Új bejegyzés Frissítés

2006.06.19. 13:24

Sziasztok!!! Én is hoztam a kövi részt!!! Emilie tök jó lett ez a rész is!!! Folytasd hamar!!     13.rész Tehát Duncan-hez siettem, aki nem volt otthon. -Duncan, Duncan itt vagy? –püföltem bőgve az ajtót –Ne, ez nem lehet igaz Duncan kérlek, nyisd ki… nyisd ki. –csúsztam le az ajtón, és a sarokba húzódtam és összehúztam a térdem és  sírva átöleltem Teljesen ki voltam borulva csak néztem magam elé.  Vártam Duncant de nem jött haza én pedig elindultam rettegve Cloe-hoz. -Cloe itthon vagy? –kopogtam be hozzá -Igen, ki keres? -Nici vagyok. -Várj megyek, szia… úristen mi történt veled? –csapott át a jó kedélyű hangja méllyé és komollyá -Beengedsz? -Persze szívem milyen kérdés ez? Gyere. –karolt át és bekísért a konyhába –hozok valami pulcsit -Köszönöm. –szipogtam, pár pillanat múlva már a pulcsi rajtam is volt -Nici mi történt veled? Halálra rémítesz. –ült le velem szembe -Cloe én nem tudom, hogy mondjam el neked. –gördültek le az arcomon a könnycseppek -Nyugalom hallod? Nyugodj meg. –fogta meg a kezem -Cloe engem majdnem megerőszakoltak. –ismét csak bőgtem és barátnőm nem bírt megszólalni annyira, megdöbbentette ez a hír aztán csak átölelt nagyon szorosan, és akkor éreztem, hogy ő tényleg egy igaz barát. –Először elmentem Duncan-hez de ő nem volt otthon így hozzád jöttem. –mondtam miközbe a vállán volt a fejem -Jól tetted. Figyelj –hajolt el -Nem tudom, mit mondjak de, tudnod kell bármire, is van szükséged akkor én, itt vagyok. -Köszönöm. Cloe-nál töltöttem az éjszakát. Reggel órákat késve a munkahelyemről de, bementem. Cloe őrültnek tartott hogy bemegyek de, ezzel csak elterelem a figyelmemet. A főnököm cirkuszt rendezett hogy már a második napomon csomót késtem. Hoztam neki egy igazolás félét a nőgyógyászomtól, hátha az majd kihúz a pácból de, nem jött be. Alig bírtam ki sírás nélkül és a legrosszabb az volt, hogy a Blue halotta, azt hogy kiabálnak velem. -Miért is vettem föl magát?! Már nem is tudom de, nagyon remélem, hogy még egyszer nem lesz ilyen, mert azzonal kirúgom, innen megértette Stuart kisasszony?! –ordított velem a főnököm -Meg… -nem jött több ki a számon -Nem akarom magába folytani a szót de, menyjen dolgozni és ma ezért a reggeli kis késése miatt tovább marad benn és megcsinálja, amit kellett volna. -Értettem. -Nagyszerű. Akkor hajrá, menjen. –intett a kezével én pedig az ajtó felé vettem az irányt Mikor kiértem a fiúk értetlenül néztek mivolt ez és Dunc nagyon mérgesen nézett. Nem is köszöntem nekik annyira kínos volt ez az egész így hát rögtön hátat is fordítottam nekik és elmentem. -Mit gondol ez magáról, hogy így kiabál másokkal? –akadt ki Dunc -Ő a főnöke. Sajnos megteheti vele. –mondta Sy közbe engem nézett, ahogy megyek -Az lehet hogy a főnöke de, látszott rajta hogy teljesen kivan. –mutatott egy pillanatra felém -Nincs ebben, szemétben emberi érzés. -Dunc hagyd már. Nem a te dolgod. Már nem a barátnőd.–szólt közbe Ant -Tudom hogy nem… sajnos de, én mindent meg fogok tenni érte ebben tuti, lehetsz. Szomorkásak voltak a napjaim. Nem is az miatt ami történt hanem belül valami nagyon bántott. Duncan folyton jött utánam én pedig elküldtem néha szépen, néha pedig nem túlságosan szépen. Untam az egészet hisz tudtam, hogy szeretem és ő is szeret meg minden de, nem volt erőm belemenni egy kapcsolatba. Egyik nap Duncan borzasztó boldognak tűnt. Fel volt dobva én pedig kíváncsi természet vagyok, szóval megérdeklődtem a jókedv okát. -Szia Dunc. Mitől van ilyen nagyon jó kedved? –mosolyogtam rá -Jaj kincsem, ha te ezt tudnád. De, meg fogod tudni. -Mikor? -Majd. -Ne csináld már! Felcsigázol! –toporzékoltam -Végre, örülök neki. Na, megyek. –kaptam a számra egy puszit –Szia. -Helló. –csak néztem hogy mi volt ez de, nem tagadom jól esett Tényleg totálisan felcsigázott Dunc. Papírmunkám volt dögivel, szóval nem uncsiztam még tovább is maradtam bent emiatt. Végeztem kb.: este 10:00 körül. Beültem a kocsimba bekapcsoltam a rádiót és spuriztam is haza. Kívánság műsor ment a rádióban és valami érdekesre figyeltem fel. -Most itt van velünk Duncan aki, volt barátnőjének szeretne küldeni egy számot. Szia Duncan. –mondta a rádiós pasi -Hello. -Duncan melyik számot szeretnéd küldeni volt kedvesednek és miért? -A Blue legújabb számát szeretném elküldeni neki a Guilty-t. Mert még mindig nagyon szeretem, és ha meghalja, akkor talán meglágyul a szíve, és újra együtt leszünk és tudom, hogy most hallja, amit mondok. -Hogy hívják a lányt? -Nicola. –na ekkor fékeztem egy oltári nagyot -Nos Nicola reméljük hogy bekapcsoltad a rádiót. Akkor szóljon a Guilty Nicolának Duncantől. Elkezdődött a szám. Levegőt alig kaptam a megdöbbenéstől. Gyönyörű volt, már könnyeztem is. A kocsiban ülve végig hallgattam, és közbe gondolkodtam is rajtunk. Az ülésbe vertem a fejem hogy miért vagyok ekkora hülye. Tövig nyomtam a gázt és fogalmam, sem volt merre megyek. Pux.:Nicola:)) (((:Véliket csajok:)))

