Új bejegyzés Frissítés

2006.12.27. 18:41

Nao: Hát ez a romi töri. AWWWWWWWW!!!!!!!! Olyan jó lett, hogy...hogy már várom a kövi ilyen töriiiiiiit!!!!!!!!!!!! :):):) Xen: ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!! Ant nyeeeeeeeeeeert!!!!!!!! :D:D:D JUHÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!!!!!!! Folytatást követeleeeeeeeeeek!!!!!!!!! Nikki:OMG!!!!!!!!!!!!!! Leöntötted magad vízzel? Dunci majd megtörölget, ugye?:P:P:P MIkor folytatod máááááááááááár?????????????????ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! ßeße

2006.12.27. 18:17

Lisa:aaaaa, de szupi lett, vegre megbocsajtottal dunknak!!!!!de leevel mi lesz?:Oaz most lenyegtelen, a fo h mi lett ez a resz vegen:Pfolytasd hamar!!!!!!!!! Naomy

2006.12.27. 15:38

Itt a kövi részecske!:P De hova tűnt mindneki????? Lisa   18. rész   -         Majd eljött az utolsó 10 másodperc az évben… 10…9…8…7… Mindenki visszaszámolt. 4…3…2…1…CSRRRRRRRRRRRRR!!!!! Csengettek, és ebben a pillanatban Lee letérdelt elém. Az ajtót kinyitották, és Lee elkezdte mondani „Kristen, én még soha senkit nem szerettem úgy, mint téged és szeretném…” Nem tudtam rá figyelni, mert megláttam, hogy ki áll az ajtóban. Duncan volt az! J És… Nem tudtam visszafojtani a mosolyomat… :D Mert egy szál alsógatyában állt ott, pezsgőspohárral a kezébe.  Úgy látszik, komolyan vette, még régebben, amit mondtam: -         „Mit tegyek, hogy megbocsáss? -         Szilveszterkor, éjfélkor, pezsgőspohárral a kezedben és alsógatyában csöngess be hozzám, akkor megbocsátok! – Mondtam ezt a nagy marhaságot, csak hogy végre elmenjen.” Még tisztán emlékszem erre a beszélgetésünkre. J De édes… Jaj, de szép a teste…:P Jajjjj… Térjek észhez! Most itt állok két fiú között. Lee…jézus Lee most kérte meg a kezem… Vagy csak akarja… Ha figyelnék rá. És Dunc…áááhhhh… -         Cica figyelsz? Szeretnék valami fontosat kérdezni!!!! -         Bocs, Lee. De Dunc mit csinál ott alsónaciban. Meg fog fázni. – adtam az ártatlant. :P -         Mi? Dunc? Hol? -         Megkérdezem tőle. Am. Mit akartál?- jajjj, bárcsak azt mondaná, hogy várhat. -         Öööö… hát azt… -         Jaj, várj!- vágtam közbe és oda mentem Dunchoz.- Te meg mit csinálsz? -         Hát nem emlékszel? Azt mondtad, megbocsátasz, ha alsónadrágban és pezsgővel jövök hozzád szilveszterkor!- azokkal az ártatlan boci szemeivel nézett rám.- De ahogy látom, elkéstem. L Lee épp meg akarta kérni a kezed.- És mérgesen Leere nézett. -         Mi? Tényleg? Észre se vettem!- Kit érdekel Lee, ha te itt vagy! Gondoltam magamban.- Meg fogsz fázni így… -         Megyek is. Hát sok boldogságot Leevel…- és elindult, mezítláb a hóban. -         Mi van cica? Meghibbant?- És Lee úgy röfögött, mint egy malac… Akarom mondani röhögött. -         Nem. De meg fog fázni. Mindjárt jövök. Duncan már az utcasarkon volt. Istenem, ez kocsi nélkül jött? -         Duncaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan!- ordítottam utána. -         Kristen? J -         Várj!- futottam oda hozzá. De pont egy jeges részen állt, és elcsúsztam. Pont a karjaiba! :D -         Héhé… Tudom, hogy vonzom a nőket… De hogy ennyire! :P -         Akkor el is mehetek…- Durciztam. -         Meg ne próbáld.- és magához húzott.- Mért jöttél utánam? -         Meeerrttt…- Mert szeretlek, te buta! Legszívesebben ezt mondtam volna.- Mert meg fogsz fázni. Gyere, elviszlek! -         Aha… A kocsiban nem szóltunk egymáshoz. Épp a Rádióban az egyik kedvenc számom ment! Cassie- Me & You. -         Kösz… Hát, akkor… Sok Boldogságot! -         Hmmm… Neked is. -         Ja, am. a Cassie cd-d nálam maradt! Ha gondolod, gyere fel érte. -         Nálad van? Már mindenhol kerestem! Felmentem Duncy legénylakására. Szerencse, hogy nem itt lakik az a ribi Anya. -         Itt van. -         Köszi. J -         Kirsten… -         Mi van? -         Szeretlek. Te egy páratlan nő vagy! -         Aha… Szia.- És kimentem. Istenem, én is szeretem. Mit művelek!? Fogtam magam, és benyitottam a lakásba. Duncan kíváncsi tekintettel nézett rám. -         Itt hagytál valamit? Vagy…? -         Igen! Itt. Téged!- és megcsókoltam. Bementünk a hálószobába. Duncan ledöntött az ágyra. Levette a toppomat, és elkezdett csókolgatni. Majd minden ruhámtól megszabadított. Nekem könnyebb volt, mivel csak egy alsónaci volt rajta! J Elkezdett kényeztetni. J Olyan lágyan csókolt…:D Majd én következtem…:P Aztán, hirtelen lenyomott az ágyra, és belém helyezte kishaverját! XD A mellemet simogatta, csókolgatta… Amikor már nagyon felforrósodtak az érzelmek J bele is harapott a mellembe. Az ággyal úgy döngettük a falat, hogy a vakolat is lepotyogott! :D Egyszerre értünk csúcsra :P. Mind2en teljesen kifáradtunk. Egymás mellet pihegtünk! J Majd elnyomott minket az álom.   Folyt. Köv.

