Új bejegyzés Frissítés

2006.12.09. 11:50

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...de rég jártam erre!!!!!!!!! És mindenki törije kiri!!!!!!!!!! Lécci folytassátok hamar!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nao: Dunci de édes. Itt olvadozom, mint fagyi a melegben :D:D:D És a szex rész....kiri lett!!!!!!! Lettem volna a helyedben :P:P:P Foytatást követeleeeeeeeeeeeeeeeeeeek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ßeße

2006.12.08. 22:31

Na itt egy kis öröm mindenkinekJnehogy elaludjatokJ 18. rész Útközben is jókat beszélgettünk, mindig jól tudtunk dumálni bármiről, néha a szexről is beszélgettünkJDe nem mindig, mert Dunk tudta hogy nekem még nem volt eddig szexuális kapcsolatom, és félt nehogy zavarba hozzonJ, de engem egyáltalán nem zavart a dolog.Haza is értünk, majd beültünk a nappaliba az egyik fotelbe és iszogattunk egy kis forrócsokit. - Nagyon jól éreztem magam az este, jó volt a buli.- mondtam. - Igen és is jól éreztem magam, főleg hogy veled lehettem.- puszilta meg a homlokom. - Igen, ez a legjobb dolog az egészben.- simiztem meg az arcát. - Annyira szeretlek!- búgta a  fülembe mély szexis hangján, amitől kirázott a hideg. - Én is.- csókoltam meg. - Fázol?- kérdezte cukin. - Nem, csak kiráz a hideg, mindi mikor ilyen édesen nézel rám, meg mikor  fülelmbe sugsz, de persze jó értelemben ráz ki a hideg.- mosolyogtam. - Tudom én.- mosolygott, majd mélyen a szemeimbe nézett a gyönyörű kék szemeivel, amiktől teljesen megdermedtem. Lassan közeledett az arcomhoz, még mindig  azzal a szerelmes tekintetével, majd megcsókolt lágyan és finoman, közbe az arcom fogta és én is az övét. Majd keze a hátamra vándorolt és azt simogatta, én meg a nyakár karoltam át. Már jó ideje csókoloztunk, mert észre se vettem, hogy Dunk kezei a hátamrol a melleimre vándoroltakJDe nagyon kellemes érzés volt. - Dunk...ne...- sóhajtottam, de nem hagyta hogy befejezzem a mondatomJ - Jaj , bocsi, nem akartam.- húzta el a kezét és elpirult.-csak elkapott a hév, tudom hogy még nem vagy erre felkészülve...- mentegetőzött, de én se hagytam hogy befejezze, mert megcsókoltam hogy nyugodjon leJ - Azt akartam mondani hogy ne hagyd abba.- mondtam már érthetőbbenJ - Naomy édesem, biztos akarod?Nem kényszeritelek erre.- mondta cukin nézve. - Nem kényszeritesz, mert én nagyon szeretlek téged és ezt be is akarom bizonyitani neked.- simogattam az arcát. - Azt már sokszor bebizonyitottad.- mosolygott. - Hát igen, de te is nekem.- gomboltam ki a két felső gombját az ingének és simogattam a mellkasát. - Oh édesem.- sóhajtotta, majd az ölébe vett és felvitt a szobánkba, ahol finoman letett az ágyra. Egy egész percig még csak bámultuk egymást, majd nekifogtunk egymás levetkőztetésétJEgy kevés mozdulattal le is került a ruhám, Dunk is jól festett félig kigombolt inggel és boxeralsóvalJ - Huh, te aztán szexi vagy.- mondta nyálcsorgatva hisz fekete franciabugyim volt , fekete melltartóvalJ - Istenem, ez a test.- sóhajtottam miután levettem Dunk ingjét. Majd finoman csókolgatni kezdtem pihepuha mellkasát, amit ő nagyon élvezett, közbe a melltartómtól szabaditott meg és mindenhol simogatott, majd a hátamra döntött és rámfeküdt. Lágyan megcsókolt, majd haladt lefele a nyakamhoz, majd egyre lentebb és lentebb, persze mindenhol végigcsókolt puha, finom ajkaival.Majd a bugyimtól is megszabaditott és „ott” is simogatott, amitől teljesen begerjedtem, de attól mégjobban hogy Duncant láttam meztelenül. Majd én kényeztettem őt, minden porcikáját végigcsókoltam, jó érzés volt látni azt az édes arcát. Aztán végül ő rámkerült, majd végre magamba érezhettem őt, az a leirhatatlan mennyei érzés. Olyan finoman bánt velem, olyan gyengéd volt minden mozdulata, nem akarta hogy bármim is fájjon, de fájdalmat egyáltalán nem éreztemJA legkellemesebb érzés az látni volt Dunk arcát mikor elélvezett, meg hallani édes nyögéseitJ - Köszönöm Duncan.- sóhajtottam miután levágodott melémJ - Csodálatos voltál.- csókolt meg finoman. - Szeretlek tiszta szivemből.- bújtam szorosan hozzá. - Én is édesem, én is.-puszilta meg a fejem.- Aludj jól.- csukta le a szemeit és mosolyogva elaludt.Én még 1 pár percig néztem hogy milyen békésen alszik és milyen édesen szuszog, majd simitottam egyet az arcán és elnyomott engem is az álom. Naomy

2006.12.08. 21:00

Na itt a kövi rész, de ezután jön a várva várt részJJ 17 rész Teltek, múltak a hónapok, amik nagyon jól teltek el. Mindenki jól megvolt. Örültem hogy Nikki és Lee is egymásra találtak, nagyon édesek voltak együtt. Samy és Ant is egy álompár volt. Még csak Synak kellett egy csajt keresniJÉs elhatároztuk hogy keresünk neki is JKözben a suliban is a Dunk mániások lecsillapodtak es elfogadták, hogy Dunk az enyém. Sokuk rájött, hogy ők nem úgy szeretik Duncant, mint én, de voltak még néhányan akik riszállták magukat Dunk előtt. Aztán észrevették végre, hogy Dunk nem tőrödik velük és abbahagyták. Az idő nagyon gyorsan eltelt, túl voltunk a Karácsonyon és a Szilveszteren, amit persze együtt töltöttem DunkkalJSzép lassan közeledett a február és ezen belül a Valentine’s Day-i buli, amit pont pénteken szerelmesek napján tartottak.A suliban nagy sürgés forgás, sok lány kereste a párját, mert még nem volt neki. De jó hogy nekem nem volt gondom ezzelJÉn cseppet se izgultam, mert pasi hiányban nem szenvedtem JDunk anyukája se volt otthon, mert elutazott valamelyik ismerőséhez látogatóba és csak másnap tért vissza. - Szivem akarlak már látni a ruhádba.- nyafizott Dunk a fürdő előttJ - Ne félj me látni fogsz.- nyitottam ki az ajtót és Dunk tátott szájjal maradt mikor meglátott. - Na mit szólsz?- kérdeztem. - Hát...csodálatos.- mondta nekidőlve a falnak és kezét a szivére téveJÚgy látszik teljesen kész volt a piros ,szexys, földig érő ruhámtólJ, ami eléggé rám volt tapadva de kényelmes volt. - Na gyere ide.- mentem oda hozzá és adtam neki egy nagy puszit a szájára, hogy ébredjen fel, de csak állt és bambult. - Elvarázsolsz teljesen.- nyőgött ki végre valamit. - Na megyek a hajam is elintézni.- fordultam vissza, Dunk meg a fenekem bámulta meg jó nagy szemekkel. - Imádlak...- mondta. A hajam csak egy kicsit begöndöritettem és már mehettünk is.Meg is érkeztünk a sulihoz ahol gyülekezett a nép és mindenki a tornaterembe vette az irányt. Gyönyörű volt bent  minden, a tornaterem szivecskés lufikkal és rózsákkal volt kidiszitve.Már elég sok szerelmespár bent volt és nagyba táncoltak, vagy éppenséggel valamelyik sötétebb sarokba csókoloztak. Sok kaja is volt, ahol megláttam LeetJAlig tudta szegény Nikki elhúzni őt onnan. Samy és Ant is ott táncoltak, és nagyon meglepő volt Simont látni dumálni egy csajjal, ami haladás voltJEléggé össze voltak melegedve, majd ők is táncoltak.Tök szuper számokat tettek, mind romantikusakat, általába lassúakat, de voltak ritmusosak is amikre jól lehetett táncolni. Mi is nagyon elvoltunk egymással, jó sok forró csók csattant el köztünk. Senki mással nem törődtünk, még a drágalátos Parissal se aki mindenki előtt risszálta azt a nagy s*ggét, még az enyém is jobb az övénél.Még néhány órát táncoltunk, majd miután jól elfáradtunk, elhatároztuk hogy hazamegyünk. Nem is tudtam hogy mit tartogat még aznap estére a drágám...  Naomy

