Új bejegyzés Frissítés

2007.07.09. 00:52

Liz! Hát... ahogy az időm engedi, de megpróbálom még a londoni utazásom előtt hozni!!! Kisses: Jenny!

2007.07.07. 11:28

Hali! Hey, Jen!!! Azér' Te is hozhatnád a töridet!!!! :)) puss: Liz

2007.07.06. 22:03

Hello mindenki!!!! Úgy látom itt nem nagyon akarnak töriket írni...  Ha ráértek, akkor hozzátok, mert mind nagyon jó!!!!!!! Kisses: Jenny!

2007.06.30. 10:39

Na, már hoztam is a kövi részt!!! Remélem nem lett uncsi … J   7.rész   Szal Dunk hazament, én pedig egyedül maradtam otthon. Felmentem a szobámba, aztán elkezdtem zenét hallgatni, miközben a gép előtt csücsültem és neteztem. Közben None hazaérkezett. Feljött a szobámba … Lee: Jesszus, Lil!!!! Én: Mi van??? – néztem a bátyámra. Lee: Milyen zenét hallgatsz Te???? – a Fall Out Boy-ra gondolt, mivel épp azt hallgattam. Nem vagyok egy nagy rock őrült, de a Fall Out Boy egy nagyon jó csapat, ráadásul Peter … okay, inkább ne beszéljünk róla, mer’ már olvadok! J Én: Ilyet. Lee: Okay, szia – ment ki a szobámból. Nem köszöntem neki, hanem tovább bámultam a monitort. Ez így ment olyan fél 4-ig. Utána elmentem egy kicsit sétálni. Én: None!!!!!! Lee: Igen???!!!!!!! – ordibált a mosdóból. Én: Elmentem, majd jövök!!!!!!! Lee: Okay!!!!!!!!!!!!!!!! – aztán átléptem a küszöböt és leléptem. Útközben találkoztam Dunkkal és egy csajjal. Azt hittem a bnője, csodálkoztam is, hogy nem említette, h kapcsolatban van, amikor kérdeztem (ma) tőle. Dunk: Hello, Liz – köszönt rám. Én: Sziasztok. J csaj: Hello. J Dunk: Ohh … Liz, Ő itt Vicky, a húgom, Vicky, Ő Liz, Lee húga – kezet fogtam a csajjal, megismerkedésünk jeléül. Szimpi volt a csajszee, bár kicsit meglepődtem, mert nem tudtam, hogy Dunknak van húga. Én: Teeee … mennyi idős vagy? – kérdeztem Vickyt. Vicky: 16. Te? Én: 17. De már nem sokáig. J Vicky: Értem. J - a csajnak hosszú fekete haja volt és zöld szeme. Szemüveges volt, de nagyon jól állt neki. J Kedves pillantása van, mosolygós. Dunk: Ohh, bocsy csajok, de nekem most sürgősen el kell mennem! – nézett az órájára – majd talizunk. Én: Okay. Vicky: Semmi baj. Dunk: Sziasztok!!! – szaladt el. Én, Vicky: Hello!!! Vicky: Hát … ez itt hagyott. Én: Igen. J Vicky: Duncan sokat mesél otthon rólad. Én: Tényleg?? J Vicky: Aha. Anyu kezdi már azt hinni, hogy szerelmes beléd. Én: Uhh, hát ilyet ne nagyon higgyen  anyud, mert ez tuty nincs így, csak nagyon jóban vagyok vele … Vicky: Okay, ne magyarázkodj, tudom én. J Én: Okay. J Vicky: Jaj, végre ott hagyta azt a qrv*t, Molly-t. Pfú, az annyira idegesítő csajszi. Én: Ismerem. Vicky: Jaj, szegénykém. Én: J Áhh, találkoztam én már rosszabbal is, amúgy nem nagyon érdekel, h kivel kavar Duncan. Vicky: Ohh, bocsy, de nekem is mennem kell – nézett az órájára. Én: Semmi baj. Vicky: Remélem látjuk még egymást. Én: Én is. Vicky: Akkor szia. Én: Szia!   Úgy döntöttem, h hazamegyek, nem sok kedvem volt már a sétálgatáshoz. Viszont útközben újabb emberrel találkoztam. Ez egy ilyen nap! J   Jen: Hello, Lillám!!! Én: Hali! Jen: Mizú??? Én: Áhh, semmi. Jen: Ugye nem felejtetted el, h ma bulizni megyünk??? Én: Nem, dehogy!!! Jen: Akkor okay.   Még beszélgettünk egy darabig. Ezek után hamar eljött az este. Olyan ¾ 6 körül mentem tusolni, aztán felvettem a köntösöm és megszárítottam a hajam. Ez kb. fél 7-ig tartott. Mikor ezzel készen voltam beálltam a szekrény elé és a szokásos „mit vegyek fel?” kérdés merült fel bennem. Végül egy krém színű nadrág, egy fehér „Mayo Chix” feliratú póló és egy fehér hosszúszárú cipő mellett döntöttem. Ja, meg felülre vettem fel egy fehér melegítőt, ha esetleg hűvös lenne és London-ban erre  sok esély van. L Aztán a hajam következett, de azt csak kifésültem és kész. Majd pedig sminkeltem; kihúztam a szemem feketével, egy kis szürkés festék a szemhéjamra, egy nagyon pici púder meg a számat vmi barnás szájfénnyel festettem ki. Utolsósorban az éxerek következtek. Egy ezüst karika fülbi (imádom az ezüstöt! J) , ezüst nyaklánc és egy ezüst karkötő, a gyűrű pedig az volt, ami amúgy is mindig rajtam van! J Nemsokára eljött a 8 és mentünk is. Nagyon jót buliztunk, egy kicsit … na, jó … nagyon becsíptem, de hát ez van. Egy kis nosztalgia még nekem is jár! J Olyan hajnal 2-fél 3 körül hazaállítottam. Amint beléptem az ajtón megszólalt a telefon (nem a mobilom).   Én: Hallo??? – szóltam bele kómásan. Gemma: Hali, Gemma(22) vagyok. Ööö … Liz vagy? Én: Ohh, Gem. Hello. Liz vagyok, aha. Gemma: Mi van veled? Berúgtál vagy mi??? Én: Hát … egy kicsit. Na, jó … egy kicsit nagyon. Gemma: Buliztál? Én: Ahha. Most jöttem haza. Gemma: None? Én: Alszik. Asszem. Gemma: Hülye kérdés volt. Én: Az … Gemma: Szal … kb. 2 nap múlva megyek Londonba. Én: Komolyan? Gemma: Komolyan. Én: Ohh, tök jó!!!! Gemma: Igen, az. J Na, tedd le, menjél „rakd be” magad a zuhany alá és feküdj le. Én: Okay. Gemma: Majd még telefonálok, mielőtt mennék. Én: Jó. Szia. Gemma: Hello – letettük. Nagyon szeretem Gemmát, igazi nővér!!!! J  Nagy nehezen bevágtam magam a zuhany alá, ami tényleg nem volt vmi egyszerű, aztán a továbbiakat az ágyban töltöttem. Hamar elaludtam, végül is érthető. J Reggel 11 körül keltem, eléggé sajogó fejjel. Állatira fájt, azt hittem ott halok meg. Aztán lementem a konyhába, ahol éppen a bátyám tartózkodott.   Lee: Jó reggelt, kisasszony. Én: Hi, None – mentem a hűtőhöz – amúgy lehetne egy kérésem? Lee: Mi? Mondjad. Én: Ne kisasszonyozzál, mer’ az marha idegesítő. Lee: Okay, nyugi van. Nem szóltam. Én: Jobb is. Lee: Milyen volt a tegnapi buli?? Én: Jó. Amúgy Gemma telefonált, hogy fog jönni. Lee: Mikor? Én: Hát … arra már nem emléxem. Lee: Mind1, majd felhívom. Én: Okay. Lee: Nem vagy éhes?? Én: Éhes?? Én??? Hülyének nézel??? Mindjárt széthányom az agyam. Lee: Okay-okay. De harapós vagy ma reggel. Én: Nyald ki. Lee: Kössz, nem – vigyorog – megyek Dunk-hoz, majd jövök. Én: Össze vagytok nőve vagy mi??? Lee: Mert? Én: Ha nem Duncan van itt, akkor te mész oda és ez fordítva is igaz. Lee: Bajod??? Én: Befogtam. Lee: Na, húztam. Csá. Én: Hi – None elment, én meg kimentem a nappaliba és leültem TV-t nézni. Semmi érdekes nem ment benne, de mikor az MTV-re kapcsoltam, láttam, hogy a Blue All Rise klipje megy. Bár ez 1általán nem izgatott, attól függetlenül, hogy a bátyám is abban az együttesben „vinnyog”,  de megnéztem, mert qr**ra untam az agyam. Aznap szinte az egésznapomat alvással/pihenéssel töltöttem. Szal nem is történt velem semmi érdekes. Másnap viszont jött Gemma!!!!!! J Nagyon örültem neki. J Mivel van jogsim (csak már irtó rég vezettem L) , megkértem Lee-t, hogy hagy menjek én ki (kocsival) a reptérre Gem-ért. Bele is egyezett. Olyan délelőtt 10 körül érkezett meg a nővérem London repterére, New York-ból. Én ültem egy széken és közben újságot olvastam, szal nem figyeltem semmire. Gemma: Liz???? Én: Gemma!!!! – pattantam fel a székről és fülig ért a szám. Gemma, Én: Szia!!!! – öleltük meg egymást szorosan. Gemma: Lee??? Én: Otthon. Megkértem, hogy hagy jöjjek ki én érted. Gemma: Ohh. Én: Na, mind1, menjünk. Gemma: Okay. Én: Segítek vinni a csomagokat. Gemma: Nem kell, köszy. Én: De kell, nincs mit – emeltem meg 2 bőröndöt, Gem meg csak vigyorgott – jesszus, mi van ezekben??? Gemma: A cuccaim. Én: Nem mondtál újat, gondoltam – kimentünk a reptér elé, ahol a kocsi parkolt. Gemma: Ohh, új kocsit kaptál???? Én: Ahha. None vett egy újat, csak mostanság nem járok vele sokat. J Gemma: Értem – bepakoltuk a cuccokat, majd be is pattantunk az autóba – na, és? Mi újság otthon??? Én: Hát … az őszintét megmondva … semmi – rázom a fejem, majd egy picit elmosolyodtam és Gem is. Gemma: Esetleg vmi új hódoló??? Én: Mármint … ??? Gemma: Ahha. Én: Nem, nincs senkim. Gemma: Mi az, h nincs senkid? Derek??? Én: Na, azt inkább ne emlegessük. Gemma: Mert? Mi van? Én: Hát … szakítottam vele. Jobban mondva … ő velem. Gemma: Ohh … - húzta a száját - … hát az … nem jó. Én: Nem bizony. De mááár nem tud érdekelni. Gemma: Miért? Mikor történt??? Én: Már rég. kb. 2 hónapja. … Vagy több, nem is tudom, de nem is izgat, szal … inkább ne beszéljünk róla. Gemma: Okay.   Majd nemsokára otthon is voltunk. Amint Lee meghallotta, h nyílik az ajtó, már sietett is ki a konyhából.   Lee: Gemma!!! Hello!!! Gemma: Szia!!! – adtak egymásnak (arcraJ) egy pussyt. Lee: De rég láttalak. Gemma: Jaj, úgy hiányoztatok. Én: Meddig maradsz??? Gemma: Ohh, Liz … milyen kérdés ez?? – nevette el egy PICIT magát – már nem megyek vissza – mosolyog. Én: Ez most komoly???!!! – örültem meg. Gemma: Ahha, az J . Én: Hát ez tök jó!!!!!!!!!!! J - mosolyogtam (még mindig) . J Gemma: Van vmi kaja itthon??? A repülős koszt nem nagyon jött be, szal … szinte semmit nem ettem – nevettük el magunkat mind hárman.   kiss: Liz   Várom a véliket!!! J

