Hali csajok! Köszi a véliket, itt az új rész, meg az én - már megígért – vélijeim. Volt időm írni, mert tegnap este szerintem eltörtem a kislábujjam, és ezért feküdnöm kellett L Dunk meggyógyíthatna!!!!!
26. rész
- Most miért bántjátok egymást?! – kezdtem el megint nyávogni, és könnyek gyűltek a szemembe.
- Jaj ne… ne sírj! – tette le Duncan az ütőt, és vissza ült mellém – Csak tudod ez a rohadék állat felcsinálta a húgom, és ezért én most egy „kicsit” ki vagyok akadva. De ha téged ennyire felzaklat pár csepp vér látványa, akkor majd közönség nélkül végzem ki – nézett rá jelentőség teljesen Lee-re, aki nagyot nyelt.
- Szóval nekem meg a te férjed, vagyis Lee a szeretőm? – kérdezte Amy, erre bólintottam.
- Na kezdek örülni, hogy nem ismertelek titeket az előző életemben, már bocsi – motyogta Lina – Bár mondjuk azért kíváncsi lennék ki voltam.
- Szerintem… - néztem rá eltűnődve – Van egy olyan érzésem, hogy te gazdag voltál. Hasonló lehettél hozzám, a szüleid biztosan gazdagok voltak.
- Ezt honnan tudod?
- Nem tudom, csak érzem. Gazdagok voltatok, de végül buktatok valamin, elszegényedtetek, és a megélhetés reményében kivándoroltatok a még akkor fejlődő Amerikába… Tényleg Amerika! Milyen most?
- Nagyon szép – válaszolt Am (Linának tágra nyílva maradtak a szemei a csodálkozástól J) – És nagyon gazdag.
- Ezt jó hallani. Hú – kaptam a fejemhez, mire mindenki egyszerre:
- Mi történt?
- Csak fáj a fejem.
- Hú, pedig már azt hittem visszacserélődtök – sóhajtott Amy.
- Most már egy kicsit vágyom a régi testemre – mondtam halkan – Ebből hiányzik a baba. Olyan üresnek érzem magam… És az eredeti testem szebb is volt. Ez olyan… úgy érzem magam mint egy csontváz. Zörögnek a csontjaim, tiszta undorító.
- És te még azt mondod, hogy fogyni akarsz – tett le elénk egy tálcát Amy, amin szendvicsek voltak – Mármint Molly mondja azt.
- Tényleg??? Hát nem tudom, a múltban sem vagyok kövérnek mondható, de az biztos, hogy a bordáim nem állnak ki a hátamból. Szinte már szúrnak. És a bőröm… olyan kisebbséginek érzem magam… tudjátok… nálunk az ilyen sötét bőrűek rabszolgák. Ott van például Simon… na jó, mondjuk ő néger…
- Simon? – kapta fel Lina a fejét, mert ő fogta fel elsőnek.
- Simon????? – kérdezték a többiek pár perccel később.
- Véletlenül nem ez a Simon??? – kutatott Lee a mobiljában egy kép után, és az orrom elé dugta.
- ÁÁÁ!!! – sikítottam, na nem mintha Sy olyen félelmetes lett volna :DDDD.
- Jaj bocsi, az én vagyok vagyis az én…
- Mi a francot mutogatsz neki??? – csattant fel Dunk.
- Semmi, semmi – lapozott Lee tovább, hogy végre a jó fényképet találja meg – Na itt van!
- Jé ez a bejárati őrünk! – csillant fel a szemem.
- Ez egyre jobban tetszik! – kapott Lee újabb nevetőgörcsöt – Ha ezt elmondom Sy-nak, ha-ha!!!
- Szerintem ne mondd el neki. Így is elegen tudunk a dologról – vélekedett Shelina.
- Ez a beszéd – bólintott Duncan.
A következő napok érdekesen teltek. Ugyanis nem cserélődtem vissza magammal J. Ezért mit volt mit tenni, „haza” kellett mennem a „szüleimhez”. De persze előtte a többiek megtanítottak egy csomó dologra, hogy ne legyek nagyon feltűnő. Már én is egyre jobban vissza akartam menni, de hát istenem ha egyszer nem történt semmi.