2006.12.07. 18:57

Egy kicsit, elmaradoztam és ezért 4 részt hoztam és mindenki folytassa a törijét!!! 6. rész   -Na és milyen ruhát öltünk magunkra?-nyitotta ki direkt erre a kémkedésekre nyitott szekrényünket Adele. -Mivel, a lányok is ott lesznek, akik elvileg kiakarják őket csinálni így hasonló ruhákat.-toppant be Heidi is. -Rátok bízom a döntést én fáradt vagyok, válasszatok valamit.-döltem el az ágyon és becsuktam a szemem. -Pedig még el se kezdődött a munka kérlek szépen, most jön a java.-dobálták ki a cuccokat, majd néhányat rám is dobtak. -Na mi van már, nem akarok én vagy 1000 ruhát felhúzni.-ültem fel ásítva és a ruhákat fogtam a kezemben. -Nem vagyok én kurva sem utcalány.-néztem a ruhákat továbbra is. -Igen tudjuk, de ez csak egy úgy mondva álruha.-válaszolta Adele és elkezdett öltözni. -Jó rendben csak nem akarom, hogy mindenki rám száljon.-fogtam meg a miniszoknyát. Maga a ruházatom állt egy icike-picike felsőből, ami kék volt, és alig takart valamit, se a mellemet, se semmit, csak hogy mégis legyen az emberen valami. Ehhez csatlakozott egy ugyan ilyen színű kék szoknya is,ami úgyancsak kis darab volt és fekete neccharisnya hozzá, és fekete tűsarkú térdig érő csizma. A többiek ruhája se különbözött csak színben és fazonban. CSináltunk erős és nagyon kihívó sminket, fogtuk a táskát és beállítottunk a klubba, persze a csípőnkön voltak az ővtáskák. -Mondtam, hogy nem akarom, hogy rám akaszkodjanak.-mondtam szinte és csak az ajkaim mozogtak, miután arrébb lőktem az egyik pasit. -Nyugi bírd már ki, csak meg kell őket keresni.-rakta a vállamra a kezét Heidi és tolt tovább. Szinte mindenki megnézett minket, meg utánunk fordult. -Ott vannak.-mutattam rájuk, 4-en ültek egy asztalnál, de a lányok nem voltak ott. Letelepdetünk a szomszéd asztalhoz és rendeltünk pár koktélt. -Mégsem úsztuk meg, hogy az a 4 csajszi jöjjön.-sóhajtott nagyot Simon és a koktéljában lévő szívószálat piszkálta. -És még az sincs itt, akit szeretném, hogy itt legyen.-nyújtogatta a nyakát Dunc és valakit keresett. -Hagyjátok már az egészet, inkább bulizzatok, szedjetek fel valami jó csajt és minden elvan intézve.-kelt fel Tony és már indult és a tömegbe. -Anyám milyen jó bigék vannak itt a szomszéd asztalnál és 3man vannak, nem akartok jönni?-kérdezte Lee minket bámulva. -Kösz Lee kihagyom.-mondta Dunc. -Hé mi a franc bajod van, sose szoktál ilyen lenni.-fordult felé Lee. -Nem mindegy, hagyjál már békén.-rántotta meg a vállát. Közben pedig észre se vették, hogy Simon elindult Antony után. -Jó van haver, te tudod.-pattant fel Lee a pufról és elindult felénk. -Mi ti vagytok?-nézett ránk kicsit meglepetten. -Na szerinted mit keresünk itt, mi?-nézett rá Heidi. -Azt hogy minket figyeljetek éjjel-nappal.-ült le mellénk Lee. -Pontosan.-válaszoltam és nézelődtem. -De ahhoz képest, nagyon fajinul néztek ki.-nézett végig rajtunk vigyorogva. -Jól van Lee nyugi úgy is megszabadulok a ruhától azt hiszem most azonnal.-álltam fel és indultam a mosdó felé. -Most ahogy mondja, igaza van, mert így eléggé feltűnőek vagyunk, és az a cél, hogy ne legyünk azok.-jött utánam Heidi. -Maradj itt Lee, mindjárt jövünk.-mondta neki Adele és jött is utánunk. -Mire nem jók ezek a kompuderek, csak megnyomsz egy gombot és máris az a ruha van rajtad, amit csak akarsz.-nézte magát a tükörben Adele. -Így már is jobb. Egy farmer és egy háromnegyedes felső, ami még jól is néz ki és nincsen sminkem.-néztem bele a tükörbe és visszaraktam a kompudert az ővtáskámba és kisétáltam, majd a lányok is jöttek utánam, és elvegyültünk a tömegben. Adele visszament Lee-hez. Közben pedig belebotlottam valakibe. -Bocsánat, ne haragudj, csak keresek valakit.-mondta egy ismerős hang, majd lenézett rám. -Szia! Téged kerestelek!-mondta nagy mosollyal és megölelt. -Na rendben itt vagyok.-mosolyogtam és jól esett, hogy ölelt. -Nem lenne baj, ha elmennénk valahova innen máshova?-kérdezte és még mindig ölelt. -De elmehetünk.-mondta simán, mert vele vagyok és őt kell figyelnem és még jól is érezhetem magam. Így kezen fogott és elindultunk ki, de a lányoknak leadtam a jelzést, hogy az ügyféllel mentem el.           7. rész   -Na így sokkal jobb, csak hidegebb van.-vettem fel a kabátom, ami a derekamra volt kötve. -Fázol?-jött közelebb Dunc és átkarolt és magához húzott. -Hát mostmár nem,van rajtam kabát.-húztam fel a cipzárt és a kezére raktam a kezem, ami a derekamon volt. -És én nem melegítelek fel?-nézett rám olyan aranyos nézéssel. Aki ennek a nézésnek nem tud ellenálni, akkor az nem tudom micsoda. -Na jó te is hozzájárulsz.-mosolyogtam és a földet néztem. -Nos akkor merre menjünk?-kérdezte és levette a kezét a derekamról és megfogta a kezem. -Nem tudom, végülis te csaltál el valahova.-néztem rá a földről. -Nos akkor sétáljunk és beszélgessünk, utána pedig hazaviszlek ha akarod.-fogta továbbra is a kezem. -Rendben, jó kis program erre, az estére.-néztem a kezünket és elgondolkoztam. -Rendben hölgyem, merre menjünk?-engedte el a kezem és karját nyújtotta. -Nos arra gondoltam, hogy én mivel elég messze lakok és sokat kell gyalogolni, így mehetnénk már haza és hazakisérsz, közben beszélgetünk és még sétálunk is.-karoltam a karjába. -Rendben, nekem is megfelel.-mosolygott és elindultunk. Rengeteget beszélgettünk és nagyon elvoltunk egymás társaságában. -Na itthon is volnánk, és köszönöm, hogy haza kísértél.-mondtam Dunc felé fordulva. -Én köszönöm neked, de amint látom, van itt valaki, mert fény szűrődik ki.-látta, hogy a félig elhúzott függöny mögött valaki van. -Biztos Adele van itthon.-kerestem a kulcsomat a zsebemben. -Lehet, de eléggé magas alkat.-nézett még mindig be az ablakon. -Adele 175 cm.-találtam meg a kulcsot és a zárba dugtam bele. -Akkor nem szóltam semmit.-dölt neki az ajtónak és összehúzta magán a kabátot. -Köszönöm, hogy elkísértél és hogy hogyis mondjam, hogy este beszélgettünk, vagyis lassan már 23:00.-nyitottam ki az ajtót. -ÁÁ szia Alice, akarom mondani Amelle.-sétált el az ajtó előtt Adele egy köntösben. -Neked is Adele.-néztem rá villámokat szórva. Vette a jelet, hogy elszólta magát és inkább gyorsan bement a szobájába. -Ez mi volt?-nézett egy kicsit furcsán, még mindig az ajtóban Dunca. -Semmi nem volt, csak Adele mindig összekeveri a neveket.-mosolyogtam, kicsit erőltetten, de szerencsére nem látszott, és majdnem elárultuk magam. -Értem, én is köszönöm az estét és hogy közelebbről megismertelek.-mondta mosolyogva és közelebb hajolt és egy lágy, de mégis forró puszit nyomott az arcomra. -Szia.-mosolyogtam rá kicsit pirulva és becsuktam az ajtót. Duncan elsétált a kocsiáig nekitámaszkodott és valamit nagyon fontolt. Azonnal Adele szobája felé vettem az irányt. -Tudod, hogy majdnem lebuktunk.-álltam az ajtóban. -Bocs Alice, de megszoktam, hogy ez a rendes neved és hogy mindig így hívunk.-takarozott be. -Na igen, tudom, hogy színt játszunk, de mások előtt Amelle vagyok, vagyis csak a 4 fiú előtt, fellépéseken se én vagyok, ha elkezdek énekelni, mindenki kirohab a szobából, csak azt nem értem, miért hiszik el, hogy én vagyok Amelle, nem is hasonlítok rá. Ja és ez a fiú, akit nem is tudom ki ez, és nem is ismerem a nevét se tudom, csak azt hogy a küldetéshez tartozik, de most megismertem a séta alatt és nagyon szimpatikus.-ültem le a födlre. -De a nevét tudod, amikor elmondták, kiket kell megvédeni, nem?-ette a ropit Adele -De igen, de én tőle akarom hallani, és mégjobban szeretném megismerni.-gondolkoztam el.       8. rész   -Figyelj, nagyon nem ismerem, ezeket a fiúkat, csak a 2 lány ismeri őket és Heidi,meg még mit tudjam én ki, meg akivel sétáltál azt se tudom, hogy már mi a neve, de azt hiszi, hogy te Amelle vagy.-rágta tovább  a ropit Adele és az ágyában nyújtozkodott. -Jó tudom, hogy igazad van, de én ALICE MILLER vagyok és ha én elkezdtek énekelni, akkor kitörnek az ablakok, mert utálok énekelni, meg nem is tudok, meg a tanár még suliban kirohat, mikor elkezdtünk énekelni.