2007.06.28. 22:25

Hali!!! Bluefan: Huhh ... hát ... mit is mondjak??? Iszonyú jól írsz!!!! Hihetetlen!!!! :) Amikor a Nagyapádról beszéltél, sírtam. Egyszerűen nem bírok megszólalni, erre nem lehet mit mondani!!!! Nagyon értesz az íráshoz. puszy:Liz

2007.06.28. 13:17

Sziasztok! Hoztam a Cigi és Cherry Cola kövi részét, várom a véleményket! Bluefan 5. Rész     Szívességet tettem azzal, hogy elmentem Tonyékkal korizni. Korán reggel. Ráadásul elaludtam, ballábbal keltem és lekéstem a buszt. Kezelhetetlen volt a hajam, egyik szemem lent a másik fent, plusz megjött a havibajom is. Nem voltam abban a jópofizós hangulatban, és per pillanat sokkal jobban sajnáltam magamat, mint az afrikai éhező gyerekeket.  Reggelire gondolni sem volt időm, továbbá rohannom kellett, hogy elérjem a 9 negyvenes buszt. Ma semmi jóra nem számíthattak felőlem. 10 óra elmúlt mikor beértem a Stuff épületébe. Vakító fények, tömeg, zsúfoltság, fülledt levegő és zaj, az étel tömény szaga...  Hányinger kerülgetett tőle. Végig vágtattam a földszinten, hátam mögött hagytam a bowling pályákat, egy csomó üzletet egy pár éttermet, játéktermeket, és beálltam a sorba a kasszához. Jegyet váltottam, meglengettem az ellenőr szeme előtt a papírt és végre megérkeztem. Hírtelenjébe hűvös támadt, megcsapott a jég friss, érdes illata, retro zene szűrődött át a zsibongó korcsolyázók játékán az elavult hangfalakból, de ez egész olyan jól festett, a nyolcvanas évek hangulatát idézte. Megkönnyebbülve indultam a korcsolya cipőkért a fabódékhoz. A kiszolgáló srác a kezembe nyomta a cipőket, kelletlenül rám mosolygott, erre én gúnyolódva leutánoztam a gesztust, és tovább állni készültem. De Tonyba buktam. -          Szia – nézett rám meglepetten – 9-re vártunk! Lenyeltem a rosszízű szavaimat, amit erre a felkiáltójeles kijelentésre akartam mondani és valami frappánssal kifejeztem ki magam. -          Ezt mondd az ébresztőórámnak! Nem mondott rá semmit. A padok felé andalogtunk, hogy felvegyük a korcsolyacipőinket. Leültünk. -          Te eddig mit csináltál? – kérdeztem tőle, mivel ha ő pontosan érkezett lett volna rá bő egy órája, hogy felhúzza a korizáshoz elengedhetetlen kellékeket, de nem tette. Vagy csak engem akart megtisztelni vele. -          Körül néztem, hogy van- e környéken jó csaj! -          Sejtettem. Na és a többiek merre vannak? Befűzte a cipőjét és felült. -          Jude és Denys a pályán turbékolnak valamerre…- jelentette ki könnyedén, én meg vártam, hogy folytassa a sort a titokzatos barátjával. -          És a kisbarátod? -          Még nem jött. -          9-re vártuk…! – gúnyolódtam. -          Gyere, addig korizzunk! Felálltunk, Tony megindult a jégpálya felé és én utána kiabáltam: -          Várj, lehet, hogy már itt van, csak arra vár, hogy kimossuk az őröknél! -          Mi??? -          Lehet, hogy drogot találtak nála. Szemét vagyok, tudom, de ezt nem tudtam kihagyni. Tony viszont nem örült a szarkasztikus tréfámnak, mondhatom egyáltalán nem, ezt követően egyedül ment korcsolyázni, én meg a büféhez botladoztam kaja-ügyben. Kávét és gofrit rendeltem az egyik büfében és a bárszékről figyeltem a játékot a jégen. Tony Jude és Denys párosához szegődött és már hármasban rótták a köröket. Nem értettem, hogy jön a képbe fura haverja, akivel talán nincs minden rendben, és éreztetni kéne vele, hogy vannak, akik mellette állnak, vagy mi. És talán a bandába is befogadnánk. Az egész olyan borzasztó szánalmasan hangzott. Láttam, hogy Jude felém tart, a két fiút ott hagyva egymásnak, had ökörködjenek most egy kicsit magukban. -          Szia! – huppant le mellém, és rögtön egy Red Bullt rendelt. A tekintete vibrált, cikázott jobbra-balra, láttam rajta, hogy fülig szerelmes ebbe a srácba, és reméltem, hogy ezzel Den is így van. És az Ő kedvéért, még erre az átlagos napra is rendesen kicsípte magát. Fekete miniszoknyát viselt ugyancsak fekete harisnyanadrággal és krémszínű pamut garbót vett felülre. Kiengedve hagyta a hosszú barna haját és a benne ékeskedő szőke tincsek tökéletesen passzoltak a csábos megjelenéséhez. Ízlésesen sminkelt, kiemelte a mélybarna szemeit és ezeket csak megtetézte a korcsolyacipő, ami ráadásul hibátlanul mutatott a lábán. Én meg ott könyököltem mellette a hétvége tökéletes nyugalmával egy ősrégi farmerben meg tornacipőben és csuklyás felsőrészben. És ezen az összképen a fejemre húzott Next baseball sapka sem javított. -          És, jól kijöttök Denysszel? – kérdeztem erre a ragyogásra, ami belőle áradt mindenhová, kifelé a világra. -          Aha – vigyorgott – tegnap nála éjszakáztam. -          Ne kímélj, zúdítsd rám az összes ocsmány részletet! -          Szóval, a szülei leléptek vidékre valami szüreti bálra, vagy mire… - kezdte – a kanapén ültünk és az Arizonai Álmodozókat néztük, közben popcornt ettünk egy hatalmas tálból… te, nem is gondoltam volna, hogy vele ezt is lehet, mármint csak ülni és nézni egy ilyen filmet. Tök jó volt! Aztán, hirtelen elsötétült minden, kiderült, hogy kiment a biztosíték. A sors keze, gondoltam, de nem mintha szükség lett volna erre a kis ösztönzésre. Persze kihasználtuk az alkalmat. Ott a kanapén. -          És a drága jó az ágyban? Ööö, illetve a kanapén? J -          Áhh, még mindig nem tértem magamhoz!! Ki kéne próbálnod, milyen! -          Hát, Jude már nem épp vagyok szűz leány, de… -          Nem arról beszélek. Hanem, hogy milyen, ha szerelmes vagy, és tényleg vonzódsz valakihez, de úgy igazából! Nézett rám nagy komolyan, behatóan, de ez mit sem változtatott az elméletemen. -          Úgy látom, megjött Ant haverja! – bökött az állával a pálya innenső oldalára, ahol a srácok ácsorogtak. Tony, Denys és az a bizonyos srác. A második pillanatban már Tony kalimpált felénk, jelzett, hogy menjünk, így hát elkerülhetetlen volt a találkozás. Fizettünk és elindultunk feléjük. -          Sziasztok! – köszöntem közömbösen. -          Hello, - reagált gyorsan Antony és bemutatta nekünk a fiút – Ő itt Lee, Lee ők, pedig a barátaim: Gwen, Jude és a barátja Denys. Lee a kezét nyújtotta, elfogadtam, és kezet ráztunk. Puha mégis erős volt az érintése. A srác, félig-meddig megfelelt az elképzeléseimnek, amit róla alkottam mostanában. Viszont nem tudtam gyűlölni csak azért, mert gyűlölni akartam, lehetetlen volt - egy kisfiú állt velem szemben. Egy gyámoltalan fiú, aki alig lehetett 15 éves. (Mint később kiderült, tényleg annyi volt) Szőke, két oldalra fésült haja csak megerősítette bennem a gondolatot, ártatlan kék szeme, pedig rá tett még egy lapáttal a félénk külsejére. Kicsi szeme, és vékony ajkai voltak. Nem beszélt sokat. Antony próbálta beszéltetni, de nem árult el sokat magáról, nekünk akarta rokonszenvesebbé tenni, gondolom. Mit akart ezzel elérni? Merült fel bennem a kérdés. A dolog, még mindig elképesztő szánalmasnak bizonyult. Jude és Denys kezdte kínosan érezni magát, közölték, hogy elmennek korizni, igazuk van, ezért jöttek végül is. Én meg ott álltam, mint egy asszisztens fehér fityulában, aki várja a doktor utasításait, de valójában ő sem tudja mi a helyzet, milyen gyógyszert kéne felírni a betegnek. Később aztán a tanácsomra, mi is elmentünk korcsolyázni, legalább nem hiába húztam fel hozzá a cipőket. Végre kezdtek oldódni a hangulat és a végén még nevetésre is futotta.  Nem értettem az egész délelőtt lényegét, Antonyt sem, a jeleneteket ebből a furcsa színházi előadásból. Dél felé aztán elkezdett oszladozni a csapat. Tony elkísérte Lee-t, Jude és denys pedig úgy döntöttek maradnak még egy kicsit, én meg nem akartam a gyertyát tartogatni, így hát haza indultam. Anya ma is bent volt a korházban, ezért nem sok kajára számíthattam, ha nem főzött meg valaki más helyettünk...Aminek kevés volt az esélye.  De anyu úgy látszik mégis gondolt rám, mert hűtőre tűzött üzenet átirányított a nagyihoz, miszerint vár ebédre. Akkor mégsem halok éhen, gondoltam. (Annak a gofrinak már emléke sincs bennem, mellesleg cipőtalp íze volt!) Nagyi is a külvárosban lakik, itt Észak-Londonban, csak épp a másik végében úgy, hogy megint buszra szálltam. Bele se merek gondolni, hogy milyen rossz lehet neki egyedül lakni, ráadásul abban a nagy házban! Még egy macskája sincs, ami minden normális idősasszonynak van. Jó, a Nagyapa allergiás volt a macskaszőrre, de az óta már igazán beszerezhetett volna egyet. Mamánál nem lehet keveset enni úgy, hogy alkalmam nyílt végre bőségesen enni a bizarr gofrinak nevezett valami után. -          Jaj, gyermekem – sóhajtozott – hogy tudod ilyen borzalmas feketére festeni a körmeidet…- mondta ebéd közben. Na, és még a farmer-tornacipő összeállításomat észre se vette! Kikészülök tőle, folyton belém köt, hogy nézek ki, a hajamba, a ruháimba és a körmeimbe is! Mégis mit kéne hordanom? Otthonkát? A csodálatos tornacsuka és a szakadt farmer helyett, ami valljuk be nagyon divatos mostanában. Annak, aki szereti a vagány dolgokat.  Amúgy meg, tényleg nem vagyok válogatós ilyen téren, az öltözködésben, meg van a magam stílusa: A sötétebb vagy feltűnőbb színeket kedvelem inkább. Bírom az ötletes, frappáns esetleg vicces feliratú pólókat. Ezek általában second- hand üzletekből valók, de ezzel nekem nincs semmi bajom. Nem engedhetjük meg magunknak a márkás cuccokat, ennek ellenére szeretek öltözködni. És ismerjük el, ezek a holmik sokkal egyedibbek és különcebbek, mint az ezer számra gyártott, felkapott és jól csengő nevű társaik. Az egyetlen márkásabb ruhám, egy fekete kasmír pulóver, amit aputól kaptam tavaly karácsonyra. Plusz néhány darab Next holmi, amit a középréteg is megengedhet magának. Azt gondolom, ez igazán csekélység. Ebéd után, miközben nagyi mosogatott, én a villanykályhán üldögéltem az étkezőben, melengettem a hátsó felem és elmerengve bámultam előre. Előre, arra a székre, ahol Nagyapa megrögzött helye volt az asztal végében. Arra a székre, ahol már két éve nem ült senki, a székre, ahol mindenki fejfedőt megemelve, alázatosan tisztelegve áll meg egy percre, annak a háborús hősnek az emlékére, aki túlélte a háborút és kiállt a hazája mellett, otthagyva a fiatalságát és a vérét. Azt hiszem, megérdemli, hogy megemlítsem a nevét, Stuart O’Neil velejéig igaz és tiszta ember volt, hívő egyháztag. Észrevettem, hogy Nagyi az ajtófélfában áll és néz engem. Mintha olvasott volna a gondolataimban, megszólalt. -          Tudod, lányom, nagyon szeretett téged. És azt is tudta, hogy te is szeretted őt, annak ellenére, hogy nem mutattad. Jobban ismert téged, mint azt gondolod. Nagyinak igaza van, tényleg nem mutattam. Sokszor csak ültem mellette, és ő mesélt, az életéről, a háborúról és én rengeteget tanultam tőle. Annyit, hogy alig kell valamit tanulnom a töri órákra, mert mindent elmondott, tapasztalatból vagy  a tudásából adott át nekem. Beszélt hozzám, tanított, de én csak unott képet vágtam hozzá, vagy magazint lapozgattam az orra előtt. Igen, ez volt a látszat. Én figyeltem és hallgattam őt, mert nem lehetett mást, akkora élvezettel beszélt, okosan és jópofán. Nagyinak igaza volt, jobban ismert engem, mint azt gondolnám. És Nagyapa ezt tudta, tudta, hogy csak rá figyelek és szeretem őt. Végre rájöttem, tudta, az Isten szerelmére, TUDTA!