Szépen lassan elérkezett a szilveszter. Egy buliba voltunk hivatalosak, ezért Amy rám parancsolt, hogy korán menjek hozzájuk, hogy elkészítse a sminkem, meg válasszon nekem ruhát.
- Hello! – nyitott ajtót barátnőm, aki láthatóan már teljesen készen volt, és nagyon szép volt.
- Szia. Szia Lina – köszöntem Shelina-nak, aki átsuhant a folyosón.
- Hello!
- Na gyere! – rántott be Am a szobájába, és „belemászott” a szekrényébe – Már kiválasztottam neked a ruhát, olyan szép leszel benne! Megvan! – mászott ki, egy rózsaszín ruhával a kezében.
- De hát… így ki fog látszani a vállam!
- Igen…
- És a lábam!
- Jess, egy buliba nem mehetsz hosszú kabátban! Tessék, vedd fel! – „lökdösött” el a fürdőig, ahonnan éppen akkor jött ki Lina. Nagggyon bánatos fejjel.
- Mi a baj Lina, hisz olyan szép vagy! – kérdezte Amy.
- Szerintetek ott lesz Ivan?
- Az ki? – pislogtam.
- Jess, inkább menj öltözni – irányított Am be a fürdőszobába – Szerintem ott lesz, Lina. És nagyon fogsz neki tetszeni.
- De hiszen amióta megmondtam neki, nem is találkoztunk!
- Akkor éppen itt lesz az ideje! Na gyere levágom a címkét a felsődről!
- Kint van az egész vállam – bosszankodtam a tükör előtt állva.
- Jaj, bocs! – hallottam a hátam mögül, mire megfordultam. Duncan nyitott be véletlenül.
- Ööö… semmi baj, már felöltöztem.
- Azt látom. Nagyon szép vagy.
- Köszi. Te is jól nézel ki. Én készen vagyok, szóval nyugodtan készülődj – mentem ki.
Mire odaértünk a buliba már rengetegen voltak. Ja igen elfelejtettem mondani, hogy ez Simon bulija volt. Iszonyú nagy kérójuk volt, szóval elfértünk.
- Ó de szép! - ámultam el. Úgy kellett továbbrángatni J.
- Sziasztok! – köszöntött minket Simon – Érezzétek jól magatokat, a buli már megy mint látjátok!
- Köszi! – mondták a többiek egyszerre (én még mindig csak ámultamJ) és bementünk a házba.
A buli ott is ment. Mint a házban, mint a kertben.
- BABY!!!! – kapta el Lee hirtelen Amy-t, ledöntötte a lábáról, és megcsókolta.
- Khm… khm… - köszörülte meg Dunk a torkát – Megengedtem, de nem előttem.
- Oké akkor mi léptünk! – karolta át Lee a barátnőjét, és eltűntek.
- Oh, csinos hölgy, táncolunk? Olyan édes vagy eben a ruhában mint egy liliomszál… – lépett elém egy srác.
- Jaj de kedves… - mosolyodtam el, és utána mentem.
- Jess…! – próbált volna utánam kapni Duncan, de Lina rászólt:
- Hagyjad!
- Na de…!
- Ő tiszta lapot adhat mindenkinek! Had ismerje meg! Ööö… én viszont… elslisszolok… - lépegetett ki a képből Shelina, mert meglátta Ivan-t közeledni, aki mellesleg nem is nézett ki rosszul J.
- Szia Dunk!
- Hello Ivan! – pacsiztak le.
- Miattam ment el?
- Hát… ööö… ja. Mert nem tudta, hogy akarod-e őt látni? – nézett Duncan kérdőn haverjára.
- Már hogyne akarnám??? Hisz szeretem! Ha még nem is mondtam ezt neki el.
- Na de megcsókolta Dan-t… Ez nem bántott?
- Jaj dehogynem! Nagyon is! De átgondoltam, és meghallgattam Dan-t, aki elismerte, hogy ő kezdeményezett, szóval Linát váratlanul érte az egész ráadásul ő nem is hagyta, Egyszóval nem értem miért hiszi azt, hogy nem akarom látni.
