélét. Az ujjamon, pedig még ott volt az a bizonyos gyűrű. Végre elértem hazáig. Csakhogy amint benyitottam a kapun, hugi szaladt ki a bejárati ajtón.
- Jess! Jess!!!
- Mi történt? – ijedtem meg.
- Duncan… Duncan… - lihegte Jen, mint aki most futott tíz kilométert.
- Te jó ég, mi van Duncannel???!!! – estem mostmár kétségbe.
- Meg… megsebesült.
- Mi??????!!!!! – kapaszkodtam bele húgomba, aki így is majdnem összeesett – Hogy történt, mikor, hol??? HOGY VAN??!!!! UGYE ÉL MÉG??!!! – kaptam pánikrohamot.
- Gyere, menjünk be!
- Nem!!! Most azonnal tudni akarom!!! Itt és most!!!
- Él, és haza akarják hozatni, mert így nem tud tovább harcolni, és valakit ki akarnak kijelölni a helyére!
- Dunc, hazajön?
- Gyere már be! Összeesek!
- Jól van! – rohantam Jennifer után a nappaliba, ahol levágtam magam az egyik kanapéra – Mondd már tovább!!!
- Tehát, hallottam, hogy mondta az a parancsnok is vagy, ki, hogy jöjjön vissza, mert így semmi értelme ott maradnia! De apa nem akarja!
- Mit nem akar apa???!!!
- Azt akarja, hogy maradjon Madridban! Nem akarja, hogy hazajöjjön, szerintem nagyrészt miattad sem.
- Duncan megsebesült, és apa hagyná ott veszni????!!!! Hol van most????!!!! – pattantam fel.
- Bent vannak a tárgyalóban, pont erről értekeznek, egy csomó fontos személlyel akik… Jess! Nehogy bemenj! – kiáltott fel kétségbeesve, mikor látta hová készülök. De nem tudott megállítani. Óriási lendülettel kicsaptam a tárgyalóterem ajtaját, és beviharoztam. Persze minden tekintet rámszegeződött, Alfonso pedig aki az asztal végén ült fel is állt, a tekintete villámokat szórt.
- Jessica!!! Mit képzelsz magadról, hogy csak így berontasz??!!
- Hallottam miről van szó!!!
- Ahhoz semmi közöd! Elnézést kérek a viselkedéséért! – tette hozzá, a többi embernek intézve szavait.
- Van egypár szavam a témához! Betöltöttem a 18-at, úgyhogy megvan a jogom, hogy kifejtsem a véleményem – érveltem nyugodtabban, mert próbáltam összeszedni a gondolataimat.
- Rendben! Mondd! Bár nem hiszem, hogy a te szavad, olyan sokat érne!
- Hallottam, hogy Dunc megsebesült…
- Neked csak Mr. James – vágta rá apa, de én nem foglalkoztam vele.
- Tudni akarom, hogyan, hol, és hogy milyen állapotban van!
- Nos kisasszony tudtára adom – szólalt meg az egyik ősz hajú férfi – Duncant a jobb karján érte egy sebesülés. Egy kardot akartak belészúrni, szerencsére félreugrott, de így is súrolta az eszköz. Elég sok vért vesztett, de rendbe jön. Csak az a gond, hogy úgy nem lehet rendesen harcolni, ha az ember csak a fél karját használhatja. Ezzel érvelt a parancsnok. Mi azonban többségben azon a véleményen vagyunk, hogy nyugodtan folytathatja. Hűséget fogadott az élete árán is. Egy „kis horzsolás”-ért pedig végképp maradhat.
- Én pedig azt mondom – kezdtem – hogy ha valaki, akkor ő megérdemli, hogy kiszabadítsák abból a pokolból.
- Tényleg? Kíváncsian hallgatjuk, hogy miért! – mondta gúnyosan Alfonso.
- Dunc… Mr. James rengeteg dolgot tett életében. Amióta az eszét tudja, dolgozott, hogy eltartsa magát, és az anyukáját, mivel az apja elhagyta őket, mikor még Duncan két éves se volt. Örültek, ha volt mit enniük. Egyedül az anyukájára számíthatott, akit imádott. És még őt is elvette tőle az ég. Annyi volt, mint én most, mikor meghalt az az ember, akit a világon a legjobban szeretett. Valósággal menekült a munkába. Apa felvette a hadseregbe, és három hónap múlva már ő vezette az egész csapatot. És nem azért mert protekciója volt. Hanem mert annyira tisztességes. Eleget küzdött már ő. Nem igaz, hogy nem érdemli meg, hogy hazajöhessen – körülnéztem a férfiakon. Az arcukon hitetlenség ült. Kimentem, vissza Jen-hez. És erőtlenül rogytam le a székre.
- Mi történt? – kérdezte halkan hugi.
- Nem fogják vissza engedni.
- Miért nem?
- Mert nincsen szívük azért. Én már régen feladtam. Csak tudnám, hogyan is gondolhattam volna arra, hogy talán most sikerül.
- Te mindent megtettél amit meg lehetett tenni Jess.
*
- Uram! Victoria kisasszony megérkezett! – szólt be egy cseléd Lee-nek.
- Rendben! Itt fogadom a szobában!
- Szia! – lépett be Vikk.
- Szia Vicky! – mosolygott Ryan, és tetőtől talpig végigmérte unokatestvérem.
- Miért akartál velem beszélni?
- Azon elmélkedtem, hogy tíz hónapja családtag vagyok, és téged még alig ismerlek.
