Új bejegyzés Frissítés

2007.05.13. 19:02

Valaki folyjtassa már a törijét, nagyon léccy!!!!!!!! De sürgősen!!!!!!!!!!! pux:Liz

2007.05.09. 06:59

Xen:Állati lett ez a rész!!!! Én sem bírom Anya-t, nem csoda, hogy Neked nem volt rokonszenves!!!!!!!!!!! pux:Liz

2007.05.07. 11:04

Sziasztok! Itta kövi rélsz :) Bocsi a formátumért :S Pussz:Xen 5. rész - Lena! – robbant be Sarah (a lakótársam, egyben legjobb barátnőm) a nappaliba, miközben én épp egy horrorfilmet néztem (erre mondják, hogy: vér nem válik vízzé :)). - Tessék? – néztem fel a popcornos dobozomból. - Szereztem neked pasit!!! - Sally, állj már le ezzel a pasi témával! Nekem nem kell pasi! Nem kell hosszú kapcsolat! Hányszor ismételjem még el? - Jaj Lena!!! Ne csináld már!!! Legalább nézd meg!!! - Mit nézegessem??? - Eskü, olyan vagy mint egy srác! Mindenki csak egy estére kell! - De ha egyszer a hideg is kiráz a „hosszú kapcsolat” emlegetésétől. - Ne ebből elegem van! Eljössz velem, és vele kajálunk! Punk-tum! Sajna ő nem kapható egy éjszakára, mert neki már benőtt a feje lágya, nem úgy mint egyeseknek! - Jól van, jól van, megyek! Magamra kaptam egy farmert és egy toppot (nem mintha eddig nem lettem volna felöltözve :)) és unottan elindultam barátnőmmel. - Azon gondolkodom… - szólalt meg az úton Sally (gyalog mentünk) - …hogy 3 és fél év alatt, láttalak e már sírni? - Engem? Engem biztosan nem. Nem szoktam sírni. - De valamikor csak… - Nem. - Ne hülyéskedj már, mindenki szokott sírni ezért-azért. Mondjuk mikor megszületünk! - Én nem sírtam! – makacskodtam. - Amikor megszülettél nem sírtál!? - Nem! Már miért sírtam volna? - Talán mert az emberek olyankor felsírnak. Innen tudják, hogy nem halva született a gyerek! Lena, ne csinálj már úgy, mintha most hallanál erről először! - De én nem… én kivételes eset vagyok! Még soha nem sírtam, és elég valószínűtlen, hogy fogok valaha! Na, de nem ezt a bárt mondtad? Nézzem azt a fickót! Tudtam! Tudtam, hogy a srác még csak véletlenül sem fog bejönni nekem! Ronda volt, béna volt, ráadásul unalmas témákról beszél nekem! Például: - Az Alpok gyönyörű hely! A friss levegő egyszerűen mennyei! Az emberek mosolyognak, és olyan felszabadultan érzi magát az ember! - „Na ezt jó tudni, oda se megyek!” – gondoltam magamban, miközben a WC felé tekintgettem, mert Sarah már kb. negyed órája kiment, hogy „kettesben hagyjon bennünket”. Aztán láttam meg, hogy már kijött, csak arrébb állt le beszélgetni egy pasival. Na, az a pasi jól néz ki! Nem úgy mint ez… - Szereted a ruhákat? - Mi van??? – eszméltem fel a gondolkodásomból. - Azt kérdeztem, hogy szereted a ruhákat? Szeretsz vásárolni? - Aha. – válaszoltam bőbeszédűen - Jaj de ismerős az akivel Sally beszélget. De honnan ilyen ismerős… Nem, az nem az a szombat esti pasas… - Szombat esti pasas??? – nézett nagyot Michael (még a neve is uncsi), mire én értetlenül bámultam rá. Ja, hopsza hangosan gondolkodtam – Most már értem miért nem figyelsz rám. - Bocsi, de nekem most oda kéne mennem… - emelkedtem fel a székből, aztán hirtelen ledermedtem, a szemeim elkerekedtek, és inkább visszaültem – Nem, dehogy kéne oda mennem! – kaptam az arcom elé egy itallapot. - Ha zavar a jelenlétem… - kezdte érteni Michael a szitut. - Á, nem, dehogy… Na, jó! Őszinte leszek az érdekedben! Nekem te baromira nem jössz be, és szerintem unalmas is vagy! Már, bocs. - Legalább nyílt lapokkal játszol. Akkor megyek, de ha bármikor szükséged lenne rám… - nyújtotta át a névjegyét, amit én kelletlenül elvettem. - Igazán kedves, de nem hiszem, hogy lesz ilyen alkalom – miközben Unalmas Pasi elment, szörnyű dolgot láttam. Sarah és a pasi közeledtek. Felém!!! - Tök jó, hogy összefutottunk! Figyelj, bemutatlak a barátnőmnek, jó? Lena, ő itt Duncan James, egy régi, kedves ismerősöm! Dunc, ő itt Elena Katina a legjobb barátnőm! - Hello Lena! – mosolygott Duncan barátságosan, és felém nyújtotta a kezét. - Hello! – viszonoztam a kézfogást, és magamban nagyban szidtam magam. Hiszen hogy is gondolhattam, hogy felismer! Teljesen megváltoztam… Mire feleszméltem, már leültek az asztalhoz, Dunc pedig folyamatosan engem nézett. Végül meg is szólalt: - Lena, mondd csak nem találkoztunk mi már valahol? - Mi? – kérdeztem egy cseppet magas hangon, és az itallapba beletemetkezve válaszoltam – Nem hiszem. - Furcsa… És Sarah! Ki most a szerencsés pasi? - Senki. Ugye a Bacardi az jó? - Senki??? És mi van Jesse-vel? – nézett nagyot Duncan. - Jesse-t dobtam. Nyámnyila volt… Papucs volt… Egy nagy-nagy nyálgép volt! Mint átvitt, mint pedig szó szoros értelemben. Lena szerencsére idejében felnyitotta a szemem. Ha nem teszi, ki tudja meddig leragadtam volna nála. Sarah és Duncan tovább beszélgettek, én pedig továbbra is kussoltam. Ugyan mit mondjak annak az embernek, akivel négy éve… hát… hagyjuk, úgy is tudjátok, hogy elég érdekes történet volt. De azt meg kell hagyni, hogy rendesen kikupálta magát. Mert nem nézett ki rosszul akkor sem, én nem mondom. De most… Ajjaj, valami… hm… milyen szó jó erre? Észvesztő. Igen, asszem ez jó kifejezés rá: észvesztő. Nem olyan kis puhánka  - Anya-val együtt vagy még? – kérdezte Sarah Duncan-t. - Aha. Ő is itt van. Csak már ezer éve kiment a mosdóba – ahogy ezt Dunc kimondta, mellénk libbent egy lány. - Sziasztok! - Hello – köszönt unottan Sally, amiből kivettem, hogy nem igazán kedveli a csajt. Aki nem volt más, mint maga Anya. Rendben volt a csaj, próbált is barátságos lenni meg minden, de nekem valamiért mégis unszimpatikus maradt. Duncan bemutatta nekünk, kis ideig még beszélgettünk, (bár én inkább tartózkodtam a szóba elegyedéstől) aztán búcsúzkodtunk, és hazaindultunk. Mikor hazamentünk, Sarah először is „nekem esett”, hogy miért ejtettem Unalmas Pasit. Aztán meg én „estem neki”, hogy miért mindig csak uncsi fazonokat talál nekem. A vége az lett, hogy kibékültünk, megölelgettük egymást (mert eléggé leordibáltuk az előbb a másikat), aztán Sally előhozott nekem egy kazettát…