2007.06.19. 10:24

Hali Jenny!!!! Na, végre hoztad a kövi részt, már hiányzott a törid, mer' marha jót írsz!!!!! Még, h Dunk nem hazudik!!! :D Amúgy meg ajánlom, h hozd hamar a kövi részt is, mert már most sem emlékeztem, h mi volt az előző részed vége!!!!! ;) Kiss:Liz

2007.06.18. 23:22

Halee Mindenkinek! Tudom, h már nan rég jelentkeztem, de most hoztam a folytatást! A törije Mindenkinek eszméletlen jó! ;) 4. rész -          Na? Miről beszéltetek? Hm? – kérdeztem órán Chris-től, hisz az o.fő órán ki nem unná szét az agyát?! Ráadásul még Christa mellettem is ül. J -          Hát… normális srác… - álmodozik. -          Ja, vettem észre. Azért néz állandóan Téged… - vágtam egy unott pofát. – Olyan idegesítő?! Nem tudja máson legeltetni a szemét?! -          Jaj, Jen! Ki tudja… lehet, h bejövök Neki!!! -          Mi az, h ki tudja?! Állandóan Téged néz! Beléd van esve! De ha állandóan ide fog bámulni, akkor beszólok Neki, nem érdekel! -          Jól van, na… majd szólok Neki… -          Ajánlom is! -          Valami baj van Miss Costa és Miss Houston? – szólt az o.fő, és nézett Ránk. -          Na, szuper… - dörmögtem az orrom alatt. J -          Igen Miss Costa? Mondja, mi a baj? -          Semmi Mrs. Smith, semmi. – válaszoltam. Nem is kell mondanom, h nagyon örülök, h Őt kaptam osztályfőnöknek! Ki nem állhatom a nőszemélyt! -          Ajánlom is! – fordította el a fejét Felőlem, és nézett a kedvenc tanítványára… pf…   Na, az o.fő óráról ennyit. Még az a szerencse, hogy ez volt az utsó órám ma, sőt, ma még péntek is van! J   -          Jen! – kiabál utánam egy férfihang. Hátra nézek és… Duncan az… -          Oh, szijja Dunk! Hát Te mit keresel itt? -          Áh, Te nem érdekelsz! Csak a húgom! Nem akarja elmondani, de ugye Lee tetszik Neki? -          Ohh, Istenem! Pasik! – néztem fel az égre. -          Most mi van? Mondd már meg! Azt húzok el! -          Ha ennyire biztos vagy benne, akkor biztos Ő. Én nem tudom! -          Na, persze. Azt hiszed el is hiszem. A Legjobb barátnőd! -          Igen, az! De nem fogom elmondani, h ki tetszik Neki! Ha Ő akarja, elmondja, de Neked nem fogok örömet szerezni, különben is, Christa megölne, ha megmondanám! -          De nem fogja megtudni, eskü! -          Jaj, Duncan, ismerlek már annyira, h tudjam, h most csak kamuzol. -          Ez… ez… ez nem igaz! Én sohasem kamuzok senkinek! Én mindig az igazat mondom! -          Jó vicc. De nem tudok bedőlni neki. Mondtam már, h ismerlek! Az Istenért! Amikor megszülettem már akkor legjobb barátok voltatok Tony-val! -          Az nem azt jelenti, h ismersz is. – vigyorog. -          Jaj, dehogyisnem! – vigyorgok én is. -          Oh, pls Jenna!!! -          Nem! Bye Dunk! Te amúgy sem erre laksz! Szijja! – elmentem.   Kisses: Jenny!