- Ez való igaz. Csakhogy kérlek ne haragudj meg, de nekem nincs sok kedvem pont veled beszélgetni.
- Pedig szerintem mi közelebbről is megismerkedhetnénk! – lépkedett közelebb Lee Vicky-hez.
- Ezt meg hogy értsem? – húzta feljebb a lány a szemöldökét, bár szerintem drága férjem pillantása eléggé egyértelmű volt.
- Őszintén meg kell mondjam, beindítod a fantáziámat – kihasználva, hogy Vikk irtózatosan ledöbbent, Ryan lágyan a falhoz nyomta, majd megcsókolta. De unokatestvérem felfogta a dolgokat, és úgy tűnt muszáj a sarkára állnia, így lekevert egy pofont Lee-nek.
- Nem baj kicsim, szeretem a harcias csajokat!
- Parancsolom, hogy most azonnal engedj el!
- Parancsolod? – nevetett férjem, mintha egy jó viccet hallott volna.
- Igen!
- Pedig mi ketten jól ellenénk…
- Tényleg? – húzta fel magát Vicky, és jól t**ön rúgta Lee-t, majd még párszor felképelte, és otthagyta! Idegesen ment haza, de még ott is megállították.
- Lányom! – szólt neki George a nappaliból.
- Apa, most ne, ideges vagyok!
- Ez fontos!
- Rendben! Mondd! De ne legyél hosszú! – ült le mellé unokatestvérem.
- Jövő héten eljön hozzád Billie Joe.
- Ki???
- Jaj, kislányom, hát Billie Joe Armstrong a jövendőbelid!
- Ó! Nem kívánom látni!
- Dehogynem, dehogynem! Ismerkedjetek meg még a házasság előtt!
- De én nem megyek hozzá!!! – szegény Vicky így se volt túl jó passzban!
- De igenis hozzá mész! Vegyél példát Jess-ről! Milyen jól elvannak a férjével!
- Én nem megyek hozzá ahhoz a Bill-hez!!!
- Billie.
- Tök mindegy! Én mást szeretek!
- Igen? És mégis kit?
- Antony-t!!!
Hellósztok! Jaj úgy imádom, két napig nem netezek, és itt vár egy csomó új rész :) Sorry, ezért most nem is írok véliket, mivel még nem olvastam el az új részeket, "csak úgy" meg nem írok marhaságokat :)
16. rész
- Végre vége – sóhajtott Jen, és kivette a díszt a hajából.
- Hol van Alfonso és apa? – kérdezte Vicky. Hugi szobájában voltak.
- Nem tudom. Gondolom még a vendégekkel. Mit csinálhatnak most?
- Most mondtad, hogy a vendégekkel vannak, akkor biztosan beszélgetnek.
- Nem ők! Jess-ék!
- Jaaa! Hát…
- Ne mondd, tudom én is! – legyintett Jennifer, és hátradőlt az ágyban – Talán jobb is így. Két, három év múlva rám is az vár ami Jess-re. Jobb ha nem esek bele senkibe, akkor könnyebb lesz máshoz hozzámennem.
- De már késő. És ez rám is igaz.
- Tényleg. Te fél év múlva tizennyolc vagy. Mondott már valamit George?
- Hát, ja.
- Nem mondod, megvan a férjed?
- Ez nem biztos. Huger család állítólag. A srác meg valami Billie Joe vagy Bill Joey, vagy tudja a fene.
- Miért van olyan érzésem, hogy rossz korba születtünk? Antony? Hogy bírja?
- Elég jól. Nagyon nem szeretném, ha megviselné a dolog.
- Megértem.
- Vicky! – nyitott be Alfonso – George hív!
- Na, szia! – köszönt Vikk Jen-nek, és kiment.
- Szia – kapta a halk választ.
- Jennifer! – fordult még vissza a hát ura az ajtóból.
- Igen?
- A kettőnk nászajándékát holnap átvisszük, jó?
- De én már adtam.
- Tudom, én is, de a közöset.
- Mi az?
- Egy bölcső. Még a tiétek volt, csak át lett festve kékre. Remélem is, hogy fiú unokám lesz! Jó éjt kislányom!
- Neked is! – motyogta hugi. De még mielőtt lefeküdt volna, kivette a fiókjából Lee fényképét (még amit anno küldött neki levélbe) hatszorosan eltépte, majd a fecnik a kukában landoltak...
*
Hogyan is telhettek ezek után a napjaim? Egy szóval borzalmasan. Egy házban laktam a férjemmel, mégis csak felkeléskor, és lefekvéskor találkoztunk, amennyire lehetett kerültük egymást. De azért kötelességemnek éreztem kinyitni a nászajándékokat. Amiknek a kicsomagolását hamar abba is hagytam, mivelhogy mindegyikben babaholmik voltak, és már a sírás kerülgetett a 26. ilyen csomag után. Próbáltam nem gondolni erre a problémára, sem pedig Duncan-re. Ami elég nehéz volt. Azt akartam, hogy ne szeressem többé. Tudom, ez szörnyű dolog részemről, de én úgy éreztem, ha ez így megy tovább, én belepusztulok a hiányába. Annyira hiányzott már! Az a csodálatos szeme, az illata, az érintése, a csókja. De a gyűrűt nem bírtam lehúzni az ujjamról. Mint ha Duncan tudta, mintha sejtette volna, hogy próbálom kitépni a szívemből. Ugyanis egyik nap, még mindig nem voltam késszen a rendezkedéssel. Épp az egyik ezer éve nem hordott ruhámat akasztottam fel a vállfára, mikor kihullott belőle egy darab papír. Fogalmam sem volt mi lehet az, ezért unottan felvettem (nem volt bennem túlzott kíváncsiság). De a szívverésem kihagyott egyet, mikor felismertem az írást:
Bármit is akarsz, bármi történjék a mi szerelmünk sohasem fog elmúlni!