2007.05.06. 11:02

Hali Mindenki!!! Bluefan: Nagyon jó lett ez a rész is, főleg a vége tetszett!!!!!!!!!!! ;) Azért kár, h szakítottatok azzal a Pete gyerekkel!!!!! ;) pux:Liz

2007.05.05. 18:53

Sziasztok! itt lenne a kövi rész! 3. rész Egy Nagyvárosi Macsó     Hétfőn a második óra torna volt. Mindenki egyenletes szerelésben, fehér pólóban – ami el volt látva az iskola címerével rajta az arany öltésekkel: North-London Theatre High School – és egy kék rövidnadrágban meg egy ugyancsak fehér tornacsukában levonult a suli mögötti, egyházilag támogatott golfpályára. A pálya végében egy mesterséges tó található, amiben diákok ezreinek golflabdáját nyelte el a mélység. Kifogástalanul lenyírt zöld fű, több mint hetven lyuk csekély húsz holdas területen. Mindezt ingyen, és bérmentve. Szeptember utolsó hetében az idő még mindig kellemes és langyos volt. Az edző szerint végzős gimnazista korunkra illik legalább alapszinten elsajátítani a golfozás tudományát, angol létünkre. Azok emberek közé tartozom, akik sohasem fogják megérteni ennek a játéknak a szépségét. Ha egyáltalán van neki. Ez egy sznob játék, sznob embereknek s nekem egyik zsebemből sem kandikál ki százfontosok kötege. Hármas csoportokba rendeződtünk, majd így állt fel az osztály a kezdőpontokhoz. -         Ki kezd? – kérdezte kiskörünkben Jude -         Majd én- vállaltam el és alapállásba helyezkedtem. A „cél” a tó irányába futott, mögötte, pedig a suli távoli ablakai tükröződtek a napfényben.(ABLAKAI!!!) -         Merész kezdet – jegyezte meg valamelyik. Igazából nem is figyeltem oda. -         Naná, mindig nekünk jut a legrosszabb szakasz! – morgott Jude. -         Csak nehéz – helyesbített Tony. Próbálgattam, hogy lenne a legjobb ellőni, hunyorogtam előre a lyukra , hogy pontos  legyen a célzás s erősen fogtam az ütő markolatát nehogy aztán az is nagylendületben kiszálljon a kezemből. Mondtam, nem az erősségem ez az egész. -         Csak vigyázz, Gwen, nehogy megint az ablakok bánják! – gúnyolódott Tony. -         Te meg a fejedre vigyázz, nehogy azt találjam ellőni!- figyelmeztettem és egy határozott mozdulattal már repült is a labda el, el, látóhatáron kívülre. -         Te látod?- hunyorgott Ant – Reménytelen. Ez már soha többé nem kerül elő. -         Na, most, látom én jövök – kezdte Jude. Alapállás. Judy könnyedén lőtt, suhant, talált süllyedt. Míg Tony vacakolt, Jude komolyan, elgondolkozva bámult rám. -         Mivan? -         Képzeld, összejöttem Denysszel – lehelte. -         ? -         A bulin. Denys helyes srác, száz egy tucat. De mindegy. Nem érdekli semmi, lázad, mint a többi 17 éves ilyenkor. Nem nagyon köti le magát hosszabb időre. Plusz isteni feneke van. Épp nem voltam vele tisztában, hogy Jude melyik korszakát éli jelenleg. Kalandor vagy éppen komoly kapcsolatra vágyik, ezért nem tudtam, hogy is kéne reagálni. -         Ééés? – húztam fel a szemöldököm. -         Nem mintha smároláson kívül csináltunk volna valamit…Szal, nem tudom, hogy neki jelentett- e valamit…Ööö…Asszem totál beleestem – jelentette ki. – Jaj, ne nézz már így! Elég már a sok bunkóból, igazán szerethetne valaki… Jude igazából a monogám kapcsolatokat részesíti előnyben és, ha egy mód van rá ezeket is keresi, de erre nem mindig akad jelentkező, ő meg aztán nem az önmegtartóztatás híve… Nekem igazából eddig csak egy tartós és komoly kapcsolatom volt. Mondjuk úgy, hogy most élem a szinglik édes életét…J 15 voltam és összejöttem egy Pete nevezetű fazonnal. Egy évvel volt idősebb nálam és örülten megfogott a macsós stílusa. Tetszett, hogy örökké lázadott és, hogy borzasztóan önfejű volt. Jól összeilletünk. Rengeteget szórakoztunk, egy napot sem bírtunk ki a másik nélkül. Nagyon közel álltunk egymáshoz, imádtuk egymást! De sohasem voltam szerelmes belé. Két évig jártunk, áprilisban két hónappal a 17. születésnapom előtt kerültem lapátra. Jóllehet, már ráuntuk a másik társaságára, meg