Új bejegyzés Frissítés

2006.10.14. 16:49

xen:hat d ejo lett ez is:D:D:Dlee a szekrenyben:D::Dna meg szegeny dunk:(de szerencsere kidobta tarat  ahazbol:D:D:D:D(1 mpercre telleg bevettem azt a ket sort:D:D:D:Dde jo h nem igy lett:D)folytasd hamar!!!!!!!!! Naomy

2006.10.14. 15:16

Anny: Dunky vizesen aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa meghaltam:) És egyáltalán nem uncsi!!! Ha pedig uncsi , akkor igazán hozhatsz még ilyen "uncsi" részeket! :DDD Folytasd hamar! Pussz! Xen

2006.10.14. 14:59

18. rész   -         Megjöttem! – vette le Duncan a kabátját az előszobában. Ezúttal nem Amy-vel ment haza, mivel barátnőmnek elmaradt az utolsó két órája. -         A francba, Dunk máris itthon van! Lee el kell tűnnöd! – szakadt el Am Lee szájától. -         Basszus, most hogy lépjek én le innen? -         Egyszerű! Kiugrasz az ablakon! -         Baby emeleten vagyunk! -         Amy!!! Hazajöttem, és nagyon sz@r kedvem van, szóval megnézhetnénk egy-két South Parkot!!! – hallatszódott már a lépcső felől. -         Tűnés – lökte be barátnőm Lee-t az elég nagy ruhásszekrényébe, ezután pár másodperccel Duncan benyitott: -         Hallod hugi? -         Igen? – próbált Amy megereszteni egy mosolyt. -         Van valami baj? -         Nincs! -         Egészségedre! -         Mi? De hát én nem is… vagyis köszi, kicsit megfázhattam. -         Mert mindig ilyen lenge ruhákban járkálsz. -         Nocsak, nocsak, ismét aggódó báty vagy. -         Mintha eddig nem lettem volna. Vegyél fel valami meleget. Nem hiszem el, hogy nincs egy kötött felsőd – indult el Dunk a szekrény felé. -         Van! – ugrott Am elé – Hidd el Dunk, hogy van! -         De én megszeretnék róla bizonyosodni… - barátnőm szerencséjére megszólalt Duncan mobilja, aki amint ránézett a kijelzőre, kifelé vette az irányt – A szobámban leszek. Légyszi ne zargass egy kis ideig. -         Húúú! Ez meleg volt – jött ki Lee a szekrényből. -         Kellett neked tüsszenteni! -         Bocs, de volt egy ruhád, amin kis pihék voltak, és azok csiklandozták az orrom! -         Na jól van, de most már suhanj, míg Dunk a szobájában van! -         Parancsára! – Lee még gyorsan megcsókolta Amy-t, aztán elsuhant. -         Mondjad drága – vette fel Duncan a mobilt – Történt valami? -         „Anya keresi a felsőmet. Ha odaadom neki szakadtan, rá fog jönni, hogy történt valami” – mondtam idegesen, olyannyira idegesen, hogy még a drágáért sem szóltam rá Dunk-ra – „Mástól nem kérhetek segítséget, csak tőled, most mit csináljak?!?!” -         Ööö… Mindjárt kitalálok valamit, várj… -         „Miért, rosszkor hívtalak?” -         Nem, csak most épp nem jut eszembe semmi használható ötlet… -         Dunk… - ment be Amy. -         Hugi mondtam, hogy ne zargass! -         Tudom, csak itt van valami Tara a házunk előtt, és veled akar beszélni. Vagyis most már nem is a ház előtt van… - nézett barátnőm döbbenten arra az anorexiás dögre (Extra mini fekete bőrszoknyában, tulajdonképpen csak a mellett takaró piros anyagban, és hosszú piros csizmában volt. Mármint az a dög), aki pofátlanul bement a házba, mindenféle engedély nélkül, és berontott a „Herceghez”:((( -         Jaj Duncocska, segítened kell!!! -         „Van ott… egy lány?” – kérdeztem, és a szívem kezdett repedezni. Már-már féltem tőle, hogy a vonal másik oldalán is halható lesz a ropogása. -         Ö………. nem… -         Jaj ha segítesz nekem azt kérhetsz, amit csak akarsz! Teljesítem minden kívánságod! Tényleg bármit kérhetsz, amit csak akarsz, én nem vagyok prűd! – nyávogta Tara max hangerőn, és (csakhogy értsétek Dunk az íróasztala előtti széken ült) feltette a lábát Duncan térdére ezzel jelezve tényleg bármit kérhet, sőt az lenne a legjobb, ha a bármitot kérné. Erre úgy tett rá egy lapáttal, hogy elég félreérthetően még simogatni is kezdte (persze a saját) combját. Persze ez annyira nem is volt félreérthető, mert a picsa azt akarta, hogy pontosan érthető legyen. Mindezt Amy tátott szájjal figyelte, mert ez neki már sok(k) volt. -         „Figyelj Dunk, majd megoldom valahogy, nem zavarlak most ezzel, biztosan van jobb dolgod mint engem hallgatni…” -         De Molly félreérted…! A francba letette! – vágta le Duncan idegesen a mobilját, aztán „kicsit” meglepődött, mert felfogta, hogy Tara éppen az 1,12 cm átmérőjű combját dobálja előtte, ezzel igencsak nagy belátást engedve a szoknyája alá. -         Naaa? Segítesz? -         Tara te mit keresel itt? -         Nem értem azt a hülye matek leckét! Egy Istennek sem értem meg! Vagyis… de egy Istennek megértem, ezért jöttem hozzád – fúúúúúj, ekkora benyalást, fúúúúj! Ja és Tara is harmadikos volt. -         Ú – fintorodott el Amy, és inkább visszament a szobájába, mielőtt még elhányná magát. -         És miért pont hozzám jöttél? -         Most mondtam az előbb – dobálta az ­***** a haját, és semmi pénzért nem vette volna le a lábát Dunc térdéről, ami viszont a Herceget nagyon zavarta, mert marhára pipa arra, ha a lábát bármilyen formában pitiszkálják. Ezért meg is fogta a lábát (persze csak a lábfejét) és szépen levette a magáról. -         Nem is tudom Tara… nekem is sok a tanulnivalóm. -         De ha segítenél a matekba akkor még jobban megtanulnád te is! Hoppá! – a kis ­***** ***** ***** „véletlenül” leejtette a kulcstartóját, ezért lehajolt érte (képzelhetitek abban az extra mini szoknyában!). Hogy Duncan hogyan reagált mindezekre, azt sosem fogjuk megtudni. Csak vicceltem, mindjárt ki fog derülni. -         Gyerünk Ant, gyerünk!!! – biztatta Lina Antony-t az utcán. Szegény Ant láthatóan teljesen ki volt fulladva a futástól. -         Nem… Lina… én ezt nem bírom… nekem ez sok… -         Ant, 10 métert futottunk! -         Sziiiiiiiiiiiiiasztoooooooooook! – szökdelt el mellettük Blunt. Antonycskára ez láthatóan ösztönzőleg hatott, mert összeszedte magát, és sikeresen levánszorgott még 8 métert :) -         Ügyes vagy, nagyon ügyes! – veregette hátba Shelina – Na most irány az edzőterem…  -         Tara… te egy istennő vagy… - lihegte Duncan az ágyban… -         Tudom édes, tudom… Nem, csak vicc volt. Bocs, rám jött egy jókedv roham, pedig nincs is jó kedvem, na mind1 :). Szóval kezdjük elölről: -         Tara… nem gondoltál még rá, hogy lejjebb húzd a szoknyád? – utalt Dunc finoman arra, hogy az a mini szoknya semmit sem takar.  -         Jaj te olyan kis vicces fiú vagy! – ült Duncan ölébe az a picsa :( - Hallottam róla, hogy szakítottatok Molly babával. Majd én megvigasztallak… -         Hé! – tolta el Dunc Tara arcát, mivel az vészesen közeledett az övé felé – Kösz, de nem kell. Megköszönném ha egyedül hagynál. -         De hát mi lesz a matekkal? -         Elég gazdagok vagytok. Fogadj matektanárt ha annyira nem megy – terelte Duncan kifelé J - Gondolom kitalálsz egyedül is, szia! -         Pá-pá Tara – dugta ki Amy vigyorogva a fejét a szobájából. -         Hát… sziasztok! – ment el az a ************** csüggedten, de azért még riszálta magát! -         Nem találom sehol anya, egyszerűen nincs meg! – mondtam anyunak színpadiasan kétségbeesett hangon. -         De hát Molly, az egy méregdrága felső volt! -         Tudom, de ha egyszer sehol sincs! – indultam vissza a szobámba. Annyira elszerettem volna mondani neki, hogy mi történt velem azelőtti este. De nem ment. Túlságosan féltem a reagálásától, és az az igaság, hogy minél előbb el akartam felejteni az egészet. Még ha az álmaimban újra és újra átéltem is azt a borzalmat…