2006.12.24. 16:39

Lisa: itt  avakacio, minnel hamarabb folytasd!!!!!!!:D:D:Dtudom is am h ki all az ajtoban:DD:nagyon izgi a torid, folytasd hamar!!!!aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Naomy ui: jol vok am:D:DD

2006.12.24. 16:39

Lisa: itt  avakacio, minnel hamarabb folytasd!!!!!!!:D:D:Dtudom is am h ki all az ajtoban:DD:nagyon izgi a torid, folytasd hamar!!!!aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa Naomy ui: jol vok am:D:DD

2006.12.24. 15:54

De rég voltam itt! :( De most vissza tértem! :D Remélem emlékeztek még a törimre! :D Jah, és a törik nagyon yoooooooook!!! Folytatásokat! éssssss Merry Xmas!!!!!! :D Lisa 17. Rész     2 nap múlva egy levél jött. Nem volt rajta feladó. Kinyitottam és egy esküvői meghívó volt. „Duncan James and Anya Lahiri a boldog pár meghívjuk Önt és Párját egy felejthetetlen és meseszép esküvőre…” Nem olvastam tovább. Egyszerűen nem értem, hogy Dunc hogy lehet ilyen szemét, hogy meghív. Tudja, hogy ez fáj… Majd észrevettem az alján egy írást, ami nem tartozott a meghívó szövegéhez! „Remélem ribi látod, hogy vesztettél! Enyém Duncen!”  Áááááááá... Az a szemét dög, kikaparnám a szemét. De igaza van… Övé Duncan. L Elég gyorsan teltek a napok. Felkeltem, dolgoztam, majd lefeküdtem. Elég izgi volt...L Persze Leevel összejöttünk, és nagyon sokat változott. Nem volt már az a csajozós fiú, mint régen. Szerettem, de nem az a mindenemet megremegtető szerelem volt, mint Duncnal. Igen, Duncan… Szélsebesen közeledett az esküvője. Hamar eljött a December. Mindenki lázasan készülődött a karácsonyra. Első karácsonyom Lee-vel. J Persze az ő házában… vagy kastélyában?? :P -         Hey Cica! Segítenél felállítania fát? -         Megyeeeeeeeek!- kiabáltam a konyhából. Gyorsan feldíszítettük a fát, ami nagyon cépppp lett J. Szentestén Lee kitett magáért. Megvette azt a nyakláncot, amit már vagy ezer éve kinéztem. És a nyakláncra rárakott egy kulcsot. -         Ez mi??? -         Kulcs a szívemhez! J És a házamhoz! Kriten, ideköltözöl? -         Huhhhh…- erre nem számítottam.- Igen! J -         Szeretlek!- és tényleg úgy éreztem, hogy szeret. Másnap mentem a lakásomhoz, hogy a cuccaimat elhozzam. Egy kis csomag várt az ajtóm előtt. Egy kis kristály volt és bele volt karcolva egy szív és a szívben az én és….és…. Duncan neve. Kis levél volt mellékelve. „ Kristen… Nem tudtam, hogy oda adjam-e ezt a kis apróságot. De úgy döntöttem, hogy igen. Ezt akartam neked adni első közös karácsonyra. Sajnos ez nem jött össze, de még nem adtam fel! Csók: Duncan” Úristen… Berontottam a lakásba, és zokogtam! Még mindig szeretem!!                                               *************************************   Leehez odaköltöztem, és a napok még mindig gyorsan teltek. De nem hagyott nyugodni Dunc levele „még nem adtam fel” ezek a szavak jártak az agyamban! Eljött a Szilveszter. Lee egy hatalmas bulit rendezett. Több 100 ember, és a felét se ismerem. Jól indult a buli, és Lee egész végig velem volt. Valamire készült. De mire??? Majd eljött az utolsó 10 másodperc az évben… 10…9…8…7… Mindenki visszaszámolt. 4…3…2…1….CSRRRRRRRRRRRRR!!!!! Csengettek, és ebben a pillanatban Lee letérdelt elém. Az ajtót kinyitották, és Lee elkezdte mondani „Kristen, én még soha senkit nem szerettem úgy, mint téged és szeretném…” Nem tudtam rá figyelni, mert megláttam, hogy ki áll az ajtóban….   FOLYT.KÖV.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2006.12.23. 21:18

XEN:YEEE Ant nyert:D:DDde jo:D:DBlunt meg busulhat:D:Djo lehetett a buli is:Dfolytasd hamar!!! Naomy

