[Friss hozzászólások] [Későbbi] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Sziasztok!
Xen:Wow...nagyon király kis töri!!!!Már az évszámon is meglepődtem, hát még azon, hogy Antony lovászfiú, Dunc meg hadvezér!!!Bár asszem én is tudom ki lehet az a megmentő de folytasd hamar!
Emilie:És te mikor folytatod?Már jönnek az elvonási tüneteim!Siess kérlek!
Dodó |
Xen: Bár sejtem, ki az, folytasd hamar!!!!!! Nagyon jó, és köcce, hogy folytattad!!!!!!!
babyduncan |
|
3. rész
Másnap ugyanúgy ment minden, mint mindig. Hétkor keltem, és a délelőttöm azzal telt, hogy gondolkodtam, hogyan lehetne összehozni Vickyt, és Antony-t. Egy dologban különbözött ez a nap, a többitől. Duncan délután, miután apánk hazajött, meglátogatott minket, hogy miért azt én nem tudhatom, éppen csak akkor láttam, mikor nagy sikításom után lerohantam a lépcsőn, aminek az aljánál beszélgettek.
- Jó napot apám, szia Duncan! – szóltam oda rohanásom közbe. Alfonso rosszallóan nézett rám, majd visszafordult Duncan-hez.
- Hogy mer, letegezni?
- Én mondtam neki! – legyintett a hadsereg vezére.
- És mit rohangál itt fel-le? – háborgott tovább „édes jó” apám. A választ nemsokára meg is kapta. Ezúttal Jennifer rohant lefelé, kezében egy pókkal.
- Jess! Gyere vissza, nézd milyen édi!!!!! – vihogott közben hugi, majd megpillantotta Duncant, és dühös apánkat – Jó napot apám, szia Duncan! – és rohant ki utánam a kertbe. Alfonso felháborodottságában nem talált szavakat.
- Hogy… mit… mit mű velnek ezek az én házamban?!
- Hiszen még gyerekek – mosolygott Duncan.
- Ideje lenne felnőniük! – morgott tovább a ház ura.
- Segítség! – rohantam át a kerten, utánam Jennifer a pókkal (utálom a pókokat, viszont imádjuk egymást ugratni). Gyorsan elkaptam, ami először a kezem ügyébe került. Vagyis inkább aki, mert az Antony a lovászfiú volt. Szegény, mint ha egy pajzs lett volna, úgy bújtam mögé, gondolván ő megvéd. Rosszul gondoltam.
- Hé, hé, mit akar Jennifer kisasszony? – kérdezte rögtön megijedve. De nem kellett megvárnia válaszom, már több méterről látszott az a marha nagy pók hugi kezében. Persze mikor észrevette, úgy elrebbent előlem, mintha egy tankkal akartak volna nekimenni.
- Köszi, hogy megvédtél Ant! – rohantam tovább, utánam Jennifer:
- Jess, csak fogd meg!!!!!!!!
- Ááá!!! – még jobban szedtem a lábam. Apám épp a teraszon búcsúzkodott Duncan-től. Én mint a villám ott teremtem mellettük, és ezúttal apánk vendégétől vártam védelmet, mint az előbb Antony-tól.
- Jessica!!! – szólt rám eléggé mérgesen (enyhén szólva) Alfonso.
- Bocsánat – motyogtam, a meglepő dött Duncan mögül. Ekkor ért elénk hugi.
- Te is Jennifer! – nézett ezúttal rá apánk – Tedd le azt a pókot!
- Igenis! – felelt kelletlenül Jen.
- Abbahagyni a gyerekeskedést!
- Igenis – válaszoltuk, ezúttal egyszerre, és bevonultunk. Duncan csak mosolygott…
*
Ezután, mindennap megjelent a hadsereg vezére a házban. Ez engem csak azért zavart, mert míg itt volt, nem mehettünk sehová Jenniferrel, otthon kellett unatkoznunk. Különben egész rendes volt Duncan, általában hozott virágot, meg ilyesmik… Pénteken, míg apánk dolgozott, gondoltam bemegyek a városba, vásárolni. Hugi nem jött, volt valami dolga. Nem kértem meg a kocsist, hogy vigyen, be, inkább sétáltam. Elvoltam, túlságosan is, mire az órámra néztem, már hat óra volt! Nagy tempóban kellett rohannom, hogy hazaérjek addigra, mire apám is hazaér. Ezért levágtam az utat, átsiettem egy kis utcán. Kár volt. Hát ki ugrik elém? A volt udvarlóm Rob! Nem kis ijedségemre!
- Jézus Isten! – kiáltottam fel.
- Szióka! – vigyorgott az.
- Figyelj… szívesen beszélgetnék, de… sietnem kell haza.
- Sietni kell haza apucihoz mi? – kérdezte, leplezetlen gúnnyal.
- Szia! – és megakartam kerülni, de az utamba állt.
- Megkaptad a levelem?
- Igen, de kár volt a tintáért!
- Hányszor mondjam még, hogy bocsáss meg!
- Nem érdekel! Menj a csudába! Engedj el! – szóltam rá, mert megfogta a karom – Hallod, engedj el!
- Eszemben sincs, édes! – és megakart csókolni. Kezdtem pánikba esni, ugyanis rajtunk kívül senki nem volt ott! Erre persze felpofoztam, amivel csak azt értem el, hogy már a másik kezem is szorította, ráadásul egyre görcsösebben.
- ENGEDJ MÁR EL!!! – ordítottam. Ekkor hirtelen enyhült a szorítás, sőt el is engedte a karom.
Először nem is értettem miért. Akadt egy megmentőm, aki gondolom meghallotta kiabálásom, és szépen leütötte hátulról Rob-ot! (Úgy kell neki!) Egy percbe is beletelt, mire egészen felfogtam a dolgokat.