2006.10.14. 14:56

NA jól van! Most látom, hogy tegnap óta mindenki folytatta!!! Lemaradtam :( Akkor bocsi, hogy mindenkinek az előző részére írtam vélit. Anny neked még mindjárt jövök eggyel, hogy igazságos legyek :DDD, mert neked egyáltalán nem írtam És mindjárt felteszem a törim is :DDD Xen

2006.10.14. 14:54

Sziasztok csajszik! Szombat, vélik, új rész :DDDD   Nao: Jaj vége az 1. töridnek :SSS De nan jók voltak az utolsó részek, tiszta izgalom, meg akció :DDD De az új is szupi!!! Ez az Ant meg Lee :D Olyan hülyék :DDD Kivi vagyok mi lesz még ott az ebédlőben, folytasd!!!! Bebe: hát igen… befejezetlen véggel teszed fel, és soká folytatod… a kis… :DDDDDDD De legalább hamar folytatnád!!! Ha izgalmas a vége én nem szoktam soká folytatni, igen tessék példát venni rólam :DDD És folytatni, mert itt halok meg, hogy mi lesz!!! Amúgy meg mindig halálra röhögöm magam mikor olvasom a törd :DDD Lee meg az ufói :DDDDDDDDDDDDDDDDDDD Jaj és a lads-oson nem folytatod a törid?! Az is annyira király volt!!! Nikki: ááá a Dunk tesóját láttad… hát ez szívás… na de azér remélem nem mész el az apukáddal és meghallgatod Dunky-t. Meg tök jó, hogy azér elég sűrűn hozod a részeket :D Megint folytathatnád HAMAR :DDD Cassie: de jó, hogy folytattad! :DDD Ez Lee :DDD A kis szexmániás :DDD Dunk meg remélem észhez tér. Na de kíváncsi vagyok, ki volt az a pasi… betörő vagy csak vendég? :DDD Anny mikor folytatod???   Na asszem mindenki volt… SZOMBAT VAN!!! SZOMBAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAT!! :DDDDDDDD Az agyamra ment a suli :D Meg Dunk :DDDDDDDDDD   Pusssssssz! Xen

2006.10.14. 13:48

Nao: Hát én kihalok!!!!!!:DDDDDDDDDDDD1. új töri.JEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE2.hát én szétolvadtam volna, ha Dunc mellém ül:)))))))))))))))))))))))))))3.Paris kapott egy jó pontot, mert 'segített', hogy Dunc ölében ülhess:DDDDDDDDDDDDDD Folytasd hamar!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nikki: MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII???????????????????????????????HOGY ELMENTÉL LOS ANGELESBE???????????????????????????????? Ceggény Dunci:((((((((((((((((((((De folytathatnád már, mert már tisztára szétizgultam magam mikor találkozol Duncival!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!azaz a Blueval:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Folytasd hamar!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Anny: Uncsi???????????????? Na te sem vagy normális...de tudjuk, hogy ez mind Dunc hibája:)))))))))))))))) Pihi puhi Dunci test:DDDDDDDDDDDDD És mi a következik ezután????????????? FOLYTATÁST!!!!!!!!!!!!!!!!!! Xen: Hát ezaz uncsitesós izé......mi ez???????????????????????????????????????????????????????????????? tizta xar lehet:(((((((((((((((((((((((((de remélem majd kiderül, hogy talán mégsem vagytok azok:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDremélem....remélem...szóval mikor is folytatod??????????????????????????:DDDDDDD puszi:bebe

2006.10.14. 12:46

anny:meg h unalmas!!!vegre folytattad, sztem nem lett egyakltalan uncsi, olyan edes benne dunk:P:Pszegenyke megazott:(:(de mien szexy vizesen is:P:P:Pahhhhhhhhhhhh, beindult a fantaziam is:D:D na d ehamar folytasd!!!! mi les ztovabb????aaaaaaaa:D Naomy

2006.10.14. 00:28

Nao: uristeeeeeeeeeeen, hát én meghalok, halál jo ez a töri, De lettem volna a helyedben mikor dunc az ölében fogott, jajjjj meg tiszta cuki lehetett miko elpirult..., folytatáááááást hamaaaaaar pleaseeeeeee Nao!!!! puszi: Anny

2006.10.14. 00:14

14-rész  boccs ha kicsit rövid és uncsi lett, fáradt voltam:P Este folyton Dunc jutott az eszembe, és valószínű vele is álmodtam, mert reggel még eszembe jutottak álomfoszlányok duncrol… Reggel joizüen megreggeliztem, aztán bementem a stúdióba , igaz nem kellett volna mert szombat volt, de én kicsit munkamániás voltam, meg hétföre különben is mindent el akartam intézni. Munka után, elmentem vásárolni, de annyira elütöttem az időt, hogy csak 8ra értem haza. Otthon főztem egy kis vacsit, és megkajáltam a tv előtt. ,,Kicsit" uncsi napnak sikerült de legalább holnap pihenhetek… gondoltam. Eszembe jutott h. nem is beszéltem a fiukkal a buli után , megpróbáltam Jacket felhivni de nem vette föl, biztos ki van kapcsolva…, majd holnap beszélek vele. Aztán fölmentem az emeletre aludni. A hajnali órákban lehett valami hatalmas vihar, mert emlékszem, hogy fél lélekkel még felkeltem az ablakot becsukni, aztán visszabujtam az ágyba. Már nagyon mélyen aludtam amikor egyszercsak megszólalt a csengő, úgy megijedtem, hogy le is estem az ágyról. Megnéztem, hogy ki áll a kapu előtt, a kivetitön ( mert hát ugye olyan bazi gazdag vagyok:P) mondjuk nem nagyon láttam ki lehetett az, 1.mert nagyon sötét volt mert  2 hatalmas vihar volt…( de volt egy sejtésem) -          Jack??.... mindjár megyek Nyitottam a kaput , aztán a bejárati ajtót és szebeteláltam magam, dunccal -          Dunc????? Háttt te meg…. ?? Mi történt veled?  Jézusom , gyere be adok törölközöt, huztam fel a lépcsön Szegényke csurom víz volt. -       Jen én nem akarok.. -          Jajjj dehogy zavarsz,  meg kell száradnod mert megfázol.- Vittem be a fürdöbe – Vedd le a pólód! -          Miii? -          Mondom vedd le a pólód, meg akarsz fagyni ? Itt egy törölköző. Aztán Dunc felfogta mit akarok, és  engedelmeskedett, én meg szembesültem Dunc felsőtestének látványával immár másodszor ,de most mintha még jobban nézett volna ki:P Próbáltam nem eltátani a számat. Duncnak láthatóan jól esett hogy igy gondozásba vettem, mert csak mosolygott. -          Mmmm milyen jo teste van- montam magamban miközbe törölgettem Dunc vizes testét (Dunc vizesen?hm? nem rossz!:P) – most ugy megölelném -          De mint hogyha ezt ő meghallotta volna megtette helyettem és megölelt. Komolyan. Magához húzott és megfogta a derekamat. Dunc teste hozzásimult az én puha köntösömhöz. Duncnak kicsit még vizes volt a haja meg az arca , éreztem hogy kicsit hozzámér, és halkan azt lehelli a fülembe, hogy: köszi. Engem meg szinte kirázott a hideg , de megpróbáltam valami értelmes válszat kinyögni. -          Nincs mit, de most menj és vegyél egy forró fürdőt. Én meg majd hozok valami száraz  ruhát neked. -          Miért vagy ilyen rendes velem?- kérdezte, de még mindig nem akart elengedni -          Mert, mert szeretlek… -          Szeretsz?- de ezt ő úgy hangsúlyozta, h. egyértelműen a szimpla barátságra célozzon…. -          Igen- váaszoltam neki halál komolyan – és ő még mindig ugy szoritott magához, mint 1 perccal ezelött , de az valami fantasztikus volt. Dunc karjaiban olyan volt mint a mennyországban. Éreztem az illatát, ahogy lélegzik, éreztem a kezét a derekamon, áááá, szóval mindent, Duncot egészben. Hihetetlen volt. És aztán meg rám mosolygott. Amitöl szintén el tudtam volna ájulni.. de szerencsére dunc "fogva tartott" . Ma elég ájuldozos kedvembe voltam:P És  valahogy egyikönk se akarta elengedni a másikat…….     Folyt köv.     Anny

