[Friss hozzászólások] [Későbbi] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
noemi15: most láttam, hogy hoztál te is törit, sorry még vélit nem tudok mondani. De majd elolvasom, és csütörtök péteken írok :)
A törim folytatását is csütörtök-péntekre várjátok csajszik!
Puszi!
Xen |
Hali! Hoztam egy új részt, és üzenem azoknak, akik Lee-t is szeretik, hogy a következő részben (igaz egyelőre csak a neve) de feltűnik:)
7. rész
Hétkor már megszokásból magamtól keltem. De még nem volt kedvem kikászálódni az ágyból, így csak az utolsó percben kezdtem el készülni a reggelihez. Ott csak apánkat találtam.
- Jó reggelt! – köszöntem. Ő meg csak az újságja mögül dörmögte:
- Neked is! – majd felpillantott – Milyen volt az este?
- Jó – jött a szűkszavú válaszom. Nem nagyon értettem mire fel ez a nagy érdeklődés.
- Húgod? Igaz, még nincs nyolc – (nem akartam szólni, hogy szerintem nem is fog jönni) – És, jártok? – rám egy hirtelen köhögő roham jött, ahogy majdnem félrenyeltem a narancslevet.
- Tessék?
- Hát nem?
- Nem.
- Voltál vele vacsorázni?
- Igen.
- Udvarol neked? – nem tudtam, ha azt mondom igen, megfojtja, felakasztja, vagy csak egyszerűen megöli, így csak valamit motyogtam.
- Nos… - folytatta Alfonso – Ha elhívogat, és udvarolgat, elvárom tőle, hogy tisztességesen járjatok!
- A… É… - nem találtam szavakat – Nem zavarna?
- Duncan a legjobb és egyben leghűségesebb katonám. Természetesen, ha házasságról lenne szó, tiltanám, de a kamaszszerelem… hamar elmúlik. És inkább vele, mint egy söpredékkel – mielőtt megdöbbenésemben szóhoz jutottam volna, megjelent Jen és Vicky. Még egy meglepetés, hogy hajlandó apával reggelizni!
Bár ekkor hozták a cselédek a reggelit, tehát gondoltam nem nagyon fognak beszélgetni. Azonban úgy tűnt, igaz, hogy itt van, de azért mégiscsak haragban van, ugyanis megszólalt evés közben, amit nem igazán szoktunk.
- Azon gondolkodtam – kezdte, amivel elérte három szempár csodálkozását – hogy sokkal szigorúbban tartjuk a alkalmazottakat, mint mások.
- Csakugyan? – nézett nagyot apánk.
- Igen – folytatta Jen dacosan – Már a 19. században vagyunk, ideje lenne kultúráltabb körülményeket biztosítani az alkalmazottaknak. Alkalmazottak, és nem cselédek! Ez így hangzik helyesebben. Úgy beszélünk róluk, mint az ókori rabszolgákról!
- Hát hadd világosítsalak fel róla – válaszolt Alfonso – A minimál keresetnél kevesebbet kereső, illetve a néger emberek, máig rabszolgaként élnek a közösségben.
- Pontosan ezzel van a gond! Figyelj apa! Mi példát mutathatnánk másoknak! – a ház urának arca elárulta, nem a legnagyobb vágya példát mutatni másoknak. Ellenben húgom arca megrögzött elkötelezettséget, mi több fanatizmust tükrözött – Létrehozhatnánk egy alapítványt! Mindenki rabszolgáknak hívja őket? Alapítsuk meg a Rabszolgák Alkotmányos Jogaiért Országos Mozgalmat! – nemcsak apánk nézett rá megrökönyödve, de senki sem tudott erre semmit sem mondani, így hugi zavartalanul folytathatta – A RAJOM mozgalom! Segíthetnénk abban, hogy az alkalmazottak e megaláztató helyzetét javítsuk!
- A lányom megbolondult – mondta inkább magának, mint nekünk Alfonso.
- Apa, én ezt komolyan gondolom!
- További szép napot! Sziasztok! – állt fel, és távozott apánk.