-ültem a fal mellett és néztem a plafont,  amire világítos csillagok voltak ragasztva. Ezen Adele akkorát röhögött, majd miután visszatért a földre, azaz az ágyába, mert feltérdelt rajta, így folytatta: -Nos mostantól hívhatlak a rendes neveden?-kérdezte és megint feltérdelt az ágyon. -Tőlem, sőt hívjál úgy.-néztem a lányra és vettem a ropijából. -Rendben, akkor megegyeztünk. Holnap mikor is mész dolgozni, meg egyetemre, vagy mindkettőre mész?-kérdezte Adele és végül elfeküdt az ágyon. -Bizony mindkettőre, holnap fárasztó napom lesz nem is tudom, hogy fogom majd kibirni a küldetést.Most álmos vagyok.-ásítottam egy nagyot. -Majd kibirod, meg aztán szerintem mond el, a sétálos pasidnak mi is meg ki is vagy, kivétel a kémes dolgot, és ennyi, ja jut eszembe holnap megyek magamnak pasit keresni, hátha megtalálom az igazit. De ki a franc ült rá a csengőre?-kászálodott ki az ágyból és leindult a földszintre én meg mentem utána. Leértünk és kinyitottuk az ajtót. -Te úgye Lee vagy, nem?-kérdeztem eléggé bizonytalanul. -Ja én lennék L E E , de mi a franc bajotok van , hogy nem ismertek fel?-nézett furán, de nagyon furán, mert gondolta, hogy valami nem stimmel. -Hátt őőőő, holnap milyen nap is lesz?-kérdeztem és kinnt a sötétet bámultam. -És miért nem mondtátok, hogy vagy félnapnyira laktok Londontól? És mégegyszer, miért nem ismertetek fel?-állt még mindig az ajtóban karba tett kézzel.  Nem volt mit tenni, így elmeséltünk neki mindent, hogy nem Amelle vagyok, csak egy kicsit helyettesítem, és hogy nemtudjuk, hogy valolyában kik is ők. -Ahham érdekes egy történet, inkább akkor ne is énekelj-vigyorgott Lee és még mindig az ajtót támasztotta. -Na szóval holnap milyen nap is lesz?-kérdeztem a feltett kérdésemet, és vártam rá a választ. -Vasárnap miért?-kérdezte kiváncsiskodva. -A francba már, mindjárt éjfél, és még nem is pakoltam össze, hol a sporttáskám?-néztem Adele-ra, kicsit idegesen. -Valószínűleg az ágyad alatt, de miért nem pakoltál össze, tudod, hogy holnap korán megyünk, nekem már össze van pakolva.-nézett rám egy kicsit mérgesen. Felrohantam a szobámba és pakolásztam. Közben lennt újabb vendégünk akadt. -Egyébként Lee mi kéne ha volna?-kérdezte Adele Lee-t. -Nos szóval, holnap lesz egy bál, ahová Nicole-ék elcibáltak minket, és hát mivel tudod mivan ezért nektek is ott kell lennetek.-tájékoztatott Lee. -Kösz az infót, na de nincs kedved bejönni az éjszaka közepén?-kérdezte a lány a fiút. -Adele hol van a konzervnyitó?-járkáltam a konyhában és mindent felkutattam, de nem találtam. -Szevasz Lee, te meg mit keresel itt?-lépett a sötétből elő Duncan, aki még az autójának támaszkodott és gondolkozott. -Na és te mit keresel itt mi?-nézett rá mind Adele, mind Lee. -Az nem lényeg, de Lee mit keres itt?-nézett eléggé furcsán Dunc és nem akart onnan mozdulni. -Jaj fiúk hadjátok már az egészet, bejöttök vagy hazamentek?-kérdezte őket Adele és már nagyon kezdte unni. -Naná , hogy bemegyünk és itt is alszunk, ha nem gond.-vigyorgott Lee és semmi invilátás nélkül bement és felderítette a nappalit. -Bocs, Lee ilyen.-került beljebb Dunc is és ment a haverja után. -Adele hol a francban van már az a konzervnyitó.-kiabáltam még mindig a konyhából. -A bal alsó szekrény 3 fiók legbelül.-jött a válasz, csakugyan kiabálva. -Tök jó kitart itt lóherét?-kérdezte Lee, mert az asztalon volt egy zárt palack és abban volt egy lóhere -Alice-é,de ha most nem bánjátok és elteszem magam holnapra.-ásított Adele és felsétált a szobájába és elnyomta az álom. Majd miután, eltettem a konzervnyitót a nappaliban lévá útazótáskába, felnéztem és kicsit sem engem bámultak. -Ti-ti meg mit kerestek itt?-néztem rájuk furcsán. -Hosszú történet.-kezdte el volna Dunc. -Rendben inkább hagyjuk, álmos vagyok és megegyek én is aludni, feltaláljátok magatokat remélem és semmit ne tegyetek tönkre.-indultam el én is a szobába, és mivel pizsibe voltam ledöltem az ágyra a lámpa fényénél, kitakarózva el is aludtam.       9. rész     Reggel pontosan 6:00 csörgött az óra. Nagy nehezen kikászálodtunk az ágyból, és gyorsan felöltöztünk és gyorsan le a konyhába, reggelizni, mert már nagyon éhes voltam. Adele valami még boklászott lennt, így megtámadhattam, nyugodtan a konyhát. Kinyitottam a hűtöt és elkezdtem a szokásomhoz híven rengeteg kaját kilpakolni, és csak válogattam és válogattam. Majd miután mindent kipakoltam, bevágtam egy hűtöt, és észrevettem egy üzenetet, ami egy hütőmágnessel volt rárakva, mondjuk nem csoda, hisz a hütőnk tele volt hütőmágnessel. A papírfecnin az állt: "Kedves Adele és Amelle" " Köszönjük, hogy itt aludhattunk, kicsit megdézsmáltuk a hűtőt de most sietnünk kellett, azért sem leszünk már itt mire felkeltek. Mégegyszer köszönünk mindent" Duncan&Lee Letéptem a cetlit, mert azonnal tudtam, hogy ki írta és inkább leültem és tömtem magamba a kaját, majd miután végeztem, elmosogadtam. Adele és lecaflatott kb. 10 perccel később, már felöltözve. -Hát a fiúk hol vannak?-kérdezte egy ásítást elnyomva és inkább kaját tömött a szájába. -Már elmentek, korán reggel azaz, inkább hajnalban, mert most 6:30 van.-ültem a széken és csak néztem magam elé. -Na mi a bajod?-kérdezte Adele és lassan befejezte a reggelit. -Nem mindegy, de ha tudni akarod, megtalálod a kukában.-mondtam kissé idegesen és inkább átvonultam a nappaliba.  Úgymondva miután Adele kikukázta a széttépett cetlit, már minden világossá vált számáre, miután összerakta a papírfecniket, nem szólt semmit csak mosolygott magának. Ekkor valaki csöngetett, de fogalmunk sem volt, hogy mi is ki akar minket éppen indulás előtt zavarni. -Megyek már.-mondtam kicsit sietve, és nem sok hiányzott, ahhoz, hogy felbukjak a böröndökbe. -Szia Lizzie.-köszönt Joe a kicsi 4 és fél éves Stacie-vel. -Joey mi van mit keresel itt?-néztem rá furcsán és rá néztem, vagyis köré, mert 2 börönd volt nála. -Nos 1 hónapig nálad marad Stacie.-adta át a kicsi lány maciját, ami nélkül soha nem ment sehova. -De tudod, hogy én....-kezdtem volna, de Joe belevágott. -Igen tudom már mindent elintéztem, szóval nálatok lakhat addig, beszéltem igazgatóval minden, tudod milyen befolyásoló pozíciom van. Tudod elutazunk egy hónapra, de Stacie nem jöhet velünk, de nagyon fog hiányozni. Szia kicsim.-adott Joe puszit a kislánynak és már elis viharzott. Becsuktam utána az ajtót,  bár nem lett volna szükséges. Majd odaadtam Stacie-nek a maciját. -Na ki volt az? Jé Stacie itt van?-ment a kicsi lányhoz Adele és felvette. -Szia, Adele.-mondta egy kicsit pöszén a kislány és átölelte. -Nos 1 hónapig velünk lesz.-mondtam és nyitottam ki újra az ajtót és a vállamra raktam az útazó táskám, a hátamon pedig egy hátizsák volt. A kezembe pedig Stacie egyik böröndjét fogtam. -Hogy mi van? Tutod, hogy mi izé tudod mik vagyunk .- cselekedett hasonló képpen Adele is , de előtte letette Stacie-t. -Igen tudom, de Joseph mindent elintézett.-fogtam meg a kicsi lány kezét, aki a macit szorította szorosan. -Kedves tőle. Na de mindenhova, tudod, hogy értem hova, is magunkkal visszük?-értünk ki az állomásra, kb. 30 perc gyaloglás után. -Nem tehetünk mást, muszály lesz.-ültettem a padra Stacie-t. -Szerintem nem lesz komolyabb gond.-mondta Adele és felszáltun a vonatra és haladtunk London felé.  Miután leszáltunk, irány a metro és még egy kiadós gyaloglás, vagyis annak is a felét busszal tettük meg és elérkeztünk végre a koleszba. -Na végre jó leülni.-terült el az ágyon Adele. -Inkább fekszel és nem ülsz.-nevettem és levettem Stacie kabátját, aki a fotelbe mászott fel. -Mindegy, na de kopognak nyisd ki!-mondta elnyomva az ásítást Adele. -Jóvan na.-mentem az ajtóhoz és kinyitottam. -Itt a kulcs és a többi dolog.-adta át a szomszéd szobából Kim. -Kösz Kim, na szia-csúktam be az ajtót, miután elment. Odasétáltam az ágyhoz, de előtte ledoptam a kulcsot az asztalra. Majd fogtam magam és elindultam a konyhába. Aliz