Szeretlek kicsim!
D
Meghűlt az ereimben a vér. Nem tudom mikori ez a levél, hogy mikor került hozzám. De tudja. Nem tudom honnan, vagy hogyan, de tudja.
- Mit nézel? – hallottam a hátam mögött egy hangot, mire ijedten fordultam hátra.
- Mi az? – kérdezett újra Lee.
- Ez? – kérdeztem vissza, talán túl gyorsan – Semmi!
- Ha semmi, miért nézed annyi ideje?
- Mióta figyelsz te engem?
- Ne térj el a tárgytól!
- Mondtam már! Semmi! Nem tudod hol van Jen?
- Jen? – volt rajta újra a kérdezés sora, csak most a hangja kicsit magasra sikeredett, és elfelejtette a levél témát.
- Igen, tudod, a húgom! – mondtam gúnyosan, mire visszavette mogorva arckifejezését.
- Azt én meg honnan tudjam?
- Elmehetek, vagy szeretnél még valamit mondani? – gyanúsan nézegetett, majd nagy kegyesen:
- Elmehetsz!
- Köszönöm! – és elindultam haza, hogy beszéljek hugival, amúgy is régen hallottam már felőle. Se szó se beszéd, lépkedtem felfelé a lépcsőkön, és elértem Jennifer szobájáig. Teljesen elgondolkoztam, és mindenféle kopogás nélkül benyitottam. Kár volt. Húgom épp egy sráccal csókolózott! Mikor nyitódott az ajtó, persze odakapta a fejét.
- Ööö… bocsi… én… majd visszajövök később – és csuktam volna vissza az ajtót.
- Jess! – szólt utánam Jen – Gyere nyugodtan!
- Nem, én tényleg nem akarok zavarni!
- Dehogy zavarsz!
- Persze, én már megyek is! – mondta a fickó, nyomott egy puszit hugi szájára, majd kiment mellettem az ajtón.
- Hú! Ez meg ki volt? – ültem le az ágyra.
- Juan.
- Don Juan? – húzódott mosolyra a szám.
- Nem. Csak Juan. A barátom – kaptam a választ.
- Nocsak! – lepődtem meg egy kicsit (enyhén szólva) és Jen rögtön tudta mire gondolok.
- Egész életemben Lee-n rágódjak?
- Nem, dehogy is! Én ezt nem mondtam!
- Jó, tudom! És! Minek köszönhetem látogatásod?
- Miért, nem is örülsz?
- Hát persze, hogy örülök! Csak kíváncsi vagyok!
- Szóval… - komolyodtam el.
- Mi baj?
- Minden erőmmel azon vagyok, hogy elfelejtsem Duncant.
- Mi? – most Jen-en volt a lepődés sora.
- Én, én ezt már nem bírom! El akarom felejteni, nem akarom szeretni, hogy ne fájjon!
- De a gyűrű még ott az ujjadon…
- Igen. Nem veszem le míg szeretem. És még szeretem… Pedig nem akarom.
- Szegény ha hallaná mit mondasz!
- Hát pont ez az! Hogy hallja!
- Tessék?
- Vagyis, nem hallja hanem… jaj istenem nem tudom! A másik házban is ezen az elfelejtés dolgon rágódtam, mikor kezembe akadt egy fecni…
- Milyen fecni? - átnyújtottam neki a Duncan által írt levelet.
- Mi a… - képedt el hugi is.
- Látod? Én azt hittem… mondta nekem, hogy ő meg fogja érezni ha már nem szeretem, és nem lesz rajtam a gyűrű. Hogy érzi ha szomorú vagyok. De én nem is azt mondom, hogy nem hittem benne, hanem… nem gondoltam volna hogy ez ennyire döbbenetesen igaz. Mert lehet ez más?
- Nem is tudom… nem lehet, hogy ez csak egy régebbi kis levél, amit még anno írt? Hogy csak véletlenül vág témába?
- Fordítsd meg – mondtam halkan. A hátulján ez a dátum szerepelt:
1806. november 14.
A mai dátum.
- Véletlenül írta volna?
- Írt mostanában levelet?
- Egy hónapja nem. Ezért is aggódom. Tudod, a kolera.
- Nem tudom. Jess, tényleg nem tudom. Ez tényleg megmagyarázhatatlan.
- Most mit tudok csinálni?
- Csak várni…
Puszi!
Xen
|
|
itt a kovi resz ami rovidre sikerult es sztem tok uncsi:Sde mind1 mar nem volt turelmem irni.
15.rész
Samy már várt bent és örült boldogságomnak.
- Na mi ez a nagy boldogság?- kérdezte vigyorogva.
- Szerintem azt ki tudod találni.
- Hát vajon mi is lehetne az?- tette magát hogy gondolkozik.- Talán lefeküdtetek?- suttogta hogy a kiváncsi fülek ne hallják.
- Eltaláltad.- mosolyogtam továbbra is.- Ma semmi se fogja elrontani a napom.