- Egyszer szeretnék vele komoly dolgokról beszélni, és csak úgy elmegy! – dühöngött Jennifer. Vicky mivel látta nem éppen rózsás a hangulat, és már nem is fogunk többet enni megszólalt:
- Keressük meg Antony-t! – nem volt ellenvetésünk ez ellen.
A hátsó bejáraton kiléptünk a friss reggeli levegőre. Nem kellett sokat keresgélnünk. A lovászfiú a szokásos helyén volt. Nagyon bonyolult kitalálni, hátul a lovaknál. Persze kicsit megrémült, hogy egyszerre három lány tart felé. Körül is nézett ki tartózkodik még arrafelé, de senkit sem látott.
- Ant! – szóltam neki, mikor már a közelébe értünk, és intettem neki, jöjjön ide.
- Mit tetszenek? – riadt pillantása arra engedett következtetni, még mindig nem érti mit akarunk mi vele.
- Gyere már, nem harapunk! – mondta Jen is Vicky pedig csak némán fixírozta.
- Kérnénk egy szívességet – mondtam neki, mikor pár méterrel közelebb lépett hozzánk-
- Persze! Bármit! – vágta rá a srác. Oldalba böktem Vikk-et, hogy most már ő is beszélhet. De unokatestvérünk nem szándékozott megszólalni, ehelyett visszabökött. Antony elég furcsán nézett ránk a lökdösődésünk miatt.
Hugi felsóhajtott, és inkább ő szólalt meg:
- Hallottuk, hogy remekül tudsz lovagolni! Nos, Victoria unokatestvérünk… Ugye, ismered? – a lovászfiú bólogatott – Tehát Vicky szeretné elütni valamivel szabadidejét. A lovaglás jó sport. Egy szó, mint száz, segítenél e neki, hogy megtanuljon, lovagolni?
- Ööö… hát, én nem vagyok olyan jó… nem tudom képes lennék-e tanítani…
- Biztosak vagyunk benne Ant, hogy képes vagy rá. Hiszen akkor első utunk nem idevezetett volna hozzád! – mondtam.
- Ez esetben… ha én megfelelő vagyok Victoria kisasszonynak…
- Csak Vicky, kérlek, csak Vicky! – vágott végre közbe Vikk – És még szép, hogy megfelelő vagy! Ezt vehetem igennek?
- Hát… végül is… igen – vonogatta a vállát Antony, és le se vette a szemét unokatesónkról.
- Szuper! – kiáltottuk mind a hárman.
- Beszéljétek meg, a hét melyik napja lenne a legalkalmasabb! – szólt Jen, és rángatott engem, egyszóval gyorsan el tűntünk.
- Szóval… - topogott a lovászfiú – Egy héten egyszer…
- Igen!
Egy perc csönd.
- És a kisasszonynak melyik nap lenne j…
- Mondtam már, szólíts Vicky-nek! Csak 18 vagyok, nem pedig 30!
- Vi… Vicky. Melyik nap lenne jó?
- Én mindennap ráérek! A te munkádtól függ!
- Ööö… azt mondja, hogy… kedd nem, szerda, nem, csütörtök… csütörtök?
- Rendben! Délután?
- Igen, mondjuk, három?
- Nekem jó! Akkor megegyeztünk?
- Igen kisasszony!
- Ant, ha még egyszer kisasszonynak szólítasz, mikor kettesben vagyunk, én úgy kupán váglak, hogy azt se fogod tudni, fiú vagy, vagy lány!
- Megértettem!
- Hát akkor… - mosolyodott el Vikk – Találkozunk holnapután! Szia!
- Viszontlá… Ööö… Sz… Szia!
- Lányok! – kiabált, már miután beért a házba – Jól ott hagytatok!
- Megegyeztetek? – kérdeztem mit sem törődve a szemrehányással.
- Igen, csütörtök három óra! Köszönöm szépen a segítségeteket!
- Nincs mit! – válaszoltunk egyszerre.
- Te aztán jól megdöbbentetted apát! – fordultam hugihoz – Ez az új terv?
- Én ezt komolyan gondoltam! Idegesít apa hozzáállása!
- Na de akkor sem… - de mondatom nem fejeztem be, mert az ajtó felé pillantottam, és a küszöbön Duncan állt, szóval elakadt a lélegzetem. A többiek, ahogy elhallgattam, hátra fordultak.