2006.10.13. 22:30

bocsi h xar a szin:S

2006.10.13. 22:29

3.rész Dunk is leült mellénk, de nem is akárhova, hanem közém és Sy közé.Én meg azt se tudtam hogy birjam ki hogy el ne piruljak, pedig éreztem hogy égek J - Jó étvágyat!- mondta rám mosolyogva Dunc, az az édes mosolya!!!!!!! - Köszi!- mosolyogtam rá én is, juj d emilyen irigykedve néztek rám a többiek, mármint a csajokJ, de igazán nem érdekeltek..Örültem hogy az imádottam mellett ülhetek és éreztem isteni illatát, szivesen letámadtam volnaJde azért türtőztettem magamJ - Dunc, remélem nem lesz baj Maryvel hogy itt ülsz.- szólt Sy Duncnak. - Nyugi, nem jött ma suliba.- sóhajtott egyet Dunk, de inkább megkönnyebülésnek hallatszottJ „Mily öröm, na legalább egy nap ne lássam azt a vihogó libát”- örvendtem magamba.Legalább az egyik szőkét nem láttam, de sajnos a másikat, Parist , látnom kellett és hallgatnom kellett nyafizásait, kényes az ételekre is(nem is csodálom a paszullyalJ - Huh, nah megnyugodtam.- vett egy mély levegőt Sy.  - De a legtöbb időmet a haverjaim közelébe szeretem tölteni, de Naomi, téged sem hagylak ki.- mosolygott, na mikor ezeket hallottam, levegőt alig kaptam.Az ebédszünet után még volt egy angol óránk, , ami  a kedvencem volt, az órák mindig olyan jól teltek, de nálam mindegyik jól telt, főleg a herceggel előttemJA tanár óra végén, mint általába, megdicsért engem, na meg Duncot isJEzután még volt torna óránk, amit régebb nem szerettem, mert semmihez sem értettem, de összeszedtem magam, mert hát Dunk mindig tornászottJÉs rájöttem hogy a torna nem is olyan rosszJA lányok nagy része nem tornászott, mert vagy ellógott, vagy fel volt mentve. Paris naná hogy nem tornászott, nehogy megmozditsa a kisujjátJKint ület a padokon és mutogatta magát az arra járó pasiknak.A srácok fociztak, a lányok meg vagy röpiztek, vagy kézilabdáztak. Én a röpizők közé tartoztam, egy kis idő után elfáradtunk és megálltunk megpihenni, a fiúk is pihentek közbe.Én épp a cipőfüzőmet igazitottam meg és nem figyeltem, hogy Paris elveszi az egyik kézilabdát és „véletlenül” felém dobta, és pont a legkeményebbik labdával arcon talált, én meg hátravágodtam és el is ájultam, de még hallottam amint Paris kiáltja vinnyogó hangon, hogy „azt nem neked szántam”De nem tudtam, hogy a fiúk is látták ezt. Ezután csak arra emlékeztem hogy a suli orvosinál vagyok, de nem egyedül voltam hanem Dunk ölébe. Mikor rájöttem hogy hol is vagyok, csak dadogni tudtam. - Dunk, te...mi.. mit is keresünk itt??- néztem rá ijjedten. - Nyugi, én hoztalak ide.- tett le az öléből(de kár pedig olyan jó voltJ - És mi is történt?- kérdeztem fájó arcom fogva. - Hát kedves osztálytársnőnk Paris megdobott egyik kézilabdával.- mondta el röviden. - Hát csak ő lehet ilyen szőke.- mondtam még mindig arcom fogva és észrevettem hogy vérzik az orrom. - Jézusom!!Te vérzel.- kiáltott egyet Dunk.- Na azonnal menjünk be.Az orvosnő ott volt még szerencsére. Dunk elmesélte hogy mi is történt, majd megvizsgálta orrom, de nem lett semmi törés vagy hasonló, csak megeredt az orrom vére, amit egy szalvétával törölgettem.Majd kiléptünk és kifele indultunk . - Úgye nem lesz baj hogy eljöttél az edzésedről?- kérdeztem aggódva. - Nem izgat annyira, a te egészséged fontosabb.- mosolygott, nekem meg nagyot dobbant a szivem. - Akkor jó.- pirultam el.- Várj kössem be a cipőm.- és feltettem egyik lábam az egyik lépcsőfokra, Dunk persze nem tudta megállni, hogy ne bámulja meg a hátsómJ - Te meg mit csinálsz?- kérdeztem miután visszafordultam hozzá, mert elég fura pózban állt és bámult. - Őőőő..semmit, csak kiesett valami pénz a zsebemből.- pirult kicsit el az édesJ  - Hmm, akkor azt hallottam volna én is.- mentem tovább mellette karba tett kezekkel. - Na jó, most elfogtál.- pirult el mégjobban.- Téged néztelek kicsit más oldalnézetből. - Aham, értem.- mosolyodtam el. Jó hogy üres volt a folyosóJ Majd mindneki ment a saját dolgára, én is hazamentem ebédelni, hogy majd délután felmenjek segiteni Mr. Ryannek a házijábanJ Naomy

2006.10.13. 20:27

xen:hat az  apasi telleg gaz volt:Smeg jo h megmentett dunci:D:Dna d ekivi vok mi les ztovabb:D:D:D nikki:hat szegeny dunci:S:S:Smeg en is sirtam:Sde ujbol fogtok talalkozni:Dkivi vok mi lesz tovabb!!!!!!!folytasd hamar!!!!!!!! Naomy