2006.06.19. 11:48

Hello mindenkinek! Nagy nehezen magírtam a törim kövi részét!!!! Jó olvasgatást!!!! By emilie   21.rész Szal’ megcsörrent a mobilom, és amikor felvettem egy ismerős hang szólalt meg a telefon másik végén. -         Igen Carla Cox -         Hello Carla, Robbie vagyok! -         Szia mit szeretnél? Kérdeztem -         Csak azt akarom mondani, hogy a medencés buli lefújva, és, mondd meg Lee-nek, hogy kapcsolja be a mobilját, mert beszélnem kell vele! Szia! -         Ok! Szia! -         Lee a medencés buli lefújva! Mondtam felszabadultan -         Igen? Honnan tudod? -         Az előbb Robbie hívott, és ő mondta, meg azt is mondta, hogy kapcsold be a mobilod, mert beszélni akar veled! Lee bekapcsolta, és felhívta a haverját Robbiet. Az arcán láttam, hogy komolyabb dologról van szó, de nem mondott semmit, csak elköszönt, és elhajtott a kocsijával. De nem is érdekelt, mert így tudok találkozni Duncan-nel! El is kezdtem készülődni, majd beültem a kocsimba, és a kávézó felé vettem az irányt. Kb. 15 perc múlva ott voltam, beültem, és rendeltem egy pepsi-t. Eltelt 20 perc és Dunc sehol. Még 15 perc, de Dunc sehol! Már 5x hívtam, de nem vette fel. 1,5 óra után elindultam haza, dühös voltam, és eldöntöttem, hogy nem adom könnyen magam neki! Az első randinkról elfeledkezik! Hazafelé menet figyelmes lettem két ismerős arcra. Lee és Robbie hagyták el a rendőrség épületét, megálltam, és odafutottam hozzájuk. -         Mi történt srácok? Kérdeztem -         Szia Carla! Hát semmi, csak Robbie nővére itt dolgozik, és meglátogattuk, de most rohannunk kell! Szia! Mondta Lee Nem tudom, hogy miért, de sztem hazudott a srác! Tuti, hogy más van a dologban. Visszaültem a kocsimba, és hazahajtottam. Otthon felhívtam Duncan-t. Kicsöngött…..felvette! -         Igen Duncan James! -         Na szia, Carla vagyok! Nem felejtettél el valamit? -         Ó, basszus! Carla bocs, de teljesen kiment a fejemből, ne haragudj! Igérem bepótoljuk! -         Na jó, nem haragszom, és mikor pótoljuk be? Kérdeztem -         Majd felhívlak, és mindent megbeszélünk! Most mennem kell szia! És lecsapta a telefont. Kissé csalódtam benne, egy boccsal elintézi az egészet! És kb még úgy 30 percig bosszankodtam, majd csengettek, kinyitottam az ajtót, és egy pasi állt ott a kezében 50 szál fehér rózsával! Aláírtam a papírt, átvettem az ajándékomat, és elolvastam az üdvözlőkártyát: „Ezzel tudom, hogy nem foglak kiengesztelni, de holnap 8-kor legyél a Rits előtt!!!!!!!! Puszi Dunc” Na ez már tetszik, gondoltam magamban, és megint csengettek! Azonban az ajtóban most Lee, és a haverjai álltak! -         Lee? Te mit keresel itt? Kérdeztem tőle -         Hát tudod kicsim, csak jöttünk a haverokkal egy kicsit hozzád! (és Lee kacsintott, majd a fülembe súgta, hogy jelenleg a barátnője vagyok.) -         Ó, hát persze édes, gyertek csak be!!! Na több se kellett nekik, a csorda bevonult cipőstül, rekesz sörrel a kezükben! Milyen cukki fiúk. Nem??!? Mindenki kényelmesen elhelyezkedett a kanapémon. És miközben én a konyhában szendvicseket gyártottam Lee bejött boldogítani engem! -         Szia mit csinálsz? Kérdezte, és felült a tálalóra -         Csak egy kis kaját! Tonhalas szendvics citrommal! Ezután Lee felémhajolt, és megcsókolt, és én visszacsókoltam. Kb. úgy 5 percig smároltunk, aztán berohant Lee haverja, hogy baj van! Kimentünk Lee-val a nappalimba, és makójdnem elájultam, amit ott láttam, a nappalim közepén egy hatalmas……

2006.06.17. 20:31

Én is sztem hétfőn fogom de, ez sem 100%!!! Pux.: Nicola

2006.06.17. 15:53

Én sztem hétfőn hozom a folytatást! De nem bizti!! Pussz! Xen

2006.06.16. 21:23

Csajok!!!!! Mikor folytatjátok????? babyduncan

2006.06.15. 17:31

Xen: Nagyon jó ez a törid is! Folytatást!!!!! Nicola: Nagyon jó, utólag is boldog szülinapot! emilie: Remélem holnap télleg folytatod!;) babyduncan