- Jól vagy? – kérdezte az ismeretlen megmentő, aki végülis nem is volt ismeretlen.
Puszi!
Xen |
Sziasztok! Itt a megígért két rész (csak babyduncan kedvéért:)
Puszi!: Xen
2. rész
Másnap, mint mindig, hétkor keltem, hogy jelen legyek a nyolcórai reggelinél. Jenniferrel még nem indultam el a városba, megvártam Vicky érkezését. Éppen apámtól búcsúzkodtunk húgommal, mikor unokatestvérünket a szolgák beengedték.
- Jó napot uram, és jó munkát! – köszönt oda a ház urának. Mikor megszólalt, tíz méterrel arrébb, a lovas fiú kiöntötte a vízzel teli vödröt.
- Szervusz Vicky! – jött a válasz – Te átkozott, nem bírod megtartani azt a vödröt?! – förmedt rá a fiúra.
- El… elnézést uram! – habogott össze vissza a szegény.
- Elnézést, elnézést… Na, akkor legyetek kész nyolcra! Sziasztok!
- Gyere, gyere! – húztam be Vickyt a nappaliba – Mesélj! – unokatestvérem feszengve pillantott Jenniferre.
- Szerintem te még túl fiatal va… - kezdte, de húgom kitalálta a folytatást, és közbevágott:
- Nem vagyok fiatal ehhez, én is értek annyit, mint Jessica!
- Jó, jó! Na, szóval… Ő tetszik!
- Ki? – kérdeztük kórusban.
- Hát… ő! – bökött a kert felé fejével Vicky.
- Még mindig nem értelek! – csóváltam a fejem. Vikk intett, és odamentünk az ablakhoz. Az előtt a lovászfiú bénázott a vödrökkel.
- Csak azt ne mondd, hogy… - kiáltott fel Jennifer.
- Cssssssss! De!
- Antony??? – hitetlenkedtem.
- Olyan aranyos! – mosolygott unokatestvérünk.
- Ennek apád nem fog örülni! – mondta ki húgom, azt, ami engem is foglalkoztatott.
- Nem nagyon tud érdekelni! – vont vállat Vicky.
- Hát ez esetben, én nem tudom, hogyan tudnék segíteni! – húztam picit a szám.
- Jaj, Jessica, hiszen nálatok dolgozik! Bemutathatnál, mondjuk neki! – erősködött Vikk.
- Milyen ürüggyel? – értetlenkedtem tovább.
- Csak úgy!
- El tudom képzelni! – mosolygott Jennifer – Ő az unokatestvérem, ő meg a lovászfiú!
- Majd ki találok valamit! – szóltam.
Nemsokára bementünk a városba. Csak úgy járkáltunk, néztük a kirakatokat, meg vettünk pár ruhát. Nyolcra, az egész ház csillogott, (apa gondolom szólt a cselédeknek), és én és Jennifer is készen voltunk, fel vettük ünnepi ruhánkat, ékszereinket. Apánk hazaérkezett, be se köszönt, rohant átöltözni. A díszteremben vártuk a katonákat. Akik pontban fél kilencre megérkeztek.
- Uram! – lépett ki a többi közül egy férfi, gyors pillantást vetett húgomra és rám, majd letérdelt a ház ura elé, és megcsókolta a kezét – A csata sikeres volt.
- Tudom, hallottam! – mosolygott Alfonso Stephenson – Nagyon derekasan küzdöttetek! Nem csalódtam benned Duncan! Tudtam, hogy jó vezér leszel!
- Köszönöm uram! – hajlongott tovább a Duncan-nek nevezett férfi.
- Most pedig, - és apánk intett a vezérnek, hogy álljon fel – Menjünk, vár minket a díszvacsora! – és a ház ura, két lányával az oldalán, elindult kifelé, a katonák pedig követték.
Máskor sem volt szerény vacsoránk, de ez minden eddigin túltett. A hosszú asztal végén apánk foglalt helyet, mellette kétoldalt Jennifer és én. Alfonso-val szemben pedig hagyományosan a hadsereg vezére.
- Nagyon bájosak a lányai uram! – mondta Duncan, már a vacsora után, mikor is átült az asztal másik végébe.
- Köszönöm, de ezt az anyjuknak köszönhetik! Na, de mesélj! Mi hír van?
- Napóleon csapata megverte Poroszországot! – felelt a férfi.
- Igen, ezt hallottam! Mi van már a borokkal? – és apánk türelmetlenül felpattant, majd’ kisietett a konyhába.
- Szegények! – sóhajtott Jennifer, valószínűleg a cselédekre utalva.
- Ti hány évesek is vagytok? – kérdezte Duncan.
- Jennifer 15 éves, én 17! – válaszoltam gyorsan.
- Emlékszem még édesanyátokra! Mikor meghalt én tíz éves voltam! Nagyon szép asszony volt! – mi csak bólogattunk.
- És… a felesége? – kérdeztem – Nem lehet valami könnyű…
- Nincs feleségem – vágott közbe Duncan – Pont ezért, amit te is akartál mondani. Nem gondolhatok csak magamra. Hisz, mikor kitör egy-egy forradalom, számolnom kell azzal, hogy talán ott maradok. És hagyjak özvegyen egy feleséget, meg persze szeretnék gyerekeket is, akkor azok meg félig árván maradjanak?
- Bölcs gondolkodás – jegyeztem meg – De azt mondta, szeretne gyerekeket… Akkor azt végül is…
- Nem szeretnék örökké katona maradni – vágott ismét közbe Duncan elmosolyodva. Úgy látszott félmondatokból is megértjük egymást – Minden vágyam egy gyönyörű feleség, és sok-sok gyerek! (Szegénykém, ez nem fog összejönni L) El ne felejtsem! Kérlek, ne magázzatok…
- Azok az átokfajzatok! – jött vissza az asztalhoz apánk – Annyit kérek, hogy hozzák ide a borokat, és elfelejtik! Majd adok én nekik!