- Sziasztok! – köszönt vidáman Dunc, aki talán ma még szívdöglesztőbben nézett ki, mint tegnap.
- Szia! – köszöntünk vissza egy emberként. Jen felpattant:
- Vikk, akkor megnézed a jelvényeket?
- Milyen jel… Ja, persze! – kapott észbe Vicky, és szaladt unokatestvére után.
- Szia – álltam, fel, és köszöntem még egyszer.
- Szia! – mosolyodott el Duncan is.
- Foglalj helyet! – de nem ült le, hanem elém sétált, és mielőtt bármit is mondhattam volna, megcsókolt.
- Hogy telt a napod? – kérdezte aztán.
- Aránylag jól, csak hiányoztál! És neked?
- Hasonlóan. Ez már odáig fajult, hogy minden második embert Jess-nek szólítottam! Ez akkor volt ciki, mikor férfi volt az illető. Ja, meg találkoztam édesapáddal.
- Ugye nem tartott kiselőadást?
- Öhm… Két óra hossza nála a kiselőadás?
- Jaj, bocsáss meg!
- Ugyan! Ez természetes! Csak meglepődtem, mert rögtön azzal kezdte, hogy nem tanított meg rá apám, hogy illik megkérdezni a hölgyet akinek udvarlunk, hogy járna e velünk. Mire mondtam, hogy hát nem, elég nehezen taníthatott volna meg engem az apám, mivelhogy nem volt… De azért persze tisztában vagyok a dologgal, csak szerintem nem kell mindent egyszerre rádzúdítanom. Gondoltam, ezt máskor kérdezem meg. De hát, mostmár mindegy, úgyis le van lőve a poén. Majd az eljegyzést jobban megszervezem – tette hozzá viccesen – Szóval remélem, nem veszed zokon, ha most teszem fel a kérdést! Lennél a barátnőm?
- Nem veszem zokon – szögeztem le gyorsan – És a másik kérdésre a válaszom: ezer örömmel! – és ezúttal már nem ért annyira váratlanul csókja.
Puszi!
Xen
|
kihagytam a nevem :))
blue_noemi15 en voltam az elobb is |
hat koszonom a veliket, ez tok jol esik, csak nemtom mikoir folytatom, me otthon bedoglott a kepernyom:S:S:S, de amint kapok ujat, igerem h 5 reszt is feltesszek:) |
Sziasztok!
Dodó! Egyetértünk, én is selytem ki lehet az!
Noémi! Kezdésnek nem is rossz! Nem csodálkozom azon, h Dunk megtetszett, hisz őt nem szeretni?!
pussz: barnagre |
| Sziasztok!
Noémi:Kezdésnek király!Hmmm...Samy egy Porsche-t kapott az ex-jétől????Van egy tippen ki lehetett az a pasi:P:P:P:$:$:$Folytasd hamar!!!
Dodó |
Noémi: Nagyon jól kezdődik a töri nekem már most teccik :D
Xen: Romantika a köbön csajszi, imádnivaló lovag.. folytasdd
pussz: laurex |
na beteszem megint, bocsi az elobbiert:S 2. resz
Bementünk a lakásába és egz győnyőrű helység tárult elém, nem egz villa volt, de azért minden nagyon szépen volt berendezve és mindenhol nagy volt a tisztaság és a rend (én sose szerettem takaritani, mindig kényszerből tettem meg, de itt majd be kell tartsam a rendet, ha nem akarok ki kerulni:)
- Na itt vagyunk az én kis lakásomba (ami nem isvolt kicsi:). Na mit szólsz hozzá?- kérdezte.
- Hát ez egyszerűen csodálatos, sosem jártam még ilyen csodálatos lakásba.- mondtam ábrándozva.
- Na gyere felviszlek és megmutatom, hogy melyik lesz a te szobád.- húzni kezdett felfelé a lépcsőkön.
- Mi, már szobám is van?-kérdeztem meglepődve.
- Ne butáskodj!Persze hogy szobád is van, mindenről gondoskodtam. Ugyis kivettem 1 hét szabadságot, hogy eltöltsük együtt és megmutatom neked egésy Londont!
- Ez nagyon kedves tőled, nagyon szépen köszönöm.- mondtam mire felértünk.
