[Friss hozzászólások] [Későbbi] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Sziasztok!! Csajok annyira nagyon jó mindenkinek a törije léccci mindenki folytassa rekord sebbeség alatt!!
27.rész
Hétfő reggel van. Mikor felébredtem egy dolog jutott az eszembe: 3 nap és Cipruson leszek a szerelmemmel! Rettentő boldog voltam, annyira elképesztően boldog! Már gondolatban pakoltam is be a bőröndömbe, és álmodoztam a naplementéről melyet Dunc-al nézek majd. Bementem dolgozni és mindenki úgy nézett rám, mint egy napsugárra, ami fénnyel tölti be a szokványos szürke kis teret. Már dél körül járt az óra de egyszer sem láttam Duncan-t. Sok mindenkit megkérdeztem, hogy bent van-e és azt mondták nem látták. Aggódtam, hisz azt mondta ma, muszáj bent lenniük. Fel hívtam de, nem vette fel. Nyugtattam magam, hogy biztos dolga van és belemerültem a munkámba. Olyan 2-óra körül árnyék vetődött az íróasztalomra. Felnéztem, és a szívemhez kaptam annyira megijedtem.
-Ennyire ijesztő lennék? –kérdezte édesen Dunc
-Nem vagy ijesztő csak a modorod az. Legközelebb kopogj. –álltam fel az asztaltól és Dunc felé igyekeztem
-Kopogtam csak gondolom nem hallottad. –dőlt az asztalhoz
-Nagyon oda figyeltem hogy mit csinálok…-néztem a szemébe -...na mindegy.
-Drágám valamit meg kell beszélnünk.
-Az úttal kapcsolatos? –vidultam fel
-Igen azzal és…
-Jaj annyira várom, már gondolatban össze is pakoltam meg elgondoltam hogy milyen lesz, mikor együtt nézzük a naplementét. –mentem oda a könyves szekrényhez és ránéztem anyukámék képére aztán mosolyogva vissza fordultam
-Nem jó. –mondta maga elé
-Mi nem jó? –én még mindig mosolyogtam
-Nem tudunk most elmenni. –nézett rám szomorkásan
-Tessék? – kérdeztem lebigyeztett szájjal és bánatos hangon
-Drágám ne haragudj rám. Pont akkor veszünk fel 2 videót és, azokat nem tolhatjuk el. –jött oda hozzám és próbált a csalódott szemembe nézni
-De… de hisz megígérted. –úgy néztem rá, mint aki mindjárt sír
-Tudom és rettentően sajnálom! –ölelt át – El fogunk menni csak nem most. Még 2 hét jó? Esküszöm, akkor elmegyünk! –kaptam egy puszit a fejemre
-De akkor elmegyünk…
-Persze kicsim! Akkor elmegyünk. Ne haragudj, most kell mennem. Este találkozunk. –és ott hagyott a szobában egyedül és szomorúan
El sem hittem hogy ez velem történik. Úgy vártam már és még se jó neki… 2 hülye klipp miatt? Jó nem hülye ez a munkája de akkor is. Mért rángatott illúziókba? Ennyit a pasik szaváról. Valahol legbelül éreztem, hogy ez fog történni velem. Bánatosan folytattam a munkám és néha-néha egy-egy könnycsepp landolt a papírokon. Próbáltam a jóra gondolni, hogy majd megyünk csak 2 hét, azt még kibírom de, idegesített a gondolat hogy megígérte nekem és nem tartotta be. Előbb haza engedtek mindenkit de, én befejeztem a melót. Csak 1 órával maradtam többet, mint mindenki más és mikor végeztem, felkaptam a kabátomat és táskámat aztán szépen a parkolóba indultam ahol még jobb dolog történt velem.
-Hol a kulcsom? –matattam a táskámban
-Ááá megőrülök… megvan. –és mikor felnéztem elállt a lélegzetem. –Jaj ne…
…ez… ez nem igaz. –rohantam oda a kocsimhoz, ami szanaszéjjel volt törve mintha vandálok ütötték volna baseballütővel
-A rohadt életbe. –kezdtem el sírni és a táskámat meg a mappámat a földhöz, vágtam
-Ennél jobb már nem lesz? Mondjuk agyon csap egy villám vagy valami? –néztem fel az égre sírva
-Áááá a francba! –rúgtam bele a jobb első kerékbe aztán térdre estem
Ott térdeltem szerencsétlenül egy elhagyatott parkolóban egy széttört kocsival és egy széttört kis álommal. Csak néztem magam elé mikor is valaki megszólított.
-Nici? –erre felnéztem és David állt előttem –Mi történt? –segített felállnom
-Nézz a kocsimra, aztán nézz rám…
-A kocsit az látom de, ennyire nem borulhattál ki miatta.
-Nem csak ez…
-Hanem?
-Duncan…
-Akkor már kezdem érteni. Na gyere haza, viszlek. –felvette a táskámat és a mappám és elindultunk a kocsija felé
-Te hogy kerülsz ide? –szipogtam és letöröltem a könnyeimet
-Igazából téged akartalak volna meglepni.
-Az sikerült de miért?
-Mert néhány nap és visszamegyek New York-ba. Aztán gondoltam benézek most hozzád, mert kitudja, hol leszel akkor.
-Akkor épp Cipruson lettem volna… Duncan-nel. –mondtam mit aki citromba harapott
-Volna? Még se mentek vagy mi van? –közben megérkeztünk a kocsihoz és kinyitotta nekem az ajtót
-Nem hát, mert 2 klipp forgatása lesz még. Azt mondta nekem, hogy biztos elmegyünk meg minden de, aztán ma mondja hogy még se jó. Gondolhatod, hogy éreztem magam. –beszálltam a kocsiba és kerestem egy p.zs.-t a tatyómban aztán David is beszállt és indultunk is
-Meg kell, mondjam ez nagy szemétség volt tőle.
-Tudom hogy az volt de, már nem érdekel. Többet nem fogok ugrani az ilyen dolgokra.
-Ne is, mert ugyan így fogsz járni. Bekapcsolok egy kis zenét. –és persze hogy egy romantikus számot fogtunk ki. Na ettől még jobban érzetem magam.
Az út további részében nem szóltunk egymáshoz csak zenét hallgattunk. A lakásomhoz értünk és megkérdeztem David-et hogy nincs-e kedve meginni egy kávét vagy valamit. Persze ő rávágta, hogy szívesen és fel ballagtunk a lakáshoz.
-Nagyon szép környéken laksz. –mondta David
-Igen szerintem is nagyon szép. Mikor először megláttam, akkor beleszerettem.
-Ez nem csak a lakással van így… -mondta maga elé
-David kérlek ezt ne. –álltam meg az ajtó előtt
-Boccs nem akartam. –kivettem a kulcsomat a táskámból és bementünk
-Na tessék ez az én kis birodalmam. -mutattam körbe és ledobtam a kabátomat és az összes cuccomat –Nyugodtan megy be és ülj le a nappaliban, addig hozok egy kis üdítőt. –besiettem a konyhába és kapkodtam a poharakat meg az innivalókat
-Oké. –David becsoszogott a nappaliba és az ajtónál meg is állt –Hát te hogy kerülsz ide…?