- Apa! – nézett rá szúrósan Jennifer. Nagyon nem szerette, ha ilyen keményen bánik a szolgákkal.
- Nos, uram – szólalt meg Duncan – Azt hiszem elég késő van, ideje lenne mennünk.
- Menjetek, pihenjétek ki magatokat! – helyeselt Alfonso.
- Hát, akkor, viszlát! – a vezér megcsókolta apánk kezét, majd elém és Jennifer elé lépett.
- Hölgyeim! – és nálunk sem maradt el a kézcsók. Majd intett a katonáknak, és távoztak.
- Jó éjszakát! – köszönt nekik, és nekünk egyben apánk, majd felsietett a szobájába.
- Aranyos ez a Duncan fickó! – mondta húgom, mikor a szobámban az ágyam szélén ült, én pedig a fésülködő asztalnál ültem, és gondolhatjátok akkor mit csináltam.
- Jennifer, hogy beszélsz? Mi az, hogy fickó?! Ne légy ilyen tiszteletlen! – háborodtam picit fel.
- Akkor ez a Duncan vezér! – fortyant fel hugi – Így jobb?! Elég rendes, hallod, még azt is mondta tegezzük!
- Ühüm…
- Hahó!
- Mi… mi?! – eszméltem fel – Bocs elgondolkodtam. Mit is mondtál?
- Hogy rendes!
- Aha, az!
- Meg jóképű is!
- Mondtam már, hogy ne légy tiszteletl…
- Jól van, jól van! – vigyorgott Jennifer – Mentem is! Jó éjszakát!
- Jó éjszakát! |
Xen: Nagyon jó, és ha csak az én kedvemért is, hozd a folytatást! ;)
emilie: asszem még nem írtam vélit :) Nagyon jó, és várom a folytatást! Sok sikert mindenhez! ;)
babyduncan |
Hello!
Végre volt időm elolvasni a töriket!
Emilie: fú, szuper vagy, függője lettem a töridnek, király nagyon, pláne a szexjelenetek :):)
Nicola: a te sztorid is nagyon szupi, véleményem szerint remekül fogalmazol! Várom a folytatást!
Babyduncan: Remélem azért még te is fogsz írni! :)
Nono: elolvastam az egyrészes törid, amit még májusban raktál fel, és egyszerűen eszméletelen!!! A hideg rázott, miközben olvastam esküszöm! Ha még írsz ilyet, légyszi tedd fel!
És végezetül úgy gondoltam felrakom ide az egyik törim a sok közül :)Persze csak ha nem bánjátok :) Ezt a törit már befejeztem, így elég gyakran tudnám hozni a részeket! Légy szíves írjátok meg, hogy folytassam-e!
1. rész
1806. Anglia, Leeds. Egy kisváros, nyüzsgő társadalmi élettel. Earth Side a gazdagok negyede, teli csillogó, hatalmas villákkal. Volt egy, a többinél is hatalmasabb, egy fehér kastély. Abban éltem én, Jessica Stephenson, 17 évesen, egy gazdag úr lányaként. Mindenki azt hitte az én életem a legkönnyebb a világon. Hát nem így volt. Mindössze két éves voltam, amikor az édesanyám meghalt, miután megszülte húgomat, Jennifer-t. Apámmal nem volt valami csodás a kapcsolatom, hogyan is lett volna, „elfoglalt ember” volt, jóformán, csak vacsoránál és reggelinél találkoztunk. Így volt ez, 1806. július 4.-én, egy forró nyári napon is. Minden nap pontosan nyolckor volt a vacsora.
- Jó estét apám! – köszöntünk egyszerre húgommal, amint apánk belépett, és az asztalhoz sétált.
- Jó estét lányok! – köszönt vissza. Megrázta a kis csengőt, ami az asztalon volt, és már rohantak is a szolgák, az aznapi vacsorával. Miközben ettünk nem beszéltünk. Aztán, mikor befejeztük, édesapánk ünnepélyesen megköszörülte a torkát.
- Lányaim, most szólok, holnap meglátogat minket a hadseregem! Itt lesz minden katona! Megünnepeljük a legutóbbi sikeres csatát! Öltözzetek fel szépen, az ünnepi ruhátokba! – belekortyolt az italába, de kis híján ki is köpte. Rögtön a csengő után kapott.
- Igen uram? – futott ki a konyhából a felszolgáló.
- Ez az ital, langyos!
- Az nem lehet uram, mikor kihoztuk, még jéghideg volt! – esett kétségbe szegény nő.
- Engem nem érdekel, milyen volt akkor, most langyos!!! – ordított apánk. Én már nem bírtam tovább, két másodperccel azelőtt, hogy húgom megszólalt volna, felkiáltottam:
- Hagyd már békén szegényt!
- Többet ilyen ne legyen! – sóhajtott apánk, gondolom nem akart nagyobb vitába keveredni – Megértettétek, amit mondtam? – fordult felénk, mi bólogattunk - Elmehettek!
Így Jen-nel egyszerre ballagtam fel az emeletre.
- Mi az, olyan csendes vagy ma? – kérdeztem húgom.
- Semmi, csak fáradt vagyok!
- Mibe fáradsz te ki 15 évesen?
- A semmittevésbe, abba!
- Igazad van! Tudod mit? Holnap az ünnepség előtt menjünk fel a városba!
- Jó – vonta meg a vállát Jennifer, és besétált a szobájába.