- Ugyan erre vannak a barátnők, hogy segitsenek egymásnak.
- Egyetértek!- közben az emeletet is elkezdtem csodálni.
Az emeleten egy folyosó volt, ahol ugyancsak tisztaság volt és festményekkel meg virágokkal volt diszitve, amit csodáltam hisz nagzon szeretem a virágokat. Ott volt 3 ajto, egyik gondolom a fürdőhöz vezetett. Benyitott az egyik szobába, ez lehetett nekem kikészitve. Ez a szoba is ugyanolyan csodálatos volt, mint a többi része a lakásnak.Egy hatalmas franciaággyal találtam magam szembe, volt egy tv is meg egy iroasztal, persze egy nagy ruhásszekrény is ahova tuti befér majd minden cuccom. Itt is voltak virágok, amiknek nagyon jó, kellemes illatuk volt.
- Gondoltam hogy tetszeni fog a virágok miatt, de ha nem akkor cserélhetünk az én szobámmal.
- Jaj dehogy kell cserélnünk, nekem nagyon is megfelel ez a szoba, a virágok meg egyáltalán nem zavarnak, tudod hogy mennyire szeretem a virágokat.- mondtam mosolyogva.
-Tényleg , milyen feledékeny vagyok vagy csak túl álmos!- nevette el magát, mire én is nevetgéltem.
-Na gyere faljunk valamit mert éhes is vagyok és gondolom hogy te is egy ilyen út után.- erre hangosan elkezdett korogni a gyomrom, ami a nevetést váltotta ki belőlünk.
Valami harapnivalót készitettünk, ami szendvicsekből állt. Még egy kicsit dumáltunk, aztán elhatároztuk hogy másnap folytatjuk a beszélgetést, mert már nagyon álmosak voltunk. Mindketten felmentünk, ő a szobája felé vette az irányt, én pedig a fürdőbe mentem, mert muszály volt letusolnom. Azután én is bevánszorogtam a szobámba és rávetettem magam a puha ágyra. Mielott elaludtam elgondolkoztam hogy kéne majd valami munkát is keressek, de gondoltam hogy Sam majd ajánl nekem valami jót. Szép lassan elnyomott az álom. Persze szőke hercegemről, vagyis Duncannel álmodtam valami szépet:) Reggel mosolyogva ebredtem, nem is torodvén hogy úgy néztem, ki mint akit most téptek volna meg. Lecammogtam a konyhába, ahol Samy már iszogatta kávéját és rám várt hogy menjek le.
- Jó reggelt alvókisasszony!- mondta mosolyodva- tessék a kávéd, ettől felfrissülsz. Nem kellett kétszer mondja, én azonnal megittam.
- Épp ilyen sokat aludtam?- kérdeztem kicsit álmosan.
- Hát csak 11 óra van de nem gond az, ki kellett pihend magad!-mondta miközben az órára pillantott.
- Akkor minden renben!-mosolyodtam el én is.- Mi mára a program?-kérdeztem kiváncsian.
- Hát először is felöltözöl, mert igy nem mehetünk le a városba. – mondta kicsit nevetve, ő már rég felöltözött.
- Nem is gondoltam hogy igy megyek le, azt fogják hinni az emberek hogy most szabadultam meg a diliházból.- mondtam , mire kitört belölünk a röhögő görcs.
Visszamentem a fürdőbe , persze szörnyülködve néztem magam a tükörbe, de aztán egyenesre fésültem kócos hajam, kicsit megmostam arcom hogy ne látszódjanak álmos szemeim. Bementem a szobámba, ahova már az este felvittük a dolgaimat.”na lesz dolgom később” gondoltam unottan magamba.A végén előkotorásztam egyik farmeromat , egy ujjnélküli fekete toppot és egy szandált. Mire leértem, Samy már a háy elött várt rám.
- Na végre leértél, már kezdtem aggódni hogy visszamentél aludni!- mondta nevetve.
- Á dehogy, a hajammal kinlódtam egy kicsit!-feleltem.
- Nem is csodálom, egy fél órával ezelött olyan voltál mint egy sárkány!- még mindig nevetett.