-Ha nem gond csak Barack lé volt a hűtőben. –vittem a tálcát és aszthittem ott helyben eldobom, mikor megláttam a kanapén ülni a dühös arcú Duncan-t Puszi: Nicola |
Sziasztok! Hát én még fenn vagyok, és gondoltam felteszek egy részt! :) Ti mind egytől egyig szuperek vagytok :)
15. rész
És követtük. Bár egyáltalán nem nyugodtam meg. Nem tudtam mikor fog elmúlni ez a fájdalom, ami állandóan mardos belül. Mikor látom újra Duncan-t, vagy látom e még? Szeret még egyáltalán? Mi fog várni rám? Ezer, és ezer kérdés. Igazán csodáltam Jennifer-t, aki nagyon jól tartotta magát, habár neki sem lehetett könnyű. Ráadásul neki kellett bekísérnie Lee-t, én pedig Alfonso-val mentem be, egy erőltetett mosoly kíséretében. Nem hittem, hogy valaha is átélek ilyen borzalmas napot. És akkor még nem tudtam elképzelni, hogy lehetne ennél rosszabb. De sajnos később rájöttem, hogy igenis lehet. A pap pedig elkezdte.
- Hölgyeim, és uraim, azért gyűltünk ma itt össze, hogy e kér szerelmes egybekösse életét…. – van benne valami, csakhogy a „két szerelmes” nem egymást szereti. Tényleg minden látszott rajtunk, csak épp a boldogság nem. Sok-sok óra hosszának tűnt, mire a pap a vége felé közeledett.
- Jessica Stephenson! Akarod e hites férjedül az itt álló Lee Ryan-t? – nagyot sóhajtottam. Meg kell tenni. Ha nem teszem meg a szerelmem meghal.
- Igen.
- Lee Ryan! Akarod e hites feleségedül az itt jelenlévő Jessica Stephenson-t? – Lee ránézett a mögöttem álló, Jen-re, de pár másodperc múlva megszólalt:
- Igen.
- És most kérdezem! Van e valaki, aki tud olyan okot, amiért ez a házasság nem jöhet létre! Most szóljon, vagy hallgasson mindörökre! Senki? – vajon miért reménykedtem abban, hogy most beront egy bizonyos személy, és megakadályozza ezt az egészet? Hogy nem engedi, hogy ez megtörténjen?
- Rendben. Kérem a gyűrűket! – nagybátyám nyújtotta is őket – Húzzátok fel egymás ujjára – ez meg is történt – És végül csókoljátok meg egymást!
Ettől rettegtem. Megcsókolni egy olyan embert, aki nem Duncan, akit nem szeretek, akit mélységesen megvetek, sőt utálok… Minden porcikám irtózott tőle, és nagyon zavart, hogy Jen a hátam mögött van. De nem volt mit tenni. Bár mondjuk elég rövidre sikeredett, de ennyi is éppen elég volt.
- Most már hivatalosan is házastársaknak nyilvánítjuk önöket! Amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatja! Távozzatok, Isten áldásával! – a templom előtt ezer, és ezer gratulációt kellett fogadnom. („Nagyon-nagyon sok boldogságot!” „Jaj, de boldog lehetsz!” „Kilenc hónap múlva jövünk a keresztelőre!”…….) Mivel voltak jó pár százan, ez elég sok időbe telt, de végül elfogyott a sor, a lovas kocsi beállt a kapu elé, és beszálltam, utánam Lee. Vége volt. Végre vége.
- Van még otthon holmija asszonyom, vagy mehetünk a tisztelt férjéhez? – kérdezte a kocsis.
- Nincs. Már mindent átküldettem.
A hátra lévő úton egy szó sem hangzott el. Megérkeztünk, a kocsis lesegített. Megálltam a talán még a miénknél is hatalmasabb ház előtt.
- Az új otthonod – szólalt meg Lee szárazon, és belépett a kapun, majd visszafordult – Nem jössz?
- Van más választásom?
A ház belül is pazar volt. Ami nem nagyon kötött le. Monotonon lépkedtem férjem után, nem néztem se balra se jobbra, így nem láthattam a nappaliban tornyosuló nászajándékokat sem. Majd az emeleten beléptem utána egy ajtón, amin belül a hálószoba volt, közepén egy nagy baldachinos ággyal, aminek a takaróját egy cselédlány igazgatta, aki amint bementünk összerezzent, és meghajolt.
- Nagyon örülök, hogy hazaérkeztek, Mr. És Mrs. Ry…
- Kifelé – parancsolt rá Lee.
- De még meg kell…
- Kifelé!!! – hangzott a sokkalta durvább utasítás.
A cseléd kiment, miközben én a szekrényhez mentem, és megnéztem betették e már a ruháimat. Igen. Épp azon kezdtem gondolkodni, vajon ezután is hordhatom e őket, vagy újak kellenek, amikor is Lee egy mozdulattal megfordított, és ugyan olyan gyorsan meg is csókolt. Amit persze én nem hagytam.
- Állítsd le magad!
- Miért? – kérdezte, és a nyakam kezdte csókolgatni, közben az egyik kezével a ruhát próbálta valahogy levenni rólam, a másik pedig cseppet sem volt jó helyen.
- Lee!!! – ordítottam rá, és ellöktem magamtól.
- Mi a baj? – kérdezte mézes-mázos hangon.
- Hogy mi a baj?! – nem találtam szavakat felháborodásomban, és inkább gyorsan arrébb mentem, mert megint vészjóslóan közeledett hozzám.
- Szívem, talán nem hallottál még a nászéjszakáról?!
- Hát, képzeld el, hallottam!
- Akkor?
- De itt az nem lesz, az is biztos!
- Azt nem te mondod meg!
- Szerintem van hozzá egy kevéske közöm!
- Jó, tőlem nyugodtan, aztán te magyarázod ki, hogy miért nem lesz gyerekünk!!!
- Nekünk nem lesz gyerekünk!!!
- Tényleg? Na kíváncsi vagyok, ahhoz mit fog szólni a drágalátos apád!!!
- Engem marhára nem érdekel apa!!!
- Csak Duncan James igaz?
- NE MERD A SZÁDRA VENNI A NEVÉT!!!
- Ó, talán érzékeny pontra tapintottam? – tettette a lepődöttséget - Hiányzik a mocskos, árva kis barátocskád, aki ha apád nem veszi be a hadseregbe, ma egy utolsó paraszt sem lenne?
Ennél a pontnál iszonyatos méretű düh támadt bennem, hogy hogy meri ezt mondani, hogy meri ilyen jelzőkkel illetni azt az imádnivaló férfit, akit bárki tisztelhetne, mert többet kibírt már eddigi életében, mint bármelyik más embertársa! Akit annyira szeretek! Legszívesebben ott helyben megöltem volna! Villámsebességgel elémasíroztam, és valószínűleg felpofozom, ha a lendület közben nem fogja meg a karom.