2006.12.23. 19:21

Sziasztok!   Először is kellemes ünnepeket mindenkine! Másodjára hoztam egy rövidke kis részt! (Nem tudom hanyadik, sorry :))  ANT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -      ANTONY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -         HAVER AZ ISTEN SZERELMÉRE!!!!!!!!!!!!!!!!! – ordibált mindenki össze-vissza. -         Skacok, ezzel tényleg nem megyünk semmire! - torpant meg hirtelen Simon – Ez már világgá ment. -         Nem… mehetett… világgá!!!! – kezdett vörösödni a fejem. -         Édesem nyugi – ölelt meg Dunk. -         Én feláldozom a délutánjaimat, erre fel az a kis… kis… -         Sziasztok, mi a baj? – kocogtatták meg Lee vállát. -         Á szia tesó! – örült meg az Antony-nak – Most éppen téged köröz az egész bagázs, úgyhogy bocsi, de mennem kell tovább keresgélni! - indult el Lee a másik irányba, de meglátta, hogy milyen arcot vág mindenki – Most mi van?! -         LEE!!! -         ANT!!!!!!! – fogta fel és pördült vissza – Végre megvagy!!!!!!!! -         És megtudhatnánk, hogy mégis hol voltál?! – vontam kérdőre. -         De hát… én csak elmentem a boltba üdítőkért, aztán meg hazavittem őket, de addigra eltűntetek, és elindultam megkeresni titeket. -         Ó hála az égnek! – könnyebbültünk meg. -         Akkor mire várunk? – szólalt meg Mary. -         Ránk!!!! – szaladt felénk Ivan és Daniel. -         Bocs, késtünk – fékeztek le előttünk. -         De most már indulhatunk? – nézett végig rajtunk Antony. -         Nyomás! - siettünk vissza a Costa házba. -         Hála az égnek itt vagytok! – fogadott minket Hil. Szegény már legalább fél órája hallgatta Blunt vinnyogását. -         Én leszek a játékvezető, én leszek a játékvezető!!! – ugrált be Lee – Figyelem!!!! Mindenki!!!!! Hé te piros sapkás srác, veszed le a szemed meg a kezed a barátnőmről!!!!!! Na szóval!!! Íme a két „táncszerkentyű”! Bizonyára mindenki látott már ilyet, oda kell lépni, ahol felvillan a fény…. Vagy valami ilyesmi. Ant és az a pojáca… akarom mondani James küzdelmét ez a villogó akármicsoda dönti el! Szal ma derül ki, kié a csaj! Ha döntetlen, akkor a csaj a játékvezetőé lesz! -         A lényeget Lee! – kiabált be Dunk. -         Igen, igen, akkor fáradjon fel a két versenyző! Hajrá Ant! Ki szurkol Ant-nak??? – intézte Lee a közönségnek a kérdést, mire mindenki feléljenzett – Látod James, feled a fene sem törődik, de azért ne búsulj, lesz ez még így se! Engem se szerettek az előző sulimban! Nem is értem miért, pedig én… -         LEE! -         Szóval ezt majd később elmondom! Fáradjatok fel a szerkentyűkre… így ni.  A szerkentyűk majd mérik a hibákat, oksi? Minden világos, minden zsír? Akkor, 1… 2…3!!! -         HAJRÁ ANT!!!!!!!!!! – ordítottam ki a lelkem is. -         TE VAGY A LEGJOBB!!! – kiabálta Dunk. Egész jól csinálták, szinte egyforma pontszámaik voltak, ezért Lee úgy döntött, rásegít egy kicsit Antony győzelmére, és ahányszor csak James rosszul lépett „lebénázta” meg „le hülye állatozta” meg ilyenek J. Nem volt sportszerű, de ez senkit sem érdekelt J. Az eredmény önmagáért beszélt, hát persze, hogy Mr. Costa nyerte meg a versenyt, és ezzel Hilary-t is J. -         Én tanítottam! – büszkélkedtem J. -         Büszke is vagyok rád – csókolt meg Dunk.  A sikert egy óriási partival ünnepeltük… Pussz! Xen

2006.12.23. 15:13

Nikki:naon szupi az uj torid:D:Dminel hamarabb folytasd!!!mien edi lehet dunky!!!!!:) Naomy