- Azt gondolom. Na de milyen volt?Hadd halljam a pikáns részleteket.- vigyorgott huncutul.
- Csak annyit mondok, hogy csodálatos érzés volt és Dunk isteni az ágyban.- mondtam álmodozva.-A többi csak rám és Dunkra tartozik.- nyújtottam ki a nyelvem.
- Na de rossz vagy.-vágott egy morci pofit barátnőm.
- Sajnálom!Na és ti mit csináltatok Leevel??- kiváncsiskodtam.Nem volt semmi??
- Még nem akartam, de már én se fogom sokáig birni.- nevette el magát.
- Gondolom Lee már akarta volna.- mosolyogtam. De csak akkor tedd meg mikor akarod.
- Ma el fogom mondani amit érzek iránta.-sóhajtott egy nagyot.
- Nyugi szerintem ő is viszonozza ezt az érzést.Amint észrevettem rajta teljesen megváltozott.- nyugtattam.
- Reméljük igazad van.De te sztem menj haza és öltözz át.- mutatott a tegnapi ruháimra.
- Igazad van, ezt is akartam.- elkértem a kocsikulcsot és mentem is.
Eközben Dunk is megérkezett a studióba és csatlakozott a fiúkhoz.A többiek is észrevették nagy boldogságát.Lee nem állta meg hogy ne szólaljon meg.
- Na valaki d*gott egy jót az éjjel.-vigyorgott kajánul, de a többiek csúnyán ránéztek, Dunk fel se vette Lee beszólását.- Jól van na, nem kell igy rámnézni, de jól tudjátok hogy ilyenkor szokott ilyen boldog lenni, ha...- de inkább nem folytatta.
- Dunkot sosem láttuk még ilyen boldognak, igaz Ant?- kérdezte Sy mire bologattak mindketten,Lee meg morcizott, hogy nem neki volt igaza.- Ez a Naomi jól elvarázsolt téged haver, fordult Dunkhoz.
- Úgy van, Naomi teljesen elvarázsolt, csodálatos ez a nő.- kezdett ábrándozni.
- Jó, jó hagyjuk ezeket.Halljuk a részleteket, milyen az ágyban?- kiváncsiskodtak a többiek.
-Csodálatos és istenien jó az ágyban, de a többi csak rám és Naomire tartozik(ezt asszem ugyanakkor mondhattuk:)- jelentette ki.
- NAAAA, de kár !- nyafizott Lee.
- Te csak foglalkozz a te csajoddal!-nézett rá Dunk.- Hogy birtad ki eddig??Ez nem szokásod, másképp mind csak arról beszélnél.- röhögött .
- Nem akarta még.- mondta lehangoltan Lee.- De ma meggyőzöm, csak nem tom.- gondolkozott el egy kicsit.
- Mit nem tudsz?- kérdezték a többiek.
- Igy még nem éreztem egy nő iránt sem, mi ez az érzés?- vágott kicsit ijjedt pofit.
- Hát ha csak egyéjszakás kalandjaid voltak, nem volt hogy igy érezz.- legyintett Sy.
- ÁÁÁ Lee szerelmes.- röhögte el magát Ant.
- Nem igaz!- pirult el.
- Akkor nem reagálnál igy.- röhögött Sy is.
- Na jó akkor megint igazatok van !- dühöngött Lee.
- Mi is igy gondoltuk!- felelte kórusba Sy és Ant.
- Na jó hagyjuk ezt a kettőt és menjünk mert Johnny mindjárt kinyir minket ha nem végezzük a dolgunkat.-hivta Dunk Leet.
De persze hogy Dunk mindig elrontott valamit( nem is csodálom, teljesen máshol járt az eszeJ
- Mi van veled??Már megint nem tod a számokat.- fogta a fejét Johnny és szidta Dunkot.
- Hadd már szegényt békén, nem látod milyen szerelmes?- röhögött Ant.
- Jó, ha szerelmes hanem, a számokat tudni kell.- mondta és visszament a helyére.
Szerencsére nem maradtak olyan későig , dunk igyekezett odafigyelni, ami kicsit nehezére esett, de sikerült nekiJÉpp hogy tudtak még velünk találkozni.Lee készülődött a találkájára és fogalmazta magába a szavakat.Dunk meg hazasietett vacsit késziteni, mert úgy volt hogy én megyek hozzá. Samy elvitt Dunkhoz és utánna meg Lee után ment, de persze ő is izgult.
blue_noemi15 |
nicola:rossz lehetett Dunkkal veszekedni:(de megoldjatok ti a dolgokat:)na de ki csengetett???folytasd hamar!!!!!!
puszi blue_noemi15 |
Hali itt a kövi rész!
28.rész
-Du… Duncan? Drágám te mit csinálsz itt? –tettem le a tálcát a dohányzó asztalra és egy puszit adtam Dunc-nak
-Semmit csak el akartalak vinni, vacsorázni kárpótlásként. De, látom jobb programod, van. –mondta durcisan
-Nem…neeeeeeem! –mondtam először magam elé majd hangosan
-Mi nem? –nézett rám
-Figyelj elég szar napom, van szóval ne is, kezdj el veszekedni, oké?