- Nagyon remélem, hogy nem mernél kezet emelni a férjedre!
- Megtenném, ne félj! Ugyan is engem már nagyon kevés dolog tud érdekelni! Például, hogy ne érj hozzám sem ma sem az összes többi éjszakán!
- Nyugodj meg!! Nem fogok!!! Már kedvem sincs a szexhez! Majd szerzek mást!!!
- Helyes! – mondtam gúnyosan.
- Helyes!! – kaptam a szintén gúnyos visszavágást.
- Helyes!!!
- Helyes!!! – és drága férjecském nagy ajtócsapódással elhagyta a szobát.
Én remegtem a dühtől, és cibálni kezdtem le magamról a ruhát, hogy majd szétszakadt. Majd átvettem a hálóingem, de nem tudtam lefeküdni. Túl ideges voltam. Körbe-körbe járkáltam a szobában, amikor Lee ismét megjelent.
- Na, nem találtál senki mást? Vagy talán már végeztél is? – kérdeztem gúnyosan.
- Találkoztam útközbe anyámékkal, és kicsit furcsa volt nekik, hogy nem vagyok veled! Úgyhogy, mondtam, hogy visszajövök a „drága imádott feleségemhez”.
- Merre van a vendégszoba?
- Na nem! Azt nem! Ha átmész ugyebár az cseppet sem feltűnő ! És ha rájönnek nem csak engem nyuvasztanak ki! Itt maradsz!
- Mit bánom én! – kiáltottam, bevágódtam az ágyba, és mérgesen magamra rántottam a takarót. De sokáig nem tudtam még elaludni…
Puszi!
Xen
|
Noémi: Az a kis p*csa Tara!!Húúú na mind1!! Dunci olyan édes volt mint mindig te meg ügyes h elmontad neki h mit érzel:)Léccci hamar folytasd!!!!
Puszi: Nicola |
csajok koszi a veliket, jol esnek:)itt a kovi resz:)
12.rész
Másnap nyugodtan végeztük a dolgunkat az üzletbe, mikor egy váratlan személy jelent meg , aki nem volt más mint a drágalátos Tara, akit szivesen kizártam volna.”Na most fesztiválozni fog”mérgelődtem magamban, de nyugodt maradtam.
- Na mi van, te itt dolgozol?- hallottam nyávogós hangját.-Nem hiszem el hogy Dunky egy elárusotónővel talizgat.-persze mindenki felénk nézett, aki vásárolt.
- Na képzeld, hogy talizgatunk, de inkább együtt vagyunk.- vágtam vissza.
- Hát Dunknak szép csinos nő kell, nem olyan pálca mint te!- mondta vihogva mint egy idióta, de tovább folytatta- Igen bizony neki egy igazi nő kell, mint én!- na itt azt hittem hogy röhögőgörcsöt kapok, de nyugodt maradtam, igaz zavart hogy mindenki minket bámul, Samy meg sehol se láttam, pont mikor nagy szükségem van rá nincs ittL
- Benned nem tom mit lehet látni- mondtam hülye pofát vágva.
- Ide hallgass te kis r*banc, nem tom hogy mit lát benned Dunk, de azt biztosan tom hogy dobni fog és visszatér hozzám- nyávogta én meg kissé megijjedtem szavain.”Nem kell elhigyjem, Dunk engem szeret, vagy igaza volna ennek a hülyének”kavarogtak bennem a gondolatok, de Tara vinnyogása félbeszakitott.
- Te egy kis semmirevaló kis k*rva vagy, aki senkinek se kell.- na itt már felment a vizem és nekiugrottam, és mindenki láttára téptük egymás haját( mint ahogy a filmekbe szokásJSzerencsére megérkezett Samy is és szét akart választani minket, de Tara jól meglökött és hatalmasat vágodtam, mire elkezdett vihogni mint egy boszorkány, és mások is nevettekLÉn nem birtam, felkeltem a földről és kirohantam az esőbe és csak mentem ahova értem.
- Ilyet még én se láttam!- vihogott tovább Tara és eltűnt ő is. A nép is lecsillapodott és végezte tovább dolgát mintha mi sem történt volna.
Eközben Dunkéknál.(csoda, h nem kelett menjenek munkába):
- Mi van haver?Mért vagy ilyen lehangolt?- kérdezte Lee miközben valami üveget akart kinyitni.
- Félek, hogy nem szeret!- nyögte ki egyből Dunc amit egy nagy sóhajtás követett.
- Ugyan!Bolondul érted Naomi, hisz látszik rajta.És mégis miből gondolod ezt?- kérdezte és az üveget is sikerült kinyitnia, amibe valami ital volt.
- Még nem mondta hogy szeret!- olyan hangon mondta mint aki majdnem sir.(cukiJ
- Figyelj, menj el és beszélj vele és akkor megtudod- biztatta Lee.
- Igazad van!Rohanok is!- és ment a kabátja után.
- Oké, én addig takaritok nálam és elmegyek Samyvel talizni.-és máris szedte a dolgait.
- Nahát, veled csinált valamit ez a csaj, hogy egyből ilyen szorgalmas lettél.- nevette el magát Dunk.
-Te csak hallgass és menj a csajodhoz- de nem kapott már választ, mert Dunk Elsietett.
Hamar az üzletbe ért, de engem sehol sem látott.
- Hol van Naomi?- kérdezte Samytől aki kissé ijedt volt.
- Itt volt a drágalátos Tara és nem lett jó a vége- hallatszott remegő hangja.
- MI???- lepődőtt meg.- Mit csinált Naomivel??-kezdett aggodni.- Most megyek és kinyirom Tarat.- kezdett idegeskedni.- Mi történt?
- Hát Tara nem tul szép dolgokat mondott Naominek, h dobni fogod meg ilyenek, én meg a verekedésre értem ki és probáltam szétválasztani őket, de Tara belélökött Naomibe, aki meg kirohant és nem tom merre van- kezdett el sirni Samy.
- Nyugodj le , megyek és megkeresem, te addig beszélj Leevel.-mondta Dunk és indult is.
De sokat nem kellett keressen, mert épp az egyik közeli utcán cammogtam.
- Naomi, szállj be kérlek!- hallottam Dunk hangját.
- Dunk?- szálltam is be.- Hogy találtál meg?- ő épp a kabátját adta rám hogy ne fázzak, mert az eső jó erősen zuhogott és megáztam jól.
- Elmesélte Samy hogy mi történt és jöttem is érted, de most itt vagyok- ölelt át, ami nagyon jól esett.
- Dunk, én olyan hülye vagyok, hogy elhiszem annak a szavait.-könnyezni kezdtek szemeim.
- Nem vagy hülye csak butuska, nem kell bevenni amiket mond, nincs mivel foglalkozzon és másokat zavar.- törölte le kezével könnyeimet.
- De..-akartam volna mondani.