2006.10.13. 19:21

Xen: Az a mocskos állat!!! Szétverném az ilyenek fejét de, Dunci már megtette!!! A vacsoránál nan kiakadtál de, meg lehet érteni:D FOLYTATÁST!!!   14.rész -Baszki! Nem mondod!!!!!!! Tudtam h Nikki nagyon hülye de ez már több a soknál!!!! Miért nem várta, meg amíg a csaj lecuppan a pasiról!!! És Duncan miért nem szólt neki h van 1 testvére!!! –akadt ki Lee -Nem hülye csak szerelmes. –mondta Chris – Én is ugyanezt tenném, hogy ha azt hinném, hogy meg csalsz! Kiverném belőled a lelked. -Kössz… -Mi lesz velük? Olyan szép pár voltak… -sajnálkozott Liz -Ne sírasd őket, nincs semmi elveszve. Felhívom Duncan-t. –mondta Emy -Haló? –szuszogott Dunc -Szia itt Emy. Nah mivan? -Londonban vagyok és már a házuknál de nincs semmi világítás. -Nincs otthon? Hát ez nem igaz. -Baszuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuus!!!!!! –ordított Lee –Apa Los Angeles-be megy!!! Vele van ez tuti!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -Hallotad Dunc? -Igen halottam. Akkor rohanok vissza a reptérre. Ciao. –csapta le a telefont -Visszamegy a reptérre. -Hallod ez nagyon gázos. –ült le Lee egy fotelba                                                                       ****   -13-as kapu… 13-as… a rohadt égbe hol van? –mondta maga elé Dunc miközben, kereste a kaput A Los Angeles-be tartó járatunk 15 perc múlva fel száll. Kérem, kezdjék meg a beszállást. Köszönjük. -Ilyen nincs! Hol van már az a kibaszott kapu! –kezdett el futni majd a szeme megakadt egy hatalmas 13-on -Ott van… Nikki! –kezdett el ordítani -Kicsim biztos velem jössz? Másfél év távol a barátoktól, anyádtól, Lee-től. –mondta apa -Igen… nem… nem tudom. -Mivan akkor, ha nem is Duncan volt az? -Ő volt. -Nikki! -Aha de, ha megcsalt, akkor mit keres itt? –nézett hátra és én is hátra néztem -Nikki! -Apa, kérlek, küld el. -Nem küldöm. Nem jössz velem, beszéljétek meg. Nem futhatsz el minden elől. -De… -Szertelek kicsim. –adott a fejemre 1 puszit és elment -Hey! -Nikki! –ért hozzám -Hadjál békén! -Nem én voltam, érted? Nem én, hanem a testvérem! -Nincs is testvéred. –vágtam értetlen pofát -De van csak senkinek, nem mondtam. -És én ezt higgyem el, mi? Nincs időm erre. Megbíztam benned de, te… -fordultam el a könnyeimmel küszködve de megfogta a karom -Szeretlek. –nézett mélyen a szemembe -Figyelj…lehet h nem te, voltál az de… rengeteg sms-t kaptál idegen nőktől. És… a válaszaid… elnéztem neked ezt de, most h láttam téged vagy őket… -Nem… -Nem érdekel, ki volt az. Rádöbbentem arra h ez így nem fog menni. Szerbusz. –elindultam a kapu felé -De, Nikki… én szertelek. –szomorúan nézett, kezét a combjára csapta, ami felém nyúlt, és egy könnycsepp gördült le az arcán, nézte, ahogy beszállok a gépbe és elrepülők tőle -Másfél év… -tette kezét az ablakra, amin lecsorogtak az esőcseppek –Mindig szeretni foglak Nikki… a szívem a tied. –hajtotta le a fejét majd búsan beszállt egy taxiba és hazament A kis csapat is haza jött néhány nap után. Duncan teljesen maga alatt volt miattam, de én is ő miatta. Los Angelesben az álmom-valósítottam meg. Talán túlságosan is. Táncos lettem és többször is jelöltek mindenféle díjra. Filmekben, klipekben, koncerteken, díjátadókon táncoltam. Híres emberek vettek körül de, az egóm nem nőtt. A másfél évet fel kerekítettem 2 évre. Apum haza ment akkor amikorra tervezte. Én úgy gondoltam, hogy megvárom a 20. születésnapomat és akkor toppanok haza. Egy nagyon kedves lánnyal igencsak összebarátkoztunk. Ő is táncos és rengetegszer szerepeltünk együtt. A neve Keeley Malone de nem csak barátnőt szereztem, hanem egy édi pasit is. Összeismerkedtem egy édi szintén táncos fiúval. A neve Chad és ahogy táncol… áááá fantasztikus! A testébe azonnal beleszerettem de, a személységbe kicsit később. Lassacskán sikerült elfelejtenem azt a férfit, aki az első szerelmem volt. Minden nap Chad járt a fejemben így 100%-ra mentem h kivertem onnan Duncan James-t… -Nikki, kaptunk egy ajánlatot Londonból. –jött hozzám Keeley -Igen? És milyen ajánlat? -Háttértáncosok lennénk egy bandában. Ami 4 srácból áll. -4 srác? Nem hangzik rosszul. A banda neve? –szörcsöltem a gyömbéremet -Blue. -Még soha nem halottam róluk. –néztem értetlenül -Ne aggódj még szinte senki sem. Nem rég adták ki az első albumukat. Egyébként a barátnőm Shelina mondta ezt nekem. Ő is náluk táncolna. -Ahhha… és ha elvállaljuk, akkor mikor kell mennünk? –mentem 1 tükör elé -Holnap. –húzta a száját -Holnap? Jézus, ennyire fontos? -Nagyon is. -Hát… mi bajunk lehetne. –rántottam meg a vállam –Válaljuk el! –nevettem -Igen? Király! –ugrott a nyakamba –Végre Londonba megyek! -Jaja! Nah akkor kezdj el pakolni addig én beszélek Chad-el. -Oksi.                                                                     ****   -És tedd ki a lábad és hajolj hátra… ez az… -Chad! -Szia édes. –adott egy csókot Chad -Figyelj drágám. Keeley-nek és nekem ajánlottak Londonban egy melót. Háttértáncosok lennénk egy bandában. Éééés… holnap indulnánk. -London? Még jó h nem Japánban! És h holnap?–akadt ki -Hey nyugi. -És legalább sok pénzt kaptok? -Engem az nem érdekel. Világéletemben háttértáncos akartam lenni és nem filmekben táncolni. Azt is szeretem de, ezt valahogy jobban élvezem. -Hát jó. –sóhajtott -Biztos? -Igen. Na menj és pakolj. -Imádlak! –adtam neki egy csókot és haza rohantam pakolni Másnap reggel izgatottan ültünk fel a gépre. Keeley készen volt totálisan. Mondta h az angol pasik a legjobbak, és h a banda tagjai is tuti sexysek lesznek. Leszálltunk és már rohantunk is egy hotelbe. Kivettünk egy lakosztályt és mentünk találkozni a Blue-val. Puszi: Nikki