2006.12.23. 15:00

Nao: Jaaaaaaaaaaaaj naon ügyes vagy!!!! Nan tetszett ez a kis töri!! Remélem írsz még ilyet! Nah csajok hoztam az új törimet és ha holnap nem lennék fenn akkor előre is Boldog Karácsonyt mindenkinek!! 1.rész -Jó reggelt álomszuszék… -simogatták a fejemet -… ki az ágyból. -Neeeee még neee. Csak még egy picikét, légyszi. –húztam a fejemre a párnát -Édes suliba kell mennünk. És fürödnöd is kéne mert este nagyon sokat hülyültünk… -nevetett -Kellett neked ennyire kifárasztani. –fölálltam és elmentem zuhizni majd föl húztam egy farmert és egy szürke mintás pólót aztán, uccu irány a suliba a barátommal. Az egész napunk dög unalom volt. Egyik teremből járni a másikba onnan a harmadikba és stb., stb. Szerencsére nekem csak 5 órám volt így hamar el tudtam menni Nao-val a legjobb barátnőmmel. -Sheli nem alszol ma nálunk? Anyámék elutaztak valahova 2 napra és enyém a ház. –sétáltunk a kirakatok közt -De, persze! –mosolyogtam –Anyumtól elkéretőzök és ennyi. Úgy sincs holnap sutyi. És jövő héten Karácsony is lesz. -Jaja… képzeld jött egy új fiú a suliba! –nevetett -Tényleg? Mi a neve? -Azt nem tudom de nagyon helyes! Jah és még azt tudom, hogy 20 éves! -Te sültbolond akkor nem járhat ide. 18 éves korig lehet ide járni és ő kicsit már túlhaladta ezt. –álltam meg egy fagyizó előtt -Jól van de akkor is! Olyan édes… -áradozott -Oké, oké csak el ne olvadj nekem! Amúgy honnan szedted, hogy ide jár? -Hát már több mint egy hete látom a suliba. -Nem lehet hogy tanársegéd vagy akármi? –ismét megindultunk -Neeem, nem olyan okoskodó feje van. Ü-ü. –rázta a fejét -Hát akkor nem tudom. –rántottam meg a vállam -Mióta is vagytok együtt Lee-vel? -1 hét múlva lesz ez az 1. évünk. –mosolyogtam -Akkor kéne valamit venned neki, nem? -De, csak lövésem sincs hogy mit. -Hát, egy parfüm vagy akármi sztem megteszi… -Majd meglátjuk… kivi vagyok erre a csáveszre. –néztem rá -Ahhh ha látnád!! Ott helyben elélveznél! -Látom neked, nem kell ahoz látnod. –röhögtem –Mennyi az idő? -Fél 2. –nézett az órájára -Oh, ember! Megígértem Lee-nek hogy a sulinál leszek fél 2-re. –megindultam vissza fele Nao meg jött utánam -Minek kell visszamenned? -Nem tudom! Ő mondta, hogy menjek vissza, mert valakit be akar mutatni. -Jaa… Átgázoltunk mindenkin mint a tatárok, személy szerint még fel is löktem egy, két gyereket. Kis (fél óra) késéssel visszaértünk a sulihoz ahol Lee picit pipa fejjel állt. -Hali, bocsi a késésért édes! –adtam Lee szájára egy csókot -Baby fél órát vártunk rád… vagyis rátok. –nézett Nao-ra -Jól van nah… bocsiiii… -néztem boci szemekkel, ami hatott is -Nem lehet rád haragudni. –kaptam egy csókot -Nah és kit akarsz bemutatni? –tértem a tárgyra -Már senkit mert elment de majd este mikor átjössz hozzám, majd bemutatom. -Az a helyzet hogy ma Nao-nál alszom. Szülő mentes zóna szal ki kell használni. -Igen? Nao mi lenne, ha én és az a pasi akit be akarok mutatni kicsit átmennénk hozzátok? Hm? -Persze nyugodtan gyertek csak. -Köszi édes. –adott egy cuppanóst a fejére -Lee most haza megyek, bepakolok néhány cuccot, aztán olyan 6-7 fele gyertek. És ha egy sexmániás idióta akkor felejsd el! Elég vagy nekünk te is. -Igenis! –beállt, mint egy katona majd röhögni kezdett -Nah elég lesz. –elkezdtünk smárolni, ami eltelt egy „kis” időbe utána elmentünk hozzám és összepakoltunk néhány cuccot -Más nem kell? –kérdezte Nao -Nem, nem hiszem. Minden benne van a suli táskámban. -Akkor menjünk, mert mindjárt hat és a fiúk akármikor jöhetnek. –elindult az ajtó felé majd én is követtem Pont 6-ra beestünk az ajtón. Volt időnk kicsit feldobni az arcszínünket meg valami tisztább ruhát felvenni. Bazi nagyot szólt a csengő, amitől kiborult rám a pohár vizem -A franc! –akadtam ki -Nyitom! –ordított Nao -Ilyen csak velem történhet meg! Ááááhhhááá! –toporzékoltam az ebédlőben -Ahha én is nagyon örülök! Menj csak be az ebédlőbe… ott van jobb oldalt. –halottam Nao hangját -Ide küldi? –néztem nagyot –Jézus le kell lécelnem… így nem láthat meg… - a felsőm szárítgattam mikor egyenesen neki mentem annak a bizonyos embernek -Jaj ne haragudj! –szólt, én meg rá néztem és egy olyan ari pasival álltam szembe -Ööö, semmi baj én nem figyeltem. –nevettem kínomban -Biztos te vagy Lee barátnője. –mosolygott -Huhh ennyire meglátszik? –nevettem -Hát… -mosolygott édin -Shelina Mole vagyok. –nyújtottam a kezem -Duncan James… Pux:Nikki

2006.12.21. 11:38

Hali! Hát mire jó a számtek óra, ha nem töri olvasásra :) Nao: nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szép lett ez a kis töri! Nan ügyes vagy, gratula :) Tiszta romi :))) Nikki: jaj nagyon szép befejezése volt egy nagyon szép törinek! Remélem az újjal sem váratsz sokáig minket :) Na most egyelőre ennyi! Pussz! Xen

2006.12.19. 21:19

Naomy: hát ez nagyon teccett!!!őstehetség vagy:D, ez a történet télleg nagyon ott van! Gratula hozzá!:) pux:Anny

2006.12.19. 13:39

Halihó! hajjaj, látom nem csak én nem hozom a törim :( De már mindjárt téliszünet! :) Na de tulajdonképpen azért ugrottam fel, hogy bocsánatot kérjek amiért nem jelentkeztem hétvégén a vélikkel meg a törimmel, de a gépem "meghalt" mert elvitte egy vírus :((((((((( És rajta volt mindenem :((((( Szóval ha majd újjáéled akkor majd bepótolok mindent! És ha addig nem jönnék: Boldog, békés karácsonyt mindenkinek!!!! Pussssz! Xen