- Semmi de, hallgass végig.- tette muató ujját számra.- Engem nem érdekel amit az a kis r*banc mond, de te se tőrődj vele.Felőlem megjelenhet előttem Miss Univerzum is, nem érdekel, engem csak te érdekelsz mert téged szeretlek ilyen erősen és érted ver ilyen hevese a szivem.- mondta és kezem a szivéhez tette, ami tényleg nagyon hevesen vert, de az én szivverésem semmi volt az övé mellet.”Itt az ideje elmondanom neki”- mondtam magamba és felkészültem hogy szerelmet valljak neki.
- Dunk, mondani szertenék valamit, amit tudnod kéne.
- Ne ijjesztgess, édesem, mondd mi a gond?Talán elhagysz?- rémüldözött és olyan ijjedt arcot vágott mintha egy szellem lenne elötte.
- Jaj, dehogyis!Isten őrizz-nyugtattam le.- Csak annyit szeretnék mondani, hogy ...tod...én ....téged...hát izé... gondolom tod...hogy...hát na ..érted..gondolom... hogy- csak az az egy szó nem akart kijönni belőlem.
- Mondjad édesem.- türelmetlenkedett.
- Na jó, kimondom, mert igy nem tudod meg.- mondtam és vettem egy mély levegőt.-Duncan James SZERETLEK.- végre kinyögtem azt a szót ami nyomta szivem már olyan régota.
- Ó édesem, már mióta vártam erre, hogy halljam tőled.- mondta és megcsókolt, ami irtó jó érzés volt.Miután abbahagytuk a csókolozást, belőlem kitört a sirás.
- Miert sirsz, szivem?- kérdezte olyan aranyos pofit vágva, hogy elmosolyodtam.
- Én csak a boldogságtól sirok, hisz sose voltam ennyire boldog, végre beteljesült a vágyam, hogy veled lehetek és hogy szeretjük egymást. Már 4 éve erről álmodozom és most valóság lett az álmomból.- öleltem meg Duncant.
- Elhiszem édesem, én is nagyon de nagyon boldog vagyok veled, igy nem éreztem senki iránt sem.- csókolt meg.
- Én most nem akarok visszamenni az üzletbe azok után hogy Tara jól leégetett.- mondtam, de Dunk mintha gondolatolvasó lett volna.
- Nem is kérem azt, elmegyünk hozzám és együtt töltjük el a mai napot.-és már indultunk is. Néha-néha útközben is csókoloztunk, de ez azzal járt hogy Dunk figyelmetlen volt az úton, de nem történt balesetünk.
puxy blue_noemi15 |
| XEN HOL VAGY???????????? FOLYTATÁST VÁRUNK MIHAMARABB!!!!!! |
Nicola: Ciprus? Tiszta romcsi!
Blue_noemi15: Juj de cuki Dunci! Remélem e is bevallod minél hamarabb, hogy szereted.
Xen: Hozzád nem lehet semmit se írni! Egyszerűen király a törid!!!!!
7. rész
-Halo?-vette fel a telót Dunc
-Hát te meg ki a halál vagy?-csodálkozott Jim
-Duncan James.
-Mit keres nálad a csajom telója?
-Jim?-kérdezte riadtan
-Mégis mit képzelsz magadról? Hol van Christy?
-Majd visszahív. Szia.-tette le a telefont-A francba. Ez nem lehet igaz.
-Ki volt az?-jöttem be mostanra Dunc tiszta ingjével
-Jim.-mondta
-Mi?-kérdeztem-A franca. Ezt meg hogy magyarázom meg neki? Ugye nem tudja, hogy te vetted fel, mert akkor még ráfoghatom apá…
-Tudja, hogy én voltam az.-mondta
-Ez nem lehet igaz.-mondtam mérgesen-Nyugi. Nem rád haragszom. Magamra.
-Nem kellett volna felvennem.-mondta
-Most már mind1. Kül is, én kértelek meg rá.
***
-Mi történt? Félre tárcsáztál?-kérdezte Kim
-Dehogy. Azaz átkozott Duncan James vette fel.
-MI????? Hogy kerül hozzá Christy telója?-akadt ki Kim is
-Én is ezt kérdeztem, de nem válaszolt.-mondta-Te szerinted otthon lehet, vagy James elrabolta?
-Nyugi. Duncan nem olyan.
-Te ezt meg honnan veszed?
-Robbie-val beszélgettünk és kiderült, hogy Dunc és Chris…..
-Hogy Duncan és Chris?
-Hogy mennyire összeillenek!
-MI? Még hogy ők?-gülledtek ki a szemei
-Bocsi Jim, de mind a ketten ugyanazt szeretik, a kedvenc filmjük is ugyanaz…
-Ez még nem elég ahhoz, hogy jobban illjen hozzá!
-De. Sajnos rokon lelkek.-mondta Kim
-De…
-Nagyon jól kijönnek egymással. Láttam őket, mielőtt elmentek fagyizni és volt témájuk. Nem úgy , mint nektek. Veled mindig csak szexel.-mondta
-De, Chris az én csajom. Nem veheti el tőlem egy ilyen kis…..izé.-mondta kétségbeesve Jim
-Ha igazán szeret, akkor melletted marad. És úgy is mentek a hétvégén nyaralni. Akkor majd újra összemelegedhettek.-mondta Kim bíztatásul
-Igazad van. Valami romantikus dolgot fogok kitalálni és akkor ezt a James-t el is felejtheti!!!!-mondta
-Nah rendben. Én megyek. Telózok a pasimnak!!! Csáó!-hagyta magára Jim-et
***
-Most jobb lesz, ha megyek.-mondta Dunc
-Oké. Majd hívj, ha van valamilyen kérdésed.-mondtam. Nem is tudom miért mondtam ezt, de annyira akartam, hogy felhívjon. Még csak most ment ki a szobámból, de már is hiányzik. Nah egy pillanat!!!!! MI van? Hiányzik? Duncan hiányzik nekem? Ez nem lehet igaz. Mi van velem?-kavarogtak bennem a gondolatok
-Figyelj fiacskán.-állította meg apu a lépcsőn Duncan-t
-Igen?-fordult meg
-Ha a lányomat sikerül elcsábítanod attól a hülye gyerek Jim-től, akkor…
-Bocsánat, de én nem akarok több kapcsolatot tönkre tenni.-mondta Dunc, és ott hagyta apámat
-Hé, ezt nem teheted! Látom, hogy neked is tetszi, a lányom.-futott Dunc után, de mire kiért, Dunc-nak nyoma se volt
-Apa! Miért akarod tönkretenni a kapcsolatom Jim-mel?-néztem rá mérgesen
-Hát azért, mert……-de meggondoltam magam. Nem vagyok kíváncsi az ő hülyeségére. A végén még kiderül, hogy az a baja, hogy Jim haja rövid. ÁÁÁÁÁÁ!!! bebe |
Vél:
Xen: már kezdtem megijedni hogy meghal Dunc!!! remélem nem így lesz
bluenoemi_15: naon jó a törid! mondd meg neki gyorsan hogy szereted!