2006.06.14. 12:53

Nicola: utólag is boldog szülinapot! Nagyon jó volt ez a rész is, hú a vége elég félelmetes volt! Remélem épségben visszamész Dunc-hoz! Pussz! Xen

2006.06.13. 16:58

Bocsi elírtam,ez a 12. rész!!!      12.rész. Szal a legrosszabb emberrel találkoztam a lépcsőn. -Szia Nici! –illegette magát Tara -Hello Tara. -Nocsak mi történt veled? Csak nem meg vágtad a kis kezed? –gúnyolódott -Képzeld igen. –indultam volna el -Olvastad? -Mit kellett volna? –fordultam vissza -Hát a cikket, amiben én nyilatkozom. -Jaj persze hogy nem. Vagyis láttam a cikk címét de, nem nagyon érdekel. -Még hogy nem érdekel? –kezdett el nevetni -Na jó nincsen kedvem ilyen libával foglalkozni. -Hát nekem sincs. Majd még úgy is találkozunk! -Nagyon remélem hogy nem. –mentem le lépcsőn -Há… ostoba ribanc! Nagyon idegesített hogy találkoztam azzal az anorexiás picsával. Aszthittem kinyírom. Megkértem egy csajt hogy kösse be a kezemet. Kérdezte mit csináltam de, csak azt mondtam, hogy az asztal széle volt. ((mivel az asztal lapja üveg)) Villám gyorsan megcsinálta én pedig húztam haza. Hulla voltam. Már 8 órakor az ágyban voltam. Kb.: 2-3 órát aludtam persze csak addig, míg meg nem csörrent a telefonom. Kómásan felvettem. A stúdióból kerestek, mert valami nagyon fontos dolgot kéne megbeszélni. Tök ideg lettem de, bementem. Fölkaptam a világoskék melegítőm és mentem is. Már vagy 20 ajtónak neki mentem de, csak elértem a célig. -Sziasztok itt vagyok. –másztam be -Szia Nici! Bocs hogy felkeltettelek de, ezt, muszáj átnézned. -nyomtott a kezembe valami hülyeséget Marc -Ez meg mi? -Valami új csapat le akar szerzőtettni velünk. -Azt ne mond, hogy csak ezért rángattál be! Ez még reggel is ráért volna. –csaptam le az asztalra a cuccot -Ne haragudj de, azt mondták, hogy sürgősen át kell nézned, és döntened kell. -Én nem döntök el semmit. Nekem az a munkám hogy tanácsokat, tippeket adjak, meg átnézzem, kijavítsam ezeket, a szarokat. –húztam föl magam -Oké, akkor reggel megdumáljuk! Hello. –otthagyott a szobában -Szia. Áááá most ezért jöttem be! –indultam kifele Annyira álmos voltam hogy leültem az egyik fotelbe és ott is, maradtam. Nem volt a legkényelmesebb de, megtette. -Szerinted jó lenne, ha mondjuk, írnék neki egy dalt? –kérdezte Duncan Antony-t -Biztos örülne neki! És milyen dalra gondoltál? -Hát azt még nem tudom de, valami… -Nézz oda! –mutatott rám Ant -Jaj de, édes. –kezdett mosolyogni Dunc -Hogy kerül ide? Már rég haza ment, nem? -Lehet hogy behívták. –jött oda hozzám és elkezdte simogatni az arcomat Duncan -Aha lehet. Na, én lépek mindjárt összeesek, és ha felébredne, ne veszekedjetek. –csapkotta meg a vállát Antony -Oké, szia. -Hy. -Most mit csináljak? Nem akarom felébreszteni olyan édesen, alszik. Beviszem a szobájába és lefektetem a díványra. –kapott fel Dunc Bevitt és lefektetett ((letett az ágyra)). Túlságosan szorítottam a nyakát így mellém feküdt. Elengedtem és hozzá bújtam. Akkor még jobban álomba merültem. -De, rég éreztem így magam. Bűnös voltam és bűnös vagyok, mert szeretlek. Hey… várjunk csak… bűnös vagyok, mert szeretlek… ha téged szeretni bűn, akkor bűnös vagyok. Ha teljes szívemből szeretni téged bűn, akkor bűnös vagyok ez az! Ez így jó lesz! -Hmm…mi lesz jó és hol vagyok? –töröltem meg a szemem -Szia szépségem! -Mi? Jézusom Duncan! Mi a fenét csinálsz itt? Meg én?! Szóval mi? –ültem fel és kapkottam a fejem Duncan csak felállt és adott egy puszit a homlokomra közbe mosolygott én pedig értetlenül néztem ki a fejemből aztán elment. Csodálkoztam mi volt ez de, nem tagadom, hogy jó érzéssel töltött el hogy mellettem feküdt. Nagy nehezen haza próbáltam vánszorogni. Persze ilyenkor sajnálom a kocsim, mer, hogy a szervizben van ellenőrzésen. Nem bírtam menni se. Csak arra lettem éber, hogy valaki valami éleset neki bök a hátamnak. -Ssss nyugi kislány. Ne mocorogj és semmi baja nem lesz a pofikádnak. –tette oda a dermedt arcomhoz a bicskát egy pasi -Mit akar? –kérdeztem remegő hanggal -Ez butuska kérdés volt, tudod te azt! –kezdett el ráncigálni egy sötét helyre - Neeeee, nee könyörgöm neee! –ordítottam bőgve és kapálóztam közbe, befogta a szám -Fogd be a pofád, mer, megbánod! –én csak sírtam tovább ő pedig elkezdte tépkedni rólam a ruhát -Nee, eresszen el! Hadjon! –próbáltam ellen állni de, nem sikerült és elkezdte nyalogatni a hasamat és a nyakamat -Nahát kislány bomba nő vagy kár hogy nem hagyod magad! –tépte le a fölsőm és most már a mellem is, nyalogatta én, pedig bőgtem és ordítottam -Undorító mocskos állat engedjen el! -Dehogy is baby most kezdek belejönni. –akkor pedig már próbálta volna dugdosni a farkát -Ááá hadjon békén. –kapálóztam a kezemmel, és egy üveget fogtam, meg és azzal fejbe csaptam, egy pillanatra elájult és akkor gyorsan futni kezdtem Csak futottam és futottam nem is néztem hátra de, aztán halottam hogy utánam, kiabál, amitől rettentően megijedtem. A testemben megfagyott a vér és volt mikor azt éreztem képtelen, vagyok futni. Elbújtam egy ház sötét kapujában. Nem vett észre. Nem is tudtam, mit tegyek olyan érzés volt bennem, mintha mocskos lennék és ezt semmi, nem vinné le. Sokáig ott maradtam aztán szép lassan elindultam. Ott mentem a hideg utcában, egy szál melltartóban és széttépett nadrágban. Kiszolgáltatott voltam és remegtem, mint a nyárfalevél. Féltem hogy valahonnan előugrik a férfi és megerőszakol vagy az is, lehet hogy követ. Úgy éreztem, nem lennék biztonságban otthon így Duncan-hez siettem. Pux: Nicola:)) Véliket csajok)))