- Te, mi nem rossz kocsihoz vettük az irányt?- kérdeztem, hisz egy vadiúj Porsche állt elöttünk.
- Ugyan már, ez az én kocsim, amit az exemtől kaptam mikor méeg együtt voltunk.
- Jaaaa, akkor értem már.- mondtam megnyugodva.
Beszálltunk és elindultunk a város felé. A levegő nagyon kellemes volt a tegnapi esőtől és fújdogált egy kis szellő, ami szintén kellemes volt. |
|
na hozom a kovi reszt, remelem nem alusztok majd el:)
2. resz
Bementünk a lakásába és egy győnyőrű helység tárult elém, nem egz villa volt, de azért minden nagyon szépen volt berendezve és mindenhol nagy volt a tisztaság és a rend (én sose szerettem takaritani, mindig kényszerből tettem meg, de itt majd be kell tartsam a rendet, ha nem akarok ki kerulni:)
- Na itt vagyunk az én kis lakásomba (ami nem isvolt kicsi:). Na mit szólsz hozzá?- kérdezte.
- Hát ez egyszerűen csodálatos, sosem jártam még ilyen csodálatos lakásba.- mondtam ábrándozva.
- Na gyere felviszlek és megmutatom, hogy melyik lesz a te szobád.- húzni kezdett felfelé a lépcsőkön.
- Mi, már szobám is van?-kérdeztem meglepődve.
- Ne butáskodj!Persze hogy szobád is van, mindenről gondoskodtam. Ugyis kivettem 1 hét szabadságot, hogy eltöltsük együtt és megmutatom neked egésy Londont!
- Ez nagyon kedves tőled, nagyon szépen köszönöm.- mondtam mire felértünk.
- Ugyan erre vannak a barátnők, hogy segitsenek egymásnak.
- Egyetértek!- közben az emeletet is elkezdtem csodálni.
Az emeleten egy folyosó volt, ahol ugyancsak tisztaság volt és festményekkel meg virágokkal volt diszitve, amit csodáltam hisz nagzon szeretem a virágokat. Ott volt 3 ajto, egyik gondolom a fürdőhöz vezetett. Benyitott az egyik szobába, ez lehetett nekem kikészitve. Ez a szoba is ugyanolyan csodálatos volt, mint a többi része a lakásnak.Egy hatalmas franciaággyal találtam magam szembe, volt egy tv is meg egy iroasztal, persze egy nagy ruhásszekrény is ahova tuti befér majd minden cuccom. Itt is voltak virágok, amiknek nagyon jó, kellemes illatuk volt.
- Gondoltam hogy tetszeni fog a virágok miatt, de ha nem akkor cserélhetünk az én szobámmal.
- Jaj dehogy kell cserélnünk, nekem nagyon is megfelel ez a szoba, a virágok meg egyáltalán nem zavarnak, tudod hogy mennyire szeretem a virágokat.- mondtam mosolyogva.
-Tényleg , milyen feledékeny vagyok vagy csak túl álmos!- nevette el magát, mire én is nevetgéltem.
-Na gyere faljunk valamit mert éhes is vagyok és gondolom hogy te is egy ilyen út után.- erre hangosan elkezdett korogni a gyomrom, ami a nevetést váltotta ki belőlünk.
Valami harapnivalót készitettünk, ami szendvicsekből állt. Még egy kicsit dumáltunk, aztán elhatároztuk hogy másnap folytatjuk a beszélgetést, mert már nagyon álmosak voltunk. Mindketten felmentünk, ő a szobája felé vette az irányt, én pedig a fürdőbe mentem, mert muszály volt letusolnom. Azután én is bevánszorogtam a szobámba és rávetettem magam a puha ágyra. Mielott elaludtam elgondolkoztam hogy kéne majd valami munkát is keressek, de gondoltam hogy Sam majd ajánl nekem valami jót. Szép lassan elnyomott az álom. Persze szőke hercegemről, vagyis Duncannel álmodtam valami szépet:) Reggel mosolyogva ebredtem, nem is torodvén hogy úgy néztem, ki mint akit most téptek volna meg. Lecammogtam a konyhába, ahol Samy már iszogatta kávéját és rám várt hogy menjek le.