2007.06.17. 10:28

Hello Bluefan! Így már tiszta a kép!!! :) Term. megértem a dolgot és én is kívánok mindenkinek kellemes vakációt!!!!!!! :) pux:Liz

2007.06.16. 18:02

Hali! Liz: Örülök, hogy ilyen gyorsdan reagáltál!Köszi! Duncannel kapcsolatban az a hírem, hogy talán egyszer majd előfordul a töriben majd késsőbb... Ti akik írtok, tudjátok, hogy nem lehet egyszerre mind a négysrácot mozgatni egy töriben, ugyanolyan "fontosággal" meg semmi kép! Ant kapta a "főszerepet" (nem véletlenül) egy másik pedig kapott benne "mellékszerepet" akiröl a kövi részben lehull a lepel. a másik két srác mint,  mondtam egyszer, talán kétszer fog előfordulni a történetben. Remélem megértitek, a magyarázatot fent olvashattátok. Kellemes VAKÁCIÓT mindenkinek!!:) Bluefan xxx

2007.06.15. 12:47

Bluefan Ez a rész is nagyon jó lett, és igen, ki lehetett belőle jönni!!! :) Remélem hamar hozod a kövi részt, de hiányolom belőle Duncant!!! ;) Amúgy tetszik a törid!!!! :) Liz

2007.06.15. 11:39

Na, már egyszer eljátszotta velem ezt, hogy lehagyta itt- ott a párbeszéd jeleket, bocsi érte nem tom miért csinálta. Remélem azért így is kilehet venni és élvezhető maradt:) Bluefan