2006.06.13. 16:55

Sziasztok csajok!!! 2 hosszabb részt hoztam mivel ma lettem 16 éves!! Remélem tecceni fog!!!!          12.rész Később mind a 4-en ott virítottak. -Hy Dunc! -Sziasztok srácok! –adtak pacsit egymásnak -Mivan veled? Elég sápadt vagy. –kérdezte Ant -Semmi csak… -halgatott el és a földet kezdte nézni -Mi van? -Ti már találkoztatok Nicolával? –kérdezte Dunc hirtelen felemelve a hangját -Nicola itt van? Wow, ezt nem is tudtam. –vakarta meg a fejét Sy -Igen mi már taliztunk vele. Mi vezettük körbe. –húzta ki magát Lee -Aha… -bológatott Antony -Oké. Én meg úgy találkoztam vele, hogy összementünk. -És mi volt? –kérdezte Lee reménykedve Dunc tud a dologról -Semmi. Megmondtam neki, hogy megbocsátok de, ő csak nevetett és azt mondta inkább neki kéne nekem, és ez nem fér a fejembe. -Újságot kéne olvasni. -Lee! –ordított rá Ant -Jó van, na! Csak kicsúszott. -Mi bajotok? –ült fel Duncan -Azt mondta Lee hogy újságot kéne olvasni. –szólt közbe Sy -Milyen újságot? -Semmijet. –vakarta meg a vállát Baby Blue -Lee! -Jaj hagyd má. Itt hagytunk egy újságot. Azt kéne elolvasni. –szólalt ismét meg Antony -Itt? -Igen itt! -Ja tudom már. Duncan nem is olyan régen volt itt egy újság, amire ráültem. –mondta Simon -Tényleg. Hol lehet? –kezdte keresni Dunc -Sziasztok fiúk. Szia Simon. –tipegtem be és nyomtam le két puszit Sy-nak -Szia Nici! Mivan veled? -Ááá semmi. Még 1 órát kell maradnom, aztán mehetek haza. -Jó neked! -Hogy, hogy csak hárman vagytok? –néztem körül -Hát Dunc épp a dív… -szólalt volna meg Lee de, Ant oldalba lökte -Dunc épp a jövő évi divatot kérdezi meg. –mondta Ant -A divatot? Nahát. Oké megyek melózni. Hellosztok! -Hy! –köszöntek egyszerre -A divatot kérdezem meg? Jobb nem jutott eszedbe? –emelkedett föl Duncan aki még mindig az újságot kereste -Bocsi de, nem nagyon jutott eszembe div-vel kezdődő szó. –mondta Ant miközbe a térdére csapott -Mindegy. Nem találom sehol se azt a szart! –mérgelődött -Na majd én segítek neked cimbi. –állt fel Lee -Oké. -Hey haver!! -He? –fordult Lee-hez -Itt volt alattam! –adta neki oda -Kössz Lee! Kössz hogy felálltál. –kezdtek mindjájan röhögni -Nincs mit! Na akkor olvasd el! -Oké nézzük. Úristen… -Mivan? –kapta fel a fejét Simon -Az áll benne hogy Tara vetett véget a kapcsolatomnak Nici-vel. -Anyám. -Most mi lesz? –kérdezte Antony -Azthiszem megyek és megkeresem. Hogy lehettem ekkor barom?! -Van benne valami. -A rohadt életbe. Nem fog megbocsátani. -Soha nem tudod, meg ha itt állsz egy helyben. -Igazad van. Megyek is. Én éppen ki sem láttam a papírokból, de szó szerint. Mindenhol ilyen hegyek voltak. Halottam hogy kopogtak. -Szabad! -Nici… -jött be Dunc -Igen mit szeretne? Oh, Duncan. –álltam fel -Szeretnék bocsánatot kérni. –jött egyre közelebb -Ugyan miért? –jöttem ki az asztal mögül -Emiatt. –mutatta a cikket -Ja igen persze. Tudod, nem vagy hibás. Tehát egyrészt megbocsátok. -Köszönöm… -Ne köszönd, mert nagyobb részt nem. Megaláztál, szenvedtem miattad. Nagyon szerettelek és te nem hittél nekem. Egyetlen egy akadály volt, amit át kellett volna vészelni de, te nem tetted ezt. Elmenekültél. A könnyebb utat választottad. -Tudom. Csak… -Csak. Mindig az a csak! Remélem úgy fog kínozni ez az érzés, ahogy engem kínzott sokáig. Most kérlek, menj el. Dolgoznom kell. –kísértem oda az ajtóhoz -Nici. Én még mindig szeretlek. –fogta meg a kezem de, én elvettem -Duncan, kérlek, menj. -Jegyezd meg! Szeretlek! –ment kifele háttal -Menj már! –csuktam rá az ajtót, és rögtön pityeregni kezdtem –istenem mér, van ez velem? A francba! –vágtam le a földre egy díszt, ami meg sértette a kezem. Mentem is bekötetni valakivel de, a legrosszabb emberrel találkoztam a lépcsőn.