2006.10.13. 16:13

Hello!!! Else tudjátok képzelni mennyire jól estek a vélik :) köszi szépen őket :) és akor nem húzom  az időt, itt a kövi része a törimnekJ   17. rész   A szakításunk híre hamar elterjedt a suliban. Az ok senkit nem érdekelt, elég volt annyit tudni, hogy Duncan ismét szabad. A népszerűségem, hát valamelyest nőtt, de hiába akartam volna, hogy kedveljenek. Mégiscsak Dunc volt csaja voltam. Na nem mintha annyira akartam volna a suli festékes vödreinek a barátságát. Próbáltam lefoglalni magam, hogy ne gondoljak Rá. De ez elég nehezen ment. -         Na, áruld el – néztem könyörgőn Amy-re. -         Mit? -         Jaj ne tedd az ártatlant! Hogy ki szívta ki a nyakad! -         Mondtam már, hogy… -         Hogy senki? Akkor mitől lett ott a folt? Csak úgy hipp-hopp varázsütésre? -         Na jó! De ha valakinek elmondod nagyon ideges leszek! -         Úgy ismersz, mint aki rögtön elpletykálja az egész sulinak? -         Nem! Na szóval… - barátnőm arrébb húzott a tömegtől – Az van, hogy… valami olyasmi van, hogy én most összejöttem Lee-vel… vagy mi. -         MICSODA?!?!?!?!??! -         Cssssss!!! De ez nem olyan igazi járás, hanem olyan… -         Milyen? -         Na jó járás! -         Basszus, és ő csinálta a… szóval a nyakadon… de… de hát te még nemrégen szakítottál Nick-kel! -         És egész életemben azután a köcsög után siránkozzak? -         Jól van, csak ez váratlanul ért. Ki tudja még rajtam kívül? -         Senki. Ezért is mondtam, hogy tényleg senkinek ne mondd el. Pláne ne Dun… Szóval senkinek – harapta el a mondatot. -         Amy… A szüleid mit mondtak? -         Hát… anya mindenképpen szeretne találkozni anyukáddal. Meg azért úgy jó lenne, ha megismerkedne a két család, mert hát… csak rokonok vagyunk… vagy mi. -         Aha. Jó – motyogtam, és a hangomat már el is nyomta a csengő – Akkor szerintem induljunk is matekra. És ezt nem hiszem el! Máskor, valahogy mindig kikerültük egymást Dunc-kal a suliban (pedig mindig egymást kerestük), most meg az első sarkon szó szerint beleütközök! Aztán a szokásos „Molly meg kell beszélnünk” „Nincs mit megbeszélni” párbeszéd után irány az osztályterem. Másnap a James és a Barlow família összeült egy vacsorára. Hát mondhatom, szuper volt. Anya nagyon boldog volt, hogy újra találkozhatott a nővérével, arról viszont, hogy milyen ára volt ennek senki sem mert beszélni az én és Duncan jelenlétében. Helyet foglaltam az asztalnak azon a részén, ami a legtávolabb esett Duncan-től, és próbáltam túlélni a vacsorát. Hála az égnek, most már ő is letett arról a szándékáról, hogy beszéljük meg ezt az egészet. Csak pár csalódott-szomorú pillantást vetett rám. -         Kislányom – ült le mellém anya – Megszeretnék kérdezni valamit. -         Kérdezd. -         Andy-val rólad és Duncan-ről beszélgettünk… -         De jó, hogy mindenkinél mi vagyunk a téma! – vágtam közbe. -         Kérlek hallgass végig. Nagyon szomorú eset, de jobb, hogy még időben kiderült. Vagyis pontosan ez a kérdés. Hogy időben kiderült-e? -         Ezzel mire akarsz célozni? -         Arra hogy… hát… hogy voltatok-e együtt… úgy. -         MUSZÁJ A MAGÁNÉLETEMBEN VÁJKÁLÓDNI?!?! – kezdtem el kiabálni kicsit sem feltűnően. Mindenki figyelme rám irányult – AZT AKARJÁTOK SZÁMOLJAK BE MINDENRŐL, HOGY MIT CSINÁLTUNK!?! GONDOLOM MINDENKI KÍVÁNCSI RÁ, HOGY HÁNYAS A MELLTARTÓ MÉRETEM, VAGY HOGY HÁNYSZOR CSÓKOLÓZTUNK!!! RENDBEN! MAJD ÍROK EGY LISTÁT, ÉS KITŰZÖM EGY HIRDETŐTÁBLÁRA!!! AZ MEG FOG FELELNI?!?!? – döbbent csönd állt be. Levágtam a szalvétát a kezemből, és kiviharoztam, kikerülve Amy-t, aki az ajtóban dermedt le a csodálkozástól. -         Ez igent jelent – csüggedt el anyu. -         Megkérdezted tőle? – suttogta mindenki. -         Igen és így reagált. Duncan akkor legalább te mondd ki – fordult anya Dunc felé, de ő akkor már nem tartózkodott ott. Idegesen rohantam hazafelé a sötét utcán. Idegesen… az enyhe kifejezés. -         „Mi a francért kell mindig belém kötniük? Kérdezgetnek, nyugtatgatnak, azt hiszik úgy könnyebb…” – motyogtam magamban, miközben befordultam egy „kihalt” utcára. Nagyon fáztam, hisz csak egy vékony top volt rajtam úgy December közepén. (A kabátot nagy igyekezetemben az étteremben felejtettem) -         Hé, kislány! – harsant fel egy férfihang, és valaki elkapta a karomat, majd nekilökött a falnak. -         Hagyjon békén – hadartam egy kicsit pánikba esve, és megpróbáltam kikerülni az alkoholtól bűzlő fickót, de ezzel csak annyit értem el, hogy ezúttal erősebben lökött vissza. Elég rendesen be is ütöttem a fejem. -         Ne próbálj elmenni kiscica. Hát nem jó itt neked? – kezdte el fogdosni a lábam, mire pofon vágtam – Te ribanc ezt ne merészeld még egyszer! – pofozott most ő fel, és megpróbálta letépni a felsőm. -         SEGÍTSÉG!!! – kiabáltam egyre kétségbeesettebben. -         Fogd be a szád!!! – ordított rám a pasi, és csókolgatta a nyakam a bűzös szájával. -         Molly!!! – hallottam meg Duncan hangját. -         DUNC ITT VAGYOK!!! -         Mi a franc? – nézett rám döbbenten a fickó, de Duncan addigra odaért. -         ROHADT ÁLLAT!!! - egy mozdulattal megfordította, és egy akkorát behúzott neki, hogy az ütés hangja csak úgy visszhangzott a sikátorban, sőt még Dunc keze is belereccsent (ceggény, pici, puhi, cuki kezeL). A részeg férfi hátratántorodott és elterült. Egyszerűen elájult. Duncan K.O.-val kiütötte J. -         Nem esett bajod? – fordult felém. Én csak a nyakába borultam és sírtam – Nyugi, itt vagyok, már nem bánthat – levette a kabátját és rám terítette, mivel eddig is fáztam, akkor meg pláne, hogy már csak „egy fél” felsőm volt. Dunc autóval jött utánam, szóval arrafelé terelt. Egy kicsit kezdtem megnyugodni, de még mindig eléggé sokkos állapotban voltam. Duncan segített beülni a kocsiba.  -         Mi történt? – kérdezte, mikor látta, hogy aránylag lecsillapodtam.   -         Nem bírtam ott maradni. Mindenki rajtunk csámcsogott. Egyedül akartam lenni, aztán mikor befordultam abba az utcába az a fickó a falnak lökött és elkezdett fogdosni… -         De a lényeg, hogy nem történt baj – ölelt meg, amennyire tudott az autóban. -         Köszönöm, hogy időben utánam jöttél – bontakoztam ki az öleléséből, és megfogtam a kezét – Nagyon fáj? -         Nem eléggé. Nagyobbat kellett volna ütnöm – nézett a szemembe, mire előrefordultam. -         Haza tudnál vinni? -         Persze. Tíz perc alatt otthon voltam. A kocsiban még egyszer megköszöntem Duncan segítségét, amire ő egy „nincs mit”-tel válaszolt, és adott egy puszit az arcomra. Én megígértettem vele, hogy erről nem beszél senkinek, cserébe ő azt kérte, ha bármi gondom van, szóljak neki. Otthon az első dolgom az volt, hogy lezuhanyoztam. Aztán ágyba bújtam, és pityeregve aludtam el.  -         Hogy-hogy nem jött ma Molly suliba? – kérdezte Lina Dunc-ot másnap reggel a suliban. -         Nem tudom. Honnan tudnám? -         Biztosan megviselte a tegnap esti vacsora – mondta Amy. -         Jaj, tegnap volt a vacsora? – értette meg Shelina, hogy mi a helyzet – Szegényke. -         Nem jössz át délután? Elmennénk Molly-hoz – ajánlotta Am. -         Sajnos ma nem érek rá. Dan-nek már ígértem valamit. -         Szerintem sem lenne amúgy jó ötlet, ha átmennétek – szólat meg Duncan. -         Miért nem? – nézett rá a húga. -         Én csak gondolom, ha nem jött suliba, akkor egyedül szeretne lenni. -         Ebben van valami. -         Lina! Linaaaaaaaa!!! – futott feléjük Ant, félrelökve mindenkit az útjából. -         Tessék? – fordult felé Shelina mosolyogva. -         Segíts!!! Tőled függ az életem!!! -         Merthogy? És mit kéne segítenem? -         Képezz ki! -         Hogy mit csináljak? – nevette el magát barátnőm. -         Te sportos lány vagy, szoktál jógázni meg tornázni, meg futni meg minden! A következő próba erőpróba lesz! Érted erőpróba!!! Én és az erő!!! Ez olyan mint… mint… Michael Jackson és a négerek, vagy mint… Steve Wonder és a célbalövés!!! -         Nyugalom Ant. A helyzet reménytelen, de nem súlyos. -         Lina én komolyan beszélek! Segítesz vagy nem? -         Nos várjunk csak, heti kétszer vannak plusz matekóráim, háromszor aerobic, egyszer francia, esténként 6-tól 7-ig telefonon be kell számoljak Dunc-nak arról, hogy mi történt aznap velem, és még időt kell szakítanom, hogy tudjak találkozni Ivan-nal, mindezeket összevetve… Szorítok neked helyet a naptáramban. -         Istennő vagy, imádlak! -         Ugye tudod, hogyha ezt Lee mondta volna már régen leüvöltöttem volna a fejét? -         Tisztában vagyok vele. -         Akkor jó. Majd még egyeztetünk, -         Köszi, köszi!!!!!! Szia!!!   Mivel ez nem lett nagy szám, holnap lehet felteszek még egy részt, meg hozok véliket J.   Pussz! Xen