2007.06.15. 11:36

Sziasztok meghoztam a törim következő részét, remélem tetszeni fog, majd ha van egy kis időtök dobjatok meg egy - két vélivel! Köszi : Bluefan   4. Rész Dac És Büszkeség     -          - Én elmentem – közöltem anyámmal s közben felvettem a dzsekimet. -          Hová mész? -          Kiveszek valamit a videó tékából. -          Csütörtök este? Leckédet befejezted már? -          - Igen. Szia! – ezzel le is zártam a beszélgetést és behúztam magam mögött az ajtót. Hűvös, csillagos este volt, s azonnal megbántam, hogy nem a melegebb dzsekimet vettem fel. Gyorsítottam a lépteimen és rágyújtottam egy cigire. Nem messze a kölcsönzőtől, az egyik pub előtt fiatal srácok hangoskodtak. Ha nem hallom meg az unokabátyám hangját közülük, azt gondolom, hogy ez egyik helyi huligán banda akciózik éppen. Mihelyst közelebb értem Pierre azonnal rám üvöltött. -           - Sziasztok! – néztem először Pierre-re majd a haverjaira. Pöfékeltek, közben alaposan végigmértek, mintha még nem láttak volna elégszer. Pierre most első éves az orvosin, amúgy a barátait inkább csak látásból ismerem. Pedig, be kell, hogy valljam, van köztük egy-két helyesebb is. A csajok a suliból megpukkadnának az irigységtől, ha megtudnák, hogy egy egyetemistával kavarok. Nem mintha, most szükségem lenne egy komolyabb kapcsolatra, nem hiányzik az, hogy valaki összetörje a szívem. Jobb ilyenektől megkímélni magam. Nos, szexelni pedig a gimisekkel is lehet. -          Mit csinálsz te itt egyedül?- kérdezte az unokabátyám gyanakodva. -          Megyek a sarokra és belövöm magam! -          Anyád tudja?? -          Hé, Pierre – szólt oda Carter (azt hiszem, úgy hívják) – nagyon dögös unokahúgod van, mondtam már? Pierre elvigyorodott - Aha, csak ne tápláld az önhittségét, szépen kérlek! Elköszöntem, vetettem egy kacér mosolyt még a srácokra és tovább mentem. Egy Charlie Sheen filmet vettem ki, aztán nagy elégedetten hazaindultam. 8 felé járt, volt még időm megnézni. -          Keresett valami fiú telefonon – közölte anyu videózás közben. Biztos Tony volt az, gondoltam magamban. -          Majd visszahívom. Persze, azt már elfelejtettem.   Másnap reggel, a buszmegállóban szobrozva kaptam meg a leszidást miatta. Bezzeg ilyenkor nem alszom el! Úgy, hogy bőven volt még idő egy alapos fejmosásra, mielőtt befutna az iskolabusz. -          Gwen, legalább visszahívhattál volna! – kiakadt és kiabált. -          Most mit vagy úgy oda, nem halt meg senki! – védekeztem rögtön. -          Hát ilyen nincs! – emelte az égnek a tekintetét – te tényleg mindig csak arra gondolsz, ami neked kényelmes… Idegesen rágyújtott egy cigerettára. Aztán folytatta. -          Szerintem nem tört volna le a kezed, ha felemeled a kagylót! -          A fenébe, Tony, hagyd már abba! – emeltem fel a hangom. -          És még neked áll feljebb! – ingatta a fejét megrökönyödve. -          Hja – sóhajtottam – inkább nyögd ki mi lett volna olyan fontos! Kifújta a füstöt, sértődötten mondta: - Semmi. -          Most meg mit kell duzzogni?! -          Szerettem volna, ha segítesz a franciában. Úgy álltam ott, mint akit leforráztak. Elszégyelltem magam, bár nem mutattam, bocsánatot kérhettem volna, de nem tettem. Nem szoktam bocsánatot kérni soha, senkitől, semmiért. Lehet, hogy rá kéne szoknom. De ahhoz túl büszke vagyok. Másodszor is, amit kimondok, azt úgy is gondolom, amit megteszek, azt úgy látom helyesnek. Miért cáfolnám meg magam? Antony a legjobb haverom, ezért éreztem magam – enyhén szólva – kényelmetlenül. Leginkább azért, mert tudom, hogy gyenge franciából, és ma témazáró dolgozatot írunk ráadásul. -          Mi lett volna, ha időben szólsz? Mondjuk még délelőtt a suliban! – ajánlottam. Erélyes voltam és kemény. Ő az egyetlen ember, aki lelkiismeret-furdalást tud bennem ébreszteni. Utálom ezért. Mert, ő mindig készpénznek veszi azt, amit mondok. Pedig, elég jól ismer ahhoz, hogy tudja legtöbbször csak a büszkeségem akadályoz meg abban, hogy kedves és elnéző legyek. Nem szeretem, ha mások meglátják a gyengeségemet, erősnek akarok látszani akkor is, amikor nem vagyok az. S talán, pont ez tesz igazán erőssé. Dühös vagyok mikor sírnom kéne, nyugodt mikor dühösnek kéne lennem. Még egyetlen egyszer sem sírtam a nagyapám halála miatt (más miatt sem), mély düh van bennem. Talán egyszer majd sikerül a gyász egyik fokáról a másikra lépnem… Ha sírtam volna, tudtam, hogy csak magamnak ártanék, önsajnálattal nem megy senki semmire. Így hát erős maradtam. Ez egyszerűbb. Egyszerűbb nem sírni, dühösnek lenni. Egyszerűbb szórakozni, vidámnak lenni, hogy ne lássák a kínt rajtad. Büszkeségből. „Én erős vagyok”- jelige alatt. Míg végül tényleg az leszel. Jude, azt mondta, ha jól kisírnám magam, az sokat segítene. Hülyeség, gondoltam. Időpocséklás. „Te nem vagy ép” – hallottam újra a szavait. Lehet. Beteg vagyok. De jó így. De tudom, hogy Jude megért, ott áll mellettem, pedig nem lehet könnyű elviselni engem. Már kisebb koromban is ilyen voltam. Rossz és kibírhatatlan. Folyton fiúkkal lógtam, jól megértettük egymást. A fiúk meg én. Ez most is így van. Kitűnően elvagyok velük, bár hosszabb távra egyik sem kell. Minek kössem le magam, itt vagyok fiatal és csinos, élvezem az életet. Igen, félek, hogy aztán ott maradok a lapáton, összetört szívvel, egyedül… Így hát aztán a könnyebb utat választottam, rizikó nélkül. A srácok is csak szórakozni akarnak, nem vágynak komoly kapcsolatokra, kérdem akkor én, minek ámítsam magam? És, hogy őszinte legyek, nekem sincs szükségem ilyesmire, egyáltalán.  Büntetés képpen, Tonynak egész úton franciát tanítottam. Ma jár le a határidő a szakkörre való jelentkezést illetően, amit már említettem. Ültem tanácstalanul a papír fölött, nézegettem a sok „kihagyhatatlan” lehetőséget. Amit érdekesnek találtam azt már mind kipróbáltam az elmúlt években, gondoltam ennyit erről, olyan nem létezik, hogy én valami hót unalmas foglalkozásra menjek. Kétszer meg nem fogok ugyanarra menni, annyira ezért egyik sem jött be. Bár tavaly már egészen belejöttem a zongorázásba, azt mondták, ha szorgalmasabb lennék akár még pénzt is kereshetnék vele. Hízelgő. Egy pillanatra magával sodort a gondolat. Én, mint híres zongoraművész – nem is olyan rossz! Aztán egy másik hang azt súgta a fülembe, hogy egész életedben egy uncsi zongora mögött akarsz ülni, uncsi embereknek játszani, míg a feneked nagyobb lesz, mint a hangszer maga?! Na nem! Először is, én nem bírnék naphosszat billentyűket nyomogatni, másodszor meg, én teljesen más vizeken evezek pillanatnyilag. Jó színésznőnek tartom magam, tehetségesnek, szeretem is csinálni, szerepelni a suliban, előadásokban részt venni, játszani, fellépni a Városi Ifjúsági Színpadon, egyszerűen szabadnak lenni, miközben teljesen más vagy, mint a való életben. Elveszni ebben a gyönyörű, más világban.  Úgy, hogy a zongora dolgot gyorsan elvetettem. Osztályfőnöki óra volt, és mindenki azon törte a fejét, hogy milyen szakkörrel ismerkedjen meg az idén. -          Olyan van, hogy semmit sem választok? – súgtam oda Jude-nak, s egyben a kérdésemet tréfának is szántam, mert a „kurzus” kötelező. Jude hülyén pislogott rám, aztán tetetett komolysággal megszólalt: - Ja, nem. -          Gondoltam. -          Gyere velem fotóra – ajánlotta – vagy Tonyval Gitárra. Kösz a semmit, gondoltam rosszízűen, majd hátra fordultam s megkocogtattam Terry padját. -          Te mit választottál? – kérdeztem. -          Barkácsolást – mondta savanyúan. – Te? -          Még semmit – válaszoltam és elégedetlenül előre fordultam. A diplomáciai közvélemény kutatásom ezzel kudarcba fulladt. Úgy látszik, mindenki tudott választani a csekély 5-6 foglalkozásból, ami mellesleg évről-évre semmit sem változik. És ezek szerint ez is csak nem tűnt fel. Kár. Terry, akit az előbb interjúvoltam az aktuális témával kapcsolatban, na, talán ő az, akivel Tony és Jude után a legjobban kijövök. Humoros, és remek ízlése van. Onnan tudom, hogy gyakran szoktuk cserélgetni a holmijainkat, például a könyveinket, videokazettáinkat vagy a CD-inket, ami neki megvan, az nekem nincs, és ugyanez fordítva. Így hát aztán mindig van miről beszélgetnünk. Tony haveri társaságából ismerem még Geryt, Denyst és TC-t. Hátulról kezdem. TC a legjobb Deejay.  Általában a sulis műsorokban is ő keveri a bakeliteket, meg persze a bulikban. Változatos zenéket nyom, egészen a hatvanas évektől napjainkig, így aztán, ha ő ott van biztos tuti siker a parti. Viszonylag jól kijövünk, megjegyzem, már párszor megpróbált rám hajtani, sikertelenül. Nem az én esetem. Csúnyának azért nem mondanám, kis kék szeme és rövid, sötétszőke haja van. Denysről már mondtam pár szót, épp Judyval kavar és, ha érdekel, hát elmondom, barna szeme, és kócos szőke haja van. Gery érdekes srác. Kiválóan dobol és állítólag remekül ír is.  Férfias, és valószínűleg ez fogott meg benne, és ez az egyszeri fellángolás miatt dőltem be az ágyába rögtön, abban a buliban még a nyáron. Nem tagadom, nagyon jó volt, de kétlem, hogy valaha ez megismétlődne köztünk. Azóta nem sokat beszélgettünk, pedig barátok voltunk. De én nem érzem magam kínosan miatta. Ha kell, tudom, hogy számíthatunk egymásra és ez pont elég. Nos, a lányokkal az évfolyamból kevesekkel vagyunk egy állásponton…  Az osztályfőnök beszedte a lapokat. Rápillantott. -          Gwen, neked miért nem sikerült választani? Az ezt követő szünetben az igazgatói irodában, pont Mr. Heach-csel találtam szembe magam. Először feleslegesen beszéltem és tiltakoztam. Aztán türelmesen végig hallgattam a mondókáját. Sőt, még bólogattam is. És mikor ő maga ajánlott fel valami teljesen más lehetőséget, én lepődtem meg a legjobban. -          Mivel látom, hogy nem fogok magával dűlőre jutni, Miss. Davis, lenne egy ajánlatom: Mr. Nikolson, a technikus, lelkes vállalkozót keres, aki átmenetileg helyettesíthetné Mrs. Richardsont a színpadi díszlet megtervezésében és kivitelezésében. Nem magára gondoltunk, de megteszi. A nap folyamán közlöm vele a hírt, és majd értesítem magát arról, hogy mikor kezd. Elmehet! Végül is egész jól jött ki a dolog, nemde? Egy szó, mint száz, be voltam táblázva. Éppen a West side story bemutatására készülünk, mi végzősök. Illetve még csak a megbeszélések zajlanak, mert párhuzamosan vagyunk kénytelenek dolgozni a „világbéke” produkción. Ez olyan tüntetésféle a háború ellen, amit hagyomány szerint minden ballagós évfolyam előad. Több- kevesebb sikerrel. Mi minden beleadtunk. Ezzel már előrébb járunk, mert elkészült a forgatókönyv. A forgatókönyv írásban nem vállaltam részt, mivel vannak nálam jobb írok is. Mosom kezeim. Tehát, ha még ebből nem derült volna ki, az időm nagy részét a „műteremben” kell töltenem. Ez a díszítősdi már nem oszt nem szoroz. Még az is kiderülhet, hogy van hozzá érzékem…  Ebédszünetben, evés helyett, kint, a bejárati lépcsőn üldögéltem Tonyval, Jude-dal és ezúttal a hapsija, Denys is velünk tartott. Cigerettáztunk és megpróbáltuk elütni ezt a szünetet is valamivel. Denys és Judy a fűben turbékolt, és így kívülállóként jó volt nézni, ahogy lassan lángra kap közöttük a szerelem. Denys tényleg komolyan gondolja? És Jude?  Hát fogalmam sincs. Minden esetre megköszönném, ha Denys nem csatlakozna abban a fiú-csoportba akik, összetörték a barátnőm szívét. Nekem is megspórolnának egy felmosócsutakot. Jude közben fényképezgetett, elkattintott pár képet, ahogy Den kiölti a nyelvét, minket, ahogy a füstölgünk a lépcsőn Tonyval… Jude most maguk elé tartotta a lencsét, lefényképezte kettőjük arcát, szorosan egymás mellett, mosolyogva. Judy irtó tehetséges, profi képeket készít akár fejen állva is. Sohasem hagyná otthon a gépét, nem halaszt el egyetlen pillanatot sem. Oh, ha tudnátok mennyi kép roskadozik még nálam is szekrény aljában, amiket megőrzésre hagyott ott.  Ant komolyan ült, nagyokat szívott a cigijéből és egyáltalán nem hatotta meg az előttünk, szinte filmként lezajló l’amour. -          Elrontottad a franciát? – kérdeztem. Rossz kérdés. Fel voltam készülve egy újabb összezördülésre. De csak hallgatott, meglazította a nyakkendőjét és vállatrántott. Aztán meg teljesen másról kezdett beszélni… -          Van egy haverom, tudod, ők nagyon szegények, nem sok barátja van, nem számíthat senkire, bennem sem bízik meg teljesen… Csinált egy-két olyan dolgot amit nem kellet volna…meg a családja is… Együttérzően bólogattam, fogalmam sem volt mit akar ki hozni belőle. -          Múltkor majdnem meghalt. Beszedett egy-két… -          Drogozott mi? -          …igen. -          Hát, ha te tudod értékelni, az ilyen elmebajosokat akkor… -          Nem elme… -          Igen, tényleg nem, csak lenyomott pár LSD vagy tudom is én…! Figyelj én nem tudom sajnálni ezeket, nem kellet volna beszívnia, talán akkor több barátja lenne! Ha kárt tesz magában, tegyen, nem az én bajom. -          Nem értem miért vagy ilyen elfogult… -          Nem vagyok, de aki belövi magát nem teljesen ép, nem gondolod? -          Nem ismered! -          Nem is akarom megismerni. Te meg a hülye cimboráid… frászt kapok! -          Adj neki egy esélyt! -          Mii? -          Holnap! -          Én nem akarok ilyenekkel… -          Nem „ilyenekkel”, vele! -          Mégis minek? -          Szeretnék segíteni neki! -          Én meg nem! – tiltakoztam – Hívd TC-t, ő szereti az ilyen dolgokat. -          TC egy állat! -          Hát pont egy állat kell a barátodnak, olyan, mint ő! -          Nem, neki segítség kell és megértés, és te vagy a barátom, akire komolyabb dolgokban is számíthatok. Meg Jude, még beszélek vele is. Jó, ez a kijelentés váratlanul ért, bevallom jól esett. Kicsit meg enyhültem. -          Na? – kérdezte -          Majd meglátom, mit tehetek… -          Gyere el holnap a korizni, a Stuff-ba ! -          Rendben, de nem fizetem a kisbarátod belépőjét!