2006.06.13. 10:40

Sziasztok csajok! Hoztam egy újabb részt! Ne hari, de még pár részig ilyen vontatott lesz! Nagyon köszönöm a véleményeket! 4. rész   -         Du… Duncan? Hogy kerülsz te ide? – habogtam. -         Csak épp erre jártam! – válaszolta, majd hozzátette – Szerencsére – én az ájult Rob-ra néztem. -         Köszönöm – de még mindig remegtem, mint a nyárfalevél, és egy könnycsepp is kicsordult a szememből. (Nem voltam én olyan kényes, csak nehezen viseltem az erőszakot.) -         Nincs mit. Hé… nyugi! – és vigasztalólag átölelt – Hazakísérlek – suttogta. -         Rendben - és kibontakoztam öleléséből. -         Akkor menjünk a „rendes” úton. Ugye tudod, mire gondolok? - mosolygott Duncan. Én csak visszamosolyogtam, de ezzel eszembe jutott, hogy iszonyú sokat késhettem otthonról, és apám már biztosan hazaérkezett. Ahogy elindultunk volna kifelé a kis utcából elbotlottam egy kőben. Nem volt nagy, de ahhoz elég, hogy én béna felbukjak benne. -         Aú! - és valószínűleg el is estem volna, ha Duncan (aki mellettem ment) el nem kap. -         Ez nem lehet igaz! - kiáltottam fel - Egy ilyen peches napot! -         Nézzem! - hajolt le „megmentőm” - Nagyon fáj? -         Aú! -         Igen, nagyon, bocs hülye kérdés volt - válaszolt egyben önmagának - Biztosan kibicsaklott. -         Nagyszerű - motyogtam, ha nem támaszkodtam volna Duncan-re, nem tudtam volna megállni a lábamon. -         Na várj, segítek! - és újra elindultunk, közben átkaroltam, így tudtunk haladni. A tengerparton haladtunk el. Ott kicsit megálltunk pihenni, Dunc leültetett egy sziklára, majd ő is leült mellém. Egy pár percig csak némán néztük, ahogy a tenger hullámai a partra csapódnak. - Ki volt az aki megtámadott? - törte meg a férfi a csendet. - A volt barátom. - Te dobtad ki? - Igen, miközben nekem udvarolt, csapta a szelet Jen-nek is. - És… szeretted? - Nem. Tulajdonképpen csak apám akarta, hogy járjak velem. Mert, hogy gazdag. Neki ez fontos, nekem meg egyáltalán nem! - Ennyire fontos nálatok az apád szava? - húzódott Duncan egyre közelebb hozzám. - Ha te tudnád mennyire! - mosolyogtam keserűen. - Neked legalább, van apád. - Miért, neked… neked nincs? - Nincs - hajtotta le a fejét - Sem anyám. Apám elhagyott minket, mikor én még körülbelül két éves voltam. Anyum sokat dolgozott, ráadásul szívbeteg is volt. Aztán egy idő után nem bírta a szíve a sok munkát. Akkor 18 éves voltam. - Nagyon sajnálom. Ezért lettél katona? - Hát, valamiből el kellett tartanom magam. Jó munka, jó fizetés. És a gondolataimat is eltereli. Nagyon szerettem. Nagyon nagyon. És igazából azóta, nem merek, tényleg nem merek senkit sem szeretni. Félek, hogy ha valakit tiszta szívemből szeretnék, akkor őt is elveszíteném, mint anyát. És még egy ilyet már nem bírnék ki - és egy könnycsepp csordult ki a szeméből, és indult el lefelé az arcán. Én közelebb hajoltam, és letöröltem az arcáról. Hirtelen finoman megcsókolt. De ez a csodás pillanat sem tarthatott örökké, mert (sajnos) észbekaptam. -         Nagyon késő van - fordítottam el arcom. -         Igazad van - válaszolt Duncan. És harmadjára indultunk el hazafelé, tovább a tengerparton. Mivel csak lassan tudtunk haladni, elég sokára értünk a házunk elé. -         Segítek bemenni! - ajánlkozott rögtön Duncan. -         Nem jó ötlet - szóltam - Mármint most, szerintem apa elég mérges. Nem akarlak még téged is bajba sodorni. -         Ugyan már, engem nem érdekel, ha az apád megharagszik rám… -         De, ne most. Kérlek - és én sem tudom miért, hirtelen nyomtam egy puszit a szájára! -         De, hogy mész be? - utalt a lábamra Dunc, bár kicsit meg volt lepődve, nem mintha nem örült volna. -         Simon segít! - utaltam az őrre a kapuban - Simon! - kiáltottam oda. -         Jaj, kisasszony, végre itt van! Az apja már égen-földön keresi! De… mi történt a lábával? -         Az most mindegy, légy szíves segíts bemenni! Duncan… - fordultam vissza hozzá - Köszönöm. -         Nincs mit - egy kicsit zavarban voltunk, az előbbi csók miatt, végül adott egy puszit az arcomra. „Átadott” Simonnak, és ő távozott. -         Apa nagyon mérges? - kérdeztem Sy-t a bejárathoz menet. -         Eléggé - fejezte ki magát enyhén Simon. -         Végre itt vagy! - rohant az előtérbe Jen elém - Te jó isten, te nem tudsz járni???!!! -         Volt egy kis balesetem… -         Milyen baleset???!!! - vágott közbe rémülten húgom. -         Tömören megtámadott Rob, de semmi gond, mert Duncan leütötte, aztán elestem egy kavicsban, segített hazajönni, útközben megcsókolt, de egyébként semmi más… -         A KISASSZONY SZÍVESKEDETT HAZAJÖNNI!!!!!! - hallottam apám cseppet sem mérges hangját. Most Simon adott át Jen-nek, és eliszkolt. -         Apa megtámadtak… - kezdtem magyarázatom, de őt ez nem hatotta meg. -         Hét óra van, HÉT ÓRA!!! Ráadásul el mertél menni, az én engedélyem nélkül??? -         A te engedélyed nélkül? - háborodtam fel - Apa a te engedélyed nélkül??? Nem vagyok már tíz éves! Megtámadtak, alig birok menni és te azzal vagy elfoglalva, hogy mennyit késtem??? Tudod mi vagy? Egy… - de mielőtt ezt befejezhettem volna, kaptam egy akkora pofont, hogy a fejem majd leesett. -         Jézus isten, apa! - kiáltott fel Jennifer. -         Senki, hallod, senki sem beszélhet velem így!!! -         Jen? Légy szíves segíts felmenni - kértem hugit, bár a hangom már remegett, az arcom vörös volt. Ő pattant is, és feltámogatott a lépcsőn. Apánk szerencsére már nem szólt utánunk. -         Na, most még egyszer halljak mindent! – mondta nekem hugi, mikor nagy nehezen helyet foglaltam az ágyamon. Neki is piros volt az arca, de neki az indulattól. Még a keze is remegett. Én pedig ezúttal szépen lassan meséltem el mindent. -         Húha! – volt az első reakciója húgomnak. Valami ilyesmire is számítottam – Először is: Rob megbolondult?! -         Nem tudom – vontam vállat – De nem tűnt teljesen normálisnak, az is biztos. -         Ha nem haragudnék iszonyúan apára, mondanám, hogy uszítsa rá a katonáit! – csóválta a fejét Jen – Igaz egy már stimmel!  Nagy szerencse, hogy ott volt Duncy Hunky! – (így hívja Duncant) – És milyen volt a csók? -         Hugi! -         Naaaaaaaa! – elgondolkoztam: -         Észvesztő jó! – és nagy vihogásban törtünk ki. Nem nagyon foglalkoztatott bennünket apánk, hisz kit érdekel?