ő folyton a szexszel jött, én meg mindig azt mondtam, várjon a tizenhetedikig. Valljuk be, már nem sokat kellett volna várnia a nagy napig. Mindegy. Június nyolcadikával aztán elérkezett a várva várt nap. Büszkeségemet félretéve Petert is meghívtam a szülinapi partimra. Anyu lelépett otthonról ezért a házat felforgatva hatalmas bulit rendeztem. Rengetegen voltunk, pia dögivel, ahogy kell. Még három rumoskola után is tisztán láttam, hogy Pete még mindig ugyanolyan szívdöglesztő, mint volt. Barna kócos haja belelógott a szemébe, a fekete póló, amit viselt remekül kiemelte a szemét. Ahogy ott állt egy pohár itallal a kezében, lazán, a kanapénak dőlve, társalogva a többiekkel, hirtelen jobban kívántam, mint valaha. Miközben a másik sarokban dumálgattam a csajokkal egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Továbbá, nem bírtam a hormonjaimmal, totálisan megbolondítottak a zöld szemei. Éjjeli egy után, miután már megfogyatkozott a nép s a hangerő is alábbhagyott több esély volt rá, hogy pár értelmes szót válthassunk. Már csak a szűk csapat maradt: Denys, Gery, TC, Terry, Tony és Jude. No, meg Petemegén. Valahogy így. Ki itt-ott motozott szedték az elszórt szemetet, lehúzták az utolsó kortyokat, szálingóztak be a dzsekijükért. „Holnap segítünk összeszedni a szemetet” – ígérgette egyik másik, aztán lassan mindenki felszívódott, maradtunk így együtt: Petemegén, énmegpete. Akármilyen nehéz is volt ellenállni neki, hűvös maradtam. ( Ne tudjátok meg milyen nehéz volt!) A két poharat, amit az imént Gery és Terry tett le kifele menet a cipőszekrényre, megfogtam és gyorsan, közönyösen beiszkoltam velük a konyhába. Túl büszke voltam ahhoz, hogy azt mondjam: Örülök, hogy eljöttél, hogy vagy? Ehelyett feldúltan bevágtam a poharakat a mosogatóba. Felháborodtam, mert az az alak, aki éppen kint szobroz az előtérben, hülyén, a bejáratnál gondolkozva, hogy menjen, vagy maradjon arra vágyott, hogy társaskodjon velem. Illedelmesen. Holott. Csak épp kellett valaki, akivel elveszíthetem a szüzességemet. Na. Pete lejárt lemez, nem akartam vele felidézni a régi szép időket, egyáltalán nem volt ilyesmire szükségem. Éreztem azt a bizonyos bizsergést az egész testemben, egyszerre beleborzongtam ebbe az egészbe. Kivert a libabőr, lehet, hogy bele is pirultam. „Megnézted már az ajándékomat?” - Jelent meg Pete az ajtóban Megráztam a fejem. „Tessék”- átnyújtotta a csomagot. Belekotortam. Előhúztam belőle a legújabb U2 és George Michael lemezt. Be kell vallanom, erre fájt a fogam hetek óta. Halkan csak ennyit mondtam: „Hát kösz. Aranyos tőled.” „Nem teszed fel?”-kérdezte „Miért táncolni akarsz? Ne volt már elég?!” „Jol van, na. Csak mondtam.” „Én is” „Sohasem értettem miért, volt köztünk vége” –mondta azon az ártatlan hangján. „Na, ne mondd! Nagyon jól tudod, hogy miért!” „?” „Elmondom neked: pont azért” „ Nem értelek” Nem bírtam tovább várni. Egyszerre minden kitört belőlem. „Rendben! Hát itt vagyok, most már mindent megtehetünk amit eddig nem tettünk meg! Mit szólsz?! Tépd le rólam az utolsó picsányi darabot is! „Ez nem te vagy” „De! Ez nagyon is én vagyok” –és közelebb léptem hozzá. „Mit csinálsz?” Átkaroltam a nyakát, szenvedéllyel megcsókoltam. Most már nem tiltakozott, nem volt kifogás, hagyta, hogy azt tegyem vele, amit akarok. Fél perc múlva már ott tekeregtünk a kanapén, téptük le egymás ruháit. Forró éjszaka volt, amit lehetetlen megismételni, egyszeri és utánozhatatlan, s ezt mindketten tudtuk, kimondhatatlanul ott volt a fejünkben. Reggel csókkal váltunk el s az óta nem láttam. Soha többé.               Remélem tetszett:)) Bluefan XXX

2007.04.28. 16:52

Hi Mindenki!!!!!! Lizi: Nan jó lett ez a rész!!!!! De viszont, hányoltam belőle azt a részt!!! :D Jenny: Neked is jó lett, de már hozhatnád a kövit!!!!!! Tasha

2007.04.26. 20:49

na vegre volt idom toriket olvasni, most csak roviden annyi h tessek folytatni oket:D:D:D:D Naomy