Én is így tettem. Az éjjeliszekrényemen két levelet is találtam. Az egyiket unokatestvérem írta:
Jess, holnap beszélnem kéne veled, egy fontos dologról! Ugyanis tetszik valaki, és talán segíthetnél, hogy közelebb kerüljek hozzá! Szóval lehet, átmegyek hozzátok, úgy 10 körül!
Vicky
A második levél Rob-tól jött, a volt udvarlómtól. Abban mindössze ennyi állt:
Adj még egy esélyt!
„Eszem ágában sincs!” – gondoltam magamban. Rob ugyanis még mikor velem járt kikezdett Jen-nel. Hugi persze rögtön szólt nekem, én pedig rögtön kidobtam. Örüljön neki, hogy nem mondtam el apánknak! Ezután, hamar elaludtam.
Tudom, tudom ez eddig merő unalom, de ez csak bevezetés. Ha azt mondjátok, hogy folytassam, akkor felteszek holnap 2 részt!
Duncan Love!
Puszi!
Xen |
emilie, kesz vagyok ezektol a reszektol:)olyan izgi folytad hamar:)
Duncangirl,ez a resz is nagyon szupi, mien ari lehet dunk ahogy aggodik:)
Babydunc abba ne hagyd a toridet:)
puszi, blue_noemi15 |
Sziasztok!
Nekem is mindenki hiányzott, nagyon bírok mindenkit, aki portálon szokott lenni! Sajnos elég komoly problémáim voltak/vanna, és ezért vagyok olyan ritkán fent a neten! De most írtam 3 új részt! Remélem mindenkinek tetszik, és van benne szex jelenet is! Nagyon remélem, hogy meg vagytok elégedve mindennel! Bár nem panaszkodhattot ti se, és én se, hiszen két ilyen klassz társszerkesztője nem mindenkinek van, mint nekem!!!!!!!!! J Külön köszönet nekik, hogy viszik a lapot, amíg távol vagyok!!!!!
19.rész
Szóval, azokra, amiket mondtam, Lee bedurvult, és a két kezével felkent a falra. Bevallom, egy kicsit megijedtem, hogy lekever egy pofont, de nem ezt tette, hanem valami egészen mást! Elkezdett smárolni, és Dunc épp akkor lépett be. Lee hátranézett, hogy ki az aki megzavarta, és amikor látta, hogy Dunc az, villámgyorsan elengedett.
- Lee, te mi a picsát csinálsz? Kérdezte Dunc
- Én? Én? Semmit, csak… Na, most mennem kell, mert dolgom van! Sziasztok!
Lee gyorsan kisétált az ajtón, és Dunc utánakiabálta, hogy ez még nincs ennyivel elintézve! Aztán odajött hozzám.
- Szia Carla! Nincs semmi bajod? Bántott?
Kérdezősködött Dunc, és aggódóan felhúzta a szemöldökét.
- Nem, dehogy, nem bántott, csak egy kicsit beindult! De még jó, hogy jöttél, lehet hogy nem tudtam volna egyedül leállítani, tudod milyen egy kurafi! Most megyünk a karaoké bárba? Kérdeztem
- Igen! Már ott vannak a haverjaim, és csak arra várnak, hogy bemutassalak nekik! Szal, akkor megyünk?
- Persze, csak várj egy kicsit, amíg összekészülök! De, ha lehet, akkor kerüljük a feltűnést!
Mondtam, és hazamentünk hozzám, Dunc megvárta, amíg elkészülök. Egy olajzöld ruhát vettem fel, ami divatos volt, és kiegészítőket is vettem fel bőven, meg persze egy szandit. A hajamat szexisre belőttem, és magamra fújtam egy kis parfümöt. Dunc és én beszálltunk egy taxiba, majd a bárnál kiszálltunk (Ki hitte volna – em). Már ott voltak Dunc haverjai, meg pár kötözködős csávó, akik igen ittas állapotban voltak. Szal bementünk, és jókat ökörködtünk, elénekeltük Duncanel együtt a kedvenc számomat, Phil Collins-tól, az Easy Lover-t. Totál hamisan énekeltem, és Dunc majd’ megfulladt a nevetéstől, mire én bosszúból összekócoltam a haját. A bár pincérnője kicsit kikezdett Duncan-nel, de ő hősiesen helyt állt, és még csak utána se nézett, ami nagyon klassz volt. Tényleg sokat nevettünk, és a barátai is nagyon cool fejek. Kb. úgy 2 óra körül elmentünk a bárból, egyenesen Dunc házához, de már a taxiban alig bírtuk ki, hogy le ne tépjük egymás gönceit. Szal megérkeztünk, bementünk a házba, ami totál üres volt, nem volt se gyerek, se az anyja, se senki, csak mi ketten! Dunc fel se oltotta a villanyokat, egyenesen a hálószobájába vezetett, és közben végig csókolt, hol a vállamat, hol az ajkaimat! Leültem az ágya szélére, és hátradűltem, hogy Dunc könnyebben hozzámférjen. Rámfeküdt, és végigcsókolta a testemet, lassan lehúzta a bugyimat (persze a szoknya mára az előszobában lekerült rólam, a felsőm, meg az ajtó előtt landolt), közben ő is elkezdett vetkőzni. Erre én azt mondtam neki, hogy sztriptizeljen, nem hittem, hogy belemegy, de azonnal elkezdte riszálni a seggét, és dobálni magáról a cuccokat. A végén tök pucéran állta előttem, és én alig bírtam ki röhögés nélkül. Már a könnyeim is folytak olyan röhejesen csinálta, már csak a tanga hiányzott a popsijáról! Dunc hirtelen rám vetette magát, mintha én lennék az utolsó csaj a világon, csókolta, és szopogatta a melleimet, láthatóan élvezte, meg persze én is! Olyan laza, és fickós volt, már helyezgette az ’anakondáját’, de inkább csak ingerelt vele. Tudta, hogy baromira kívánom, és ezt ki is használta, teljesen felizgultunk egymásra, már égtünk a vágytól, szinte tűzforró volt körülöttünk a világ! Dunc felemelte az egyik lábamat, és belémhelyezte a farkincáját, ami, hát hogy is mondja, elég kemény volt, mint egy betonoszlop! Nagyon gyorsan, és szenvedélyesen csinálta, a kis izzadságcseppek legördültek az arcán a forróságtól, ami köztünk volt (meg a sok erőfeszítéstől, reggelre olyan hasizma lesz, hogy csak na!). Pózt akartam váltani, és jeleztem neki, hogy én most orális szexet szeretnék, amit szívesen csinált! Felvettük a népszerű 69-est! Laza voltam, talán lazább, mint Puff Daddy, maga volt a mennyország, amit velem művelt! Bár ő sem panaszkodhatott, mert elég éhes voltam egy kis…..