Bebe: ez egyre jobb és jobb lesz! így tovább!
puxi: sawyercica |
Hy!
Bebe:Háh...ez poén...és ciki:D:D:D:D:D:DKivi vok Jim mit fog szólni, hogy Duncy vette fel a telód:):):):):):):)Folytatást követelek hamar!!!:)
Dodó |
bebe: ez minnel jobb es jobb, nagyon kivi vok h mi lesz tovabb:D
blue_noemi15 |
Hali! Itt a kövi rész, és hamarosan hozok véliekt is, csak éppen beszart a gépem, de már jön a haverom és megcsinálja!!:DDDDNah nem is untatlak titeket, hanem inkább következzen a:
6. rész
-Szia, kincsem.-mondta apu egy pohár kávéval a kezében
-Apu! Az orvos megmondta, hogy nem ihatsz koffeint.-kaptam ki a poharat a kezéből
-Az orvosok sok mindent mondanak.-mondta-És kit ismerhetek meg ebben az ifjúban?-nézett Dunc-ra
-Ő itt Duncan.
-Úgy tudtam Jim-mel jársz. Nem is mondtad, hogy szakítottatok. Na mind1 úgy se bírtam azt a srácot.-mondta-Örülök, hogy megismerhetlek Duncan. Te jobb fejnek nézel ki, mint az a kölyök. Az a gyerek már 18 éves.-fogtak kezet
-Apu, még Jim-mel járok és Duncan csak 1 haverom.-mondtam
-Hát, én akkor sem bírom azt a Jim-et.-mondta-És akkor is túl idős hozzád.
-Jaj, apa. Duncan is 18 lesz. Na mind1. Fent leszünk a szobámban.-mondtam és gyorsan felrángattam Dunc-ot oda, még mielőtt apám belekezd a hegyi beszédébe
-18? Miért mindig a 18 éveseket választja?-nézett apám maga elé
***
-Mi a baj Jimbó?-jött oda Kim vigyorogva
-Egy fogas vagy a szádban hugi.-mondta szomorúan
-Járok Robbie-val.-mondta boldogan-De tényleg, mi a baj?
-Összevesztem Christy-vel.
-Az első veszekedésetek?
-Dehogy. De azzal a James-szel fagyizgatott. És én annak a srácnak a képét úgy beverem…..-mondta dühösen
-Nyugi. Téged szeret. Mindig rólad áradozik, amikor nem vagy ott velünk.-mondta nyugtatóul
-Tényleg? Akkor felhívom és bocsánatot kérek tőle.-mondta
-Jah. Az jó ötlet.
-Csak vegye fel.-mondta Jim-Á, kivan kapcsolva. Mi lehet vele?
-Biztosan lemerült.-mondta
-Igazad lehet. Akkor majd egy 5 per múlva, akkor talán mát töltőre teszi.
***
-Jó a szobád. Szereted Britney-t?-kérdezte
-Aha. Sokan mondják, hogy tök szar.-mondtam és a cuccaimat a székembe vágtam-Mindig azok mondják, hogy szar, akik még fele annyit se tudnánk elérni, mint ő. Utálom az olyanokat. Ááá!!!
-Nekem mondod? Britney fan vagyok.-mondta nevetve
-Kell poszter?-kérdeztem én is nevetve
-Van már pár száz.-mondta
-Kérsz valamit inni?
-Mi van?
-Hát amit sikerült eddig felcsórnom a szobámba, az: áfonyalé….és víz.-mondtam nevetve-Úgy látszik a többi elfogyott.
-Hát akkor áfonyalevet kizárásos alapon.
-Oké.-mondtam és már öntöttem is a pohárba jól felforrósodott italt-Tessék. Egy kicsit meleg.-fordultam meg, de egy jól célzott mozdulattal szépen leöntöttem Dunc fehér(a feléig kigombolt) ingjét-Úristen! Bocsi.-kezdtem el a kezemmel törölgetni Dunc áfonyaleves testét(NYAMMIJ)
-Semmi baj.-mondta
-Vedd le az inged. Gyorsan kell valamit vele csinálni, mert különben ilyen marad.-mondtam és „lerángattam” róla az inget
kopp-kopp-hallatszott az ajtó felől
-Tessék?-vágtam ki az ajtót-Apu. Te meg mit akarsz?
-Őőő. Mit csináltok?-nézett a félmeztelen Dunc-ra
-Leöntöttem áfonyalével.-mondtam és az inget mutattam
-És addig ő így fog maradni?
-Nem apa. Még a gatyáját is lefogja venni.-mondtam, de mikor láttam apám ijedt képét, hozzá tettem-Csak vicc colt.
-Hát ez nem vicces.-mondta és elment
-Hát ez tényleg elég félreérthető szitu.-mondta Dunc és próbálta a még nem rá száradt áfonyalevet magáról „megenni”
-Ne nyalogasd magad. Inkább hozok egy vizes törcsit és tisztogasd meg magad.-mondtam és már rohantam is a fürdőbe-Itt is van. Tessék.-vágtam hozzá
-Nincs bekapcsolva a telód. A pasid biztosan aggódni fog érted.-mondta Dunc a kikapcsolt telefont nézegetve
-Igazad van.-mondtam és gyorsan bekapcsoltam
***
-Te szerinted most már belesz kapcsolva?-kérdezte Jim Kim-et
-Nem tudom. Próbáld meg.-mondta
-Oké.-és már tárcsázta is
***
-Csörög a telód.-mondta Dunc
-Akkor lécci vedd fel.-mondtam a fürdőből ordítva
-Halo?-vette fel a telefont Dunc………….
bebe |
na csajok hoztam a kovi reszt ami kicsit hosszura sikerult, de remelem nem unjatok halalra magatokat:)
11.rész
Aznap többet ki se mentem a szobámból, csak feküdtem az ágyon és mindenféle hülye gondolat forgott fejembe.Samy is nagyon aggodott miattam és gondolta másnap felhivja Duncant. Igy is tett.
- Igen?- hallatszott Dunk fáradt hangja.
- Samy vagyok, bocsi hogy ilyenkor zavarlak, csak sűrgősen beszélned kell Naomi-vel.- mondta.
- Semmi baj, ha Naomi-ról van szó akkor én mindig ott vagyok, azonnal jövök.- mondta és lerakta a telefont.
“Jaj Naomi, kérlek ne hagyd el magad” sóhajtotta Samy.
Dunc tényleg nagyon hamar nálunk volt, és nem egyedül hanem Leevel.
- Mi van Naomi-vel?A telefonba kétségbe voltál esve.- mondta Dunk aggodva.
- Légy kedves vele, nem hiszi el hogy annyit dolgoztok, az az érzése hogy csaj is van a dologba.- mondta szomorúan Samy.
- Én vele sose tudnám azt tenni- mondta Dunk.Samy meg utánam jött.
- Naomi kérlek gyere le, mert fontos.- jött be szobámba.
- Hagyj békén!- mondtam nem túl kedvesen.