2006.10.12. 21:14

Nikki:aaaaaaaaaaaaaa, hat ez kesz!!!!a tesoja volt duncinak es te meg azt hittted h dunk az es nem fogod megtudni :(:(aaaaaaaaafolytasd hamar!!!!!!!!!!!aaaaaaa Naomy

2006.10.12. 21:01

Nao: Jaj úgy irigyellek!!! Dunc előtted ül az órákon!! Ha előttem ülne én már a nyákán lennék!!! FOLYTATÁST!!!!   13.rész Ott csókolta azt a szőke libát a szemem előtt. Zokogva vissza rohantam a szobába. Neki dőltem a szekrénynek majd egy hatalmasat bele ütöttem. Halottam, ahogy Duncan beszél valakihez és ide tart. Bementem a fürdőbe és hallgattam. -Nem láttad Nikki-t? –kérdezte Ant-et -Már 1 jó órája nem láttam de szerintem a csajokkal van. -Akkor jó. Átveszem a fölsőm és mehetünk is. -Oké. -Állszent kretén. –szipogtam –Úgy csinál mintha semmit se tett volna. Elmegyek… ez lesz a legjobb. Csak Emy-nek mondom, meg h miért megyek el. -Tényleg nem láttad Nikki-t? -Mondom h nem! Nagylány tud magára vigyázni. Nah menjünk már. -Az én szememben még mindig az, az édes kis Nikki akit, először megláttam. Az ártatlan tekintete… -ájuldozott Dunc -Mindjárt nyál tócsa lesz itt! Majd 1x megkéred a kezét és happy-k lesztek, na de most már télleg menjünk. -Menjünk. –kimentek a szobából én meg a fürdőből -Édes kis Nikki. –gúnyolódtam –Az édes kis Nikki-t palira vetted de nem hagyom magam! Hülye, barom! –elővettem a bőröndöm és bepakoltam a cuccaim majd bekopogtam Emy-hez -Szijjja Nikki. Hát ez a bőrönd? –nézett rám -Elmegyek. -Mi??? Mi bajod, megvesztél?? -Láttam Duncant egy nővel. -Úristen. –kapott a szája elé –Ezért? -Igen. Senkinek ne mond el. Csak annyit mondj h elmentem. Nem akartalak ezzel terhelni de benned bízom meg a legjobban. -Persze tartom a szám. –ölelt át –Vigyázz magadra. -Vigyázok... szia. –adtam az arcára egy puszit majd elmentem Eltelt az elmenésem óta 1 óra. Mikor a reptérre, szerencsémre kaptam jegyet. A gépen is sírtam de gyűlt bennem a düh. Ki tudja, mióta csal mindenféle nőcskékkel. -Emy! –rontott be hozzá Dunc és Sy –Hol van Nikki? Nem láttad? –aggódott Dunc -Nem. –mondta gúnyosan -Most mi a baj? Csak azt kérdeztem hol a barátnőm. –csapott a térdére -Semmi. –ment az ablakhoz Emy -Nem láttad? Aggódom érte. Remélem h nem csinált semmi hülyeséget. –mondta Sy-nak -Hülyeséget? Hülyeséget?! Te beszélsz? –ugrott neki -Mi? -Mi, mi! Most játszod az ártatlan bárányt közbe egy idegen nővel, smárolsz a folyosón! -Én nem smároltam senkivel! Főleg nem 1 idegen nővel. Egész végig a srácokkal voltam -Ja én is ezt mondanám. -Oké, nincs időm a hülyeségeidre. Megyek és megkeresem. –indultak meg az ajtó felé -Akkor Londonban keresd! –kiabált utána -Tessék? –nézett vissza -Igen. –bólogatott –Visszament Londonba, onnan meg ki tudja hova megy. –kezdet el könnyezni Emy -Azért mert vissza, mert azt hiszi h én megcsaltam? -Nem hiszi, tudja te barom! –ordított -Úristen, úristen! –fogta a fejét -Hogy csaltad meg volna? Egész végig velünk voltál!  -mondta Sy -Simon kérlek, ne védd ezt a görényt! -Nem védem! Tényleg velünk volt. -De… de, ha veletek volt, akkor Nikki kit látott? -Nem tudom de, én most utána megyek. -Dunc! –kiabált utána Shaft de nem szólt vissza Ment a lift felé és rettentő ideges volt. Félt h valamit csináltam. Várt a liftre és mikor kinyílt az ajtó majdnem szívrohamot kapott. -David? –kerekedtek ki Dunc szemei -Szia bátyó! –örült neki a testvére -Mit keresel itt?  -Nah kössz így fogadod az öcséd akit már 3 éve nem láttál? –ölelte át Dunc-ot -Örülök persze örülök de… -tolta el magától – Csókolóztál ma egy nővel a folyósón? -Mivan? –nézett nagyot -Csókolóztál vagy sem?! -A barátnőmmel igen. –mondta értetlenül -A francba… forgolódott –A barátnőm meglátott titeket és azt hitte én vagyok az. -Ohh, bazz bátyó! Ne haragudj! -De h is. Nem a te hibád. Én nem mondtam neki hogy van egy tesóm aki szinte kiköpött én. -És most hol van? -Londonban. –ment a liftbe -London? Jézus. Sok sikert, mert ez nem lesz könnyű! -Kössz. Emlékszel Simon-ra? -Aha, persze. -Keresd meg őt és mond el neki az egészet és azt h Londonba mentem. És h ő meg a többieknek a dolgot. -Oké. Tényleg sok sikert. –elment megkeresni Simont Duncan csak a 3 óra múlva induló gépre kapott jegyet. Addig hívott de én nem vettem fel. Ki is kapcsoltam a telóm. Mikor haza értem még elcsíptem apum, aki épp Los Angeles-be indult másfél évre… Puszi:Nikki