Feltérdeltem az ágyra, és a falnak támaszkodtam, Dunc hátulról átfogtam a derekamat, és
csókolta a nyakamat, a vállamat, közben önkielégített. Komolyan először kicsit megszeppentem, mert azt hittem, hogy anális szexet akart, de aztán biztosított engem arról, hogy ilyesmiről szó sincs, berakta a lompost, és lassan, gyengéden csinálta, isteni volt, éreztem
minden egyes mozzanatát. Dunc és én egyszerre mentünk el, ami fantasztikus volt, lefeküdtünk az ágyra egymással szemben, egy darabig csak néztük egymás, és úgy lihegtünk, mint akik maratont futottak. Később mind a ketten lezuhiztunk, még dumáltunk egy kicsit, és elaludtunk. Reggel egymás karjaiban ébredtünk, de nem éppen úgy, ahogyan azt én elképzeltem…..
20.rész
Szóval reggel egymás karjaiban ébredtünk, de nem éppen úgy, ahogyan azt én elképzeltem, ugyanis Anya vérben forgó szemeivel néztem farkasszemet. Igen, sajnos Anya ránknyitott, és valószínűnek tartom, hogy nem nagyon tetszett neki, amit látott. Elkezdett kiabálni, szinte örjöngött, hogy a kicsi Duncy meg merte csalni! Persze én úsztam a boldogságban, és a kaján vigyort akkor sem tudtam volna letörölni az arcomról, ha akartam volna! Miután kidühöngte magát az ’Anya’-nak nevezett új hurrikán, Dunc és én egy darabig még álmosan, és szótlanul ültünk a konyhában, majd később elmentem, mert dolgoznom kellett. Sajnos Duncan-t megviselte a ’hurrikán’ úgyhogy nem kaptam búcsúcsókot. LL
Bementem a munkahelyemre, és a titkárnőm azt mondta, hogy már vár valaki az irodában. Beléptem, és az a személy volt, akire én is gondoltam.
- Szia Lee! Vajon miért nem lep meg, hogy itt vagy?
Mondtam neki, és közben pakoltam a kezemben lévő iratokat.
- Nem tudom, talán, mert tudod, hogy tetszel nekem!
Még a kaja is kiesett a számból. Még hogy én tetszek Lee-nek! Ez kész, ez a gyerek hülyének néz! Biztos megint le akar fektetni!
- Haha! Tényleg? Na akkor az igazat! Miért jöttél? Kérdeztem
- Hát, csak lenne egy kérésem! Egy nagyon nagy kérésem! Pontosabban inkább két kérésem lenne!
Micsoda határozott egy ember, most egy, vagy két kérés? Kíváncsi vagyok, vajon mit akarhat tőlem!
- Nos, hallgatlak! Mit szeretnél Lee?
- Az egyik kérésem az lenne, hogy nem csinálhatnák e újra meg azt az interjút?
Megbánó, és csillogó zöldeskék szemekkel nézett rám. Na, ez nem is olyan nagy kérés, gondoltam magamban! Na de mi a második kérése?
- Erről lehet szó!!!!! Na de mi a második kérésed kedves Lee? Mondtam Lee-nek
- Izé! Szóval arról lenne szó, hogy! Hát, tudom, hogy nem vagyunk meg túl jól, de, csak azt szeretném, hogy, szóval, hogy..
- Jaj, bökd már ki! Nem lehet olyan rossz dolog!!!
- Szóval legyél 1 hétre a barátnőm!!!!!
- Mi van? Bocsika, de szerintem rosszul hallottam! Megismételnéd?
- Legyél 1 hétre a barátnőm!
- Te teljesen hülyének nézel? Még is mit gondolsz rólam, te kis idióta! Azt hiszed, hogy erre gerjedek be! Legyél 1 hétre a barátnőm! Hát te aztán romantikus vagy, mit nem mondjak!
- Fejezd már be, még végig se mondtam!!! Mindig úgy rikácsolsz, mit egy hülye anyós!
- Tényleg, talán nem kéne ilyen idióta kéréseket közölnöd velem! Mondd, te gondolkozol is néha?
- Most miért? Várj egy picit, elmondom, hogy miről van szó! A haverjaim, és én fogadtunk, hogy ma este felszedek egy csajt, és 1 hétig megtartom, de úgy, hogy közben megcsalom, meg bunkó vagyok meg ilyesmi! Szal arra kíváncsiak, hogy a csaj akkor is mellettem marad e (persze nem a pénz miatt), ha én rohadt bunkó leszek hozzá! Pontosan ez volt a fogadás tétje, mait sikeresen elkúrtam!
- Hát, én inkább megadom a pszichiáterem címét. Jó? Én nem is tudom, hogy emberek hogyan lehetnek ilyen primitívek? És mégis mit játszottatok?