2006.06.12. 14:28

Sziasztok! Xen! Imádlak! Klassz a törid, remélem a megmentő Duncan lesz!!!! Nicola! Téged is imádlak! Duncan mikor olvassa már el azt a szerencsétlen újságot??? Szegénynek nehezére esik?? Emilie! Hát...én már meg se tudok szólalni, annyira király vagy! Kiváncsi vagyok, h most mi lesz a talival? Csak valahogy olyan érzésem van, h valami megint nem lesz rendbe, és Dunk-kal nem fogsz összejönni, de remélem rosszul érzem! Folytassa mindenki nagyon-nagyon hamar!!!!!! bye: barnagre

2006.06.12. 14:20

Azt kifelejtettem hogy Nicola vok!!!

2006.06.12. 14:19

Hellosztok!!! Dodó ne aggódj én is néztem hogy mit írtam. De, sztem azé én nekem kéne neki megbocsátanom mer kicsit úgymont durva volt meg szenvedtem miatta!!!! Legközelebb jobban figyelek hogy miket írok!!!! Pussyka!!!!

2006.06.12. 00:04

Sziasztok! Nicola nagyon király a törid!!De Dunc mikor olvassa el végre a cikket?És asszem nekemse esett le h mér te bocsátasz meg neki:S:S:S:S(dehát kicsit késő van úgyhogy lécci nézd el nekem:$:P)Folytasd hamar! Dodó