2007.06.11. 21:34

Eve Hát, ez a rész sem lett semmi!!!! :) Kíváncsi vok mi lesz azzal a kutyával, vagy esetleg veletek!!! ;) :D Várom a  fojlytatást, hozd hamar!!!!! Liz

2007.06.11. 10:52

Szijjasztok hoztam a köv.részt remélem nem lett uncsi...   2.rész -Mindjárt 8 óra. –néztem az órámra és közben azért fohászkodtam hogy Dan ne nyírjon ki -Végre itt…vagyok. –tágultak ki a szemeim a hatalmas tömeg láttán –Bazdmeg…hát én hogy a francba jutok be? –akadtam ki -Hy Cheryl. –köszönt Dan -Dan, mi ez? –néztem rá -Ez? Ez egy csapat kis rajongó. –húzta fel a vállát -Kis???? Mond te látsz a szemedtől? Ezek megölnek ha eléjük tolakszom! -Hátul megyünk be Cher nyugi…gyere. –biccentette meg a fejét jobbra aztán elindult -Még hogy nyugi…? Höhh…-mentem utána Hátra mentünk de ott is bazi sokan voltak. Szerencsénkre volt legalább 5 biztonsági őr aki vigyázott a hátsó ajtóra és persze ránk is. Beértünk, Dan pedig rám parancsolt hogy azonnal menjek abba a szobába ahol az interjú lesz. Bemutattam a kártyámat a kopasz őrnek aztán beengedett. Beállítottam a gépet és vártam. Közben megjött a riporter is aki egy hapsi volt, és már ketten voltunk persze tök nagy kusban. Őt sminkelték, meg pattogtak körülötte. -Örülnék neki ha nem órákat váratnának… -mondtam magam elé -Cheryl? -Mi? –néztem föl -Cheryl Cambell? –mosolygott rám egy csajszi az ajtóból i -Igen én vagyok. És maga? –néztem rá furcsán -Nem ismersz meg? Én vagyok az…!!! –nevetett -Hát…-piszkálltam az ujjaimat -Jajj Cher! Melanie Smith…tudod, együtt  jártunk a gimiben 1 évet a fotós képzőn!! – elkezdett sivítóan nevetni én persze még mindig nem tudtam ki volt ez a vörösség -Jaj…hát persze! Melanie! Ne haragudj mostanában olyan szét szort vagyok. –álltam fel majd átöleltük egymást és próbáltam eljátszani a nagyon jófej csajt -Te is fotózni jöttél? -Aha…-ültem vissza -Egyébként szerintem nem ez az egész  banda a szenzáció hanem az hogy az egyik banda tag drogozik…-nézett rám okoskodóan -Hmm…értem -Híí! Azt sem tudod kikről van szó? -Háttt… -Hölgyem fáradjon ki! –szólt az őr és kivitték Melanie-t -Majd még beszélünk! Szia Cheryl! -Szevasz! Jézus ez a nő szőrnyű! –fogtam a fejem -Rendben kezdünk! –jött kintről a hang -Remek! –felálltam és kíváncsian néztem az ajtót -Nagyon klassz egy közönség volt! Nem srácok? –mondta egy barna hajú pasi -Az ám, nagyon királyak voltak! –jött be egy szökésbarna hajú srác és utána pedig egy csoki és egy teljesen szőke hapsi -Hello Lads! –köszöntette őket a riporter én meg el is kezdtem kattingatni -Hello! –köszöntek egyszerre -Most felteszek néhány rajongók általi kérdéseket. -Ok. -Nos az első Lee-nek szól. -Halljuk. –vigyorgott a szőke srác -Igaz az hogy Liz-el jársz az Atomic Kitten-ből? -Hmm…-vakargatta a fejét –Nincs sok értelme tagadni szóval…igen együtt vagyunk. –mosolygott kedvesen -Örülök nektek. A következő kérdés…Duncan-nek szól. Milyen számodra az ideális társ? Egy nagyon egyszerű kis kérdés. -Hát, legyen kedves, intelligens, lehessen vele beszélgetni és ne legyen nyávogós semmi kép. Kicsit előrébb mentem hogy jól letudjam kapni Duncan arcát és szerencsémre telibe a kamerába nézett és mosolygott. Majd megköszöntem és hangosan mondta hogy nincs mit. -Tessék? –kérdezte a riporter -Ja semmi semmi. –nézett rám -Aha…-mondta a riporter –Kisasszony kérem jöjjön ide -Igen? -Szeretne kérdéseket feltenni? -Amm izé, köszönöm inkább nem. -Akkor  fényképezzen nyugodtan melettem. -Oké, köszönöm –ültem le mellé aztán tovább fényképeztem Lement az interjú majd kiment a riporter én meg mentem utána. -Végre, vége. Mehetek enni. –kaptam magamra a tatyóm majd elindultam Beültem a kocsimba és egy közeli kajáldába hajtottam. Hamar odaértem leparkoltam és rohantam be. Már vagy 5 perce tömtem a fejem  mikor egy pasi szólított meg. -Kár hogy nem maradtál még egy kicsit. -Hmm? Hát te meg? -De örülsz nekem csajszikám. –vigyorgott Lee -Bocsi csak meglepődtem. Mit tehetek érted? –töröltem meg a szám a szalvétával -Értem semmit max a haveromért. Megtetszettél neki aztán félt elhívni vagy valami ilyesmi… -Igen, és? –néztem rá értetlenül -Most megyünk egy buliba és gondoltam eljöhetnél. –mosolygott -Ááh kizárt dolog! 1 részt hulla fáradt vagyok másrészt nem is olyan a ruhám. -A ruha az mind1, de sztem jó lesz ez is. Na légyszi gyere el. Csak néhány órára utána esküszöm ha akarod valaki hazavisz. -És mi lenne a kocsimmal? -Ja háát…ööö…majd visszajövünk érte, na légyszi! -Figyelj ez túl bonyolult. Nekem nem fekszik ez az egész úgyhogy ha megbocsátasz. –álltam fel -Jah Lee! -Hm? –nézett rám -Ha akar vmit a haverod akkor saját maga jöjjön és ne csicskáztasson senkit. Szia. -Csicska? Én? –visszament a kocsiba elég mérgesen -Na mi volt Lee? –kérdezte Dunc -Semmi! Tök igaza volt a csajnak. –durciott -Miben? –kérdezte Ant -Abban hogy nem Dunc megy oda hozzá és kér tőle randit hanem én… idézem: „Ha akar vmit a haverod akkor saját maga jöjjön és ne csicskáztasson senkit” és baromi igaza van. -Mivan? –értetlenkedett Dunc -Tépjünk már!! –ordított -Jól van na! –elindította a kocsit és elmentek Hazaértem és tök kivoltam akadva emiatt a szánalmas akció miatt. Letusoltam aztán ágyba bújtam. Még chat-elni sem volt kedvem…reggel korán felkeltem és elvittem sétálni Alex-et. A közeli parkba mentünk ahol szinte nem volt senki. Egy pár ember munkába sietett a parkon keresztül vagy kutyát sétáltatott. -Bakker nagyon hideg van. –dörzsöltem meg a karom majd Alex valamit észrevett és elkezdett  rohanni én pedig utána futottam -Alex hol vagy?! Aleeeeeex!!! –néztem körbe –Basszus ne csináld már ezt! –fogtam a fejem -Hello. -Mi? Jah szia… -kerestem továbbra is -Mit baj?Elvesztettél valamit? –kérdezte Dunc -Igen, a  kutyám…eltűnt. –aggodalmaskodtam -Hogy nézett ki? -Labrador, sárga színű és Alex a neve. -Ok, gyere megkeressük. –biccentett a fejével -Köszi. Elindultunk megkeresni Alexet…   Puszi: Eve

2007.06.10. 14:17

Liz Lettem volna a helyedben csajszee! Mondjuk én Dunc-al mentem volna fürcsizni:D:D Nagyon jó lett az a rész lécci folytasd hamar! Pusz: Eve