2006.12.06. 20:49

Emily:vegre folytattad!!!!!!!es naon jo lett ez a resz:D:Dvegre osszejottetek:Dde a vege nem lett jo dolog:(mit csinalsz tovabb????folytasd hamar!!!!!!!!! Naomy

2006.12.06. 14:28

Hello, siettem a törivel, úgyhogy lehet, hogy tele lesz helyesírási hibákkal, de oda se neki!! Remélem tetszik!!!!!  J ;) By Emily     28.rész   Szóval egy szörnyű ricsaj félbeszakította a romantikázásunkat, Nathen nyitott be ránk. Duncan olyan ijedt pofát vágott, hogy azt hittem ott rögtön szívrohamot kap. Hát persze, ki szeretné, ha rajtakapná egy izompacsirta kopasz pasi, ahogy a csajával enyeleg. Persze szegényke nem tudta, hogy Nathen és én nem is járunk. Viszont, ha most megtudja, akkor tutira berág rám, amiért hazudoztam, hogy féltékennyé tegyem. Ekkor Nathen megszólalt.. -         Szia, nem zavarok, csak a cuccaimért jöttem!-mondta nathen -         Óh, hát persze, a cuccaidért! De azért nincs harag ugye? – mondtam Eljátszottuk nathen-el, hogy szakítottunk, így nem derült ki az igazság. Natzen fogott pár CD-t és elment. Duncan rám nézett, és mondott valami igazán kerdevző dolgot a számomra.. -         Tudod Carla, én nagyon kedvellek! És el kell mondanom, hogy szakítottama húgoddal. Szóval mit szólnál hozzá, ha Te meg én újra összejönnénk? – mondta Dunc -         Nagyon, nagyon örülnék!! – mondtam Azzal elkezdtünk smárolni, és levetkőztettük egymást, majd megtörtént, aminek meg kellett történnie…… Másnap reggel Duncan észrevette a tetoválásomat.. -         Carla, te kis huncut! Nem is tudtam, hg yilen kis bevállalós csajszi vagy! Nekem tetszik a tetkód! – mondta Dunc -         Ó, köszi! Lee miatt csináltattam. – hoppá, azt hiszem elszóltam amagam, gondoltam. -         Hogyhogy? -         Á, csak megtetszettek a tetkói, és ő rábeszélt engem. Ennnyi! – mondtam -         Aha, értem.. És Duncan tovább ette a pudingot, amit ő csinált reggelire, aztán én is észrevettem rajta valami furcsa dolgot.. -         Hé, és mi történt a te szemöldököddel? -         Hát, csak átszúrták! Miért nem tetszik? -         DE, szerintem nagyon klassz!!- mondtam Hirtelen megcsörrent Duncan telefonja: „Igen! Szia! Azonnal megyek, és viszek ajándékot is! Persze, tudod, hogy ő a mindenem! És az egész napomat vele fogom tölteni, mert szabadnapot kaptam! Szia!” Ezt mondta a telefonba. Mint utólag kiderült ma van Mikulás, és Duncan az egész napját Claire-el,és Tinaie-vel tölti. Mondhatnám, hogy de édi, de nekem egyáltalán nem tetszett a dolog, és hangot is adtam neki. -         De most jöttünk össze, és máris lelépsz!! – mondtam -         Nézd kicsim, Tianie az életem, és tudod, hogy nálam Ő az első!!- mondta Dunc, adott egy puszit, és elvonult. Én meg magamban fortyogtam, ’A kicsi Tianie, az édes Claire, és Duncan, együtt a kis család!’ Gondolataimat a csengő szakította félbe. -         Ki az!!! – kiabáltam dühösen -         Üzenetet hoztam!- mondta egy hang az ajtó mögül. Kinyitottam, és egy pasas állt ott 50 szál vörös rózsával, és együzenettel „Tudod, hogy nagyon szeretném ezt a kapcsolatot, ne haragudj rám! De ígérem a holnapi nap a tiéd lesz!! Duncan xxx” -         Ó de édes!! Köszönöm!! Nem igazán tudtam egyedül mit csinálni, és a kedvenc barátnőm Melanie is a barátjával volt! Így bementem dolgozni, és írtam egy cikket Lee-ről, hogy már megint verekedett egy csajért. A cikk csak a holnapi újságban lesz bennt, de nem hiszem, hogy nagy port kavar majd. Épp egy diétás szöveget írtam, amikor valaki kopogott az ajtón. Lee volt az a kezében két jeggyel. -         Szió! Zavarok? Mert nem jövök vissza később!! – mondta Lee -         Áááá, csak épp írogatok a diétáról!- mondtam -         Minek, hiszen bomba alakod van baby! – mondta Lee és felhúzta a szemöldökét.Nem tudodm, de olyan érzésem támadt mintha Lee ki akarna velem kezdeni. Aztán rákérdeztem a jegyekre. -         Azt kinek szánod?? – kérdeztem -         Neked és magamnak! Egy excusive korcsolyapálya csak a felső tízezernek!!! Ide külön belépő is kell!!! De ha nem akarzs eljönni akkor majd más megkepja!! – mondta Lee -         Miért ne mennék, gyerünk mire vársz? – mondtam Beültünk a kocsiba és a sofőr 15 percen belül ott volt a jégpálya bejáratánál. Bementünk, és perzse közbe halálra szivattuk egymást, aztán béreltünk két korit, és uccu rá a jégre. Az elején kicsit döcögősen ment a dolog, de aztán Lee rárakta hátulról a kezét a derekamra, és úgy koriztunk. A második kör után azt hittem burulok egyet, mert megláttam Duncan-t Claire-t, és Tianie-t, ahogy épp a jég felé tartanak, ami nem is lett vola baj, de Dunc egy igen cuppacós csókot nyomott Claire szájára! Na több se kellett nekem……. Folyt.köv.

2006.12.05. 20:51

Nikki:aaaaaaaaaa vegre megkeri a kezed!!!!!folytasd hamar!!!!!olyan edes ez a pasi!!!!!!!!de lee h miket mond:D:DD: Naomy