- Jó reggelt alvókisasszony!- mondta mosolyodva- tessék a kávéd, ettől felfrissülsz. Nem kellett kétszer mondja, én azonnal megittam.
- Épp ilyen sokat aludtam?- kérdeztem kicsit álmosan.
- Hát csak 11 óra van de nem gond az, ki kellett pihend magad!-mondta miközben az órára pillantott.
- Akkor minden renben!-mosolyodtam el én is.- Mi mára a program?-kérdeztem kiváncsian.
- Hát először is felöltözöl, mert igy nem mehetünk le a városba. – mondta kicsit nevetve, ő már rég felöltözött.
- Nem is gondoltam hogy igy megyek le, azt fogják hinni az emberek hogy most szabadultam meg a diliházból.- mondtam , mire kitört belölünk a röhögő görcs.
Visszamentem a fürdőbe , persze szörnyülködve néztem magam a tükörbe, de aztán egyenesre fésültem kócos hajam, kicsit megmostam arcom hogy ne látszódjanak álmos szemeim. Bementem a szobámba, ahova már az este felvittük a dolgaimat.”na lesz dolgom később” gondoltam unottan magamba.A végén előkotorásztam egyik farmeromat , egy ujjnélküli fekete toppot és egy szandált. Mire leértem, Samy már a háy elött várt rám.
- Na végre leértél, már kezdtem aggódni hogy visszamentél aludni!- mondta nevetve.
- Á dehogy, a hajammal kinlódtam egy kicsit!-feleltem.
- Nem is csodálom, egy fél órával ezelött olyan voltál mint egy sárkány!- még mindig nevetett.
- Te, mi nem rossz kocsihoz vettük az irányt?- kérdeztem, hisz egy vadiúj Porsche állt elöttünk.
- Ugyan már, ez az én kocsim, amit az exemtől kaptam mikor méeg együtt voltunk.
- Jaaaa, akkor értem már.- mondtam megnyugodva.
Beszálltunk és elindultunk a város felé. A levegő nagyon kellemes volt a tegnapi esőtől és fújdogált egy kis szellő, ami szintén kellemes volt.
puxi blue_noemi15 |
| Noémi: Tök jó lett ez a bevezető rész!!!!!! Remélem hamar folytatod mer naon kivi vok!!!!! Pux.:Nicola:)) |
| Na eldontottem, hogy felteszem en is a torim, mar nem birtam h ne irjak en is egyet, hat ez egy kicsit nagyon uncsi lett, lecci irjatok veliket:)
1. rész
Naomi James vagyok, egy 24 éves, barna hajú es szemű csaj. Budapesten születtem és itt éltem le életem egy részét. Nagymamámmal es szüleimmel éltem együtt. Nagymamámba volt egy kis angolvér és igy maradt ránk a “James” csaladnév. Minden szép és jól ment családunkba, mig meg nem halt nagymamám. Ez engem nagyon megviselt, mert nagyon szerettem őt: mindenbe segitett , mindig meghallgatta problémáimat és tanácsokat adott mindenféléhez. Legtöbb időmet vele töltöttem, mert szüleim állandóan dolgoztak. Igazi barátaim se voltak nagyon, egyikükben se tudtam megbizni hisz mindig cserben hagytak es nem segitettek ha bajba kerültem. Szerelmileg se álltam jól, mindegyik barátom megcsalt vagy kihasznált. Egyszer hittem hogy megtaláltam az igazit, de tévedtem amikor rajtakaptam őt a legjobb baratnőmmel, és mintha éreztem h nem először történt Abban a pillanatban kidobtam mindkettőjüket és megszakitottam minden kapcsolatot velük. Ez 4 évvel ezelött volt, azóta nem nagyon voltak barátaim, de nem is lett volna időm rájuk mert lekötött az egyetem és a tanulás. Már szinte azt hittem hogy beleőrülök a magányba, hisz szüleim is folyton úton voltak De egyszer megláttam a Blue együttest a tvben és nagyon megtetszettek és a zenéjük is nagyon nyugtatott.(lehet úgy is mondani hogy ők mentettek meg az őrültségtől:)Minden újságot megvettem amiben benne volt a Blue és csomó mindent megtudtam róluk, persze azt is hogy ki a 4 srác és Duncan nagyon megtetszett. Jó volt álmodozni hogy egyszer találkozok majd velük. Teltek az évek én meg lassacskán befejeztem az egyetemet és tavaly elhatároztam hogy Londonba megyek. Szüleim eleinte nem akarták, de aztán beleegyeztek, hisz tudták hogy minden vágyam London volt. Elérkezett az indulásom időpontja, már minden cuccom be volt rakva a böröndjeimbe. Anyuméktól sirva elbucsúztam, ők is sirtak, mert tudták hogy hiányozni fogok nekik. Felszálltam a repülőre, ami pár perc alatt el is indult. Még néhány percig sirtam, de betettem a cd playerembe egyik Blue-s cd-t , ami megnyugtatott:) Mikor megérkeztem Londonba és leszáltam, valaki ismerős várt a reptéren. Nem volt más mint Samantha, akit netten ismertem meg pár hónapja és nagyon jól kijöttünk egymással.Benne meg lehetett bizni, nagyon kedves és rendes volt veelm szembe.