2007.06.08. 14:54

6. rész   Szal Dunk Nálunk aludt az éjjel! Mivel másnap nem volt suli, ezért sokáig aludtam! J Olyan 9-ig. Akkora már elállt az eső és csak annyi nyoma volt, hogy minden totál vizes volt, de a nap hála az égnek kisütött!!!!!!! J Szal felkeltem! Kimentem a mosdóba és megmosakodtam, majd lementem a konyhába. Lee még nem volt otthon, aminek Én nagyon örültem. Aztán eszembe jutott, hogy Duncan Lee szobájában van. Hirtelen arra gondoltam, hogy felmegyek hozzá, de ez a gondolat hamar „elhagyott”. Elég hülyén nézett volna ki, hogy felmegyek Lee szobájába és azt nézem, ahogy Dini alszik! Végül is csak barát … Mikor lementem a konyhába, nemsokára jött Dini is!   Dunk: Jó reggelt! – nyújtózkodott. Megmondom őszintén; ez a pasi nagyon cukee!!!! Vizesen is és így kómásan is!!!! Én: Jó reggelt, Dunk – szóltam vissza – hogy aludtál? Dunk: Ohh, köszy, jól. Te? Én: Én is J - mosolyogtam – nem kérsz vmi reggelit? Dunk: Ááá, megyek haza. Nem zavarkodom. Én: Jesszusom, mért zavarnál? Lee nincs itthon. Csak Én és Te. Nah, jó, ezt most ne értsd félre. Nem amiatt a dolog miatt mondtam, hogy csak Mi vagyunk. Dunk: Erre véletlenül sem gondoltam. Én: Akkor okay. Szóval? Mit eszünk? Dunk: Inkább semmit. Nem vagyok éhes. Én: Igazad van. Én sem. Dunk: J - mosolygott. Én: Akkor, mit csináljunk? Dunk: Felöltözöm és hazamegyek. Én: Ne! – egyből rám nézett Dunk – úgy értem … nem zavarsz. Meg úgyis csak unnám magam … maradj még. Végül is nincs itthon Lee sem és tanulni sem fogok ma. Szerencsére megint kimaradt a szombat, úgy hogy ráérek. Dunk: Hát … jó. Maradhatok még egy picit … esetleg. Én: Ne csak egy picit! – nem toom mért, de most csak dőltek belőlem ezek a szavak. Dunk: Okay – kicsit meg volt lepve, hogy ennyire nem akarom „hazaengedni”. Én: Akkor … beszélgethetnénk, ha van kedved. Dunk: Okay. Én: Vagy, ha gondolod letusolhatsz. Dunk: Hát … okay. De menj Te először. Már ha szoktál reggel zuhanyozni. Én: Szoktam. De Te vagy a vendég, menj Te. Dunk: Viszont Te vagy a nő, ráadásul fiatalabb is vagy Nálam. Én: Nem fogok belehalni, ha Te mész először. Dunk: Mit szólnál hozzá, ha egyszerre mennénk??? Én: Egyszerre???? Dunk: Aha – hirtelen én arra gondoltam, hogy együtt zuhanyzunk, de … - elvégre van a házban 4 fürdő is, nem? Én: De. Akkor én megyek a sajátomba, Te meg válogathatsz a többi 3 közül. J Dunk: Okay. Akkor … jó zuhanyzást. Én: Köszy. Neked is J Dunk: J - nevettük el egy picit magunkat. Én: Törölközőt találsz a fürdőben, bármelyikbe mész. Dunk: Okay – és itt elváltak útjaink. Nah, jó … de csak addig, míg letusoltunk. Duncan hamar készen lett (azért annyira nem), én viszont még időztem egy kicsit. Dunk egy törölközőt tekert magára és úgy jött fel a fürdőszobámba, mivel tegnap este ott maradt a ruhája, mikor átöltözött. Kopogott, de én ezt nem hallottam, ezért bejött. A zuhanyzó oldalai homályosítottak, emiatt nem lehet rajta belátni, ha vki zuhanyzik. Ez esetben most én zuhanyoztam. Mielőtt kijöttem volna a zuhanyzóból, Dunk kiment a fürdőből. Megtörölköztem, megszárítottam a hajam, felöltöztem … stb. aztán lementem, ahol Duncan várt. A kanapén ült. Valami újságot olvasott. Leültem mellé, és néztem a nagy semmibe.   Dunk: Nah? Mi van? Én: Semmi. Mi lenne? Dunk: Hát … csak úgy kérdeztem – olvasta tovább az újságot. Én: Aha, az tök jó – untam az agyam. Nem gondoltam, hogy ez a pasas tud ilyen uncsi is lenni. Pedig de. Dunk: Liz, mi volt tegnap este az az izé???? Én: Milyen izé??? Dunk: Hát, hogy … hirtelen … szóval olyan hirtelen rám másztál. Én: Jaj. Azt inkább ne emlegessük. Dunk: Ööö … okay – és megint elkezdte olvasni a hülye újságát. Én: Te bele vagy őrülve abba a hülye újságba?!?! Dunk: Nem, csak … Én: Csak???? Dunk: Gondoltam elolvasom. Én: Aha. Dunk: Mert? Én: Gondoltam megkérdezem. Dunk: Most kötexel???? Én: Ööö … aha. J Dunk: Milyen kedves. Én: Én???? Hát tudod én ilyen vagyok alapból. Dunk: Nem is tudtam. Én: Yah, azért mondom. Dunk: Aha. Én: Jaj, ez az „aha”. Dunk: Te kezdted. Én: Ohh, na ne mondd. Dunk: Hát pedig mondom. Lee nem akar még hazajönni? Én: Mit tudom én?! Azt sem tom, h hol van. Most mért ilyen fontos, hogy hazajöjjön??????? Dunk: Mert … mert. Én: Nah, az állati. Én unatkozom. Nem lehet valami értelmeset csinálni? Dunk: Olvasok. Én: Marha értelmes dolog. Attól, hogy Te újságot olvasol, én még unatkozni fogok. Dunk: Okay. Akkor mit csináljunk? Én: Hát … tippem az nincs. Dunk: Aha. Akkor most én hazamegyek. Én: Okay – könnyen beleegyeztem a dologba, amin Dunky egy picit meglepődött. Dunk: Akkor én most megyek – állt fel a kanapéról, és indult el az ajtó felé – szia – állt meg az ajtó előtt. Én: Szia – én csak ültem. Dunk pedig elment. Nem akartam tovább unni az agyam. Ez az 1. alkalom, hogy nem érdekel, hogy Dunk elhúzott. Most valahogy még örültem is neki.   1 hete nem taliztam Dini-vel! Most viszont összefutottam Vele az utcán. A suliból jöttem haza.   Dunk: Szia, Lil! Én: Hello! J Dunk: Rég láttalak. Mizú? Én: Áhh, semmi kül’. Élem az életem, mint más fiatal meg úgy, mint eddig. Dunk: Értem. Én: Na, és Veled mizújs? Dunk: Szintén semmi érdekes. Tudod, fáradt vagyok. Én: Yah, én is. Ez ismerős érzés. Dunk: J Hazakísérjelek? Én: Ha gondolod. És, ha nem baj. Dunk: Dehogy baj! Én: Akkor okay – elindultunk – semmi csaj nincs a közelben? Dunk: Ha jól értelmezem, most azt kérdezted, hogy nem e csapom a szelet egy nőneműnek. Én: Jaj, nagyon tudsz. J Dunk: Ohh … J Én: Szóval??? Csajok??? J Dunk: Hát … van egy, aki most nagyon közel van hozzám … - nézett rám vigyorogva. Én: Jaj, nem úgy gondoltam. J Dunk: Mért? Mi van, ha Te tényleg bejössz Nekem? Én: Azt tudtam, hogy Te soha nem voltál épp, de hogy ennyire hülye legyél. Dunk: Most mért? Én: Hát … - rántottam meg a vállam. Dunk: Okay, tényleg csak barátilag szeretlek, de mért lenne olyan meglepő, ha nem csak úgy szeretnélek?????? Végül is marha jól nézel ki. Az alakod is jó, meg az arcod is szép. Van ízlésed, nem jársz hülye ruhákban … Én: Na, jó, állj! Ne fényesíts tovább, mert azt utálom. Dunk: Utálod? Azt hittem a lányok szeretik, ha egy csomó jót mondanak róluk. Én: Yah … azok a lányok, akik el vannak szállva maguktól. Dunk: Hát … ebben van vmi igazság. Én: Na, látod – majd nemsokára elértünk a házunk elé – nem jössz be? Dunk: Hát … Én: Lee nincs itthon … megint J … reggel elment, úgyis egyedül vagyunk. Dunk: Rendben, bemegyek. Én: Okay – mondtam halkan, majd elindultam az ajtó felé, ahová Dunk is követett. Kinyitottam az ajtót és bementünk – ülj le, én mindjárt jövök! – mondtam Dunknak. Dunk: Rendben – leült a nappaliba. Nemsokára én is visszaértem (a konyhából a nappaliba) 2 pohárral a kezemben, amiben narancskóla volt. Én: Tessék – mentem közelebb Dinihez és a kezébe adtam a poharat. Dunk: Ohh, köszy – erre a mondatára én csak rámosolyogtam. ... meg Ő is mosolygott. Én: Bocsy, hogy a múltkor olyan szemét voltam, amikor itt aludtál. Dunk: Mért, szemét voltál??? Én: Hát … lehettem volna kedvesebb is. Dunk: Ugyan, semmi baj. Én: Akkor jó. Juj, azt mondta Lee, ha hazajövök, feltétlenül nézzem meg az újságot. Egy pill’, csak idehozom – kimentem a konyhába és már rohantam is vissza a nappaliba – ohh, már tom mért mondta. J - mosolyogtam ravaszul. Dunk: Miért? Ma még nem olvastam újságot J - leültem Dunk mellé a kanapéra, majd Ő közelebb jött hozzám, hogy lássa az újságot (Ő is). Én: „Lee Ryan megint bajt csinált” – olvastam. Majd összenéztünk Dunkkal, én meg csak ráztam a fejem, h ez így nem jó (h állandóan csak a problémákat tudja None okozni) J  - „A Blue együttes egyik tagja, Lee Ryan (19) újra galibát okozott egy éjszakai szórakozóhelyen. A szöszi fiatal ember annyira sokat ivott, hogy meztelenül táncolt a táncparkett közepén. Természetesen ez a hölgyeknek rettentően tetszett, de mi van a férfiakkal? A biztonsági őrök felhívták a Blue még 3 tagját, hogy menjenek el Lee-ért, mert irtózatosan berúgott. Az éjszaka közepén elmentek a fiúk a kis szösziért és hazavitték.’’ Dunk: Juj, az tényleg nan égő volt. Becipeltük a mosdóba, hogy ott öltözzön fel. A kis hülye. Én: De jó, h nem voltam ott. Jesszus … - rázkódtam meg a gondolattól – ezen Duncan 1 picit elnevette magát. Dunk: Sokat kell tanulnod??? Én: Ohh, dehogy!!! Már mindenből megírtuk az év végit, úgyhogy tod kit izgat???  Dunk: Arra gondoltam, h ma elmehetnénk valahová bulizni. Vagy vacsizhatnánk valami étteremben, de felőlem nálam is jöhetsz. Benne vagy??? Én: Persze, mért ne??? Dunk: Okay, akkor melyiket választod??? Én: Vacsizzunk. Dunk: Nálam jó lesz? Én: Hát persze. Ha nem probléma. Dunk: Mért lenne az??? Én hívtalak, szal vszínű, h nem zavarsz. Én: Hát akkor okay. Dunk: Holnap este nálam … 8-kor. Jó lesz????? Én: Nekem tökéletes. Dunk: Rendben J - mosolygott Duncan – mikor is van a szülinapod??? :$   Én: Július 25. Dunk: Értem. Én: Mért kérdezted? Dunk: Hát csak úgy. Mért? Baj? Én: Ohh, nem, dehogy!!!! Dunk: Akkor okay, már azt hittem. Én: J - pár perc csönd, majd a nagy csöndet a telefonom zavarta meg, amit elkezdetem a táskámban kutatni – áhh, megvan. Hallo??? – vettem fel. Jen: Hali, Lil, Jenny vok. Én: Hi Jen, mizú??? Jen: Arra gondoltunk a Többiekkel, h holnap este elmehetnénk bulizni. Én: A csajokkal??? Jen: Nem, az angol királynővel! Szted??? Én: Okay-okay, csak kérdeztem, nyugi. Jen: Szal? Jössz??? Én: Holnap este??? Jen: Aha, akkor – mondta lelkesen. Én: Háááát – álltam fel a kanapéról és az étkezőbe mentem – nem tom, mert holnap este 8ra már van programom, de Titeket sem akarlak megsérteni meg Du … - fogtam be a szám, mert ha kimondom a nevét, akkor mindenfélét elkezdenek a csajok képzelődni, és az nem lenne jó. L Jen: Kit nem akarsz megsérteni? Én: Mind1. Jen: Akkor jössz? Én: Ööö .. hááááááát … Jen: Szal nem. Én: Nem mondtam, h nem!  … Okay, megyek. Jen: Az király. Akkor holnap este 8kor talizunk, majd csengetünk. Én: Jó, de hová megyünk? Jen: Meglepi! Na, pussz – letette. Én: See Ya – mondtam meglepve, aztán letettem én is a telefont és vissza mentem a nappaliba, Dunk-hoz – figyi, van egy kis bibi … Dunk: Már mint mivel kapcsolatban? Én: Aaaaa … holnap estével – kicsit szégyelltem magam, h nem tudok elmenni. Dunk: Mert? Én: Hát … Dunk: Mind1, semmi baj. Majd bepótoljuk. Én: Biztos nem baj??? Dunk: Mondom, h nem az! Én: Akkor okay. Dunk: Viszont nekem most mennem kell – állt fel Duncan a kanapéról. Én: Rendben. Dunk: Majd talizunk – indult el az ajtó felé. Én: Remélem J - mosolyogtunk mindketten. Dunk: Szia – nyitotta ki az ajtót. Én: Szia – és Dunk elment.   Remélem nem lett uncsi!!!!! kiss:Liz