-Nem oké! Semmi sem oké! Feljössz a lakásodra ezzel a pasival, akit mellékesen ki nem állhatok, és azt mondod oké? –fel állt és kiabálva szegezte a fejemhez a dolgokat
-Duncan James ne ordibálj velem! Nem a seggedből húztál ki! Megígérted nekem hogy elmegyünk ketten Ciprusra és ma bejelented, hogy még se lesz jó! Aztán az autóm totál károsan áll a stúdió parkolójában! Szerinted most jól esik nekem, hogy itt ordibálsz velem? –ordítottam és szegény Dunc meg se bírt szólalni
-Közbe szólhatok? –kérdezte David
-Nem! –vágtuk rá mindketten
-Mondtam, hogy dolgozni fogok akkor.
-Előbb is mondhattad volna.
-Tudom…-nézett le a földre
-Jajj figyelj hadjuk most ezt rendben? –fogtam a fejemet –Az lenne a legjobb, ha mindketten elmennétek. Semmi kedvem itt veszekedni. –néztem a fiúkra
-Rendben. –mondta David
-De…
-Semmi de! Fáradt vagyok légy szíves, menjetek el. –mondtam indulatosan
-Oké. –mondta Dunc
-Akkor… kérlek titeket, hogy menjetek. –mutattam a kijárat felé
-Holnap azért beszélünk? –kérdezte Dunc cukin
-Persze de… jézus én mivel megyek be dolgozni? –néztem ilyetten és a kezem a szám elé tettem
-Nyugi majd én elviszlek. Hányra jöjjek?
-Olyan negyed 9 fél 9 fele gyere.
-Itt leszek. –kaptam az arcomra egy puszit
-Mi még beszélünk.- mondta David egy puszi kíséretében Dunc pedig szúrósan nézett rá
-Aha. Na menjetek. Sziasztok! –csuktam rájuk az ajtót
-Szia! –hallodtam egyszerre a srácoktól
-Húúú anyám. –dőltem neki az ajtónak –Mi lesz holnap… remélem megfújtom magamat álmomban. –indultam el a fürdőszoba felé
Beálltam a zuhany alá és Dunc-ra gondoltam. Annyira bánt hogy kiabáltam vele de megérdemelte. Majd holnap megbeszéljük a dolgokat és kész. Kijöttem a fürdőből köntösben és turbánban pont mikor megszólalt a telefon.
-Igen? –szóltam bele
-Szia itt Hannah!
-Na hellóka, hol vagy?
-Lee-nél vagyok…
-Hogy hol? –mosolyogtam
-Jól hallottad!
-És lesz valami? –huppantam le az egyik fotelbe és bekapcsoltam a TV-t
-Hát remélem…
-De titokzatos vagy!
-Igen tudom de, most le kell tennem!
-Oké! Légy rossz kislány.
-Majd igyekszem puszi!
-Szi… letette! –néztem a telefonra
Csak bámultam a TV-t de, nem is figyeltem. Olykor-olykor a szél kinyitotta a terasz ajtót és játszott a függönnyel. Oda képzeltem magunkat Dunc-al ahogy veszekedtünk, és nagyon szarul éreztem magam. Inkább lekapcsoltam a TV-t és befeküdtem az ágyba gondolkodni. Reméltem hogy nem fog rám haragudni… egy pillanat! Miért haragudna ő? Nekem kéne haragudnom! Vagy nem kéne? Nem tudom istenem, hogy mivan most! –a fejemre húztam a párnát
-Inkább nem is gondolok erre, mert be fogok dilizni! –kukucskáltam ki a párna alól –Hmm…szeretem, nem akarom hogy… ááá miket beszélek! –ráfeküdtem a párnára és szép lassan elalukáltam
Tiszta hülyeségeket álmodtam. Daniel meghalt egy autóbalesetben, Hannah és Lee bohócnak volt öltözve és táncikáltak egy cirkuszban és a porond közepén Dunc és David verekedett és mindenki nevetett rajtuk majd hirtelen előttem termettek és ennyi. Minden sötét lett és valaki nagyon kedves felébresztett a telefonnal.
-Haló? –szóltam bele kómásan a telefonba
-Szia kicsim.
-Dunc szívem…-néztem az órára -… hajnali kettő van.
-Tudom de, nem bírtam aludni a miatt ahogy… ahogy beszéltem veled.
-Beszéltél? Biztos vagy ebben? –mondtam kicsit gúnyosan
-Nem… igazad van. Kiabáltam veled de, csak, mert felkavart hogy megláttam azt a…
-Ne is mond ki! Inkább ne! –nevettem –Egyébként… -csöngettnek -… várj, csöngettek! De ki lehet az ilyenkor? Jézus senki sem tud aludni? –siettem az ajtóhoz és a lélegzetem elállt, mikor megláttam hogy ki az. Puszi: Nicola |
Noémi: NEM LETT XAR!!!!! Nagyon jóóóóóóóó lett!!! Léccccives hamar folytasd!!!!
Puszi: Nicola |
Ooops..! Kihagytam!
Nicola! Húúúh! Duncan elég mérges lehetett! Megnéztem volna a pofiját! :) Kiváncsi vagyok, h reagál!
barnagre |
Sziasztok!
Noemi! Húú! Nem is volt xar! Nekem baromira tetszet!!
Bebe! Szegény Dunkym! Annyira sajnizom!
Xen! Lee milyen erőszakos volt! Csak néztem! Remélem Duncan minél hamarabb visszajön!
Bocsi ha valakit kihagytam volna!
puszi: barnagre |
Noemi! Sztem nem lett szar! Ha egy kicsit pontosabban leírtad volna....:DDDDDDDHa Lee ott lett volna....tuti beszáll:DDDDDDDFolytasd hamar és még sok ilyen rész legyen benne!!!!!