2006.12.05. 17:53

Nikki voltamJ

2006.12.05. 17:51

Bluefan: Ajjjjj nagyon széééééééép lett!!!!! Tényleg szomika de ez az egész lényege!! Ha tudsz akkor írj még ilyet mert nagyon tetszett!! Gratula:))))))) 34.rész –Mr. és Mrs. James… -elgondolkozott majd mosolyogni kezdett –Nem is hangzik rosszul… -Nem fogja! Soha! –pánikoltam Keeley-nek -De hogy is nem! Imád téged és te is őt. –mosolygott rám -Lehet de, egyszer mondta hogy ő nem az a nősülendő fajta fickó… -Reménytelen vagy! –nevetett –Ki tudja, lehet hogy a napokban kéri meg a kezed vagy 1 év múlva de az tuti hogy el akar venni Dunc! -Ajánlom is neki, mert nem akarok így meghalni. -Nah téma lezárva! 2 nap múlva lesz a koncert és nem szabad ilyennek lenned. -Tudom… tudom… gyakoroljunk még egy kicsit oksi? -Oksi. –elindult a próbaterem felé majd megtorpantam -De mivan ha mégse? -Menjél már! –nevetett Keeley majd betuszkolt Koncert előtti este volt. Haza mentünk Dunc-al és főzött egy finom vacsit. Kicsit furi volt hogy nem égett oda minden. Mikor végeztünk ő beült TV-t nézni én meg a fürdőszobában szedtem a szemöldököm. Hirtelen rosszul lettem és levertem egy poharat. -A francba… -fogtam meg a fejem –Mivan velem? Ez már a 4. nap hogy szarul vagyok. -Édes minden oké? –kopogott be Dunc -Igen persze csak rosszul fordultam és levertem egy poharat. -Aha oké… -Ha a holnapi koncerten is rosszul leszek, én meg fogok őrülni! –összeszedtem a pohárdarabkákat majd lezuhiztam és mentem is aludni Duncan kicsit később feküdt le. Átkarolt hátulról és a fülembe suttogott… -Szeretlek… nagyon-nagyon… -húzott magához -Tudom… én is szeretlek. -Alig várom, hogy legyen egy kisbabánk. –na ekkor kinyitottam a szemem, a lélegzetem elállt és magamban gondoltam: Lehet, hogy terhes vagyok? Reggel sokáig lustiztunk utána meg siettünk gyakorolni. Mindenki nagyon várta az estét pláne én. Hát nem kellett sokat várnunk… -Mennyi jó csajszi lehet! –mondta Lee röhögve miközben öltözött -Igen biztos de ne a farkad vezessen… -szóltam rá -Jól van na de nem bírok parancsolni neki főleg hogy látom Sheli fenekét… -nézett oldalra -Lee! –csaptam oldalba -Skacok kezdünk! Mindenki siessen. –jött be Jhonny -Sok sikert édes. –adtam Dunc-nak egy csókot -Neked is! Légy ügyes és varázsolj el mindenkit! –futott a többiek után A szívem nagyogat dobbant mikor halottam az emberek sikolyát. Tudtam hogy nem nekem szólnak hanem a fiúknak de ez erőt adott. És még az adott nagy erőr mikor meghalottam Dunc hangját. Annyira szuper volt! Mikor a srácokkal kellett táncolnunk, Dunc külön megérte a koreográfust hogy csak vele legyek. Hát nem cuki? Mindig vele voltam és hatalmas szenvedély járt minket mikor egymáshoz értünk. Durva másfél óra alatt le is ment az egész. Nagyon élveztük főleg azt a bulit ami utána következett. Volt minden, még egy torta is amit inkább a dobálásra használtunk mind az evésre. Másnap az összes táncost letámadták egy rövid interjú erejéig. Milyen volt a koncert? Melyik volt a legjobb dal? Melyikre szeretünk táncolni? Mi volt az utána lévő bulin? Miért ez és az? Kicsit nagyon fárasztóak voltak. Eltelt 4 hét. Mindenki a Karácsonyi lázában ég. Kinek mit vegyünk dolog és minden egyéb. Elmentem az orvosomhoz, aki azt mondta babám lesz de a teszt nem ezt mutatta. Na mind1. Vagyis nem midegy hisz babám lesz… megint. Nagyon féltem hogy őt is elvesztem de, most már nincs Anya tényező a képben. -Szerinted mit vegyek Dunc-nak? –kérdeztem Emy-t miközben a kirakatokat néztük -Már minden félét vettél neki. Most valami olyan kell ami örökre megmarad neki. –vette fel a saipját -Tudom, tudom de mit? -Nem tom… -húzta a száját- Hé várjál csak! Van egy ház amit már 11 éves kora óta meg akar szerezni. -Igen? És hol van ez a ház? -London déli részén van. Kivülről kicsit régies de belülről egész jó. -Igen, mondta is hogy van egy ház amit nagyon megszeretne szerezni de nem tudja… mi lenne ha megvenném? –törtem a kezem és Emy-re néztem -Meg ér egy próbát. Csak ügyesen. -Kössz. –rá mosolyogtam majd tovább mentünk Lee és Dunc romantikus sétát folytatott a Hyde Parkban 2 forrócsoki kíséretében. -Megkérem karácsonykor a kezét. –szürösölte a csokiját Dunc -Kinek? –nézett nagyot Lee –A nővéremmel jársz és megkéred másnak a kezét? –fordult Dunc felé -Hülye, az ő kezét akarom megkérni. –röhögött -Jaaa… oké. –rántotta meg a vállát -Vettem egy nagyon szép gyűrűt már legalább 1000 éve. Remélem igen-t mond. –nézett a hóra -Ismerem a nővérem. –tette Lee a melkasára a kezét –Tuti hogy igent mond. Már kis pelánkás kora óta esküvőre vágyik. -Lee akkor még meg se születtél. –nézett rá értelenül Dunc -Hé a lényegre figyelj. Igent mond. Ne parázz. –elindult Dunc meg utána nézett -Még szerencse hogy Nikki nem hasonlít rá… -mondta maga elé nevetve Eljött a Karácsony napja. Dunc alig, mert rám nézni és ez velem is így volt. Csak röhögtünk saját magunkon, hogy ilyen hülyék vagyunk. A karácsonyfa fel lett állítva az ajándékok alá kerültek és a vendégek is szép sorban összegyűltek…

2006.12.03. 20:40

Bluefan:hat ez naon szupi lett, nekem naon teccett!!!!!igaz szomi lett, de attol lett szuper:Dcsak igy tovabb!!!!! Naomy