2006.10.12. 19:19

na es itt a 2.resze az uj torimnek   2.rész Első óránk a történelem volt, ami nem volt épp a kedvenc tantárgyam, de elviseltemJÓrán mindneki aludt, csak én és Dunc voltunk a legaktivabbak, ha a tanár kérdezett valamit az osztálytól, csak mi tudtuk mindig a helyes válaszokatJÁllandóan lehetett hallani Paris nyafizásait, hogy ő mennyire unja az órát, de senki se tőrödött  veleJ - Ébressz fel ha vége van az órának.- mondta Sy miután bejött a tanár és letette fejét a padra és már aéudt is amint láttamJ Ezután meg matekóránk volt, amit kimondottan nagyon utáltam, Dunk is igy volt ezzelJSajnos pechemre engem küldött ki a tanár a tábláhozLmint mindig, és ismét kilométeres művelet sorokat adottLÉn általába mindig kényelmetlenül éreztem magam, ahányszor kint voltam a táblánal, biztos mert mindneki nézett, meg főleg  éreztem hogy Dunc is néz. Mikor visszafordultam hogy menjek a helyemre, pont Dunk  tengerkék szemeivel találtam szembe magam.Na abban a pillanatban azt hittem a földbe gyökerezik a lábam attól a nézésétől, 1 fél percig álhattam ott, mire észbe kaptam és a visszamentem a helyemre, szerencsére a többiek túl el voltak foglalva a példák másolásával és nem látták olvadozó arcomJA többi órákon nem nagyon figyeltem, mert unalmas órák , amik nem érdekeltek, de túl el voltam szállva ugyanis előttem ül a szőke hercegJNéha oldalra fordult, mert ő is unta az órákat és bámult ki az ablakon(az ablaknál ült, pont mint énJOlyankor is kész szoktam lenniJ, na meg meglepődök mikor Dunk leveleket küldözget nekem hátra, igy jól el lehetett kommunikálni nálunkJLegalábbis egyes órákon, amikor  a tanár a beszélgetésért tesz ki, de nem lehetett minden órán levelezni, egyesek nagyon szigorúak voltakLmég csak oldalra nézni  se lehetett, mert a tanár már rád szóltL(hülye tanárokJA nap hamar eltelt és máris itt volt az ebédszünet, aminek legtöbb tanuló nagyon örültJköztük persze én isJ - Vajon mi ma az ebéd?- kérdeztem Sytól miután elfoglaltuk megszokott helyünket az ebédlőbe. - A megszokott paszulyleves, amit utálok.- rázta meg a buksiját. - Na ezért hozok én mindig szendvicseket.- mosolyogtam. - Én is.- szedtük elő egyszerre a kajánkat. Közben csatlakozott hozzánk Lee és Ant is, Ant megint valami házijával jöttJ - Naomi, kérlek!Te vagy a megmentőm!Segitsz kérlek egy matekpéldánál, mert én nem értem, és ha nincs házim a tanárnő kinyiffant engem.- mondta pánikolva Ant. - Nyugi, segitek, tudod jól hogy rám mindig számithatsz.- mosolyogtam. - Köszi nagyon szépen.- erőltetett egy vigyort. Segitettem neki az “irtó nehéz” feladatnálJmajd tovább folytattuk az evés, ivást. -Srácok, ma van edzés??- kérdezte hirtelen Sy. - Én úgy tudom hogy 2-től.-vakarta fejét Ant. - Nem igaz, mert 4-től.- igy Lee és elkezdődött a vitaJde gondolom Sy csak azért mondta, hogy velem tudjon dumálniJ - Naomi, valamit szeretnék mondani, vagyis inkább kérdezni. Észrevettem amint....- de hát én nem nagyon tudtam ráfigyelni, mert épp akkor jött be Dunk isJés elterelte a figyelmem, csak csodálni tudtam őt.-Mind1.- sóhajtott egyet Sy. - Mit is mondtál?- nétem vissza rá. - Hát akkor fogalmazom másképp, miért tagadod?- kérdezte komolyan. - Mit hogy tagadjak?- kérdeztem miközbe az üditőmből ittam, de gondoltam hogy mire akar célozni. - Hát azt hogy tetszik neked Dunc.- na itt elállt a lélegzetem. - Hát...- dadogtam. - Tudom én.- vigyorgott Sy.- Látszik rajtad hogy tetszik neked, ahogy bámulod. - És nagyon?? - Nem annyira, de például most is, meg órákon főleg. - Hát igen bevallom, hogy tetszik, de hát ninc smit csináljak.- sóhajtottam. - Hát ez van, de úgye most már jobban érzed magad hogy elmondtad valakinek.- mosolygott. - Igen.- mosolyogtam én is.- Csak nem kell mindenki tudja, főleg Lee nem, még akkor is ha  a legjobb haverom, mert amint ismerem eljár a szája. - Hát ő már csak ilyen.- sóhajtott Sy.- De ha szükséged van valamire, akkor én bármiben segitek. - Köszi.- épp akkor nagy zaj lett, mert épp Paris a drága divatbemutatót adott elő, amire senki se volt nagyon kiváncsi csak az olyan libák mint őJAnt és Lee tovább vitatkozot hogy mikor is van foci edzésük. - Egyik se jó, mert 3-tól van.- állt meg melletünk Dunc, én meg azt se tudtam mit is csináljak. - Hello haver!- köszöntek a srácok neki. - Jaj télleg akkor van.- csapott a fejéhez Lee. - Ha belegondolog, akkor igen.- mondta Ant. Dunk is leült mellénk, de nem is akárhova, hanem közém és Sy közé.     Naomy ui:bocsi hogy hulyen tette be:S

2006.10.12. 19:14

xen:hat ez telleg naon fura h uncsik vagytok:Sde mi lesz tovabb???folytasd hamar!!!!na  meg kivi vok a parbajra:D:D:D:Dszegeny duncit sajnalom:( Naomy

2006.10.12. 16:53

Xen: áááááááááááááááááááááááá   ez állati lett, duck és te? unokatestvérek?jujjjjjjjjjjj, huhh ebböl valami tiltott szerelem lesz? nagyon izgiiiiiiiiiii, és dunc milyen cukiiii mikor szomrú, és mi fog történnii??????????? xen folytasd hamar, nem hagyhatod itt abba mer meghalok!!!!!!!!! pussz: Anny