- Hát, biliárd!
- És te elvesztetted? Hiszen te biliárdbajnok vagy!
- Részeg voltam, és azt se tudtam, hogy melyik golyó az enyém! Mármint biliádrdgolyó, nem a heréimre gondolok!
- Belemegyek! Mondtam Lee-nek
- Ne, ezt komolyan mondod? Te egy kurva jó fej csaj vagy! Imádlak, gyere csajom adj egy csókot!
Lee felémhajolt, és le akart smárolni, de persze nekem is voltak feltételeim!
- Várjunk egy picit! Csak a haverjaid előtt vagyok a csajod, és semmi szex!!! Világos?
- Na, neee már! Ez így nem lesz hiteles! Legyen szex!!! Legyen szex!!! Legyen szex!!!
- Ne sztrájkolj már, mert akkor semmi sem lesz! És cserébe én egy nagyon pikáns interjút kérek szexis képekkel, és persze ingyen!!!!!
- Na jó, de a farkamat nem mutatom meg!
Megegyeztünk, és Lee bejelentette, hogy ma este fog felszedni a Mai Tai bárban, úgyhogy legyek ott 10 óra körül! Megdumáltunk mindent, és elköszöntünk, elkezdtem készülődni, Lee külön kérése volt, hogy szexis legyek, és elvarázsoló! Gondoltam kibaszok vele, és felveszek egy farmert meg egy pólót, de nem lehetek ennyire szemét! 10 órára ott voltam a Mai Tai bárban, nagyon cool hely! Nem sokkal később Lee ’felszedett’, és odavitt a barátaihoz bemutatni.
- Nos srácok ő itt Carla! Ne legyetek vele bunkók ok?
Mondta Lee, bár azt el kell mondanom, hogy az alkesz munkanélküliek társaságába csöppentem. Mindegyik részeg volt, tele tetoválással, és folymatosan bukó, perverz kérdéseket tettek fel! Majd az éjszaka közepén elcsattant az ’első’ csókunk Lee-vel. A haverja felajánlotta, hogy aludjunk nála. El is mentünk a lakására, ami igazi legénylakás volt, gondolom mindenki el tudja képzelni! A srác, akit egyébként Robbie-nak hívnak adott nekünk egy szobát, ahol Lee-nek és nekem szexelnünk kellett volna, de ez nem volt bent a terveben.
- Nem, ez t nem! Megbeszéltük!
- Jó, de mégis mit mondja, hogy nem tudtam megdugni az első éjszaka? Azt hiszik, hogy valami balfasz vagyok! Na gyere már, kurva jó lesz! Nem fogod megbánni, csak egy kis etyem-petyem legyen! Légyszi!
- Nem! Inkább nyögök 2 órán keresztül, de nem bújok ágyba veled!
Még kb 20 percig győzködött Lee, mire rájött, hogy felesleges. Szóval elkezdtünk nyögdécselni, és csak úgy viccből kicsúszott a számon, hogy ’Lee, imádom, azt a kicsi farkadat’, erre totál ideg lett a gyerek, én meg jó röhögtem rajta. Végül is elaludtunk, reggel úgy ébredtem, hogy Lee keze a combomon van. A másik dolog, amire felfigyeltem, hogy valaki baromira veri a bejárati ajtót. Beszartam a félelemtől, mert elég erős lehetett az a valaki, ezért felkeltettem Lee-t, hogy nézzük meg ki lehet az.
- gyere már, mit tökölsz annyit? Mondtam Lee-nek
- Jól van bazd ki, de nincs rajtam gatya! Legalább had vegyem fel! Robbie nincs itthon?
- Honnan tudjam? A te haverod! De tuti, hogy nincs, mert erre a lármára még a halottak is felkelnének! Na menj már nyisd ki az ajtót!
- Baszd meg, kurvára parázok! Mi van, ha egy birkózó szkinhed az? Fél kézzel leterít!
- Nyisd már ki Lee!
Lee megfogta a kilincset, és még vagy 1 percig ott állt a kilincset fogva, mire abbamaradt a dörömbölés! A furcsa csak az volt, hogy az óriási ütések mellé hang nem társult! Komoly kezdtem azt hinni, hogy valami kurva kísértet az! Lee hallgatott még egy picit, és végül kinyitotta az ajtót…..
20.rész
Szal’ Lee hallgatott még egy picit, és végül kinyitotta az ajtót. Nagy meglepetésünkre nem volt ott senki! Lee felémfordult, és elkezdett hozzám dumálni.
- Na látod senki sincs itt, tuti valakinek tartozik ez az idióta (Robbie), és az kapirgálta az ajtót.
Visszacsukta az ajtót, és meg akart csókolni, amikor újra elkezdte valaki verni az ajtót. Lee erre egy kicsit bepöccent.
- Ki a picsa vagy baszd meg! Faszfej ne verd az ajtót, mert kimegyek, de megpicsázlak!! Kiabálta Lee persze az ajtó másik oldalán!
- Milyen nagy szád van! Nyisd ki, és úgy mond meg neki!
Lee kinyitotta az ajtót, és egy hatalmas pasi állt ott, aki rögtön nekiesett Lee-nek, azt hittem, hogy megöli! Azt hajtogatta, hogy kinyírja, maiért Lee megdugta a csaját! Kapott egy ütést a hasába Lee. És miután befutott Robbie is, kiderült, hogy ő dugta meg a pasi csaját! Kész kabaré volt! Pénzzel lenyugtatta Lee a pasit, aki lekopott. Lee beküldött engem a szobába, hogy öltözzek fel. Közben úgy kiabáltak Robbie-val, mint az állatok, veszekedtek, mint a testvérek! Kiderült, hogy Robbie-nak pont az volt a terve, hogy majd Lee pénzzel elküldi a pasit. Még kiabáltak pár percig, aztán elhúztunk lee-vel.