2006.12.19. 13:19

na engem is megszallt az ihlet is irtam 1 egyreszes tortenetet, remelem tecceni fog:D:D Csoda Este van és sötétség. Félek ebben a nagy házban lenni, főleg este és egyedül.Ijjesztő ez a kastély féleség, aludni se tudok, ülök a hideg  ágyban és a plafont bámulom, amire rávilágit a Hold fénye, ez a fény ad egy kis reményt. Ha már egyedül hagytak ebben a nagy világban, legalább nyugtom van ha fényt látok. Egyszer csak a csendet és a nyugalmat egy zaj kintről zavarta meg, nem volt nagy a zaj, de én erősen hallottam.  Kimászok az ágyból és az ablakhoz megyek.Kinézek.Semmit sem látok a mindent betakaró sötétségtől. Megnyugszom, fordulok vissza a gondolattal hogy valami kutya lehetett kint. De hirtelen lépteket hallok, és egyre közelednek, valaki jön fel a lépcsőkön.Megiijedek. Megdermedek az ijjedtségtől. Nem mozdulok, nem ejtek ki semmiféle hangot, csak állok mozdulatlanul és csendben szuszogok. Kinyilik az ajtóm, belép valaki, aki egy férfi, érzem az illatát.Tetszik az illata, nagyon finom és jóillatú. Csendben maradok, ő közelebb lép. Megáll a holdfénynél, meglátom az arcát. Nem jön hogy elhigyjem, hogy Ő áll előttem. Kezem a szám elé kapom, Ő az, akiről annyi ideje álmodozom és akiért sok éjszakán keresztül sirtam. Még mindig szótlanul állok ott és nézem az arcát, a Hold az arcára világit. Gyönyörű kék szemei csillognak, amelyekkel engem néz és le nem veszi a szemeit rólam.Nme tudom miért, hisz bennem nincs semmi szép, főleg hogy rajtam egy rongyos selyem hálóing van. Magamra nézek, látom a hálóingem, nem is rongyos, a testem se tűnik csúnyának. Ez biztos azért tűnik úgy, mert sosem nézek a tükörbe. De most ez lényegtelen, csak az a személy fontos  akit szeretek és itt áll előttem. Közelebb halad felém, megijjedek, de nem tudom hogy miért. Szemeim könnyesek, a kezem pedig remegni kezd, a szivem is erősebben ver, melegséget érzek a lelkembe, jó ez az érzés. Sirok egyrészt a félelemtől, másrészt az örömtől.Már egészen közel van, érzem  ahogy levegőt vesz. Megfogja remegő kezeimet és közelebb húz magához. Nézünk egymás szemébe, elvarázsol a tekintetével. Nem akarom, hogy vége legyen. Simogatja a karjaimat, nem fázok már, de szemeim még könnyesek, de mostmár csak az örömtől. - Ne félj.Most már itt vagyok veled és vigyázok rád!- hallom mély, búgos gyönyörű hangját. Megsimogatja az arcom meleg kezeivel. Bájosan néz rám édes tekintetével, letörli a könnyeimet. Közelebb hajol és érzem amint ajkaink összeérnek. Finoman és édesen csókol, élvezem ahogy a nyelvemmel játszadozik. Simogatom édes arcát, ő is simogatja az enyémet. Nagy nehezen elváll pihe-puha ajka az enyémtől. Újból csak bámuljuk egymást, megbabonáz szerelmes pillantásával. A hátamat simogatja, én meg a mellkasára teszem a kezem, amin egy félig kigombolt ing volt. Fejemet a mellkasára hajtom, érzem édes illatát. A  fejem simogatja. Ránézek. Látom a szemeiben hogy szeret. Boldog vagyok. Megsimogatom az arcát. Megfogja a kezem. Leültet az ágyamra. Mellém ül. Magához húz, mégközelebb ülünk egymáshoz. Beletúrok finoman szőke hajába. Felsóhajt. Mélyen a szemembe néz. Látom a szemeiben a vágyat. Nem tudok neki ellenállni, én is akarom őt. Megcsókolom szenvedélyesen. Ebből mindent megért. Nincs visszaút. Ennek meg kell történnie. Finoman a hátamra dönt. A nyakam csókolgatja, néha-néha beleharap, de nem fáj. Leveszem róla az ingét.Ő pedig feljebb csúsztatja a hálóingem. A combjaim simogatja, én a mellkasát csókolgatom, ő megint a nyakam. Mellkasa szexis, formált, észvesztő, eláll az ember lélegzete ha meglátja. A hátamra dönt. Kényeztetni akar. Aranyos pillantással néz. Mosolygok. Minél feljebb és feljebb tolja a hálóingem. És mindenhol finoman csókolgat.Kezeivel is simogat mindenhol. Észre se veszem hogy lekerül rólam a hálóing. Rámnéz mosollyal az arcán. Megcsókol, majd lejjebb haladva tovább csókol mindnehol. Végig csókolja a nyakam mig én a hátát simogatom. Halkan sóhajt. Szerelmes. Halad tovább. A melleim simogatja és csókolgatja. Nem akarom hogy abbahagyja. De tovább kell haladnia. Most a hasamnál tart. Ott is kényeztet pihe-puha ajkaival. Már nem birom. Én is akarom már kényeztetni. De még nem engedi. Hagyom hogy folytassa. Érzem hogy mennyire szeretem. Ő is érezteti velem hogy ő is nagyon szeret. Már meztelenül fekszem az ágyamon. Továbbra is kényeztet a szájával és a nyelvével. Mindenhol nyomot hagy rajtam. Most én következem. Ujjamat a szájára teszem, hogy ne szólaljon semmit se. Most ő kerül hátra. Csókolom a nyakát és a mellkasát simogatom. Mélyebbeket sóhajt, bugós hangján. A hátam simogatja. Ő is meztelen már. Szeretem végigcsókolni őt, de ő is élvezi. Sóhajtásaiból édes nyögések lettek. Finoman megfog és a hátamra dönt. Majd fölém hajol és mélyen a szemeimbe néz. Megsimogatom arcát és lágy csókot nyomok az ajkaira. Rámfekszik. Felsóhajtok. Rámosolygok, amivel azt jelzem hogy nem fáj. Lassan és gyengéden mozog. Élvezem minden mozdulatát. Finoman teszi hogy ne fájjon semmim. Nagyokat sóhajtok. A vállába kapaszkodom és azt karmolom. Felszisszen, de megcsókol utánna. Gyorsabban mozog. Nem bánom, gyorsabb tempó is kell. Isteni! Egyszerre éljük át a gyönyör utolsó pillanatait. Mindketten pihegünk egymás meleltt. Hallom szive dobogását. Szenvedélyesen megcsókol. - Szeretlek! – búgja a fülembe. Majd fejét a mellkasomon pihenteti. Elfáradt szegénykém. Puszit adok a fejére. Elalszik. Betakarom, hogy meg ne fázzon. Édesen szuszog. Arcát simogatom. Mosolyog. Ezzel az édes tekintettel elalszom én is. Naomy

2006.12.12. 14:24

xen:hat en szetrohogtem az agyamat:Dmassziroztad a dragat:Dpedig eleg felreerthetoen nyogott a kis edes:D:Dna meg szegeny antet "elraboltak az ufok"lee szerint:D:D:Dfolytasd hamar!!!remelem Ant elokerul:D:D Naomy