- Szija Samy!!!!!- ugrottam a nyakába és adtam 2 puszit az arcára. Ő is megpuszilt.
- Szia drága!!!!!!- köszöntött kedvesen.
- Mióta vársz rám?- kérdeztem tőle hisz láttam h kicsit fáradt, de én is az voltam.
- Hát már pár órája itt üldögélek.- mondta ásitva.
- Jaj nem kellett volna ennyi időt miattam itt töltened, úgzis felhivtalak volna miután találok egy szállodát.
- Ne beszélj itt nekem szállodákról. Hozzám költözöl és nálam fogsz lakni!ü felelte erre.
- Jaj nem, nem akarok az utatokba lenni.- mondtam hisz tudtam hogy a barátjával lakott .
- Dehogy vagy az utunkba, illetve utamba, mert kidobtam a házból az exem, de majd otthon elmesélem, most meg indulás mert mindjárt elered az eső és nem akarnánk bőrig ázni.- mondta és el is indultunk.
Hivtunk egy taxit, amibe nehezen, de befértek a tonnás borondjeim, még az ölünkben is tartottunk kisebb csomagokat.
Űt közben jól eldumáltunk és közben csodáltam London tájait és épületeit, amit öntözött az eső. Kb egy óra múlva meg is érkeztünk, Sam a város túlsó végében lakott egy csendes kis negyedbe. Bementünk a lakásába.
puxi blue_noemi15 |
nagyon szupik a torik, hamar folytassatok, hamarosan en is hozom az en torim:)
puxi blue_noemi15 |
nagyon szupik a torik, hamar folytassatok, hamarosan en is hozom az en torim:)
puxi blue_noemi15 |
| Sziasztok!
Nicola:Hmmm lennék a húgod:P:P:P:PJajj csajszi imádom a törid!Folytasd hamar!:D
Dodó |
Cijjasztok csajok!!! Hoztam a kövi részt remélem nem lett uncsi!!!!
17.rész
Hannah-ék kint voltak az erkélyen és Lee csapta neki a szelet.
-Szép esténk van, nem? –kérdezte Lee Hannah-at közben, megfogta a kezét
-Igen tényleg szép. –nézett a kezére
-Hannah ugye tudod hogy nagyon szép vagy és nekem teccel. –ölelte át a húgomat és ránézett ő pedig kicsit zavarba jött
-Igen…? Lee tudom a nővéremtől, hogy ha nővel találod szembe magad, akkor te nem tudod féken tartani a… szóval az indulataidat és én ezt nem szeretem. –ment távolabb tőle
-Hát, nem mindig van ez így csak alkalmanként. –mentegette magát a kis szöszi
-Jaj Lee ne mentegesd magad. Mikor szoknyát látsz, futsz utána. Sajnos az a gond hogy ebben a pár órában nagyon megkedveltelek, és ez megnehezíti a dolgomat. –fordult hozzá
-Ennek nagyon örülök. Figyelj Hannah szeretnélek randira hívni. –fogta meg a kezét
-Nem is tudom… -cukkolta Lee-t
-Ne má szívi! Létszi, létszi! Baby létszi! –letérdelt elé és megpuszilta a kezét
-Lee… Lee nem kell ez! Elmegyek veled nyugi. –húzta fel baby Blue-t
-Oké, akkor holnap este ide jövök érted és elviszlek vacsizni. –karolták át egymás derekát
-Már alig várom.