2007.04.26. 14:43

5. rész   1 hét múlva! Már elég jól elvagyunk Dunk-kal, többet találkozunk egymással és már neten keresztül is beszélünk. Egyre kevesebbet gondolok Derek-re, főleg most így évvége felé. Sok a tanulnivaló meg néha kell egy kis kikapcsolódás. Rájöttem, hogy nem fog megállni a világ, csak azért, mert ő már nincs velem. Csütörtök reggel van. Megbeszéltük Duncan-nel, hogy elvisz engem a suliba. Dunk becsengetett, én pedig ajtót nyitottam:   Én: Szia. Dunk: Hello, jókor jöttem? Én: Persze. Gyere be, kérek még egy pillanatot. Dunk: Jó, csak nyugodtan. Én: Oké. Lehozom a táskám és mehetünk. Dunk: Rendben – mondta egy kicsit halkan Dunky. Felmentem, lehoztam a táskám, majd indultunk. Már a kocsiban ültünk – Lee? Én: Még alszik. Dunk: Mondjuk gondoltam. Én: J - mosolyodtam el egy picit. Dunk: Tegnap este szakítottam Molly-val. Én: Komolyan? Dunk: Ahha. Én: Most mondhatom azt, hogy sajnálom??? Csak azért kérdezem, mert te már nem nagyon szeretted azt a csajt. Dunk: Ne mondd, hogy sajnálod, mert … igen … már kifejezetten megutáltam Molly-t. Nekem más lány kell. Nem olyan, mint ő. Én: Akkor neked milyen kell? Dunk: Nekem olyan kell, mint … mint … - nem akarta kimondani, hogy olyan, mint … én. Én: Mint? Dunk: Nekem normális természetű lány kell. Én: J Neked mi a normális? Dunk: Az olyan, mint … - azért abban közben reménykedtem, hogy majd azt fogja mondani, hogy én, de mikor azt mondta, hogy - … mint Anya – na, akkor meg tudtam volna fojtani – de hát Anya-t már úgysem kapom meg. Meg az az igazság, hogy nem is kell – ahogy ezt kimondta kicsit megnyugodott a szívem. Én: Ahha. Király – ezek után szótlanok voltunk. A suliig nem is szóltunk egymáshoz – nah, jó. Kössz, hogy elhoztál – nyitottam ki a kocsi ajtaját. Dunk: Ne köszönd, nincs mit. Én: Mind1, azért köszy – Dunk rám mosolygott. Dunk: Ne jöjjek érted délután? Én: Ááá, nem. Még 1× köszy. Szia. Dunk: Szia – én bementem a suliba, Dunk meg továbbhajtott. Éppen akkor jött Hilary is. Hil: Hello, Lil!!!! Én: Hali. Hil: Nah, mi van? Alakulnak a dolgok Dunk-kal? Én: Meg sem hallottam. Hil: Ne csináld már! Most komolyan! Én: Komolyan mondtam. Hil: De hisz elhozott téged a suliba. Én: Neked is van pasas haverod, nem? Hil: Ööööö … nem took róla. Én: Mind1. Csak barát. Hil: Fiú-lány barátságból mindig lesz valami komoly. Én: Lehet, de Duncan tényleg csak haver. Vagy nem is. Inkább helyesbítek. A bátyám haverja. Hil: Te tiszta hülye vagy. Én: Ja, toom. Hil: Látszik rajtad, hogy tetszik neked Dunk. Én: Nah, jó. Álljunk meg – álltunk meg a folyosón. Hil: Mi van?! Én: Lehet, hogy jó pasi és, hogy jól néz ki, mert tényleg, de nem fogok neki szerelmet vallani. Hil: Akkor mégiscsak tetszik, nem igaz? Én: Nem, nem igaz!!!!!! Hil: Jól van, nah – újra elindultunk. Én: Egyébként is. Azt mondta, hogy neki olyan lány kell, mint Anya. Akkor meg?! Hil: Mért utálod ennyire azt a csajt? Én: Ti meg mért istenítitek annyira?! Mi olyan tökéletes benne, amitől mindannyian annyira imádjátok?! Hil: Most soroljam? Én: Nem – mondtam halkan és idegesen – fejezzük be ezt a témát. Hil: Oké – közben beértünk a terembe.   Este hatalmas vihar volt! Olyan 10 körül lementem a konyhába, hogy igyak valamit. Az utca felé, az ajtó mellett van egy ablak, amin kinéztem felfelé menet a szobámba és láttam, hogy Dunk a rohadtul zuhogó esőben sétál nyugisan hazafelé. Ő tőlünk egy saroknyira lakik. Tehát kinyitottam az ajtót és, hogy ne menjek ki a dög hidegbe, csak a fejemet dugtam ki (az ajtón).   Én: Duncan!!!!!! – kiabáltam neki. Dunk: Ki szólt???? – nézett felénk. Én: Én!!!!! Liz!!!!!! Gyere be!!!!!! Dunk: Áááá, inkább nem – ahelyett, hogy jött volna befelé megállt „és aranyosan” elcseverészett velem. Én: Gyere már!!!! Mire hazaérsz szakadtra ázol, én meg megfagyok itt az ajtóban!!!!! Gyere!!!! Dunk: Nah, jó – indult meg felénk Dunk – de csak azért, mert megfagysz. Én: Ohh, de dága!!! J Nah, gyere befelé – bementünk – nem akarsz esetleg lezuhanyozni? Dunk: Hát … lehet, hogy az most jól jönne, de nem akarom Lee-t felkelteni, meg téged sem akarlak zavarni. Én: Nem zavarsz. Ha zavarnál valószínűleg nem hívtalak volna be. Mind1. Akkor menj be a fürdőbe. … Vagy tudod mit? Gyere az én fürdőmbe, ott biztos nem zavarsz senkit. Lee amúgy sincs itthon. Elment egy csajhoz. Nem toom melyikhez. Mind1, gyere. Dunk: Oké – felmentünk a szobámba. Én: Keresek neked egy törölközőt. Dunk: Rendben. Én: Hülye vagyok, van a fürdőben tiszta. … Mi van? Mehetsz nyugodtan. Dunk: Yah, oké – míg Dini (Dunk) lezuhanyzott, addig én leültem egy picit netezni. Nemsokára kijött Dunky vizesen egy törölközőben. Tök édi volt!!!! J Vizes volt a haja meg a teste is!!!! Azt hittem ott helyben lehidalok. Nem, mintha odalennék Dunky-ért, hisz csak haver, de akkor is tetszett a látvány – előkotorászok neked Lee cuccai közül vmit, oké? Dunk: Oké. Én: Addig tudsz várni egy picit???? Dunk: Persze. Én: Oké, akkor egy pill’ – átmentem Lee szobájába és elővettem egy pizsamaalsót. Nem találtam a felső részét, ezért gondoltam elég lesz az alsórésze – csak ez van!!! – suhantam be a szobámba. Dunky egy képet nézegetett, amin én és Lee vagyunk. Dunk: Ohh, köszy – tette vissza az éjjeliszekrényemre a képet. Én: Nincs mit. J  - közelebb mentem hozzá és a kezébe adtam. Egy darabig csak néztünk egymásra, majd megtörtem a csendet – tök jó, hogy hétvége van, nem kell suliba menni – ültem le az ágyra. Dunk: J Én … hol alszom? Én: Hát … ahol szeretnél. Felőlem aludhatsz velem is, van elég hely az ágyamon – simiztem meg a takaróm. Dunk: Okay. Öööö … felöltözöm. Én: Jó – Duncan bement a fürdőbe és felöltözött, majd visszajött a szobámba. Dunk: De tényleg nem baj, ha itt alszom? Én: Nem. Dunk: Ez nem volt valami meggyőző. Én: Meggyőző volt vagy nem, akkor sem zavarsz! Dunk: Akkor okay. Fél óra múlva! Nem tudtunk aludni, a szobámban beszélgettünk. Most jött el az a szakasz, amikor egyikünk sem tudott mit mondani, egyszerűen nem volt téma. … Megcsókoltam Duncan-t. Egy picit meglepődhetett, de ő is viszonozta. Ültünk mind a ketten, de én nemsokára az ölébe „térdeltem”, vagyis az ágyra és az ölében voltam. (szal, érthető?) Én: Nah, várj, ezt nem szabad. Lee kinyír. Dunk: Kit érdekel Lee? Ha már elkezdtük, folytassuk – tovább csókolóztunk. Dunk már a hálóingemet akarta levenni. Én: Okay, ezt fejezzük be – toltam el magamtól, majd felálltam. Dunk: Okay, én nem sürgetlek. … Akkor én … - állt fel Dunk – megyek a nappaliba aludni. Én: Mehetsz Lee szobájába is. Nem jön haza egy darabig szerintem. Majd holnap délután. Dunk: Okay. Akkor ott alszom, úgysem lenne jó vége annak, ha itt aludnék veled. Én: Hát nem – mondtam halkan – de ugye nem haragszol? Dunk: Dehogy! Ha nem akarod, akkor nem! Meg végül is nem is ismerjük egymást olyan nagyon – rámosolyogtam. Kicsit zavarban voltam, meg sztem Ő is. Kiment a szobámból és átballagott a Lee-ébe!!! Aztán én is lefeküdtem, és aludtam. Bár picit nyugtalan voltam. Csomó baromságot álmodtam. Nah, mind1.   kiss:Liz   Kiss:Liz