2006.06.11. 12:16

Sziasztok hoztam a kövi részt!!!        10.rész Szóval Lee és Ant kísért körbe. -Örülök hogy itt dolgozol Nici! Kevés itt az olyan jó fej csajszi mint te. –bókolt Lee -Bizony Nici. Te Lee, hol késnek Sy-ék? –nézett Lee-re Ant -Fogalmam sincs. –rántotta meg a vállát -Úgyéreted Simon és Duncan? -Aha. –ment oda Ant az kávéautomatához -Én nem akarok Duncan-nel találkozni. -De, úgy is kell. –ölelt át Lee -Tudom de, nem most. -Ma biztos találkozol vele. Miért szorongatod ez a hülye újságot? –vette ki a kezemből -Lécci ne Lee! –akartam volna vissza venni tőle -Mi ez? Basszus. –kerekedett ki a szeme -Mi bajod Lee? –szürcsölte a kávéját Ant -„Tara Palmer vetett végett Duncan James kapcsolatának Nicola Stuarttal”. -Mi van? –kezdett fulladozni Ant -Jól vagy? –csapkodtam meg a hátát -Igen persze de, mi ez? -Fogalmam sincs, de nem is érdekel. -Miért nem? -Mert nem és kész! Ha nem bánjátok, mennék dolgozni. Sziasztok. –sarkonfordultam és mentem végezni a munkám -Szia. –köszöntek el egyszerre -Szerinted mit fog Dunc csinálni, ha ezt meglátja? –nézett Lee kérdőn Ant-re -Lövésem sincs de a fejét a falba fogja verni az tuti. -De, megmondod neki? -Nem mondom meg. Itt hadjuk az újságot, és ha meglátja, akkor meglátja, ha nem, nem. –vette ki Ant Lee kezéből a szennylapot, és egy fotelre dobta –Menjünk. -Oké. Később úgy egy órával megjöttek Simonék. Lehuppantak azokba a fotelokba ahol mi beszélgettünk. Sy épp az újságra ült de, nem azonnal vette észre. -Hol lehetnek Lee-ék? –kérdezte Sy Dunc-ot -Gondolom kajálnak vagy mit tudom én. –rántotta meg a vállát -Nekünk is kéne már. -Oké. Akkor menjünk kajálni? -Kicsit később. Lerogytak a lábaim a sok járkálástól. –ült kényelmesebb pozicóba Simon és ekkor vette észre az újságot –ez mi az isten?! -Mi van? -Ez az újság volt alattam. Hmm, na mind1. Menjünk. –állt fel Sy -Rendben. –Duncan is felpattant Robotoltam, mint egy őrült. Papírokkal a kezembe járkáltam fel s alá ráadásul el is kellett mindent olvasnom, és ha valami nem teccett akkor azt ki kellett javítanom. Már az első napom ilyen forgalmas volt akkor milyen lesz a többi? Ismét a folyosón mentem elgondolkozva lehajtott fejjel és csak akkor kaptam észbe mikor valaki nekem jött vagy én mentem neki és az iratok a földön landoltak. -Jaj, elnézést. –szólt egy férfihang miközbe lehajolt -Semmi baj, inkább én kérnék elnézést, amiért nem figyeltem. –kezdtem én is összeszedni a papírokat Egymással szembe guggoltunk egész közel. Mikor összeszedtük a papírokat, felnéztünk és én első pillantásra nagyon megijedtem, de ő is. -Te mit keresel itt? –nézett rám Duncan -Hát, köszi szépen a fogadtatást. –álltam fel -Bocs de, mit keresel itt? –állt fel ő is -Itt dolgozom. –igazítottam meg a ruhám -Tessék? Itt dolgozol? -Igen itt, és ha megbocsátasz… -indultam tovább -Várj! -Ha? –fordultam meg -Örülök hogy látlak és örülök hogy itt dolgozol. –nézett azokkal a gyönyörű szemeivel -Tényleg? Nem is olyan rég még látni sem akartál. -Igen, de akkor feldúlt voltam. De, most megbocsátok neked. Már rég történt. -Hogy mi? –kezdtem el nevetni -Még hogy te nekem? Inkább nekem kéne neked megbocsátani. -Micsoda? –nézett rám összehúzott szemöldökkel -Jól hallottad. Na, mentem. Pá. Duncan csak állt ott bambán. Nem értette, mit akarok ezzel, hisz ugyebár én csaltam meg. Ismét a fotelben találta magát. Később mind a 4-en ott virítottak.  Pux.: Nicola

2006.06.10. 16:01

Nicola nagyon jo ez a resz is!!!!folytasd hamar aztan bekuljenek ki dunkkal:) puxi blue_noemi15

2006.06.10. 14:55

Sziasztok! Nicola egyszerűen imádom a törid!!!!Kérlek magyon hamar folytasd!!Kivi vok mit fog szólni Dunc a cikkhez...már persze ha ő is látni fogja....remélem h ő is elolvassa:P Dodó