2006.12.11. 15:51

Sziasztok csajok! Tudom, hogy jól megvárattalak titeket ezzel a résszel, és még csak azt sem mondhatom, hogy most legalább valami csúcs szupert hoztam, szóval sorry.   32. rész (ha jól tudom)   Később felöltöztünk, és elmentünk Dunk-ékhoz. Na ott aztán lett nagy felhajtás, mikor hazaértek a szülők, és meg kellett beszélni mindent. Az első és legfontosabb természetesen az volt, hogy Andy miért nem mondta meg, hogy Duncan nem az igazi fia, amikor szakítottam vele. Andy elmagyarázta, hogy azért, mert nagyon félt Dunk reagálásától. Ezt az ügyet letisztáztuk, és Dunky egyáltalán nem orrolt meg az „anyukájára”, mert mint mondta, neki akkor is ő marad az anycija. Aztán ott volt még Mary. Amy rögtön úgy rontott rá szegény szüleire, hogy miért titkolták azt is, hogy van egy ikertestvére. Végül kiderült, hogy semmit sem titkoltak el, mert még életükben nem látták Mary-t. Szóval ez egy elég furcsa dolog, de a két csaj majdnem olyan, mint két tojás, mégse rokonok. Hm, érdekes, ugye? Az idő telt, az élet ment tovább. A suli folytatódott, és mindeközben Mary beilleszkedett a baráti társaságunkba. Mindenki happy volt, és szerelmes (kivéve persze James Blunt-ot). Jaj James Blunt-ról jut eszembe! Lassan de biztosan közeledett az utolsó próbatétel is, amit mindenki izgatottan várt. Már csak két nap volt hátra a végső párbajig. Amy és Mary pedig eldöntötték, hogy kihasználják a pénteket, és megnéznek egy jó kis filmet. -         Gyere Mary szerintem a szobámban nézzük meg azt a víg…….. játékot – hallgatott el Amy, amikor felért az emeletre. -         Mi tör….tént – tett ugyanígy Mary, amikor ő is felért. Mert. Hangok. Ütötték. Meg.  A.  Fülüket. Ilyen. Hangok: (inkább mondatok) -         Oh, my god, ez nagyon jó, ne hagyd abba! – hallatszott Dunk nyögése a szobájából. -         Tetszik? – nevettem. -         Oh, ez isteni…  Lejjebb… még lejjebb… lejjebb… ott, ott….!!! – mondta/kiabálta magas C-n – Tudod… - *nyögés* - Mol… - *még nagyobb nyögés* - Még egyik barátnőm sem… - *egy fura magas hang* - …csinálta ilyen jól. -         Akkor miért nem fogadtál hivatásost? -         Nem igazán szeretném ha egy idegen ember csinálná nekem! Az tök fura lenne… jaj de kérlek ne beszélj, tudod, hogy imádom ha beszélsz, de most inkább folytasd! -         Olyat hallottam, amit nem kellett volna! – szorította Amy a füléhez a kezét. -         Ezek Duncan erotikus nyögései voltak? – bökött Mary az ajtó felé. -         Attól félek… -         Sziasztok! – léptem ki a folyosóra – Miért néztek így rám? -         Tudod… Molly… nálunk nem hangszigeteltek a falak – motyogta Am. -         Ezzel mire akarsz célozni? -         Hogy mindent hallottunk – válaszolt Mary – Mindent. -         Engem nem zavar! – nevettem – Dunk élvezte! -         Iiigen, azt vettük észre… - birizgálta Amy a haját. -         Nektek meg mi bajotok van? – néztem rájuk gyanúsan. -         Semmi csak… legközelebb légyszi ne itt… tudod… anyáék meg minden… -         Ja, rendben, felőlem akár a nappaliban is csinálhatom! -         NE!!! – kiáltották egyszerre. -         Kezdetek összezavarni csajok… Miért lenne baj, ha én Dunk-ot a nappaliban masszíroznám? -         Masszírozás! – sóhajtott fel Mary megkönnyebbülten, Amy viszont továbbra is elborzadva nézett rám: -         Jézusom Molly, masszírozni a nappaliban a…. a hátát!!! Értem!!! Masszíroztad, hát persze!!! -         ??? -         Akarsz nézni filmet??? – kapta elő Am a kazettát egy nagy mosollyal. * Ha az erőpróbára Antony-t Lina felkészítette, akkor már szinte magától értetődő volt, hogy Ant a táncversenyre is segítséget kért. Ez odáig rendben is volt, amíg nem engem kért meg, hogy tanítsam be, az év végi vizsgák kellős közepén. Rengeteg délutánom elment azzal, hogy próbáljak legalább egy kicsi tánctudást kicsikarni belőle. Szinte megkönnyebbülés volt, hogy eljött a Június 10-e, vagyis az utolsó próba napja. Szegény Hilary, nem tudom mit fog csinálni ha Blunt nyer. Mert végül is a próbának gyakorlatilag már semmi értelme, hisz Antony-val végül is összejöttek vagy mi… Szóval marad az imádkozás, hogy Mr. Costa nyerjen. -         De most tényleg… semmi esélye. Antony meg a tánc… - rázta Duncan a fejét, útközben. Mivel ez a próba Antony-éknál került megrendezésre, (ami elég közel volt a mi házunkhoz) gyalog mentük. -         Dunk! – néztem rá csúnyán -         De hát ha ez az igazság! -         Akkor legalább legyünk optimisták. -         Úgyse nyeri meg – már éppen megszorongattam volna azt az édes kis fejét, amikor megláttam, hogy Lee rohan szembe velünk a járdán. -         Hékás, Ant háza amarra van – mutatott Duncan abba az irányba. -         Tudom! – állt meg Lee, és lehajolt, hogy levegőhöz jusson – Csak… az… a kis bökkenő, hogy… Ant nincs meg. -         Hogy érted, azt hogy nincs meg? – kérdeztem rosszat sejtve. -         Betojt a versenytől, lelécelt, elhúzta a csíkot, láthatatlanná vált, köddé vált, elrabolták az UFO-k, nyoma veszett, vagy f*szom tudja, hol van, a nagy összecsapás pedig fél óra múlva kezdődik! Egy csomó ember összegyűlt! – pattogott Lee kétségbeesetten, közben az utcán néha fel-feltűnt Lina, Amy MK és Sy, mivel oda-vissza rohangáltak a házak között, mellett, előtt mögött, egyszóval mindenütt. -         Baby cica, keressétek már!!! – ordított oda Lee. -         Szerinted mit csinálunk?!?! – háborodott fel Am – Talán fogócskázunk?!?! -         Ant, ha nem kerülsz elő nagyon hamar én úgy seggbe rúglak!!! – kiabálta Lina, akinek a nagy futásban még a cipője sarka is kitört. -         Segítsünk nekik – néztem fel Dunk-ra. -         Gondolod, ha Ant elszökött volna, akkor az utcában bújt volna el? Szerintem már rég Taiwan-ban jár. -         Engem az nem érdekel! De jó lenne ha nem a semmiért tanítottam volna Isten tudja hány napon keresztül! -         Akkor gyerünk!     Na hát, most ennyi tellett tőlem. Ha sikerül a héten még elszabadulnom a könyvtárba netezni, akkor hozok véliket!   Pusszancs! Xen   U.I.: ez az „új” piercing-es Duncan olyan nem Duncan-es szerintem :S Na de sebaj élje csak ki magát :DDD