2006.12.03. 13:45

Sziasztok! Írtam egy novellát,amit a Back someday ihletett.Ez egy komolyabb történetet dogoz fel,de remélem azért tetszeni fog.:)                                                                            Why? Amikor egyedül vagy azt akarom,hogy tudd vissza fogok jönni egy nap... ...és mikor elmegyek még mindig szeretni foglak Baby,soha nem fogod megtudni,hogy milyen magányosan fogom magam érezni Tudod,hogy muszáj mennem,de bárcsak maradhatnék Vissza fogok jönni...  Megint elfogott a hisztérikus sírás.Tegnap volt Carlos temetése.Fél éve fedeztek fel nála rákos megbetegedést.24 éves volt.Huszonnégy!És jegyben jártunk.Már egy éve.A szerelem tüze ép annyira lángolt,mint az első hetekben.És képes volt itt hagyni engem,egyedül.A karjaim közt ment el.Nem tudom megfogalmazni,hogy mit éreztem akkor. Napokig csak azt vártam,hogy megint belépjen az ajtón,megöleljen és megcsókoljon.Hogy újra láthassam a smaragd zöld szemét,megfoghassam a kezét és magamhoz húzzam... Ezt már soha többet nem tehetem. Újra meghallgattam a számot. ...de már nem tart sokáig,amíg uton vagyok még mindig azt kívánom,hogy a holnap bárcsak tegnap lenne te vagy a mindenem,ami nem tűnik el kislány,nincs semmi félnivalód...  De igenis van!Hogyan fogok nélküle élni?Miért kellett meghalnia?Miért pont ő?-újra, és újra felteszem magamnak ezt a kérdést,és azt kívánom bárcsak én haltam volna meg.Nem ennyire nem lehetek önző! Szeretem ezt a dalt. ...Ha egyedül vagy azt akarom,hogy tudd vissza fogok jönni egy nap. Soha ne engedj el Baby,tarts ki ezen a hideg magányos éjszakán  Lemerült az elem. "Tarts ki ezen a hideg magányos éjszakán"Milyen ironikus. Carlos utólsó szavaival aludtam el:Szeretlek...! Nagyon nehezemre esett reggel felkelni. Nehezemre esett,mert tudtam,hogy soha többet nem ébredhetek a szerelmem mellett. Nehezemre esett felöltözni. Nehezemre esett nem sírni.Talán ez az amitöl a legjobban félek.Hogy egy nap majd nem tudok sírni miatta. Nehezemre esett bemenni a munkahelyemre. Énekesnő vagyok.Najó,ez így túlzás.Vokalista.Jelenleg a Blue-nál. Készűlnek az első nagy turnéjukra.Emiatt igen nehéz velük mostanság.De lehet,hogy velem van a baj. -Madam Simpson,örülök,hogy ide tolta a képét!-gunyolódott Lee, amint beléptem a studióterembe. Nem mondtam semmit. -Kezdhetünk?-kérdezte sy,fürkésző szemekkel. -persze. Épp a Too Close-t probáltuk. -"Step back you're dancing kind of close...."-énekeltem -Nem,nem ez így nem lesz jó!-rimánkodott Lee-Vidd magasabbra!-és megmutatta. ... -ha ezt így fogod énelni a turnén is,lehúzhatjuk a rolót!-Ez volt megint Ryan.-Több beleérzéssel.Kicsit pikánsabban!Egy ilyen számot nem lehet szomorúan énekelni...Rajta! Sohajtottam.Már nagyon elegem volt Lee folytonos elégedetlenségéből.Sajnálom,ez most nem megy.Egyfolytában Carlos járt a fejembem,-így,hogy is mehetne. A többiek nagyon toleránsak voltak,számítani lehetett rájuk,Lee-ne,k még egy "őszinte részvétem" se csúszott ki a száján.Nem is vártam tőle.De,akkor sem tudom elviselni ezt,főleg most. -"I see that you like it like that...." -Denise,ha nem megy, akkor majd  máskor folytatjuk,inkább menj és puhenj egy kicsit!-Mondta kedvesen Duncan.-Tudom,min mész most keresztül. Nem tudtam,de nem baj.Nem az volt a lényeg. -Dehogy megy!-Rikantotta Lee-Mindjárt a turné és sehol sem tartunk!Holnap a koeográfiát kell... -Ecetera,ecetera...-mondta gúnyosan Ant. Lee csúnány nézett rá. -Még nem tartunk sehol!-Kiáltott kétségbeesve Lee Ryan,de senki sem foglalkozott vele.Sy,Dunc és Ant "elmentünk biliárdozni" címszó alatt kivonúltak. Lee gyilkos pillantást vetett felém. -Sajnálom.-mondtam halkan,lehajtott fejjel. Sokszor azt érzem,hogy megfagyok.Megfagyok, mert senki sem ölel át,senki sem vígasztal,senki sem probál segíteni.Az emberek naívak és önzők. Soha nem fogom vissza kapni Carlost.Az élet nem habostorta,nem egy romantikus film,nem egy szerelmes dal-aminek a vége mindig jól végződik.Nem,az élet kemény.Kemény próbatételekkel,ellenfelekkel,fájdalommal. Az életben érzel,összetörsz,harcolsz,elesel és meghalsz.Ez az élet rendje.Keresed a teljes boldogságot,és ha mégis megtalálod elveszted.Az életben nincs teljes boldogság. Ugyérzem, nem elegendő egy élet,hogy összeszedjem magam és felejtsek. Egy hónap múlva volt a főpróba.Mindennek tökéletesnek kellett lennie,és látszólag jól is haladtunk a dolgokkal.A fiúk és a táncosok tudták a koeográfiát,a hely kész volt-és én is-.Ez nem változott semmit.Délre ott kellett lenni a Sheffield arénában,hogy tökéletesítsük a  a pénteki előadást.Több mint 12 000 rajongó lesz ott,mindennek a helyén kellett lennie. Próbáltam jó kedvűnek tűnni.Jó,hát mindenki tök ideg volt a  koncert miatt,nem tudom minek strapáltam magam. Jhonny Paullal egyeztetett, a zenekar már hangolt, a kellékesek az utolsó simításokat végezték.Eva-a másik vokálénekesnő- a tegnapi randijárol tartott élmény beszámolót.Tényleg boldognap látszott... Kezdésig még volt 10perc,ki kellett mennem a mosdóba. -Most már csak feketébe fogsz járni?!-szólt utánam a színpadról jövet Lee-remélem azért a koncertre azért valamivel színesebb lesz rajtad.ja,és dögösebb. Nem bírtam tovább. -2hónapja sincs,hogy meghalt Carlos,nem fogok tarkában virítani,képzelheted!-vágtam hozzá,majd folytattam-Fogalmad sincs,hogy mit jelent valakit elveszteni ugy,hogy fogd be! -Ó,igen?-nézett rém tetetett meglepődéssel. -Igen.-mondtam és sarkon fordúltam. Valamit még kiabált utána,de nem érdkekelt,magamra csuktam a mosdó ajtaját,végre egyedül voltam. Nyugalmat erőszakolva magamra belenéztem a tükörbe.Vissza nézett rám a saját önarcképem.Anyukám mindig azt mondta,hogy mosolyogj magadra  a tükörben,és megtisztúl a világ és te is sokkal szebb leszel. Nem tudtam mosolyogni.Szigorúan nézett rám a tükörképem, a zöld szemei villámokat szórtak. Bevizesztem a tarkómat.Béletúrtam a s.barna hajamba,megnéztem a jegygyűrümet az ujjamon.Aztán gépiesen távoztam. Kimenet Antonyval találkoztam. -Jól vagy?-kérdezte aggódó tekintettel. -igen. -Akkor kezdhetünk? Elfoglaltam a helyemet. Mikor a Too Close jött mindent beleadtam.Azt akartam,hogy még Lee is elégedett legyen. -"Step back you're dancing..." -Elég,elég!-üvöltött Lee.A próba kelős közepén jártunk,mi van már?A hangsúly rendben volt,pikáns is volt,nem értettem mi a gond. -Ez így nem jó! -Miért ... jó volt...-tiltakoztak a többiek halkan. -Ez?!Ne hülyéskedjetek már, a macskám szebben nyávog! Mindenki a fejét ingatta,nem értették,hogy Lee már megint mit kifogásol. Lee egy egész szitokárdatot zavart,aztán kirúgott. És senki sem szólt semmit,senki sem próbálta megakadályozni.Csendben figyeltek. Sírva rontottam ki.Estig sírtam a történtek miatt,de aztán rájöttem,hogy egy percig sem kell sajnálkoznom.Nem is éreztem magam jól velük!Mit vesztettem? Vissza mentem abba kis pubba ahol anno kezdtem.Ott szeretnek,elfogadnak és tisztelnek.Ott barátok közt vagyok,nem elszállt popsztárok társaságában.Minden este felléptem,igaz nem egy egész aréna elött,és gázsi se annyi,de legalább jól érzem magam.Legalább is megpróbálom. ...Itt az idő,hogy elmenjek,hogy felépítsük a saját kis paradicsomunkat,de az álmok nem jönnek könnyen hinned kell nekem és ezt te is jól tudod....  Talán van benne valami.Valakinek el kell mennie,hogy az álmok valóra válhassanak.Még ezt is jelentheti. Simon Webbe vacsorázni kívánt velem. Nem értettem.A Mariotba hívott meg. Sokat gondolkoztam rajta,hogy mit vegyek fől.Nem,ezért túl színeset semmi képp. Feketét?Ahogy ismerem Carlost,ő sem szeretné,hogy egész életemben feketében járjak. Mikor,már tudta,hogy nincs sok ideje hátra azt,mondta,hogy  bármi is lesz legyek boldog és ne adjam fel. Mire én sírva azt feleltem:de hogyan? A mai napig nem tudom rá a választ. Végűl fekete szoknyát választottam és egy púder színű felsőt.Fekete kabátot vettem és csizmát. Simon kint várt az étterem elött. -Örülök,hogy eljöttél!-üdvözölt -Kiváncsi voltam,hogy mit szeretnél! -Menjünk be,ott melegebb van! -Jó. -Sajnálom,amit Lee tett.-mondta mikor helyet foglaltunk. -Nem számít.-vontam meg a vállam-Ahol most vagyok ott legalább jól érzem magam.Sokkal jobb így! -Bocs,hogy úgy viselkedett veled,még nem nőtt be a feje lágya,nem tudja mit beszél! -Nem kell elnézést kérned helyette!Te nem tettél semmit. -Aztán mégis nekem van lelkiismeret-furdalásom....-tette hozzá -Arrol már nem én tehetek. Kis szünet volt,a vacsora elfogyott. -Mondd egész életedben szomorkodni akarsz?-kérdezte lágyan -Semmi közöd hozzá.!-mondtam fagyosan -Nem tudom átérezni amit te,de nem jó ez így! -Azt kívánom,sose tudd meg  milyen az az érzés mikor elvesztesz valakit,akit szeretsz!-mondtam -Csak ezt szeretném,ha boldog lennél! -Nem értelek.Nem is ismersz! -De szeretnélek megismerni! Nem tudtam mit mondani.Az idő eltelt,Simon a taxi megállóhoz kisért.Hűvös volt az este,és szép. -Én még nem állok készen egy új kapcsolatra,Simom!-mondtam végű.Sy azonnal kapcsolt. -Értem...De Carlos sem szeretné,ha boldogtalan lennél! -Tudom.De időre van szükségem. -Mennyire? -Talán egy vagy két évre. -Én várok,te jobbat érdmelsz!Nem enhedhetem,hogy szomorkodj!... ...Azt akarom,hogy tudd vissza fogok jönni egyn nap. Soha nem engedj el... ...Soha nem tudnálak elengedni... ...De tarts ki,vissza fogok jönni egy nap vissza jövök egy nap,egy nap...  Megigérem Carlos.Soha nem engedlek el,bárhová is visz az élet örökké szeretni foglak!     Csókol:                      Denise Ha majd lesz egy kis időtök,és kedvetek dogjatok meg egy-két vélivel! Puszi:Bluefan

2006.12.02. 12:40

Xen: Nem vagytok rokonok????? Hát ennél jobb hír nincs is!!!! Kár hogy nem volt hozzá hangulatod de be fogjuk hajtani rajtad ezt a "kis" elmaradást!! Amy1 és Amy2??? Mivan itt, te anyám?! Lee meg annyira hülye!Zsír hogy van egy ilyen ember! Folytasd!!!! Pux:Nikki

2006.12.01. 21:38

xen:aaaa vegre folytattad!!!es kiderult h nem vagytok rokonok!!!!!de jo!!!!!!!!!!!!na meg lee 2 amyt latott:D:D:Dkesz rohej, meg ti ahogy veszekedtek h kinek jobb a feneke:D:D:D:Dremelem minnel hamarabb folytatod!!!!!(ja es nem tom mennyire nyugtat, de en jovo kemiaorara,  csutortokre, vagyis az azt jelenti h mikulas napjan meg kell tanuljak 14 oldalt:Ses csomo hulyeseg, utalom en is, de naon!!!!!) Naomy