2006.06.10. 11:22

Szijja mindenki!!!! Hoztam a kövi részt!!         9.rész - Nici édesem. Jól vagy? –simogatta az arcomat -Dunc, Dunc te vagy? –próbáltam kinyitni a szemem -Igen, én vagyok az! -Áááá fáj a fejem. –fogtam meg a fejem -Mindjárt elmúlik kisasszony még néhány perc. –jött oda az orvos -Mikor mehetek el? -Nahát, maga aztán életerős nő! -Köszönöm… -Még néhány napig itt kell maradnia de, hamar elmegy az idő. -Igen, gondolom. –fordítottam el a fejem -Ne legyél ilyen kis morci. –kaptam egy puszit a homlokomra Dunc-tól -Oké. –durciztam tovább -Oké, ez mi volt? –mosolygott rám -Rendben! –kezdtem el nevetni A kórházban maradtam még 4 napig. Minden nap egyre hosszabb és hosszabbnak tűnt. Duncan mindig bejött mikor ráért.  Mikor eljött a nap hogy haza induljak már kora reggel pakoltam nem bírtam kivárni. Duncan értem jött és haza vitt. Nagyon sokat beszélgettünk. Másnap fojtattam a kis életemet. Reggel dolgozni menetem este Duncan-nel találkoztam. Hetekig így ment minden és már az újságírók is követtek. Egyik reggel korábban keltem és lementem a sarki kis boltba. Baseball sapka, kabci és indultam is. Vettem egy újságot és abba belemerülve mentem az utcán és csak arra kaptam fele a fejem, hogy valaki szemből finoman nekem jön. Felemeltem a fejem és valaki megcsókolt és magához szorított. Nem is kell mondanom, hogy enyhén szólva meglepődtem. Elhúztam a fejem, és csak néztem, mint borjú az új kapura. -Már bocsánat de, mit képzel? –fogtam meg a szám -Nem is tudom. Viszlát. Fogta magát és elment -Hát… mi? Úristen! Ilyen hülye buzit! Barom állat! –a boltig még elmondtam mindennek a pasit. Hazaértem, megkajáltam és indultam dolgozni. Estér hulla fáradt lettem. Az órámra nézve láttam, hogy kicsit késni fogok a találkámról. Felkaptam egy fekete szoknyát és egy halványrózsaszín topott meg egy fekete kabcit. Kis smink és tűztem mint a rakéta. A Hyden Parkban beszéltük meg hogy talizunk Dunc-kal. Megláttam egy fa alatt és röpültem hozzá egy csók kíséretében, de ő eltolt magától. -Valami baj van? –néztem kérdőn Dunc-ra aki mászkált, mint egy őrült -Hogy mi a baj? Hát ez a baj! –dobott elém egy újságot és én felvettem -Mit akarsz ezzel? -Nézd csak meg a címlapot és rájössz! -Nem tudom mi bajod de… ez meg mi? –akartam volna ráhagyni de, ezt már nem tudtam annyiban hagyni -Én is ezt kérdezem! Mi a franc ez? –kezdett ordítozni Az újságban én voltam a reggeli pasival aki megcsókolt. Egy szemét firkász lekapott minket és ez állt a címlapon; Duncant ismét felültették? -Ez nem lehet igaz. Reggel… reggel… -fogtam a számat és dadogtam miközbe néztem az újságot -Ááá szóval ez reggel történt, értem! Szerinted nem jöttem volna rá? -De, ez nem úgy van, ahogy te gondolod! Csak úgy odajött hozzám és megcsókolt és… -Még hogy csak úgy? Hát komolyan mondom te, aztán nem szégyelled magad! –még mindig ordítozott és az újságot, ami a kezembe volt kivette és enyhén szólva „ledobta” -De, de ez az igazság Duncan! Kérlek, kérlek. –kezdtem el sírni -Nem tudsz meghatni ezzel. Melletted voltam mindig. Szerettelek. Szeretett? Amikor ezt meghallottam abbahagytam egy pillanatra a sírást és néztem rá. -Szerettél? –szipogtam és elkezdett esni az eső -Még mindig szeretlek de, ezt nem vagyok hajlandó még 50x eljátszani. Minden lány ezt tette velem. Nem akarlak látni és ne is, hívj! –fordult meg és otthagyott de, utána mentem -Duncan, kérlek, beszéljük meg. Nem tettem veled semmit nem csaltalak meg! Szeretlek! Hallod? –fogtam meg a karját -Hozzám ne nyúlj még egyszer! –vette el a karját, és én oda csapódtam a legközelebbi fához -Hagyjál békén. –nézett rám, mint akinek a szívét tépték volna ki de, erős maradt aztán elment -Duncan… Duncan… DUNCAN!! –ordítottam a nevét miközben csúsztam le a fa oldalán bőgve Még ott ültem órákat nem figyelve semmire. Cloe megtalált és hazakísért. Elmondtam neki mi történt. Nem mentem be dolgozni másnap reggel. Nagyon kivoltam emiatt az egész miatt. Ott lebegett a szemem előtt a nézése. Szánalmas voltam. Mindenki mondta hogy ez az egész nem ér annyit hogy tönkre tegyem magam. Ezt sokáig nem értettem meg de, ráébredtem hogy igazuk van. Erős maradtam. Gyorsan teltek a hetek és a hónapok. Kilépetem a D&G ruházati üzletből és tikárnőnek felvettek különböző cégekhez és stúdiókhoz. Alig voltam Londonban. Egyfolytában városokból városokba repültem, míg végül kérték, hogy menjek vissza Londonban abba a stúdióba dolgozni ahol a Blue tartózkodik, és persze Duncan. Eleinte húzockodtam de, beadtam a derekamat. Mondták, hogy már hétfőn kéne mennem. Hétfő reggel a szokásos utamat tettem meg az újságos fele mikor a szemem megakadt egy cikken. „Tara Palmer vetett végett Duncan James kapcsolatának Nicola Stuarttal”. Nem hittem a szememnek. Megvettem az újságot és elolvastam. Mikor beértem mindenki nagyon kedves volt velem. Találkoztam Lee-vel és Ant-tal is. Őket ismertem a legjobban tehát ők kísértek körbe. Pux: Nicola

2006.06.10. 01:28

Xen: Érdekes a töri...nagggyon teccik..idegen megmentő..mien édes :P laurex

2006.06.09. 21:20

Xen én kész vagyok a töridtől!!!! Nagyon teccik!!! Folytasd hamar!!!!! Emilie ismét szuper részeket produkáltál!!!! Folytatást!!!! Pux: Nicola:))

[Friss hozzászólások] [Későbbi] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]