2006.12.10. 15:54

Nikki: Behalok! Mi az, hogy itt van a vége??????? De azé nan jó lett :) Várom a kövi törid!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ßeße

2006.12.09. 21:54

Nikki:aaaa, kar h vege lett a toridnek, de nagyon szep lett a vege, szep volt az eskuvo, meg az is h pont aznap szuletett 2 kislanyotok:D:Dcsak igy tovabb!!!!! Naomy

2006.12.09. 17:52

Halee csajok hoztam a befejező részt. Majd valamikor hozom az új törimet is csak azt még kikupálom...   35.rész A karácsonyfa fel lett állítva az ajándékok alá kerültek és a vendégek is szép sorban, összegyűltek… -Mindjárt megkérem a kezét… -járkált Dunc fel és alá a fürdőben -Hahó, édes gyere! –kopgtam be hozzá -Oké megyek. –kijött majd adott egy csókot és átkarolva egymást besétáltunk a nappaliba -Mindenkinek Boldog Karácsonyt! –szólt az emberkéktől -Először a házigazdák adják át egymásnak az ajándékokat… -mondta Fiona Dunc anyuja -…Nikki, Dunc… -ránknézett mi meg elmosolyodtunk -Ki kezdi? –kérdeztem tőle -Kezd te! –vágta rá -A-a kezd te! -Nem én, te! -Oké elég lesz! –szólt közbe Lee –Itt van ez a pénzérme! Ha fej, akkor Dunc kezd, ha írás Nikki! –feldobta majd a kezébe visszaesett –Fej! Dunc, haver te kezdesz. -Hát akkor oké. –letérdelt elém és elővett egy kis dobozt Mindenkinek tátva maradt a szája. Én nem kaptam levegőt az ilyetségtől de, Dunc se nagyon. -Nikki… minig id nagyon szerettelek és szeretni is foglak… és nagyon szeretném, ha összekötnénk az életünkte… -kinyitotta a kis dobozt és ott volt az a gyönyörű fehér arany gyűrű –Hozzám jössz feleségül? Letérdeltem hozzá és átöleltem majd a szemébe néztem. -Komolyan gondolod? -Teljesen. –mosolygott -Hát… akkor… igen! Nevettem -Igen? -Aha! –bólogattam majd Dunc az ujjamra húzta a gyűrűt és mindenki beszélni kezdett –Várjatok, várjatok! Én még nem adtam át az ajándékom! –mosolyogtam, majd hoztam egy kis dobozt –Tessék. -Meg akartad volna kérni a kezem? –nevetett majd kinyitotta és egy kulcsot talált benne, amin 2 kis babacipőcske kulcstartó volt -Komoly? –nézett rám ilyetten -Ühüm, teljesen. –mosolyogtam -Ez fantasztikus! –átölelt nagyon szorosan magához majd megcsókolt –Apa leszek! –ordította mire mindenki döbbenten állt -És van még valami… -mutattam a kulcsra -Ez egy…mi? –nézett rám értetlenül -Annak a háznak a kulcsa amit már kis korod óta meg szeretnél szerezni… -Nem mondod!! IMÁDLAK! –megcsókolt és mindenki tapsolt Az esküvőt szeptemberre terveztük pont akkor mikor jönnie kell a babának. Villám gyorsan elteltek a hónapok és már az esküvő küszöbén álltunk. A hasam akkora volt már mit egy hatalmas hordó szóval az esküvői ruhát vagy 5x át kellett varni. Dunc-al úgy döntöttünk, hogy nem akarjuk megtudni fiú lesz-e a baba vagy lány de, azt azért már megdumáltuk, hogy milyen nevek tetszenek. A lány nevek közül elég sokat kiválasztuttunk. Betty, Rachel, Fiona, Nicola, Elizabeth és Ashley. Fiú nevek közül a Daniel-t és a Duncan-t választottuk. Az esküvő napján már teherszálítóval kellett vinni. Délután 4-kor kezdődik a ceremónia és addig még sok dulgunk van. New Castle-re kocsikázni, meg keresni melyik kastélyban lesz az esküvőnk, és ha megvan felmászni a bazi nagy lépcsökőn az én 200 kilommal, megtalálni a szobám, magamra préselni a ruhát és stb. Dunc totál kész volt. Járkált, mint egy őrült. A 3 fiú szeme már golyózott. -Légy szíves hagyd abba ezt! Megfájdul tőled a fejem. –maszírozta a fejét Ant -Az tényleg jó lenne, haver. –terült el Sy az ágyon -Ha meg akarsz lógni, akkor szólj, mert azt akarok én is… -nézett ki az ablakon Lee -Minek? –nézett rá értetlenül Ant -Vagy 8 volt csajom áll ott kint és meg akarnak kövezni! -Megérdemelnéd… -sóhajtott Sy aki már majdnem elaludt -1 óra és megnsőülök szóval Lee most az egyszer nem fognád be? És a hülyeségeidet tartsd lakat alatt! –förmedt rá Dunc -Jól van, jól van… -nézett szomin Lee majd egy kő röpült be Lee mellet az ablakon -Wáááá! –ugrott félre –Mi az isten…? –kinézett az ablakon -TE SZEMÉT EZT AZÉRT KAPOD, MERT OTT HAGYTÁL! –ordított