Nah jólvan! DUNC BEINDÍTOTTAD A FANTÁZIÁM !!!!!!!!:DDDDDD
pussz:bebe |
na itt a varva vart resz is, de sztem xar lett jobbat is irhattam volna, mar faradt vagyok:))
14. rész
Dunk közeledett felém és lágyan megcsókolt.Én meg elkezdtem mellkasát simogatni és csókolgatni. Olyan jó volt érezni teste illatát , aminek olyan illata volt mint az ingjének.Ő a hátamat simogatta puha kezeivel és nyakam csókolgatta, amitől eléggé beindultam.Dunk a biztonság kedvéért még megkérdezte.
- Biztos akarod szivem?- nyakam tovább csókolgatta.
- Igen, ezt akarom, amire már olyan régóta várok.- mondtam továbbra is testét csókólgatva.
- Jó, de akkor folytassuk inkább a hálómba.- Felvett az ölébe, de a csókolgatást nem hagytuk abba. Fent letett hatalmas franciaágyára, én meg magamhoz húztam.Ingét (ami rajtam volt) kezdte kigombolni és testem csókolgatta, ami iszonyatosan izgatott. Én a nyakát csókolgattam és beletúrtam hajába, amit nagyon élvezhetett, mert vadabbul markolászta melleimet és hátsómat, amit persze én is nagyon élveztem.Farmerjától egy rántással megszabaditottam.Lekerült a többi fölösleges ruhadarab is, még egy ideig csókolgatással és simogatással izgattuk egymást. Aztán lefektetett az ágyra és rámfeküdt. Eleinte lassú és gyengéd volt és olyan figyelmes volt mindenre a kis drága, amit tökre élveztem. De utánna már egész vad szeretkezésbe merültünk bele, minden pillanatát élveztem. Nyögéseink olyan hangosak voltak, hogy szinte az egész ház visszhangzott tölűk.(még jó hogy nem volt senki más a házbaJKözben énekelt is, amitől mégjobban mozogtunk. Istenem az a csodálatos hangja!!!Olykor olyan magasra vitte fel a hangját hogy én mégjobban beindultam.Közben mondogatott is, hogy “olyan gyönyörű vagy”, meghogy “isteni vagy” én meg visszasugtam neki, hogy “te is”.
- Szeretlek!- sóhajtotta, amit egy nyögés követett.
- Én is nagyon szeretlek!- sóhajtottam nyögdécselve.
Olyan isteni volt ez az érzés amilyent még sosem éreztem, Dunk irtó jó volt az ágyban. Sose akartam hogy vége legyen a gyönyörnek, de sajnos teljesen elfáradtunk már, hisz jó pár órája szeretkeztünk. Még egy utolsót nyögtünk és egymás mellé feküdtünk. Én a mellkasára tettem fejem és simogattam, ő pedig vállam simogatta. Addig cirogatott mig el nem aludtam. Ez volt életem legszebb éjszakája eddig(lesz mégjobb is DunkkalJ, Igaz már 4 éve nem volt szexuális kapcsolatom, de Dunkkal volt eddig a legjobb.
Álmaimba is az éjszaka történteket láttam, de úgy látszik nem csak én voltam igy ezzel, mert olykor Dunk jó erősen magához szoritott.Reggel a karjaiba ébredtem meg és olyan édesen aludt még, hallottam mély szuszogásait.Én meg nem tudtam megállni hogy ne csókoljam meg, mire felébredt.
- Nem akartalak felébreszteni édesem, csak nem tudtam megállni hogy ne csókoljalak meg.- csókoltam tovább.
- Én meg akarom hogy folytasd, úgy szeretem mikor megcsókolsz!- és ő is elkezdett csókolni.
- Én meg imádom mikor a karjaidban vagyok.- hagytuk abba a csókolozást levegő után kapkodva.
- Köszönöm ezt a csodálatos éjszakát, szivem.- puszilgattam testét.
- Te voltál csodálatos.- búgta nyakamba.
- De te mégjobb voltál.- mondtam mire ő magára húzott és folytattuk ott ahol abbahagytuk az éjjel fáradtság miatt.:) Úgyis mégcsak 7 óra volt,de én nem bántam meg , mert ugyanolyan csodálatos volt a reggel is mint az éjszaka.
9 óra fele végre mi is felkeltünk, igaz nem szivesen, mert még maradtunk volna kettesbe, de sajnos a munka akadályozta meg ezt. Megreggeliztünk és elindultunk munkába, igaz én a tegnapi ruhámmal, de nem érdekelt, boldogságomat semmi se tudta elrontani. Dunk elkisért az üzletig, persze egy csókkal elbucsúztunk és elment ő is a studióba.Én meg olyan boldog voltam hogy azt mindenki észrevette, hisz látszott arcomon. Igen nagyon boldog voltam, hogy igazán szerelmes vagyok, sose voltam ennyire szerelmes.
puxi blue_noemi15
ui. lecci irjatok veliket |
| Xen nem akartalak ki hagyni csak még nem olvastam az uccsó részét a töridnek! Na szal: Ha én lennék kényszerházzaságban akkor már rég megőrültem volna!! Remélem minden jó lesz!!! Puszi: Nicola |
Noémi: Jajj csaj hamar folytasd naon jó résznél hagytad abba:)!! El tom képzelni Duncikát...nyami!!!
bebe: Szegény Duncika...most szomika!!!:( Jól ráijesztettél Jim-re:D:D Lééci folytasd hamar!!