2007.04.22. 14:33

4. rész   -         Jó reggelt! – pattant ki Antony az ágyból egy széles mosollyal. -         Neked mi ezen a jó? – emelte fel Lee álmosan a fejét. Az arca még mindig piros volt. -         Az, hogy elállt az eső, szóval tűzünk innen el! Dunc nem került elő??? -         Miután elaludtál a nő visszajött, és mondta, hogy Dunc a másik vendégszobába van – válaszolt Simon - Odament vissza véletlenül visszafelé jövet a WC-ről. Ott kidőlt az ágyon. Figyuzzatok én éjszaka hallottam valami furát. Mintha valaki ordított volna… -         Biztos megint a kiscsaj – ugrott ki Lee is az ágyból – Na szedjük össze Dunc-ot, aztán húzás, mielőtt még meghívnak denevérhús reggelire! -         Szép jó reggelt! – ment be Duncan frissen, és üdén. -         Haver! Te élsz? – humorizált Ant. -         Igen, képzeld, élek! -         És hol voltál este? -         Nyugi, jó helyen! Indulhatunk? Mire én felkeltem, a Blue együttes már csak a hűlt helyét hagyta a kastélyban… -         Kegyetlenségekben gazdag rossz reggelt kislányom! – nyomott egy puszit apa a fejemre a konyhában. -         Viszont apa. Szörnyű reggelt nagyi. És neked is anya – köszöntem anyának, aki nagyon áthatóan nézett rám – Ne nézz már így! Jó kislány voltam! Sajnos. Az meg egyszerűen jólesett. És csakhogy tudd, jó is volt! -         Én egy szóval sem kifogásoltam a szexet! Én mondtam! Ha kedvet úgy tartja nyugodtan! Csak ne… -         Hanyagoljuk a témát! Marcia visszatért közénk! – kiáltottam fel nem valami jókedvűen. Ezt a tényt úgy állapítottam meg, hogy éreztem valami hideget a nyakamon. Az a valami történetesen a húgom foga volt, szóval gyorsan eltoltam a fejét. Na jó meglöktem. Egy kicsit talán erősen is. Oké, oké annyira lendületesen löktem, meg, hogy hátraesett a falig. -         Marcia, ha ennyit ért az hatnapos nevelés, mehetsz vissza a kamrába! – mondta neki anya.  -         Jaj anya, miért nem mehettél egy „magadfajtához” feleségül! Akkor nem kéne ezt a baromságot csinálnunk! – feleselt vissza a húgom. -         Majd később belátod, hogy helyesen cselekszünk! Alicia is ezt mondta ennyi idősen, és mégis kiheverte!  De most már együnk! Morti, szívem, gyere! A Mama haláli jót főzött! -         Varangybéka szem, halikra, szárított hangya, és csak a te tiszteletedre Marcia krokodil szív! – tette elénk nagyi a tányérokat – Merre van Hubert bátyátok? – utalt apa tesójára, aki ahhoz képest, hogy „rendes” ember volt, nem volt éppen épeszű. Ezt a mondatot egy óriási dörrenés követte. -         Ó, a drága jó bátyám, biztos valami új találmányon dolgozik, hogy segítsen az emberiségnek! – szedett magának apa egy kevés halikrát – Szükség is lesz rá! Azt hallottuk az újságokból, hogy a bolond emberek elkezdték a nagyobb városokban a gyárakat átépíteni úgy, hogy azok ne legyenek környezetszennyezőek! – erre a mondatra minden asztalnál ülő felhördült – Sőt! Egyre több virágot ültetnek! Színeseket! -         ÓÓÓÓ!!!!! – lett még nagyobb felháborodás. Lassan beszöktek a nap sugarai az ablakon. -         Nagyi, húzd már eeeeel!!! – hisztiztem. -         Mi van ezzel az idővel??? Ez borzalmas! – csóválta nagyi a fejét a függönyt pedig elhúzta, mire mindenki megkönnyebbülten sóhajtott. -         Azt hittem már soha nem érsz oda – morogtam, és most a lábszáramon éreztem valami hideget – Anya, szóljatok már rá!!!!!! Bemászott az asztal alá!!!!!! -         Morty, én mondtam, hogy nem elég hat nap! – kiabált anya. -         De hát úgy gondoltam, kint jobban szenved! Tudod a fények miatt! – válaszolt apa. Ez a vita eltartott egy darabig… Az évek repültek. Pontosabban négy év… Sok minden megváltozott. De ahhoz, hogy ezt értelmesen el tudjam mesélni, ismerni kell a történet elejét. A családunk történetét. Az édesapám londoni születésű, egyszerű családban nőtt fel. Egy testvére van: Hubert. A szüleik hamar meghaltak. Apa beleszeretett anyába, csak volt egy kis bökkenő. Nevezetesen, hogy az anyám egy vámpír, méghozzá egyenes