- Na ha nem jössz magadtól akkor erőszakkal viszlek le- mondta kissé ingerülten és ráncigálni kezdett.
- Na jól van lemegyek lássam mi olyan fontos , mert úgyse fogsz békén hagyni.- mondtam és már indultam lefele.Mikor megláttam Duncant, megállt a lélegzetem és le kellett üljek az egyik székre.
- Na mi megyünk reggelizni valahova.- mondta Samy és kifele vonszolta Leet a házból.
Dunk meg leült mellém.
- Mi a baj édesem ?- kérdezte aggodva és olyan szomorúan nézett, hogy szemem is könnyes lett.
- Dunk, én félek, hogy..- mondtam remegő hangon.
- Mitől szivem?
- Attól hogy nem volt épp annyi dolgotok az utóbbi időbe és hogy valami nő van a dologban.- tört ki belőlem a sirás.
-Édesem, az utóbbi időben tényleg sokat dolgoztunk, nekem köszönhetően, mert mindig valamit elrontottam és mindig újból kellett kezdeni.És mindig azért volt, mert folyton csak rádgondoltam és nem voltam képes más dolgokra figyelni,de te nem vagy hibás . Mindig késő este fejeztük be a munkát és ezért nem tudtalak felhivni, mert mikor hazaértem csak aludni tudtam.- mondta és láttam szemeiben hogy mindezt őszintén mondtam.
- Ez komoly?- kérdeztem.
- Halálkomoly!- mosolyodott el, amitől én is megnyugodtam.- És téged sosem tudnálak megcsalni mert....mert...- dadogta.
- Mert?-kérdeztem , de szemeiből kiolvastam, hogy mit akar mondani.
- Mert....Szeretlek...érted? SZERETLEK- nyögte ki- Amikor először megláttalak, szerelem volt első látásra és rájöttem, hogy te vagy az akit már annyi ideje keresek és álmaimba látok.- ezeket hallva úgy maradtam és egy árva szó se jött ki a számon, még az se hogy “én is”.De Dunk se hagzott szóhóz jutni mert megcsókolt olyan istenien, mint még soha, én meg éreztem hogy mennyire szeret.Leeék is visszatértek.
- Na látod, hogy minden rendben, nincs miért aggodnod.- mondta Lee látva minket hogy milyen érzékien csókolozunk.
- Ezek aztán tényleg szerelmesek- mondta Samy csodálva minket.- Olyan édesek együtt.
- És mi milyenek vagyunk?- kérdezte Lee cukin.
- Micsoda? Jól hallottuk?- kérdeztük egyszerre Dunkkal, mivel abba hagytuk a csókolozást.
- Hogy milyen milyen jó hallásotok van nektek.- mondta Lee viccesen, mire elkeztünk nevetni.- Igen jól hallottátok, együtt vagyunk.- mondta és megcsókolta Samyt.
- Gratulálunk!- mondtuk megint egyszerre és elmosolyodtunk.
- Bocsi csajok, de sajnos mennünk kell.- mondták szomorúan.
- Nem gond, nekünk is mennünk kell nemsokára.- mondtam.
- Igen mi meg Dunknak köszönhetően kell bemennünk-mondta Lee szomi pofit vágva és nagyon cuki volt.
- Mi kell te? – szólt rá Dunk- Hallgas, mert te is elrontottál dolgokat.
- Igen, de nem annyit mint te!- nyújtotta ki a nyelvét Lee és elkezdték kergetni egymást,mint az 5 évesek. Mi csak néztük őket.
- Milyen lököttek ezek ketten!- sóhajtottam röhögve.
- Igen, de éppen azért szeretjük őket ennyire.- mondta mosolyogva.
- Teljesen igazad van!
A fiúk is abbahagyták a kergetőzést és már mentek is, de persze a bucsúcsókok sem maradtak el. Mi is elindultunk.
- Na mond mi volt? –kérdezte izgatottan útközben Samy.
- Szeret!- sóhajtottam egy nagyot.- Csak én voltam olyan hülye hogy azt képzeltem hogy megcsal.
- Ez nagyszerű!- örült Samy.-És nem vagy hülye, én is ilyen lennék.-mosolyodott el.
- Hát igen, tod mennyire szeretem.- mondtam álmodozva .
- És te bevallottad neki?- kérdezte.
- Még nem. Egy árva szó se jött ki a számon.- mondtam sóhajtva.-De holnap összeszedem magam és elmondom neki.
- Helyes!NA itt is vagyunk- szálltunk ki a kocsiból és mentünk dolgozni.
Munka közben csak Dunkra tudtam gondolni és arra hogy szeret.
puxi blue_noemi15 |
Jó reggelt!
Nicola:Hmmm...Ciprus.....romantika a ködön:)folytasd hamar!
Xen:Én ezt nem bírom tovább!Ennyi szörnyűséget és szomorúságot nem bír el az én kicsi szívem!Majd' megszakad!Legyen már vége ennek az egésznek!!!!!Kérlek!!!!!
Dodó |
xen, nem lehetsz valami boldog, de ugye dunkynak nem lesz semmi baja?:(ez a resz is nagyon suzpi!!!!!
blue_noemi15 |
Bocsi a vélik miatt, a tegnapi részeket még nem olvastam!
Puszka!
Xen |
Halika! Új rész+vélik! J
Bebe: már az első rész is tetszett, és az újak is szuperek! J Bár először meglepődtem, hogy egy suliban játszódik, de végül is pont ez tetszik benne! Folytasd hamar!
Nicola: Dunky nagyon édes volt J. Pláne mikor kémkedett J A kis féltékeny J Király a töri, légyszi folytasd!
Noemi15: hú, mit is írhatnék? Arik vagytok Duncan-nel J, minden olyan tökéletes. Vajon ez így lesz a továbbiakban is? Nagyon kivi vagyok, szal folytasd!
Emilie: te mikor folytatod?!
14. rész
Az esküvő napja
Óriási hangzavarra keltem fel, hajnali fél hatkor. Beszédek, kopogások, időnként hangos dörrenések. Kitámolyogtam a folyosóra, egyenesen bele, az egyik távoli nagynénikémbe.
- A mennyasszony! Itt van a menyasszony! – kiabálta hangosan Frances néni, mire az összes cseléd megállt, és hatalmas tapsvihar tört ki.
- Jó napot Frances néni – motyogtam.
- Jaj, kis drágám, ugye borzasztóan boldog vagy?
- Hát… - apám közeledett felénk – Igen, pontosan, ahogy mondja, borzasztóan vagyok. Vagyis, borzasztóan boldog.
- Lehetsz is, estére már Mrs. Ryan leszel! - és nénikém mosolyogva odébb állt, és a taps is abba maradt.
- A ruhádat nemsokára hozzák kislányom – jött oda Alfonso, szenteskedve, mintha ő lenne a legpéldásabb apa – Mindent elrendeztem, hogy semmire se legyen gondod, és maradéktalanul boldog legyél.