- Hát akkor mire vársz? Beszélj vele!
- Ok, megyek is. Köszi!
- Nincsen mit – nézett utána Duncan mosolyogva, de aztán elkomorult az arca, mert meglátta, hogy nem más közeledik felé. Mint. Tara! Szal gyorsan ő is odébállt.
- Nem tudod véletlenül merre van virágocska? – kérdezte tőlem a srác miközben a táncparkettre értünk.
- A ki???
- Az én egyetlen nárciszocskám Hilary!
- Hil… ó igen. Ismerem. De még most nem láttam.
- Jaj de jó, akkor nem lesz rám féltékeny, hogy veled táncolok!
- Aha… - karoltam át a nyakát. Egy tök gyors számnál.
- Hé, hol a tánc tudásod Liliom? Ezt így kell! – fogta meg a kezem, hátradöntött (majdnem elestem) majd vissza, és tangót kezdtünk el járni J. Elég érdekesen néztünk ki J.
- Sziasztok! – érkezett meg Hilary. Persze a nagy zajba, jó ha ketten hallották, hogy köszönt.
- Szia – lépett elé Dunk – Táncolunk? Egyedül maradtam.
- Persze. Hű de meleg van!
- Huh itt jó lesz… - ért ki Shelina a teraszra – Ant? – nézett érdekesen a kerítés irányába. Merthogy a betonkerítés túloldalán pontosabban a tetején időről időre felvillant egy Antony fej J - ANT, MIT CSINÁLSZ TE OTT?
- BEMÁSZOK!!! – lihegett Mr. Costa nagy nyöszörgések közepette.
- Van ajtó…
- De nekem… meg kell… csinálnom… próbán nem tudtam, most meg fogom csinálni! – tette át végre az egyik lábát a kerítésen.
- Ha ragaszkodsz hozzá…
- ÉLJEN SIKERÜLT!!! – ült fel Ant a betonra és a nagy örömében beesett a bokrok közé J. Egyenesen egy khm… „naggggyon témázgató” párocskára.
- Jaj bocsánat!!! – futott ki onnan Ant – Tényleg ezer bocsánat!!! Folytassátok csak nyugodtan!!! Hű azta, már bocsi haver, de te borotválod a mellkasod, hogy ilyen sim…
- HÚZZ MÁR INNEN!!!
- Oké!
Miközben Antony kerítést mászott, nekem fogalmam sem volt róla, hogy kivel is táncolok… táncolok? Az egy kicsit erős kifejezés. Lehet táncnak nevezni azt, amikor az ember fel-alá futkorászik a teremben egy fiúval, akinek rózsa van a szájában, és időről időre „ledönt” a lábamról?
- Ó, manyifik, hogy te milyen jól táncolsz!!! – volt újból egy ilyen ledöntés soron.
- Köszönöm… - rebegtem – De most miért nem egyenesedünk vissza?
- Azért mert szépséged elkápráztat – csókolt meg (fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúj!!!!!!!!!!! Még egyszer fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúj!!!! *hány*).
- Mi…? – akadt el a lélegzetem. Egy másodperc sem telt el – Te hülye barom!!! – vágtam pofon – Bunkó köcsög állat magadnál vagy te vadbarom?!?!?!
- Mit csinált veled ez a hülye?!?! – szaladt oda hozzám és Blunt-hoz Duncan.
- Ez a nem normális buzi megcsókolt, a rohadásba már James azért néha moshatnál fogat!!! – kiabáltam, de szerencsére a zene nagyon hangos volt, így nem sokan hallották.
- Hogy mit csi…?!?!? – kezdett nagyon ideges lenni Dunk, de eszébe jutott valami, és elkerekedtek a cép kis szemei – Buzi? Rohadásba??? – de mielőtt rá kellett volna kérdeznie:
- Jaj Istenem végre itthon! – öleltem át.
- Molly! – szorított magához, közben Blunt kioldalazott a képből.
- Olyan rossz volt… - motyogtam.
- Gyere menjünk egy csendesebb helyre – fogta meg a kezem Dunk.
Mindjárt felteszem a véliket is!
Puszka!
Xen
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
: 