ágon. Nos, mint tudjuk, a vámpírok vért szívnak. (Ez hatalmas felfedezés volt részemről :)) A közhiedelemmel ellentétben azonban nem hal meg az az ember, akinek a vérét egyszer kiszívta egy vámpír. Először nem. Az első alkalommal nem halálos. De egy életre el van átkozva az, akinek ilyen élményben van része. Később nem fog rá emlékezni. De az átok rajta marad… (Ezt az átok dolgot nem ecsetelem tovább, mert még bonyolultabb.) És jaj annak az embernek, aki másodjára kerül „szelídítetlen” vámpír karmai (fogai) közé. Az halálra van ítélve…És mégis hogy fordulhatott elő, hogy apa nem halt meg amikor elkezdett találkozgatni anyával? Az ok: szerelem. Apa elfogadta anyát, de persze elengedhetetlen volt a kompromisszum. Apa elérte azt, hogy anyum úgy ahogy rendes emberként viselkedjen. Nehéz, és hosszú idő volt, mire anya félretette az ösztöneit, és véglegesítette magában: ezentúl nem bánt senkit, és 100%-osan „vérmentes” lesz az étrendje. Apa pedig annyiban engedett, hogy elhagyta a várost, és az anyukájával együtt beköltöztek a kastélyba, amit anyai nagyszüleim vettek nekik. Vitték Hubert-et is, aki nagyival és apával együtt nagyon megszerette az ottani életet, és nem egy vámpírszokást át is vettek. Rászoktak a sötétségben élésre, a vámpír kajákra, és a rossz dolgok imádatára. Na meg persze a normális dolgok utálatára. Aztán megszülettem én. Ereimben emberi, és vámpír vérrel egyaránt. Amik közül a vámpír vér khm… nagyon is mutatkozott tinikoromban akárcsak a húgomnál. Kínszenvedéssel „leszoktam” a vérről, és már nem akartam minden útba kerülő vendéget, postást, és eltévedt kirándulót letámadni, és kiszívni a vérét. 2001 végén mégis úgy éreztem nem maradhatok a kastélyban. Az ember vérem húzott valami más felé… és bár nevelésemből kifolyólag irtóztam a naptól, a vidám emberektől, a nevetéstől… elhatároztam, hogy Londonba költözöm! A családom rábólintott, apa talán titokban egy kicsit büszke is volt rám. Mivel elég gazdagok voltunk, nem kellett munkát keressek. Csak egy egyszerű tömbházas épület egyik lakását béreltük ki. Az első pár hét, hónap borzalmas volt. Nem egyszer eszembe jutott, hogy hazamegyek. Nem bírtam a fényt, (még szerencse, hogy London nem a napsütéséről a híres, nekem az a kevés is betett) utáltam az embereket, akik igencsak megnéztek az utcán. Aztán egy fél év múlva minden megváltozott. Kezdtem élvezni az életet. Összebarátkoztam egy lánnyal, aki a lakótársam lett. Kedves volt, és sosem faggatott, hogy miért vagyok ilyen „különleges”. Inkább segített, hogy emberibb legyek. Teljesen megváltoztam! Az egész ruhatáram kicserélődött, a fátylak, kalapok és fekete hosszú ruhák helyét átvették a farmerok, toppok, sportcipők. A hajam levágattam félhosszúra, és vörösre festettem. Elkezdtem sminkelni magam. Megtanultam nevetni. Mi több, igazán, szívből nevetni, és örülni dolgoknak. Persze négy év alatt így is volt sok olyan dolog, amin nem tudtam változtatni. Sok kis apróság mellett volt azonban két olyan tényező, amik nélkül más el sem tudná képzelni az életét: a sírás, és a szerelem. Két dolog, ami még soha nem volt jelen az életemben. De összességében azért nyugodtan mondhatni, hogy a saját anyám sem ismert volna fel! Nevet is változtattam. Ezek után nem Alicia Willows voltam, hanem Elena Katina. Az érdekes az a dologban, hogy senki nem hinné, de igenis élnek Londonban vámpírok! Nem tudom tudatában vannak e neki, hogy azok, de ha buszon, villamoson, legyen az metrón utazom szinte mindig van egy ember akire ránézek és látom a szemében fellobanni a tüzet. Akár egyenes ágon, akár nem, de vámpírok. Tudom, furcsa az a feltételezés, hogy nem tudnak róla. De ez lehetséges, hiszen nagyon sok vámpír jó útra tért, és ezek többsége nem is akar emlékezni a múltjára. Így a gyerekeinek sem beszél a származásukról, pedig azoknak joguk lenne tudni. És mi ebben az ijesztő? Az, hogyha ők nem tudnak róla, milyen vér folyik az ereikben akkor hány embert bánthatnak tudtukon kívül?