- Maradéktalanul boldog? – mondtam gúnyosan – Tudd meg apa, most azonnal eltűnnék innen, és többet vissza se jönnék!
- Csak hogy nem fogsz – a ház urának ráfagyott a mosoly az arcára, és lejjebb vitte a hangját, hogy a kíváncsiskodó alkalmazottak ne hallják, mit mond – mert félted a barátocskád szép kis fejét.
- Hogy lehetsz ennyire érzéketlen?! – elrobogtam mellette, majd Jen mellett is:
- Ha akarsz ezentúl szólíthatsz Mrs. Ryan-nek!!! Ugye milyen jó??!! – szóltam oda neki.
- Jess! – és húgom finoman behúzott a legközelebbi szobába.
- Hugi, nincs sok időm, még mennem kell a… - de végül nem kellett kitalálnom, hogy hova kéne mennem, mert Jennifer közbeszólt:
- Bocsáss meg, amiért úgy ordítoztam.
- Hiszen én is ordítoztam – váltottam én is lágyabb hangnemre.
- Csak eléggé kiakadtam.
- Tudod, hogy én aztán tényleg meg tudom érteni. Ha tehetném, én annyira szívesen átadnám neked ezt a „megtiszteltetést”.
- De nem teheted – jegyezte meg halkan Jen – Majd csak beletörődöm valahogy. Mindenesetre nem irigyellek. Mármint, nem Lee-re értem, hanem erre az egész helyzetre, Duncan-re… Nagyon hiányzik, ugye?
- Nagyon. Rettenetesen.
- Aztán… - lebámult a földre – Gyereket kell Lee-nek szülnöd, nem?
- Ez eddig nekem eszembe se jutott. Dunc miatt elfogadom, hozzámegyek, de hogy nem fekszem le vele, az is biztos! - ránéztem hugira – Kérlek, ne haragudj rám!
- Jaj, dehogy haragszom rád! Miért haragudnék?
És sírva megöleltük egymást, most éreztük igazán, bármikor számíthatunk a másikra. Amint kiléptem a szobából, az egyik cseléd toppant elém:
- Liliom, vagy rózsa legyen a templomban, Mrs. Ryan?
- NEM VAGYOK , MRS. RYAN!!! – ordítottam ,rá – És tőlem fonnyadt ibolya is lehet!!!
Ilyen kellemes hangulatban telt el a délelőtt. A ceremónia délután négykor kezdődött. Kettőre már mindenki a ruhájában feszített. Nem is kell mondja, majdnem elbőgtem magam a menyasszonyi ruha láttán. Ott álltam, a szoba közepén, szemben a tükörrel, és nem hittem el, hogy ez történik velem. Körülöttem a szobalányok igazgatták a ruhát, mikor benyitott Lee.
- Uram! Szerencsétlenséget hoz, ha látja a menyasszonyát, esküvői ruhában! – kiáltott fel az egyik babonás lány.
- Mi már így se vagyunk szerencsések! – legyintett Lee, majd felém fordult, de nem igazán nézte meg a ruhát, hanem egyből azt kérdezte, elég mogorva stílusban – Hol van Alfonso?
- Én tudjam?
- Már mindenütt kerestem!
- Hát, szerintem a dolgozóban.
- Az hol van? – még mindig úgy beszéltünk egymással, mint két régi ellenség.
- Jen! – kiáltottam az egyik mellékajtón be is jött hugi, aki már szintén átöltözött, és valami csodálatos látványt nyújtott – Kísérd már el Lee-t apához!
- Nem érek rá! – vágta rá Jennifer.
- Akkor megyek én! – vesztettem el a türelmem, és botladozva (magas sarkú) mentem és vezettem jövendőbelim. Útközben egy szót sem szóltunk. Nem kellett elérnünk a dolgozószobáig, hogy összefussunk, a teljes mértékig szétszórt Alfonso-val, aki egy futárral ordítozott:
- Akkor az isten szerelmére, vigyen minden gyógyszerből!!!
- Én nem megyek vissza a pusztulásba uram!
- AKKOR MENJ A POKOLBA!!!!!
- Mi történt apa? – kérdeztem.
- Pont most! Miért pont most?
- Apa!
- A hadseregbe kitört valami járvány. Azok a mocskos spanyolok!!!! Biztos ők ragasztották át!!!!
- Milyen járvány??!! – estem kétségbe.
- Tudja a fene, de már a fele belepusztult! Honnan fogok, összeszedni, újra annyi katonát?! – és elviharzott, eszébe se jutott, mondatainak mekkora súlya van rám nézve.
- Uram! Uram! – futott utána Lee, én pedig csak álltam ott ledermedve, miközben a futár hangját még hallottam:
- Szörnyű, borzalmas! Mindenki hány, és fetreng, nagy részüknek kiütéseik vannak, és a tünetek jelentkezése utáni másnapra, már lehet őket temetni…
- Várjatok!!! – rohantam utánuk. Meg kell kérdeznem! Tudnom kell! A futár elé szaladtam – Mondja meg, mondja meg nekem, hogy…
- Jessica, menj vissza készülődni, mindjárt indulunk – szólt rám apa.
- Tudnom kell, hogy a hadvezér elkapta e ezt a járványt!!! – torkoltam le. De mielőtt a férfi megnyikkanhatott volna, Lee a karomnál fogva erőszakosan elhúzott onnan.
- ENGEDJ EL!!! – de akkorra a ház ura, és a férfi már messze jártak.
- Köszönöm szépen!!!! Megkérdezhetem, hogy milyen jogon tetted ezt???!!!! – kérdeztem kiabálva.
- Milyen jogon? – húzta össze Lee a szemöldökét – Ha nem tudnád, hamarosan a férjed leszek.
- Sajnos tudom!!!
- Na, hát akkor meg minden jogom megvan hozzá! Indíts tovább készülődni!!!
- Nem parancsolhatsz nekem!!! – de a köv. másodpercben, durván megragadta a karom, és húzott az öltözőbe, majdnem hasra is estem a ruhában. Majd a szobánál megálltunk, és enyhén szólva belökött az ajtón. Az egyik szobalány oda is szaladt, és visszavezetett a tükörhöz, így csak egy utálatos-megvető pillantás futotta vőlegényemnek. Még mikor elindultunk a templomba, akkor is csak azon járt az eszem, hogy csak Duncan ne kapja el azt a betegséget! Mire észbekaptam, már fél négy volt, és a templom előtt álltunk.
- Életem legborzalmasabb napja – motyogtam.
- Mit mondtál kislányom? – kérdezte az egyik nagybácsikám.
- Azt hogy… - már majdnem elsírtam magam – Ez életem legcsodálatosabb napja - körülöttem száz meg száz ember, és mindenki csak mosolyog, csak mosolyog, mintha valami örömünnep lenne, és hogy nem érzik mennyire szenvedek?!
- Jess! – szólt hugi – Hátra kell mennünk! Neked majd később kell bevonulnod! – nem ellenkeztem. Minek? Már nem tehetek semmit.