2006.12.01. 17:15

Sziasztok! Remélem nektek jobban telt a hetetek, mint nekem… Említettem már, hogy mennyire nagyon utálom a kémiát? Hülye elsőrendű meg másodrendű, kovalens, meg tudja a franc milyen kötések :SSS Fúj… :SSSS Szóval ha ez a rész nem sikeredett valami jóra, az csak a kémia hibája J.  31. rész   -         És te mit gondolsz? Valóban megcsal a párod? – hangzott a TV-ből. -         Bla, bla, bla – kapcsoltam át, mert utáltam a hülye talkshow-kat. Hát még ilyet! A másikon is egy hasonló műsor ment. Sóhajtottam egy nagyot, kikapcsoltam a készüléket, és végigdőltem a kanapén. Olyan furcsán csendes volt a ház. Igaz, hogy csak én voltam otthon, de akkor is J. A szüleim elmentek Amy-ék szüleivel valami hétvégi horgászatra. -         Mehettem volna velük – gondoltam – Talán még az is szórakoztatóbb lett volna, mint itt ülni. Persze mehettem volna Duncan bulijára is, de… nem tudtam rávenni magam. Már éppen félig-meddig elaludtam ott a kanapén, amikor csöngettek. -         Nem kell szórólap… - ültem fel, és csusszantam bele a mamuszomba. „Elcsoszogtam” az ajtóig, és kinyitottam. Egy „kicsit” meglepődtem, mikor megpillantottam Duncan-t. Végül is „csak” az a srác támaszkodott az ajtófélfának mosolyogva, aki 4 hónapja próbál legalább 1 km-rel távolabb lenni tőlem. -         Szia – köszöntem csodálkozva. Dunk nem válaszolt, csak egyszerűen megcsókolt! Ami után nem tudtam mást csinálni: kerek szemekkel meredtem rá. Ő pedig belevágott a közepébe J: -         Nem vagyunk rokonok! -         Ööö… azt hiszem… először gyere beljebb! – csuktam be a bejárati ajtót, és bementünk a nappaliba. -         Most… ezt magyarázd el nekem! – ültem le, majd Duncan mellém. -         Kiderült, hogy anyu nem is az igazi anyum. -         ??? -         Apu megcsalta őt, amikor összeházasodtak. A nő terhes lett, nem akart megtartani, apa viszont rábeszélte hadd neveljen ő. Ennyi lenne. Amy a féltestvérem, hozzád pedig semmi közöm. Most tudtam meg kb. negyed órája. Amy megtalált egy papírt, amin minden le volt írva. -         Nem is bánt, hogy akiről azt hitted az anyukád, igazából nem is az? -         Nem, mert nem vesztettem semmit. Nekem ő marad az anyukám. Én csak nyertem. Téged – simogatta meg az arcom, és újból megcsókolt. -         Tudod, hogy mennyire hiányoztál? – öleltem át jó szorosan J. -         Ne haragudj, ha fájdalmat okoztam neked. Én csak jót akartam, mert reméltem, hogy ha nem találkozunk olyan sokszor, akkor nem lesz olyan nehéz. -         Hát ez nem jött be – mosolyogtam rá. -         Igen, erre én is rájöttem – vigyorodott el – Szeretlek Molly. -         Én is szeretlek téged – csókoltam meg. Aztán felpattantam, és ugrálni meg tapsolni kezdtem J. -         Ez mi? – nevetett Dunk. -         Csak annyira örülök! – pattogtam tovább J, Dunky meg felállt, és újra megölelt. -         Szeretlek, szeretlek, szeretlek..! – ismételgette J. -         Imádlak, imádlak, imádlak! – nevettem, szal elvoltunk J. A vége az lett, hogy eldőltünk a kanapéra. Hirtelen abbahagytuk a nevetést. Lassan közeledtek az ajkai és lágyan megcsókolt. Hihetetlenül jó volt érezni a csókjait, az illatát… mintha csak egy tündérmesébe csöppentem volna. Na jó, egy 18-as tündérmesébe J, mert egy idő után a keze a pólóm alá csúszott. Először a háta kezdte simogatni, és a nyakam puszilgatta, én pedig a hajába túrtam. - Menjünk be  - sóhajtottam. Nem is kellett többet mondani, ölbe kapott, és bevitt a szobámba… * -         Sziasztok, sziasztok, igen vége a bulinak – terelgette ki az utcára Amy az embereket roppant udvariasan. -         Jaj de kár! – hallatszott mindenhonnan. -         Sziasztok! – csukta be Am az ajtót, miután az utolsó ember is kiment. -         Bocsi, de bennhagytam a kabátom – fordult vissza egy lány. -         Hjaj gyer…………..e – kerekedtek el barátnőm szemei. -         Na mi van baby sikerült mindenkit… hé én nagyon be vok rúgva baby. Kettőt látok belőled baby… baby! – fogta meg Lee Amy vállát, aki csak bámulta a csajt. Aki pontosan úgy nézett ki mint ő, annyi különbséggel, hogy annak hosszabb, és sötétebb szőke haja volt – Hú azannya két csajom lett! -         Pedig én mondtam neki, hogy jöjjön el ő is de… - igyekezett Benji Linával az oldalán az utcaajtó felé, de mikor meglátták a különös szitut, ők is megtorpantak. -         Hé édes – dörzsölte meg Benji a szemeit – Káprázik a szemem… -         Én meg kettőt látok – ámult el Shelina.  -         Én csak a…. a kabátomat szeretném – mosolyodott el egy kicsit erőltetetten az Amy hasonmás. -         Te nem veszel észre itt semmi furcsát? – kérdezte tőle Lina, miután rájött, hogy nem lát kettőt, mert csak Amy-t látja duplán, mást nem. -         De én csak a kabátomat… -         Ez naggggyon zsír! – karolta át Lee a „két Amy-t”  - Most pedig megyünk és kipróbáljuk, hogy milyen lenne így együtt egy jó kis… -         Már bocsi, de te ki vagy? – nézett rá Amy2. -         Nem! Te ki vagy? – kérdezte Amy1 Amy2-t. -         Mary. -         És honnan ismered a bátyám? -         Hát… az az igazság, hogy eddig nem ismertem. -         ??? -         Ez nagyon zsír, már mióta szerettem volna ezt kipróbálni! – örvendezett Lee. -         Ezek itt hagytak minket – állapította meg Benji, miután a hármas elindult a ház felé. -         Egy Amy hasonmással – tette hozzá Lina. Egymásra néztek, aztán vállat vontak. Hisz úgyis megtudják másnap, hogy mi volt ez. * -          Jó reggelt kis álomszuszék! – hallottam reggel Duncan hangját. -          Üüüüühm… - rántottam a fejemre a takarót. De Dunc leszedte rólam, és az arcomat kezdte puszilgatni. -          A hasadra süt a nap! -          Üüüühm… -          Ha nem kelsz fel elmegyek! – hagyta abba a puszilgatást. -          Üüüühm… - nyavalyogtam még mindig, mert nagyon nehezen kelős vagyok, de aztán végül felfogtam mit mondott, és gyorsan felültem (és jól betakaróztam nyakig). Dunc akkor már a szoba közepén tartott, és épp egy alsógatyát vett fel JJJ. Elkezdtem halkan nevetni, mire hátrafordult (nyugi, már felvette J). -          Mi az? -          Kinek van a legjobb feneke a világon? – tettem fel a „költői kérdést” az ágyon hasalva. -          Ööö… gondolkodjunk csak… nekem? – vigyorodott el, mire nevetve felé hajítottam egy párnát: -          Beképzelt majom! -          Most mér’??? Ha egyszer te is ezt akartad mondani! – ült le az ágyra. -          Ki mondta? -          Senki. -          Hát akkor meg? -          Egyszerűen csak tudom – csókolt meg – Na de jól van, beismerem, hogy vicceltem. Neked van a legjobb feneked a világon. -          Nem is! Neked! -          Neked! -          Neked! -          Inkább egyezzünk meg abban, hogy mindkettőnknek jó feneke van! -          Hát… - gondolkodtam el, miközben magam köré tekertem egy lepedőt, és felálltam – Nem! Nekem nem is! Neked! -          Neked! -          Neked! -          Ó, csak kapjalak el ki is porolom! – futott utánam le a földszintre, amiből egy kiadós fogócska lett, aminek a vége az lett, hogy teljesen elfelejtettük miért is kezdtük el J.   Hát a szex rész az kimaradt, pedig akartam írni, csak nem volt hozzá hangulatom (hülye kémia, hülye suli!!!). De majd bepótolom, ezt megígérem J. Na majd igyekszem a kövi résszel!   Pusszancs! Xen

2006.11.26. 18:12

Mindenkinek naon yoo a törije!!!! :D Folytassátok!!!! MINDENKI!!!! MOST!!! xD Lisa

2006.11.26. 15:24

Nao: jahahajjjajjjjjjjjjjjjjjj ez annyira édes lett, nagyon édik vagytok Dunccal, hát az ami meg az ebédlőben folyt, tiszta vicces volt:D:D FOLYTATÁST!!!! puszi:Anny

2006.11.25. 22:25

Nao: Jaaaaaaaaaaaj ez naon jó lett!!! Olyan édik vagytok Dunky-val hogy az nem igaz!! Zabálni való egy pasi!!! Ant és Samy is egymásra talált Lee meg Nikki is és persze a tanár és a csirke:D:D:D:D:D:D:D:D FOLYTATÁST KÖVETELEK!!!!!!!!!!!!! Pux:Nikki