2007.04.22. 14:32

Sziasztok csajok! Itt lennének a kövi részeim. Majd hozok véliket is valamikor ígérem :) Pussz! Xen   3. rész   -         Kihez beszélsz? – ölelt át Duncan hátulról, és belecsókolt a nyakamba. -         Én? Senkihez – csuktam be az ajtót, és fordultam felé. -         Mondták már, hogy nagyon szexi hangod van? -         Nem. Csak azt, hogy halálosan rémisztő… – kezdtem el kigombolni az ingét  - …esetleg vérfagyasztó. Kettőnk közül neked van szexi hangod. -         Gerjedsz rá? -         Szeretnéd? – dobtam le a kigombolt ruhadarabot. -         Nem. Élvezném. Megakarlak csókolni. -         Akkor mire vársz? – de szóbeli választ természetesen már nem kaptam. Ehelyett, mint az őrült letépte a ruhámat. Még én is meglepődtem, hogy, milyen gyorsan megtalálta a rejtette gombokat a ruhámon. Anyám ez a pasi nem volt semmi! Úgy letepert az ágyra, hogy csak lestem, pedig én sem vagyok egy  inci-finci csaj. De hát épp ezért tetszett is a dolog J. -         Most azt hiszed, hogy hű de lenyűgöztél, mi? – kérdeztem hűvösen, miközben a farmerjával bíbelődtem, mert az még nem került le J. -         Szó sincs róla – hagyta abba a vállam csókolgatását, és nézett rám – Nem hiszem, hanem tudom. -         Hű de van önbizalma valakinek… -         Van is rá okom. -         Akkor miért beszélsz még mindig? Mutasd meg! Gyerünk, hadd legyen halálfélelmem. -         Félelmetes kell? Megkapod – fordult meg, így én kerültem alulra. Az este további része kellően félelmetesen telt J.  -         Te Lee! – költögette Ant a srácot az egyik vendégszobában, ahol mindannyian voltak. -         Anya hagyj már! Aludni akarok! – tette az egy párna alá a fejét – ÁÁÁ, MI EZ?!?!?!?? – ugrott fel azonnal, mert a párna csalánnal volt kissé, hogy is mondjam J meghintve. -         Csalán? – nézett Lee arcára Simon – Ezek az emberek tényleg nem normálisak… -         Ezért hű de érdemes volt felköltenetek! Bassza meg de rooooosz!!! -         Duncan eltűnt! – összegezte a tényeket Mr. Costa. -         Biztos WC-re ment vagy mittomén. Á b*szd ki, de csíííííííp!!! -         Ebben a házban WC-re menni? Kész öngyilkosság – állapította meg Sy, mikor is nyílott az ajtó. És megjelent egy alak. Sovány volt, és halálszerű. Az embernek egyből a halál jutott róla eszébe. Hogy na most itt a halál. -         ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!  - ordítottak a skacok, aznap már nem először. -         A vendégeink még nem alszanak? – lépett beljebb nem más, mint… anya, immár hálóingben, és egy lámpával a kezében. -         Basszus, maguk mindig a frászt tudják hozni az emberre – lihegett Lee, mintha… - De ha már itt tartunk, megtudhatnám, hogy mi a fészkes fenének  kell maguknak a párnát… -         A barátunk eltűnt! Meg kell keresnünk! – állt fel Simon, mire a másik kettő: -         Mi?????????? -         Egy holtpercig se aggódjanak. Majd én megkeresem. Van is egy tippem, hogy hol van… További szörnyűséges éjszakát - majd anya amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant. Már éjfél is lehetett. Duncan már nagyban aludt, nekem viszont még nem szállt álom a szememre. Annyira éhes voltam, és tessék, ott fekszik mellettem egy férfi, ha most megtenném senki sem tudná meg. Hiába. A kísértéseknek mindig is nehezen tudtam ellenállni. Marcia már jó úton halad. Én olyan idős koromban még nagyban… áh! Az régen volt. Most már felnőttem, felül tudok kerekedni magamon… Nem, dehogy tudok, ha egyszer ilyen szép nyaka van! Annyira biztosan finom… Nem bírom! Hirtelen felültem az ágyban. -         Előre is bocsi azért, amit most fogok tenni! – mondtam az alvó férfinak – Lehet kicsit fájni fog, de holnap már úgysem fogsz rá emlékezni! Nekem viszont erre szükségem van, mert különben megőrülök! És ugye nem akarod, hogy az a lány, aki egy feledhetetlen éjszakát adott neked megőrüljön, igaz? Hallgatás, beleegyezés! – hajoltam fölé. Már csak pár centire volt az arcom az övétől, mikor nyikorgást hallottam. Anya jött be. Szó nélkül végignézett rajtam, és a mellettem alvó Duncan-en, majd végül kissé szemrehányóan nézett a szemembe, és ennyit mondott: -         Uralkodj az ösztöneiden – megfordult, és kiment.