- Ez a gyerek egy idióta! Mondd csak Lee, neked vannak értelmes, nem alkesz, és nem primitív huligán barátaid is? Kérdeztem
- Ne már! Nem tetszenek neked! Ők a legjobb haverjaim!
- Akkor már tudom, hogy miért vagy ilyen fusztrált!
- Csak azért mondod, mert még nem ismered őket! Ők a legkeményebb, és legjobb csávók a világon! Sosem csalódtam még bennük! Kicsit durvák, de ez abból fakad, hogy elég durva környéken nőttek fel velem együtt! Ők a régi haverjaim Plumstead-ból!
- Aha, most már mindjárt másként nézek rájuk. Nagyon megnyugtattál! Kész őrültek!!
- Ma este a Kabaret klubban leszünk! Muszáj megjelenned!! Mondta Lee
- Jól van, de kíméljenek a szexuális történeteiktől!
Még dumáltunk egy kicsit, aztán elváltak útjaink. Úgy gondoltam most már ideje, hogy felhívjam, Mr. Összetört szívű Duncan-t.
- Szia Dunacn! Carla vagyok! Minden rendben van!
- Persze, csak épp egy interjú közben hívtál, majd visszahívlak!
És szokás szerint letette a telefont. Mindenről beszámoltam Melanie-nak, aki már el is kezdte gyártani a pikáns kérdéseket! Közben Dunc visszahívott!
- bocs, de most szabadultam meg! Tudod gondolkoztam kettőnkön, és rájöttem, hogy lehetne köztünk valami!
- Tessék? Hogy te, meg én együtt? Kérdeztem vissza
- Igen, de persze, ha te nem akarod, akkor…
- Nem! Vagyis persze, hogy akarom, csak ezt inkább személyesen beszéljük meg! 3-kor a Café de Paris-ban!
- Ok, várlak!
Letettem a telefont, és sikítottam egy nagyot, de hamar lelohadt a kedvem! Eszembe jutott a fogadásom Lee-vel! 1 hétig a barátnője vagyok, hogyan csináljam a kettőt egyszerre, Legyek Lee áll csaja, és Dunc igazi csaja! Egész nap ezen törtem a fejem, és rájöttem, hogy egyszerre kell a kettőt csinálnom, úgy, hogy egyikük se tudjon a másikról. Végül is csak egy hétig! Biztosan menni fog. Épp menni készültem, és bezártam az iroda ajtaját. Amikor megfordultam Lee állt velem szembe, és azt mondta, hogy a haverjánál medencés buli van, amire kötelező elmennünk. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mert most kéne mennem Dunc-hoz is, hogy megbeszéljük a kapcsolatunkat, de ha nem megyek el Lee-vel, akkor tuti, hogy ugrott az
interjú, meg a fotók! Kurvára nem tudtam, hogy mit tegyek, és Lee egyre türelmetlenebb volt, hogy miért nem válaszolok neki.
- Na gyere, jössz már? Kérdezte Lee
És abban a pillanatban, amikor igent akartam mondani megcsörrent a mobilom….
By: EMILIE - Edina |
Hello csajok!!! Hoztam a kövi részt és még 1x köszi a véliket!!!!
8.rész
Láttam a dokin, hogy valamit eltitkol előlem de, nem volt erőm megkérdezni így hagytam is a fenébe mondván nincs gáz. De, mikor megint meg akartam fordítani a fejem nem ment. Többször próbáltam aztán megnéztem a kezemmel mivan és egy nyakmerevítő volt rajtam. Pánikba estem hisz ez olyankor kell mikor az embernek gerincsérülése, van. A nővér egy nagyon erős altatót nyomott belém, amitől nyomban el is aludtam. Miközbe szundítottam kint a szobámon kívül folyt az élet.
-Doktor úr. Hogy van Nicola? –rohant oda az orvoshoz Cloe
-Felébredt és úgy tűnik mindenre reagált és reagálni is fog.
-De, doktor úr semme baja nem lesz? –nézett aggódva
-Most már semmi baj nem történhet. –indult volna el de Cloe elé ugrott
-Hogy, hogy érti ezt? Mi volt vele, kérem, mondja meg.
-Kisasszony…
-Nagyon szépen kérem a barátnőm és itt Londonban nincsen egy rokona sem.
-Nos, ha így áll a helyzet, akkor elmodom.
-Hallgatom.
-A barátnője erősen beverte e fejét és a nyaka kifordult és ezért a gerince megsérült.
-Oh, ne, ezt nem mondhatja, hogy ő… -kezdett el sírni
-Nem, ne aggódjon nem bénult meg.
-Hál isten de, ez ugye biztos? –remegő hanggal kérdezte a dokit
-Persze biztos de, csak annak köszönheti, hogy tud majd járni, hogy órákon keresztül a műtőben volt. Élethalál közt is volt. Küzdöttünk érte és meg is nyertük. Csak néhány nap pihenés semmi mozgás és olyan lesz mint régen. Bocsásson meg várnak a betegek.
-Bemehetek hozzá?
-Most nem, mert alszik. Majd talán később. Viszlát. –húzott el az orvos
-Viszlát. Istenem add, hogy tényleg ne legyen semmi baja. –tette össze a kezét és felfele nézett közbe megjött Duncan
-Szia! Ugye te vagy Cloe? –lihegett Dunc
-Igen én vagyok. –törölte meg a szemét
-Nicola? Hol van?