*************************************
************************************
-Kifuladtam. Hozok piát. Szivi kérsz valamit? –kérdezte Dunc
-Jó lenne, izzadok, mint egy ló és baromi melegem is van. –leültem és legyeztem magam felé a levegőt
-Oké mindjárt jövök. –kaptam egy puszikát a számra
-Hmm… hol lehetnek Hannah-ék? –néztem körül aztán felálltam, és keresni kezdtem őket és a szemeim ki gülledtek mikor, megláttam őket csókolózni az erkélyen –Khm… khm!
-Mi az? –fordult felém Lee
-Ti mit csináltok tubicáim? –mosolyogtam rájuk és az ajtónak dőltem
-Semmit. –távoldtak el egymástól
-Nyugi gyerekek semmi baj. Itt hagylak titeket. Pá! –integettem nekik és elmentem, kicsit kuncogtam is magamban
-Hol voltál baby? –hozta Dunc az italokat
-Jaj hát megkerestem Lee-éket és találd ki mit csináltak! –vettem el az egyik üveget
-Na? Csak nem?! –kezdett mosolyogni
-Csak de! –húztam egyet a bacardim-ból
-Mikor akar elmenni ez a sok ember? –huppant bele az egyik fotelbe
-Fogalmam sincs de, remélem hogy nem sokára. –ültem az ölébe, és simogatni kezdte a combomat
-Nem bírom sokáig édes.
-Már csak 1 órát kell kibírnod. –húztam végig az ujjam a száján
Az elkövetkező 1 órában ismét csak táncoltuk. Fogytak az emberek nekünk meg a türelmünk. Hannah és Lee már egész jól kijöttek egymással. Egy nyelven beszéltek hogy úgy mondjam. Elment mindenki már csak négyen maradtunk. Vagyis már csak ketten, mert Lee elvitte a húgomat sétálni a parkba. Őszintén szólva örültünk neki. Mikor záródott az ajtó egymásnak estünk és letéptük a másikról a ruhát. Egy felejthetetlen éjszaka következett. Nem csak a tánc de, szex közben is izzatunk. Csupán 2 óránk volt de, kiéltük. A hugicám úgy hajnali 1 körül haza jött és beesett az ágyba. Reggel sajnos nem találtam magam mellett Duncan-t. Kimentem köntösben a konyhába ahol Hannah szemezett a bögrével. Szembe ültem vele, és faggatni kezdtem, mi van Lee-vel. Pux.: Nicola:)) |
| Sziasztok csajszeek!!!
Nicola:Folytasd folytasd folytasd és folytasd egyszerűen imádom a törid lécci lécci FOLYTASD!!!!!!!!!!!!!!
BY ÉS PUSY:
Miss.Ryan |
Xen: Nagyon romantikus rész volt, tetszik ez a "régi feeling"! :D Folytasd hamar!!!!
Jane |
Sziasztok!
Nicola:Hát az anyukád elég érdekes volt...és az a csávó hogy merészelt megütni?Undorító!De ha anyádnak ez kell hát áldásom rájuk:P:P:P:P
Xen:Áááááá isteni!!!!Hihetetlenül jó!!!Nah várjunk...Ant lovászfiú...Sy inas...Dunc katona....akkor Lee????Jézusom!Mi jöhet még?????
Emilie:Merre vagy???Lécci folytad hamar!!!!Annyira kivi vok!!!!
Csajok mindenki siessen a kövi résszel!!!!
Dodó |
Sziasztok!
Xen! Húúú, már kiváncsi vagyok mi lesz az a szerep! Olyan jól leírod Duncan-t, magam elé képzelem. Ez a rész! Nagyon jó volt!
barnagre oxoxox |
Szijjasztok!!!
Xen: Annyira jó lett ez a rész!!!!! Olyan kis romi...
Emilie: Remélem hamar folytadod de,gondolom most tanulsz azért nem rakod fel!!!! Azért már kivi vok!!!!!
Pux.:Nicola:)) |
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
: 