2006.10.12. 12:20

Sziasztok csajok! Rohanásban vagyok, úgyhogy: 1. Nagyon szépen köszi a véliket!!! 2. Hoztam a törim kövi részét J   16. rész   -         Ooops, I did it again… - dúdolgatott Duncan J, miközben pakolgatott a szobájában, és engem várt. Nem is kellett sokat várnia. -         Szia Molly! – hallotta Dunk, ahogy Amy üdvözöl – Molly. Molly! Most meg hová rohansz? -         Hello – mosolyodott el a barátom, mikor beléptem a szobájába, és odajött, hogy megcsókoljon. Én viszont elfordítottam a fejem, és könnyek szöktek a szemembe. -         Ne. -         Mi a baj? Mi történt?  -         Mi nem maradhatunk együtt Dunk. -         De hát miért nem? Molly, ez nem jó vicc. -         Én nem viccelek!!! -         Mi van itt? – jött be Amy – Mol, miért sírsz? -         Mikor hívtál épp a boltban voltunk – ültem le az ágyra, és néztem fel szipogva az értetlenkedő Duncan-re – Ott összefutottunk a szüleitekkel… Apáék még nem ismerték őket. De mikor anya meglátta anyukátokat… -         Mi volt akkor? – ült le mellém Dunc. -         Megismerte! Mert ő… ő a nővére! Az anyukátok nővére az enyémnek!!! – sírtam újra el magam. -         Tessék? – döbbent le Amy, a bátyja meg csak hitetlenkedve rázta a fejét: -         Ugyan már, anyának nincs is testvére! -         De van. Szerinted hogy lehet, hogy neked csak nagyid van, nekem meg csak nagypapám? Elváltak, és a gyerekeket kettéosztották. -         Ez azt jelenti, hogy te… - nézett rám barátnőm nagy szemekkel – te… az unokatestvérünk vagy? -         Mi??? – pattant fel Duncan. -         Megyek felhívom apáékat – sietett ki Amy. -         Most mondanám, hogy jobb lenne ha nem találkoznánk többet – temettem a kezembe az arcom – De ez szinte lehetetlen. -         Akkor… vége? -         Vége kell, hogy legyen! Az Istenért Dunk az unokatestvérem vagy! Képes volnál járni velem ezek után? -         Hát… akkor… még jobb is, hogy most derült ki, mielőtt elmélyült volna ez az egész – nézett rám bizonytalanul. -         Aha. Mielőtt még egymásba szerettünk volna – vékonyodott el a hangom, és felálltam – Azt hiszem, jobb lesz, ha most elmegyek. Egy fél órával azután, hogy én távoztam, értek haza a szülők. -         Ez olyan hátborzongató! – fogadta őket Amy. -         Hol van Dunk? – kérdezte Andy. -         A szobájában. De ne is próbálkozz. Mióta Molly elment bezárta az ajtót, és bárhogy is könyörögtem nem jött ki. -         Szerintem hagyjuk, hogy magától kijöjjön. Ha ez megtörtént, megbeszéljük ezt az ügyet. -         Biztos nagyon el van keseredve… - motyogta Mr. James, majd szinte egyszerre szisszent fel mindenki. Ugyanis Duncan szobája felől zene hallatszott. Dunk MARILIY MANSON-t hallgatott! DUNCAN!!! Amiből Amy levonta a következtetést, hogy: -         Az nem kifejezés, hogy el van keseredve. -         Dunk!!! Most már beengedhetnél!!! – dörömbölt Amy a bátyja ajtaján, már este 8 körül. Kattant a zár, és nyílott az ajtó – Végre – lépett be Am, leült az ágyra és az íróasztala előtti széken üldögélő Duncan-re nézett. Majd megállapította a tényt, hogy: – Sírtál. -         Kiszívták a nyakad -  motyogta Dunk a semmibe meredve. -         Mi??? – kapott Amy rémülten a garbójához. -         Garbót vettél. De mielőtt jött… mielőtt jött… Molly, és pakoltál a fiókodban lecsúszott, és látszott – mondta Duncan, halál nyugisan, még mindig egy pontra fókuszálva. -         Nem is! -         Amy. Láttam. -         És akkor mi van, ha igen? -         … -         Dunk? -         … -         Légyszi veszekedj már velem! És mondd, hogy én ehhez még fiatal vagyok, és szétvered L… azt aki csinálta. -         Te dolgod. -         Jaj Dunk! Én is sajnálom! Tudod, hogy sajnálom! De ezen akkor sem tudsz változtatni, ha itt fogsz bent ücsörögni az örökkévalóságig! -         Egyedül hagysz? -         Nem akarsz inkább beszélgetni? -         Nem. Egyedül akarok lenni. -         Jó. Jó éjszakát – ment ki barátnőm, és az útja egyenesen a fürdőbe vezetett. -         Bakker, de vámpír vagy – nézegette a tükörben a nyakát, megfürdött, aztán gondterhelt gondolatokkal aludt el. Azonban később felébredt, először még ő sem tudta mire. Aztán vette észre, hogy világosság szűrődik be kintről (nem az utca felől, hanem a folyosó felől). Gondolta biztos az apukája vagy az anyukája ment ki WC-re, de mivel a világosság bő tíz perc múlva se szűnt meg, belebújt a mamuszkájába, és álmosan kicsoszogott. -         Te nem alszol? – pillantotta meg Duncan-t a konyhaasztal melletti széken ülve. -         Már nem először álmodok ilyet… – csuklott el Dunk hangja, és belekortyolt egy pohár vízbe. -         Milyet? -         Hugi, én félek – nézett Amy-re a bátyja könnyes szemmel, amin barátnőm nagyon megrémült, mert nem igazán látta még Duncan-t rendesen sírni, és azért ez a kijelentés se volt kutya. -         De hát… mi a baj? -         Annyira rossz érzésem van. Olyan… nagyon-nagyon rossz érzésem. Nem tudom mi ez, de azt tudom, ha ez bekövetkezik akkor borzasztó lesz. -         Szerintem csak fáradt vagy és kimerült. Holnap suli Dunk, aludnod kéne. Feküdj vissza, jó? -         Ühüm – Duncan felállt, és Amy aggódó pillantásaitól kísérve visszament a szobájába. * -         Ott van? Erre jön? Elmenjek? -         Molly hagyd már abba! – csattant fel Amy. -         De nem akarok összefutni vele nem érted?! -         Értem, de ezt nem kerülheted el! Duncan itt van, és itt is lesz még másfél évig! Másfél évig bujkálni akarsz? -         Molly – fogta meg hirtelen Duncan a karom. -         Kérlek Dunk ne. -         Meg kell beszélnünk. -         Mit lehet ezen megbeszélni? -         Én asszem megyek… - próbált Amy kislisszolni a képből. -         Én is megyek! – siettem barátnőm után. -         Ne búslakodjál – veregette hátba a most megjelenő Sy Duncan-t. -         A suliban bármelyik más lányt megkaphatod – lépett melléjük Ant. -         De ha nekem ő kell. -         TIZENNÉGY NAP! TIZENNÉGY NAP! TIZENNÉGY NAAAAAAAP!!!!! – keringőzött be énekelve a folyosóra James Blunt, mindenki figyelmét magára vonva. (Azzal a dallammal képzeljétek el, ami a reklámba van J) – Tizennéééééééééééééééééééééégy nap múlva, vagyis az utolsó tanítási nap után lesz a második próbatétel, amit meg fogok nyerni! Mindenkinek megfelel az időpont? -         Ja! -         Persze! – hallatszott mindenfelől. -         Tőlem – vont vállat Antony. -         De… hol van az én kis margarétám??? Neki fontos tudnia az időpontot! -         Beteg – mondta Duncan egykedvűen. -         Mi? Beteg??? De… SÚLYOS??? BELE FOG HALNI?!?!??! – esett James kétségbe. -         Ha tovább rendezed a fesztivált te fogsz meghalni!!! – idegeskedett a Herceg. -         Szerintem jobb ha most nem packázol vele – súgta Simon Blunt-nak, na nem mintha annyira féltette volna, inkább Duncan-t féltette a börtöntől. Ezt az „énekes pacsirtánk” meg is értette, és elhúzta a csíkot, hogy infókat szerezzen egyetlen rózsavirágszála hogyléte felől. -         Mikor lesz? – jelent meg Ivan, Dan és Lina. -         Nem hallottátok? Tizennégy nap múlvaaa, tizennégy nap múlvaaa! – énekelte Ant (sokkal szebben mint James) aminek a célja az lett volna, hogy jobb kedvre derítse Dunk-ot. Ami valljuk be nem igazán sikerült.   Ja és 3: Írjatok mert hétvégén sokat akarok olvasni!!! J (De sztem most nem panaszkodhatunk! :) Belejött mindenki az írásba :)) Pusszancs! Xen

[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]