-Bent abban a szobában de, alszik. –mutatott a velük szembe lévő szobára
-És minden rendben? Úgyértem semmi baja nem lett ugye?. –kukkolt be hozzám
-Megműtötték a gerincénél. Azt mondták élethalál közt volt. –tört ki belőlem a sírás
-Jézusom ezt nem mondhatod komolyan! Úristen. –egyik keze a csípőjén másik a homlokán volt és járkált fel és alá
-Nyugodj meg, semmi baja nincsen. Néhány óra múlva be lehet hozzá menni…
-Én most fogok bemenni hozzá. Látni akarom. –indult el a szobám felé de jött egy nővér
-Sajnálom uram, nem mehet be.
-Ugyan mért nem?!
-Mert ezt tiltja a szabályzat.
-Tudja kislány, nem nagyon érdekel. –kerülte volna ki
-Uram, nem mehet be! –tette elé a kezét
-Kérem, kérem szépen, be szeretnék menni hozzá. Mellette szeretnék lenni, mikor felébred. Nagyon féltem… kérem. –nézett boci szemekkel, mintha egyfajta titkos fegyvere lenne ez a nézés
-Na jó menjen be, de az orvosok ne lássák. –engedett a csaj és kinyitotta az ajtót
-Köszönöm. –bejött hozzám és megijedt mikor meglátta hogy képtelen vagyok akármire is
-Szia kicsim. Tudom, hogy nem hallasz de, szeretném, hogy tudd én mindig itt leszek veled. –mellémült és meg fogta a kezem-szörnyű téged így látni. Gyógyulj fel, hallod? –kezdett el pityeregni –Mert, mert ha nem, nem tudom, mihez kezdek.
Órákon keresztül aludtam és Dunc nem vette le rólam a szemét. Ott ült a sarokba egy fotelben és a szája előtt volt a keze.
-Kérem nézze meg a 110-es szobában lévő beteget és… hát maga kicsoda? –jött be hozzám a doki és Dunc-ot kérdezte
-Jónapot. Duncan James vagyok Nicola barátja. –állt fel és kezet fogtak
-Jónapot… önt kiengedte be?
- Az egyik nővért győztem meg.
-Gondoltam nos mindegy. Na lássuk, hogy van a betegünk. Levesszük róla ezt a vacakot, így ni. –szedte le a nyakamról azt a hülyeséget- Valamikor most kéne felébrednie – nézett az órájára közbe Dunc feszülten figyelt
Néhány perccel később kezdtem éledezni. Mindenki figyelt hogy mit reagálok de, Dunc nem bírta így oda sietett hozzám.
Pux.:Nicola:))
|
Sziasztok!
Nicola:Nagyon jó a törid!Nagyon ügyi vagy!!!!Folytasd hamar!!!
Babyduncan:Én teljesen megértelek....vhogy nekem sincs ihletem, meg nagyon kedvem sincs mostanság...nem azér mert meguntam a töri írást, hisz szinte lételemem és a fiúkat is percről percre jobban szeretem de vmi mostanság megváltozott....csak nem tom mi:S:S:S:S
Dodó |
| Köszi csajok a véliket!!!! Naon jól estek!!!! Majd talán hnap felrakom a kövi részt!!!! Emilie hol vagy??? Hiányolunk!!!babyduncan nagyon remélem hogy ihletet nyersz és folytatod a törid!!! Szép Duncikás álmokat mindenkinek!!!! Pux.:Nicola:))) |
Nem tom, csajok, lécci adjatok 1 kis időt. Lehet, h folytatom, de 1 hét minimum. Most én érzem úgy, hogy kezdek összezavarodni, és télleg nincs nagyon aki megértene. De megpróbálom hozni a kövi részt. télleg nem mondom biztosra! Addig is többiek, folytatásokat!!!! ; )
babyduncan |
Nem tom, csajok, lécci adjatok 1 kis időt. Lehet, h folytatom, de 1 hét minimum. Most én érzem úgy, hogy kezdek összezavarodni, és télleg nincs nagyon aki megértene. De megpróbálom hozni a kövi részt. télleg nem mondom biztosra! Addig is többiek, folytatásokat!!!! ; )
babyduncan |
babydunc: abba ne hagyd a törid!!!!!!!!!! gyűjts nyugodtan ötleteket, de ABBA NE HAGYD!!!!!
DuncanMariann |
Sziasztok csajok!Szandi vagyok!
Mindneki törije nagyon jóóó
Nicola:Jahjjjjjjj te csaj nekem nagyon tetszik a törid kérlek minnél hamarabb a folytatást!:))))
babyduncan:kérlek ne hagyd abba mert nekem nagyon tetszik a törid!:))
Emilie:Mikor hozod a kövi részt nagyon kiváncsi vagyok rá?!:)
Pusssz:Szandi
|
Hali csajok! Nicola a töri szuper de ez a vadbarom már bocsi tanuljon meg vezetni, imádom a töridet
Emilie: Lécci mikor hozod a köv részt már nagyon várja mindenki???? ;)
babyduncan: Jesszus abba ne hagydd mi lesz itt a többiekkel ha nem hozod a töri folytatását???!! :(
csajok írjatok mert télleg iszonyú jók a törik;)pusza:laurex |
Nicola!It aztán történnek a dolgok!Folytasd hamar, mert maj' belehalok, mi történik még!!!!!!!!!!!!
Pussz:bebe |
És bocs, h ilyen béna színekkel írok, de nem tom melyik mutat jól szürkén. :$
babydunc |
Nicola: Nagyon jó vagy, és folytasd hamar, mert nagyon izgi résznél hagytad abba! Szóval hamar a folytot!!!
Emilie: merre vagy??????? Már nagyon hiányzik a törid :P
babyduncan |
| Duncangirl tok szupi volt ez a resz is;)folytasd hamar:Dblue_noemi15 |
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [378-359] [358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
: 