2006.11.25. 22:14

na itt a kovi resz, ami kicsit hosszu lett, de remelem h teccik:)                                                 16.rész   Ami a szexet illeti kibirtam én is, mert számomra fontosabb volt az, hogy szeretjük egymást, aztán majd idővel jöhet a többi dolog isJNagyon boldog voltam, hogy Dunccal lehetek, még egy ilyen pasi mint ő nincs a világon, ennyire édes!(de a valóságban is igy vanJ - Hahó!Megérkeztünk.- adott egy hirtelen puszit Dunk, mert túl el voltam tájolodva a gondolataimbaJ - Jaj, bocs csak el voltam gondolkodva.- tértem vissza a valóságba. - És min?- kiváncsiskodott. - Hát azon, hogy mennyire boldog vagyok veled.- mosolyogtam és hozzábújtam a nem törött karjához, de az is már gyógyulgatott(vigyáztam én DuncimraJ - Én is úgy érzek, sőt, sose voltam boldogabb.-csókolt meg. Az órák hamar teltek hálistennek, majd jött a kaja szünet. Megláttam Samyt az egyik asztalnál, és Antet kerestem a tekintetemmel és meg is találtam, valamit motyogott magábaJ - Hello, Ant.-köszöntem neki. - Hello. - Nah, valami?- kérdeztem. - Hát..őő.. most szedem össze a szavaimat.- pirult el. - Nem baj az, és már indulhatsz is mert Samy már itt van.- mutattam ahhoz az asztalhoz ahol Samy ült. - Oh ,kösz ,hogy szólsz . - Nah, egy mély levegő és már mehetsz is.-biztattam. - Köszi szépen a tanácsodat, még beszélünk.- ment is el. - Szia Samy.- mondta kicsit remegve. - Szia, ülj le.- mosolygott Samy. - Mondani szeretnék valamit.- vett egy mély levegőt. - Nyugodtan, nekem bármit elmondhatsz- nézett rá. - Hát...akkor...- nyelt egyet.- egy ideje...egy jó ideje...én...én.- dadogott. - Mondd már.- mondta izgatottan Samy. - Szeretlek!- nyögte ki Ant, mintha fejbe dobták volnaJ, de az is történt, mert a tulsó asztalon Paris nagyva hisztizett, mert nem tetszett neki a kaja és elhajitotta a tálcáját, amin a kajája volt, Antet épp a kenyér kapta el, egy másik srácot, aki épp arra ment  a leveses tányér találta el, de úgy hogy az a fejére esett és a srác csuromleves lettJFelénk is repült valami kaja, ami a csirkehúshoz hasonlitott, de nagyon gusztustalan volt, de nem talált el se engem se Dunkot, igaz épp meg akart csókolni, és hátradöntve csókolt meg. Egyeseknek elég érdekes lehetett a látvány, hisz ilyen helyzetet nem lát mindennap az ember az ebédlőbeJaz egyik tanár, akit elkapott a csirkehúsJ rá is szólt szegénykémre. - Fiam, türtőztesd magad, itt az emberek ebédelnek, nem szexelnek.- majd szedte le magáról a csirkedarabokat. Mi persze elpirultunk, majd nevettünk egyet. A többi sorokban ülők nagyba röhécseltek a tanáron, akit mindenki szivatott, még a tanárok isJ - Nektek meg kell büntetés?- ment feléjük. Eközben Samyéknél. - Ez komoly?- dadogta Samy. - Aha.- bolintott Ant. - Oh, Ant.- ölelte magához szerencsétlen srácot, aki szuszogni se tudott. - De még akarlak látni.- mondta arra értve hogy ne fulladjon megJ - Jaj bocs, nem akartam, de nagyon megörültem.- mentgetőzött.- Mert én is szeretlek.- pirult el. - Hát akkor...- fogta meg a kezét.- Leszel a barátnőm? - Örömmel.- mondta vidáman Samy, majd megcsókolták egymást.Ezt mi is elcsiptükJ - Awww, nézd milyen aranyosak.- mondtam Duncnak, de már ő is figyelt. - Te egy csoda vagy édesem.- simogatta arcom. - Miért.- mosolyogtam. - Mert mindenkin segitesz, mindnekivel olyan ledves vagy.- húzott magához. - Jah, már akivel lehet.- mondtam ugyanis Paris ment el előttünk és “Mit bámulsz te hülye” kérdéssel tovább vonszolta a végtagjaitJ - Ebben igazad van, de aki téged nem kedvel az magára vessen, mert nálad kedvesebb és szebb lány nincs ezen a világon.- csókolt meg. - Téged meg csak szeretni és imádni lehet.- mosolyogtam. Közben az ebédszünetnek is vége lett és mindenki ment a többi órájára, kinek mije volt. Nekünk épp fizika óra volt, amire se nekem , se Duncnak nem volt kedve, erről az óráról ki lehetett menni, mert vissza nem volt muszály menjélJIgy hát kikéreszkedtem vizet inni, de a tanár észre se vette hogy táskástól mentem kiJIgazából is szomjas voltal, szal  fürdő felé vettem az irányt. Útközben két szerelmespárt láttam nagyba smárolni, mikor közelebb értem hozzájuk észrevettem, hogy az nem más mint Lee és Nikki. Elmosolyodtam és mentem tovább, 5 perc múlva Dunk is útolértJ - Én jól látok?Vagy ők télleg..- probálta mondani. - Igen őket láttad.- mosolyogtam. Mi pedig elmentünk egy kis sétára hazamenés előtt.   Naomy

2006.11.25. 12:27

5. rész     -Hol a francban voltál már?-kiabálta le Tony a fejét, miután Lee benyitott. -Nem mindegy az neked.-vágta le magát a kanapéra. -Hagyjátok, biztos a cicababákkal voltak, tényleg most hol vannak?-ugrott fel Sy és az ablakhoz sietett. -Mit tudjam én de legyenek jó messze.-ugrott mellé Dunc és együtt kémlelték a külvilágot. -Hogy a francba kell felrakni ezt az ultraérzékeny fülhallgató kommunikátort?-kinlódtam vele, hogy a fülembe rakjam. -Egyszerű, mint amikor a fellépéseken a füldugeszt a fűledbe rakod, ez is olyan.-rakta bele a fülembe Heidi a cuccost. -Miért nem mondtad, ezt eddig nem hasznátam, mindig te használtad.-fogtam a fülemben a kommunikátort és mindent, hallottam, amint bennt beszéltek. -És ne csak halljunk, hanem lássuk is hogy mit csinálnak, irány a mindent látó kontaklencse.-vette elő Adele az ővtáskából a kontaklencse tartot és feltette és látta, hogy mit csinálnak a fiúk. Heidi pedig az ajtóhoz tapadt. -Valami jó csaj kéne, úgyhogy ma elis megyek csajozni.-határozta el Tony. -Antony csajozni megy.-sugtam  lányoknak. -Normális pasas, én is azt teszem, csak ma és pasizni megyek.-vigyorgott Adele és Tony felé vette a tekintetét. -Javíthatlan vagy.-tapadt mégjobban az ajtóra Heidi. -Egyébként te minek tapadsz az ajtóra?-kérdeztem egy kicsit furcsán. -Mit tudjam én, hogy ne tudjanak kijönni, de valójában fogalmam sincsen.-rántotta meg a vállát. -Ahham, ha te mondod.-mondtuk vigyorogva Adele-lal és tovább kémkedtünk. -Akkor ma elmegyünk bulizni?-kérdezte Lee vidáman. -Rendben menjünk, úgy se tudunk magunkkal mit kezdeni.-egyezett bele Dunc, majd a többiek is csatlakoztak. -Ma bulizni mennek.-adtam le az infót. -Akkor nekünk is ott a helyünk, mint kémek.-mondta Heidi és az ajtónak tapadt még jobban, mint eddig. -Bizony csak majd  a ruhát kell kiválasztani, attól függ, hogy a kedves barátnőik mibe öltöznek,akkor nekünk is olyanba kell.-nézte továbbra is őket. -Heidi mi az istent csinálsz ne csináld!-bőktem oldalba, mert úgyanis a kilincsre tapadt rá és azt akarta kinyitni. -Jól van na, de hadd csináljam már.-próbálta kinyitni a kilincset, de mi Adele-lal átkaroltuk hátulról, hogy ne nyissa ki, és végülis az lett a vége, hogy beestünk az ajtón, egymásra, és a hajam eltakarta Heidi arcát. -Anyám ezek meg kik?!-pattant fel Tony vigyorogva. -Mit tudjam én betörtek!-csatlakozott barátjához Lee. -Jaj ne hülyéskedjetek már, csak én azaz mi vagyunk.-vette le a hajam Heidi az arcáról. -Azt hittem már barnára festetted a hajad.-nevetett Simon. -Az az én hajam.-hasaltam fel Hedidin. -Hé vigyázhatnál, nem kell orrba vágni.-jajdult fel Adele, mert orrbavágtam ahogy felhasaltam. -Lenne 2 kérdésem?-mutatta az ujjával Antony. -Mond.-feküdtünk még mindig egymáson a lányokkal. -Mit kerestek ti itt? És hol a 3. feletek?-nézett rán ismét Tony. -Mi szóval, valamit akarunk kérdezni tőletek, és veszekedtünk és hát beestünk, a 3. felünk pedig a kiadónál van és intéz valamit.-válaszoltam gondolkodás nélkül és Lee-re néztem, aki olyan arcot vágott, hogy abból semmit nem lehetett leolvasni. -Na végre itt vagytok fiúkák.-toppant be a 4 csaj. -Csak ezt ne nem hiszem el.-fogta meg a fejét Duncan és agyalt valamin. -Hello.-örült meg Lee és betessékelte a 4 lányt. -Arra gondoltunk, hogy ma elmegyünk bulizni, ti is jöttök?-vigyorgott Lee és sejtette mi lesz a válasz. -Hát naná mi is ott leszünk.-válaszolták neki a lányok, szinte egyszerre. -Ettől féltem.-kúszott a fal mellé Simon. -Nem vagy egyedül.-mászott mellette Duncan. -Itt ne hagyjatok.-csatlakozott Antony. Mi meg a lányokkal szépen kiosontunk és vártuk, hogy jöjjenek ki. -Szia-surrant ki Duncan az ajtón és odajött hozzám. -Szervusz.-köszöntem neki mosolyogva. -Hogy vagy?-kérdezte és közben mosolygott. -Köszönöm jól. Egyébként mit szeretnél?-kérdeztem tőle, mert látszott hogy valamit akar. -Hát ma elmegyünk a fiúkkal a buliba nincs kedved velem jönni?-kérdezte és megfogta a kezem. -Nem tudom, majd még meglátom, de semmi nem lehetetlen.-simogattam meg a kezét. -Rendben köszönöm, de most sietnem kell, mert megint elkapnak, szia.-puszilt meg és elsietett. Mi a lányokkal hazamentünk és készültünk a buliba, mert úgyanis álruhában kellett menni.     Aliz

2006.11.24. 21:24

Nikki:hat jo h dunk elrendezi a nepet:D:Dmeg mien kis aggodo, h vigyaz rad:D:Dkesz edes, meg ha tulzasba is viszi:Dde edes a vegen is:Dde IGEN-t kell mondjal!!!!!me ha nem...megverlek:D:Dna jo nem epp, de folytasd!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Naomy

[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]