Puszi: Nicola |
itt a kovi resz:)
13. rész
Végre megérkeztünk hozzá is. A házról, jobban mondva villáról, nem is tudom hogy mondjam, olyan mint a gazdája: Csodálatosan szép!ilyen villát életemben nem láttam(a Samyét, az övé 2. helyen vanJDunk lakása nagyon szép és nagy volt, igaz nem egyedül lakott benne.
- Ez a lakás csodálatos!Pont mint te.- mosolyodtam el és megcsókoltam.Belülről is ugyanolyan gyönyörű volt.
- Ne nézd a rendetlenséget, úgylátszik Lee nem takaritott, csak a szája járt.- vette le kabatját rólam.
- Semmi.Hadd el me Lee is foglalt most Samyvel.- mondtam, mert Lee már nem volt otthon és túl nagy volt a csend.
- Ja.Gondolom elmentek találkozni.
- Dunk, én igy nem fogok megszáradni.- mutattam csuromvizes ruhámra.
- Jaj télleg, bocsika- ment és hozott egy inget.-Egy ing jó lesz?Itt nagyon meleg van és csak egy ing van a közelben.
- Nekem az is megfelel!- mondtam és a fürdőbe mentem átöltözni.Pont azt az inget adta amelyik a Bubblinba volt rajta(szexy)Nekem még hálóingnek is elment volnaJDe érződött rajta Dunk illata, aminek nagyon jó illata volt.Mire visszamentem a konyhába, Dunk is átöltözött polóba és farmerba, de nagyon szexy volt igy is mint mindig.Valami kaját csinált, aminek jó és finom illata volt.Én meg odabújtam hozzá, amitől kicsit megijjedt szegény, mert majdnem felboritotta a serpenyőt.
- Bocs, édesem, nem akartam a frászt hozni rád.- mondtam ijjedt képet vágva, amire ő elmosolyodott.
- Nem gond. Húú milyen szexy vagy te az ingembe.- fütyölt egyet.- Csak igy kéne járjál- vigyorodott el.
- Hééé!- szóltam rá és vágtam egy morci pofit.
- Jól van csak viccelődtem- csókolt meg.
- Igy már jobb!- mosolyodtam el.- És mi finomat sütsz?- dugtam oda az orrom.
- Majd meglátod. Addig csücsülj szépen le.- mondta nagyon cukin.A kaja hamarosan meg is lett, ami valami tengeri kaja volt, de nagyon finom volt, Dunk jól megcsinálta,(sose gondoltam, hogy izleni fog a tengeri kajaJ
Eközben Samy nagyon aggodott miattam, de Lee nyugtatta.
- Nyugodj meg Samy, Dunk biztos megtalálta. Felhivom Dunkot és megtudjuk.- puszilta meg arcát, amitől Samy máris jobban érezte magát.
- Igen?- szólt bele a telóba Dunk.
- Na megtaláltad Naomit?- hallatszott Lee hangja.
- Igen, nyugtasd le Samyt is, mert itt van velem.- nyugtatta Dunk.
- Na jó akkor, asszem én ma nem megyek haza.
- Akkor nem kell könyörögjek neked.-vigyorordott el, én persze ezt nem hallottam meg.
- Ok akkor szia és légy ügyes.- tette le a telót Lee.
- Mirefel mondtad, hogy legyen ügyes és hogy nem mész haza?- kiváncsiskodott Samy.
- Őket ma már nem látjuk és egyedül kell maradjanak.- magyarázta Lee.
- És miért?-mintha nem jött volna ráJ
- Hát mert khm...- nem akarta kimondani, mire Samynek is leesett hogy miről van szó.
- Ja akkor te nálam alszol, de csak alszol!- figyelmeztette Leet.
- Na jól van na, én is akartam volna egy kis .. tod te mit.- mondta lehangoltan.
- Tom én ,csak nem ma.- húzta kifele Leet az üzletből.
- Gyere, mert be kell zárnom, talán itt akarod tölteni az éjszakát.- mosolyodott el.
- Jaj , nem!- mentek is Samyhez.
Eddig mi is végeztünk a kajálással, amitől jól belaktunk mind a ketten.Bementünk a nappaliba, ami ugyanolyan nagy volt mint a többi része a lakásnak.Szépen elhelyezkedtem a kanapén és vártam hogy Dunk is bejöjjön.
- Itt télleg nagyon meleg van- hallottam hangját és levette magáról a pólóját. Én meg azt hittem hogy ott ájulok el.”Istenem milyen jó teste van” gondolkoztam hangosan, de úgylátszik ő is meghallotta.
- Teccik a látványom édesem?- kérdezte hisz látta hogy szemeim nagyon megakadtak testén.
- Hát....igen....nagyon- probáltam kinyögni valami értelmeset és szemeim nem vettem le a testéről.Arra eszméltem hogy Dunk felém indul...
puxi blue_noemi15 |
Hali! Itt a kövi rész:
8. rész
Amint visszaértem a szobámba, azonnal tárcsáztam Jim-et.
-Halo?-vette fel
-Szia.-mondtam
-Á, most már visszakerült a telefon a tulajdonosához?-kérdezte gúnyosan
-Kérlek, Jim ne gyerekeskedj.
-Nem vagyok gyerekes. Te szerinted minden napos az, ha valaki felhívja a barátnőjét és egy pasi veszi fel a telefont?
-Nem, de Duncan csak a barátom.