egy csaj -Lee fékezd meg őket! Nem akarok semmilyen káoszt… -Nyugi minden ok lesz. –nyugtatta Ant Eljjött az idő… mondhatnánk ezt is hisz mindenki csak rám várt. Kiléptem a katályból a gyönyrű kertbe. Kellemes őszi fuvallatt járt át és a virágok bólogattak. Hosszú fehér szatén szőnyegen sétáltam végig egyedül a virágok között. Megláttam Lee-t aki rám várt, hogy oda vezethessen az oltár elé. -Kész vagy nővérke? –kérdezte cukin miközben a karját, nyújtotta -Igen… -belekaroltam majd egy nagy levegőt vettem és elindultunk a nászindulóval együtt Mindenkinek a tekintte vagy az arcomra vagy a hasamra szegeződött. Szép lassan oda értünk majd Lee átadta a kezem Dunc-nak… -Vigyázz rá haver! –átölelte Duncan-t -Ne aggódj, vigyázni fogok… -rámmosolygott majd a pap felé fordultunk 15 perc könnyekkel teli ceremónia után elhangzottak az igenek a gyűrük az ujjainkra kerültek majd elcsattant a megpecsételő csók. Mindenki hozzánk jött gratulálni szórták a rizst, repültek a lufik majd egy örömteli pillanatban… -Áú! -… elekzdett fájni a hasam –Jesszus… -fogtam meg a hasam –ÁÚÚ! -Mivan kicsim? –jött házzám Fiona -Aszthiszem mindjárt szülök! –kapkodtam a levegőt -Szülsz? –nézett nagyot –Szólok a limuzin sofőrnek hogy hozza a limót! –azzal kicsit elébb tipegett pont Dunc mellé és ordítani kezdett fittyet sem hányva a kisebb tömegre –Hey Harry! Hozd a limuzint! NAGYMAMA LESZEK! –nevettet majd Dunc-ra nézett aki ilyetten nézett rá –Mivan? Ez igaz! Gyere édes… -átkarolt majd igyekeztünk -Nikki jön a baba?? -akadt ki Dunc -Az nem kifejezés! –kapkodtam a levegőt Be a limóba és azzal egy kórházba majd ott kifogtunk egy orvost hogy azonnal segítsen mert már elfolyt a magzatvíz. Persze nem kellet 2x kérni rögötn segített. Annyira ki akart jönni az poronty hogy majd összeszartam magam a fájdalomtól. Oké, oké de mikor a doki azt mondta hogy -1, 2, 3 nyomjon! –én meg teljes erő bedobással nyomtam mint egy őrült -Gyerünk kicsim, ügyes vagy! –simogatta a fejem Dunc -Látom már a fejét… még 1x Nikki… gyerünk. –nyomtam egy hatalmasat majd baba sírát halottam -Oda nézz… -nézett a babára Dunc –kislány… -nevetett -Megkaphatom… -nyújtottam a kezem -Még nem lehet. Jön a következő baba. –mondta a doki mi meg nagyot néztünk -Még egy baba? –mondzuk egyszerre majd pont akkor akart ki jönni a másik picike -Ő már könnyebben ki fog jönni. Gyerünk Nikki! –nagy levegőt vettem majd újra kezdtem az egészet -Látom… látom… gyerünk csak még 1x! -Nem bírom! Nem tudom megcsinálni! –fakadtam ki -De hogy nem! Sikerülni fog. Gyerünk! –fél perc múlva ismét baba sírást halottunk -Ő is kislány! –nevetett Dunc majd a szemei könnyben áztak -Igen… -szipogtam majd letettem a fejem a párnára -… most már megkaphatom őket? –néztem a nővérre, aki oda adta mind a 2 kislányt -2 gyönyörű kislány… -mondta a könnyeivel küszködve Dunc -Bizony… ügyesen összehoztuk őket… -nevettem -Igen! –adott egy puszit –Mi legyen a nevük? -Hát… nem is tudom… nem nagyon hasonló nevek kellenek, mert így is össze fogjuk keverni őket, annyira egyformák… -Jaja az igaz… -adott mindkettőjüknek egy-egy puszit -Ő legyen…Fiona –adtam puszit a jobb karomba lévő babára –ő pedig Elizabeth… -majd a bal karomba lévő babára -Fiona és Lizy. Két kis csillagom. –mondta Dunc majd rámnézett –Szeretlek -Én is szeretlek. –megcsókoltuk egymást majd a babákkal voltunk elfoglalva Fiona és Lizy nagyon hamar tini lett. Már pasikat hoztak látogatóba magukhoz. Hirtelen azon kaptuk a fejünket hogy az unokáinkat tartjuk a kezünkben majd azt a kis virágcsokrot ami a jegyünk volt a másvilágba. Nagyon szerettük egymást és mindig is szeretni fogjuk egymást… a sírkövünkön is ez állt… Nikki James és Duncan James szerelme égett, míg a halál el nem választotta őket…   THE END Pux: Nikki

2006.12.09. 15:21

Nao: Jaaaaaaaaaaaj véééééégre!!!! Volt sex!!! Én is nan szívesen lettem volna a helyedben:D:D:D:D Olyan édes volt Dunci!!! Neked meg megjött az eszed!!! J FOLYTATÁST!!!! Pux:Nikki

[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]