- Nagyon szép vagy Jess! – csatlakozott hozzánk a másik koszorúslány Vicky. Én csak erőtlenül megvontam a vállam. A hátsó szobában leültem a székre. Csak az ujjamon lévő gyűrű éreztette velem, hogy még élek.
- Meg akarok halni – mondtam.
- Ne mondj ilyet! – vágta rá egyszerre Jen és Vikk.
- Ha egyszer ez az igazság – és kitört belőlem a sírás, úgy folytattam – Kitört a… azt hiszem a kolera!
- Hol?
- Náluk!!! – zokogtam, és furcsa mód nem bírtam kiejteni Duncan nevét. De mivel még mindig csak értetlenül néztek rám:
- A hadseregben!!! Apa hadseregében!!!!!
- A… kolera? – ámult el hugi is.
- Az!!! Bárcsak én is elkapnám! Azóta se volt értelme az életemnek, mióta elment, de ha meghal, akkor én is meg akarok halni!!!
- Jess, ne mondj ilyet! – jött elém Vicky – Vegyél erőt magadon! Tudom, nem könnyű, de most meg kell tenned! Most nem gondolhatsz erre!
- Lányok! Lassan gyertek! – lépett be apánk.
- Apa!!! – szaladtam oda hozzá, és estem össze a lábainál.
- Jess, állj fel azonnal, tiszta piszok lesz a ruhád, és öt perc múlva ott kell lenned! És mit sírsz most?!
- Mondd meg nekem!!! Nagyon szépen kérlek, ha egy kicsit is szeretsz, mondd meg nekem!!!
- Mit? Akkor állj már fel! Az isten szerelmére öt percünk van!
- Du… Du… ő beteg?
- Nem tudom.
- Mondd meg!!!
- Nem tudom! De szerintem arról tudnék, mivel ki kellene választanom egy új vezért. Mostmár boldog vagy?! Induljunk! A vendégek már mind bent vannak!
wow, utazas Ciprusra, nagyon romantikusan hangzik, foleg ha Dunkyval mesz:)
blue_noemi15 |
|
Hello itt a következő rész!
26.rész
Csókolóztunk még egy jó ideig aztán észbe, kaptunk, hogy Lee és Hannah néz minket.
-Sziasztok vízi sellőim! –mondta Lee nevetve
-Ti mit csináltok? –kérdezte Hannah
-Nem látod? Úgy gondoltuk ideje úsznunk és bele ugrottunk a vízbe. –másztam ki a vízből és a medence szélére, ültem
-Tényleg? –röhögött Lee
-Húúú…-akadtak fönn a szemeim - Dunc elkezdett csikizni én pedig annyira mozgolódtam hogy beleborultunk a medóba. –csavartam ki a hajamból a vizet
-Megnéztem volna. –röhögtek mindketten
-Ha-ha, áááááááá! –és Dunc jóvoltából megint a vízbe kerültem és ennek örömére Hannah-ék jobban, elkezdtek nevetni
-Basszus Dunc! –nevettem, és lenyomtam a víz alá
-A harcias kis kakas. –mondta Lee –Menjünk, hadjuk őket. –megfogta Hannah kezét és elmentek mi meg Dunc-al tovább harcoltunk
Kis idő elteltével kimásztunk majd beosontunk a házba csurom vizesen. Szerencsére senki nem vett észre. Kommandóztunk egy ideig majd bementünk a szobámba. Dunc nagy érdeklődéssel körülnézett és egyszer- egyszer sunyin meglesett, ahogy átvedlek. Kerestem neki néhány cuccot és meglepetésemre megtaláltam a volt pasim ruháit. Pont jó volt Dunc-ra de, kicsit kínosan érezte magát bennük, persze ki nem? Oda mentem hozzá és a karjaiba zártam magam. Táncikáltunk, jobbra, balra dőltünk a lentről hallatszódó zenére. Dunc sokszor megpuszilta a fejem tetejét én pedig csak mosolyogtam.
-Szeretlek. –mondtam ki magabiztosan
-Én is szeretlek.
-Jó hallani. –sóhajtottam egy nagyot
-Tudom… picim!
-Hmm? –néztem rá
-Mi lenne, ha elutaznánk valahova? –adott egy szájrapuszit
-Akkor én lennék a legboldogabb nő. –nevettem
-Nagyszerű, és hova akarnál menni? –ült le az ágyra és maga után húzott
-Hát… valami romantikus helyre de, igazából mindegy csak veled legyek.
-Mit szólnál ha Ciprusra mennénk?
-Ciprus? Húú nagyon jól hangzik. Benne vagyok!
-Életed legjobb hete lesz. –kaptam egy csókot majd halottam, hogy kopogtatnak az ajtón
-Tessék? –mentem az ajtó felé
-Én vagyok az kicsim. –szólalt meg anyu
-Szia… -ott álltam anyu előtt melegítő gatyában és egy topban
-Khm… én úgy emlékszem sárga estélyi volt rajtad. –mosolygott és bekukucskált a szobámba
-Anya! Nem történt semmi! –nevettem
-Jó, jó. Na csak azért jöttem, hogy megkérdezzem minden rendben van-e?
-Aha, minden.
-Akkor hagylak is titeket. –megfordult és leballagott a lépcsőn
-Mi a baj? –kérdezte Dunc cukin
-Semmi csak kérdezte hogy minden frankó-e…
-És minden frankó? –húzott maga elé
-Szerintem minden… itt vagyok a szobámban a legszívdöglesztőbb pasival, és ez a pasi elvisz Ciprusra, és kettesben leszünk 1 teljes hétig. –cirógattam a haját – Aha szerintem mindem frankó! –nevettem és Dunky megpuszilta a hasamat majd rám nézett és nagyon-nagyon lassan közeledett a számhoz
-Imádlak… -nézett a szemembe aztán megcsókolt
Lassan elpárologtak az emberek, a felfordulás óriási volt de az öröm még annál is nagyobb. Duncan karjában feküdtem és simogattam a pociját ő, pedig a karomat. Nem tudom min gondolkozott, de eléggé el volt merülve. Nekem kattogott az agyam hogy mi lesz majd Cipruson. Már tervezgettem a dolgokat és hirtelen az agyamba nyilallt, hogy mi lesz akkor, ha mégse megyünk el, mert Duncan-nek valami dolga lesz. Puszi: Nicola
|
bebe: Jajjjj nagyon cuki Dunc!!! Hogy próbál változni egyem a kis édest... az a Jim meg egy nagy tahó bunkó!!!! Lécccci hamar folytasd nem bírom kivárni!!!!!
Puszi: Nicola |
bebe, lecci folytasd minnel hamarabb , mar ugy varom a folytatast, olyan aranyos dunky:)
puxi blue_noemi15 |
Sziasztok!
Bebe:Jaj annyira jól leírod az egészet!És Jim egy bunkó!Ha szeret megbízik benned!Viszont Dunky annyira cuki, ahogy próbál megváltozni!!!Hamar folytasd!!!!:):):)
Dodó |
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
: 