-Mint én.
-Ne forgasd ki a szavaimat.
-Akkor meg mit keresett annál a telefonod?
-Hazahozott. Veled összevesztem, ő meg kedvesen megkérdezte, hogy hazavihet-e, én meg igent mondtam rá.-mondtam már kicsit ingerültebben
-És? Mit csináltatok eddig?-kérdezte már megint azon a gúnyos hangon
-Azt hiszed megcsalnálak?-kérdeztem dühösen
-Ki tudja. Kim azt mondta...na mind1. Szóval?
-Tudod mit? Igazad van. Lefeküdtem vele, és most éppen itt fekszik mellettem, és szunyókál.
-15 perc alatt elintéztétek a dolgot?-kérdezte csodálkozva-Tényleg nem lehet jó az ágyban.
-Jó van. Nem csináltunk semmit. És már nincs is itt. Kb. fél órára volt itt.-mondtam
-Akkor hétvégén elutazunk a nyaralónkba?-kérdezte egy kis szünet után
-Igen.-mondtam
-Haragszol még rám?-kérdezte aranyosan
-Rád nem tudok haragudni.-mondtam
-Akkor jó. Szia kicsim.-mondta
-Szia.-mondtam és kinyomtam a készüléket
***
-Jó reggelt.-ébresztgetett csókokkal valaki
-Mi?-riadtam fel hírtelen-Jim. Megakarsz ölni?
-Nem. Először arra gondoltam felrázlak álmodból, de aztán inkább emellett döntöttem.-mondta
-Remek.-mondtam kómásan
-Összepakoltál?-kérdezte
-igen.
-És kb. mennyi idő míg elkészülsz?
-Nyugi, még csak most keltem fel.-mondtam-Nos. Megfürdök, kiválasztom a megfelelő ruhát, a hajammal kezdek valamit, smink, parfüm…kb.1 ½ óra.-mondtam
-Mi? Akkor egy kicsit rövidítsük le. Fürdés, ruha és kész is vagy.-mondta
-Hé, egy bányarémmel akarsz elutazni a hétvégére?-kérdeztem
-De te így is gyönyörű vagy.
-Köszi.-nyomtam puszit pihe-puha ajkaira és a fürdőbe mentem
Kb. 1 óra alatt el is készültem, ez idő alatt Jim ki is készült.J Bevágtuk magunkat az autóba és irány volt a nyaraló.
***
-Tudod mi jutott eszembe?-szakítottam meg Jim nagy gondolatmenetét
-Tessék? Bocsi, csak éppen gondolkodok.-mondta
-Min?-kérdeztem
-Akartál valamit mondani.
-Ó, igen. Csak annyit, hogy mi lenne, ha végre bemutatnál a szüleidnek.-mondtam
-Hát…tudod a szüleim sokat utaznak, szóval nem hiszem, hogy találkoznánk mostanság velük.
-De Kim, asszondta, most fognak hazarepülni.-mondtam
-De csak 1 napra.
-Jah.-mondtam. Többet nem is beszélgettünk az úton. Jim nagyon gondolkodott. Szinte már hallottam ahogy kattog az agya. Nagyon kíváncsi voltam mi az a dolog, amit nem akar velem megosztani
-Megérkeztünk. Na milyen?
-Szép.-mondtam
-Christy, én szeretném elmondani, hogy…-de a mobilom csörgése félbeszakította
-Bocsi, ezt fel kell vennem. Mindjárt jövök.-mondtam és elvonultam egy kicsit nyugodtabb helyre-ami azt jelenti, hogy a szomszédban játszó gyerekek hangzavarát nem kívántam hallgatni, miközben éppen telefonálok
-Halo?-vettem fel
-Szia. Duncan vagyok.
-Szia.-örültem meg-Mit csinálsz?
-Éppen unatkozok, miközben a történelem hihetetlenül leguncsibb részeit tanulom. És veled mizu?-kérdezte azon a gyönyörű búgós hangján
-Jim-mel lejöttünk a nyaralójukba. Éppen ma vagyunk fél évesek és így ünnepeljük.-mondtam
-Az király.-sóhajtott egy nagyot
-Valami baj van?-kérdeztem
-Nincs.
-Christy, gyere.-hallatszódott a háttérben Jim hangja
-Hallom Jim hív, szóval nem akarlak feltartani.-mondta
-Szia.-mondtam
-Szia.-mondta és letette-Még hogy szomorú? Nem velem vagy ezen a hétvégén…-mondta szomorúan
bebe |
mindegyikőtök naon király :D így tovább csajszik!
puxi:sawyercica |
| bebe: bocs de nem lövöm le a poént :) De azért igyexem feltenni a részeket,h hamar kiderüljön:) Puszi: Xen |
Nicola! Huhúúúú, mi lesz ebből. Duncika otthon volt?
Noemi! Én Taranak behúznék, azt csá!!!!:))))))Dunci téged szeret.
Xen! Mikor jön végre haza Dunky? Már azt várom.
Mindenki folytassa hamar a törijét!!!!!!!!
bebe |
xen: ez a kenyszer hazassag naon xar lehet:(de nagyon jo lett ez a resz is, folytad hamar, mert nagyon jo a torid!!!!:)
Nicola:neked is xar napod volt:(folytasd te is hamar, megol a kivancsisag, hogy dunk mit fog csinalni:(
a tobbiek is hamar folytassatok, mar ugy varom mindenki torijet:)
puxi blue_noemi15 |
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
: 