2007.06.07. 18:09

Szia Eve!!!! Sztem nagyon jó lett az 1. rész, várom a kövit!!!!! ;) kiss:Liz

2007.06.06. 21:44

Eve Mar az 1. resz naon jo:D(ez a nomad nev naon ismeros nekem 1 filmbol:D, de gndolom ki lehet a toridben:D)es gondolom az egyuttest is:D:D:D varom a folytatast:D pussz Naomy

2007.06.06. 20:31

Sziasztok! Nagyon tetszik mindenkinek a törije és meghilettek, úgyhogy én is belekezdtem egybe. Ha tetszik akkor dobjatok meg egy-két vélivel és akkor folytatom.   1.rész -Szerintem ez a kép jobban sikerült. -De hogy is nézd meg hogy a háttér mennyire elmosódott…ilyen képet nem vihetek a szerkesztőségbe. –tettem le az asztalra a képet -Akkor még is melyiket akarod? Mert hogy a te általad kiválasztott kép tök sötét. –nézett rám barátnőm -Ah nem tudom! –ültem le a mellettem lévő székbe és a két kezemmel az arcomat takartam Egy kis szobában voltunk ahol a falak tele voltak általunk készített fotókkal. Van 1-2 kisebb tölgyfa szekrény is ami telis tele volt objektumokkal és papírokkal. A szoba közepén egy ovális asztal körülötte 3 székkel, tőle 2 méterre egy kanapé és mellette pedig egy ajtó ami a sötét kamrába vezetett ahol a képeket hívtunk elő. -Nem lett egyik sem jó Cheryl. Mi van mostanában veled? –támaszkodott az asztalra Jenny -Nem tudom…-takartam még mindig az arcom -Ajj te lány! Össze kéne szedned magad mert ha kitudódik hogy nem tudsz normi fotókat csinálni az alanyról elmehetsz papparazzónak! -Ne is mond! –álltam fel –El kéne mennem pihenni valahova. Annyi munkám volt ezekben a hetekben hogy az nem igaz. Éjjel nappal rohangálnom kellett egész Angliában. -Ez van ezt kell szeretni. –kapta fel a farmerkabátját Jen ami az egyik széken volt -Ok . – hagytam rá majd megfogtam a táskámat amiben a fényképezógépen volt meg néhány lencse -Holnap hol lesz melód? –kérdezte a hátam mögül Jenny -Eddig még sehova. Talán ebben a hónapban a holnapi nap lesz az első mikor nem kell sehova sem mennem. –örültem és megálltam az ajtó küszöbénél -Akkor tudsz egy kicsit magaddal is foglalkozni. Basszus bent hagytam a gépen! –nézett ilyetten –Menjél csak haza, fáradt vagy, majd felhívlak és beszélünk, ok? -Ok. –mosolyodtam el majd két puszi után elindultam haza Szerencsére a „munkahelyem” ha lehet így nevezni egy műtermet, nem volt messze a lakásomtól így haza tudtam sétálni. Nagyon szép időnk volt. Fújdogált a szél a csillagok is előbújtak és kellemesen langyoskás volt az idő. Ez persze szokatlan volt itt Londonban, hiszen van hogy nyáron is alig éri el a 25 fokot a hőmérő. Mikor haza értem a kiskutyám Alex már rám is támadt. Annyira fáradt voltam hogy szegénykémet ott kellett hagynom. Ahogy belépünk az ajtón rögtön jobbra van egy kis telefon asztalka amin egy üveg tányér volt és a benne lévő lakás és kocsi kulcsom. Bal oldalt pedig egy fogas van és pár cípő. Ha előre haladunk rögtön a nappali van előttünk, tőle balra a konyha amellett a hálószoba, jobbra pedig a fürdőszoba. A nappaliból egy erkély nyílik ahonnan gyönyörűen lehet látni London nagy részét és a Temze partot. Elmentem letusolni majd, néztem egy kis Tv-t. Semmi nem volt így hát eltettem magam holnapra…vagyis akartam volna de mivel nem kapcsoltam ki a lap topomat, valaki írt nekem chat-en. -Isteneeem! –rúgtam le magamról a takarót és megindultam a széken lévő lap top felé. -Akárki is az én megölöm isten bizony! –mérgelődtem majd megláttam hogy a titkos chat-es haverom írt -Szia szépséges lány! -Szia! Hát te még ilyenkor is fenn vagy? -Persze hisz láttam hogy te is fenn vagy. -Az csak a véletlen műve. Bekapcsolva hagytam ezt az egész ketyerét. Épp aludni készültem. -Akkor hagyjalak menni vagy beszélgetsz velem egy ici-picit? Hmm? -Csak mert ilyen aranyos vagy maradok egy ici-picitJ -Tudtam én hogy maradsz. -De tényleg kicsit…Nomad! Kérdezhetek valamit? -Presze. -Szerinted fogunk mi valaha találkozni? -Nem tudom de, én már nagyon szeretnék. -Én is örülnék neki. De még az igazi nevedet sem tudom. Elárulnád végre? -Majd egyszer igen.J -Oké ha ennyire titokzatos vagy ma, akkor megyek aludni. Úgy fogunk még beszélni… -Rendben. Szép álmokat. -Neked is. Szia! Ilyenkor nagyon fel tud bőszíteni. Nem árul el semmit magáról de én aztán mindent mondjak el… Reggel 6-kor a telefonom csörgése vetett véget az álmomnak. Mérgesen de csak felvettem. -Igen???? -Szia Cheryl itt Dan! –szólt bele az egyik főnököm -Dan akármit is akarsz, elmondom hogy ma sajátos szabadnapom van!! -Hogy mid? -Sajá… -Jó ok lényegtelen! Figyelj! Ma este sürgősen el kell menned fotókat csinálni egy együttes-ről. -Tessék? Mégis hova, vagy mi? Előbb nem tudtál szólni? -ültem fel az ágyamban -Előbb van. Ma este 8-kor légy a CD:UK épületénél. -Hát de…jó ok és mégis mit kell csinálnom? -Fotóznod. -Na ne! Mégis kit, mit, hogy, hol? –néztem magam elé -Azt majd ott elmondom neked. Exkluzív képeket akarok. -Ahha… -Azt a bandát a fellépésük után megfogják interjúvolni egy szobában és ott kéne képeket készítened. -És mégis hogy a büdös francba keveredjek be oda, elmondanád? –csaptam magam mellé -Nyugi szereztem neked kártyát. -Ok, kössz. -Akkor est 8-kor! Légy ott! -Ott leszek. Szia! -Szia. Visszaaludtam még néhány órát majd kicsit kiélveztem a „sajátos szabadnapom-at” majd végül elindultam a kért helyszínre ahol már őrült nagy tömeg volt.   Puszi: Eve

[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]