2007.04.21. 14:30

Huhh, kicsit lemaradtam!!!!!!! Jenny:Végre hoztad a 3. részt!!!!!!Nagyon jó lett ez a rész is, csak úgy, mint a többi!!!!!! Folytasd hamar a kövi résszel, már alig várom, hogy jusstaok vmire Dunk-kal!!!!!!!! Bluefan:A te törid is nagyon jó lett!!!!!! Imádom a törid!!!!! kiss:Liz

2007.04.20. 23:04

HaLee mindenkinek!!!   Aliz: Na, most már a törid végére értem!! J Nekem is furcsa érzésem lenne, ha a Duncan kezét foghatnám… :D Folytasd nagyon-nagyon hamar!!!!!! De a többiek is!!!!!!   És itt a:   3. rész -          Na, mit mondott Ant? – kíváncsiskodik Christy. -          Azt mondta, hogy be fogja neked mutatni, simán megy minden! – kacsintok. -          De ugye nem mondtad el neki, hogy nekem… szal tod. -          Hát öööö…... – lehajtottam a fejem. -          Elmondtad?? – vette fel a hangját. -          Hi-hi… - pirulok.  – ahha… -          Te hülye vagy!!!!!!!!!! -          Bocsi, de nem fogja elmondani neki, eskü!!!!! -          Ja, persze. – utálom, ha duzzog, és most is azt csinálja…J -          Jaj, ne csináld ezt!! Tod, h utálom, ha ezt csinálod!!!!! – hisztiztem. J -          Oké-oké, csak ezt hagyd abba!!!! – fegyverem. :D -          Csak egy szavadba kerül!!! – kacsintottam. -          Oké, akkor fejezd be. – mondja nyugisan Christy. -          Már befejeztem. – nézek rá. -          Azért!!!!   Eljött az a pillanat, amikor Ant odajön hozzánk Lee-vel… említenem sem kell, hogy Christa szíve csak úgy dobogott. J   -          Hi csajok!!!! – köszön Ant és mosolyog. -          Sziasztok!!! – köszön Lee is. -          Sziasztok!!! – és végül köszöntünk mi. J -          Na, szal. Mondjuk már biztos tudjátok egymás nevét, de azért lányok, Ő Lee Ryan, Lee, Ő Christina Houston és Ő pedig az idióta húgom Jennifer Costa. – vigyorog Tony. -          Köszi Ant, és mellékesen fordulj fel!! – vágtam undok pofát. Amiben profi vagyok, azt csinálom is. :D -          És lányok, mi érdekel titeket úgy igazán? – kérdezte Lee. Beszédes csávónak tűnik. J -          Hát…. a zene… - mosolyog zavartan barátnőm. J Huhú, itt lesz valami!!!! :D - ….. -          Komolyan???? Ez tök jó!!! Én is odavagyok a zenéért!!!!!! – vigyorog Lee, majd Chris is. -          Ez tök jó… – mondta Christy. -          Milyen zene?? – kíváncsiskodik a szőke herceg. J -          Mindegy. -          Elvannak a zene témán… - mondom halkan Ant-nek. -          Ne is mondd!! Most ezt fogjuk hallgatni?! – néz rám bátyus. :D -          Nem!! – mondtam Tonynak. – Öööööö… mi most elmegyünk egy pillre, de azonnal jövünk vissza. – se szó, se beszéd elmentünk Ant-tel. Közben azon gondolkoztam, hogy Christy-nek mi járhat az eszében, hisz szegényt csak úgy ott hagytam. J     -          Na, mi az?? – kérdezi Dunk. – Hogy alakul a dolog?? – kaján vigyorog. -          Majd kérdezd meg a tesódtól. – mondtam neki undokan, mint mindig. J Nem csípjük egymást, legalábbis én nem Őt. J -          Nekem nem mondja el!!! – vág szomi pofát Dunky. -          Ez van. – fordítottam el a fejem és néztem Antony-ra.   Legyetek rosszak!!!! ;) :D Kisses: Jenny

2007.04.20. 21:53

Szia Naomy!!! Végülis megértelek, nekem is kapcsolnom kell!!!! Na, mindegy, de ígérd meg, h folytatni fogod!!!!! :D Kiss: Jenny

2007.04.20. 13:53

hat 1 ok miatt telleg nem tom folytatni a torimet, az a suli:Ssok stressz meg minden hulyeseg, evvege mindjart, felelesek, stb dolgok:Smajd nyaron folytatom , es hat gep elott eleg keveset is ulhetek sajna:S Naomy

2007.04.19. 21:48

Sziasztok!! Liz: Hát ez oltári klassz lett!!! "Mind a kettő egy szakadt r****c" ez tetszik!!! :D Nagyon hamar hozd a kövi részt!!!! Aliz: Bocsi, de ezt a részt még nem olvastam el, de igyekszem vele!!!! ;) Naomy: Ne csináld ezt!!! Most mért nem fogod folytatni??!!! Pedig annyira király töriket írsz!!!! De mivel mindenkit csak nyagattok, hogy hozzák a kövi részt, és én sem hozom... rajta vagyok, csak lusta vagyok rá venni magam... :) Na, mindegy Kisses: Jenny

2007.04.19. 14:06

Gyerünk már, csajok! Hol vannak a törik?! Folytatást akarok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! pussy:Liz

2007.04.17. 16:31

csajok sajnalom, hogy nincs idom elolvasni a torijeiteket:( asszem az enyem nem fogom folytatni:(, csak szoltam, hogy ne varjatok:(majd valamikor el fogom olvasni mindegyikotoket... pussz Naomy

2007.04.14. 21:18

4. rész     Másnap nem kellett suliba menni, mert szombat volt. Szombaton is mindig szoktunk menni, most a tanároknak van valami értekezlet, azért nem kell menni, hála az égnek! Megbeszéltük a csajokkal, hogy este bulizunk egy jót egy közeli disco-ban. Reggel 9-kor keltem. Lee ilyenkor még javában alszik. Megreggeliztem, de reggeli közben hallottam, hogy valaki csenget. Kinyitottam:   Alicia: Hello, tesód? Én: Alszik. Te … ki vagy? – a csajnak hosszú szőke haja volt, kék szemei és rohadt hosszú műkörmei. Egy rövid farmerszoknya, egy fehér magas sarkú cipő (csoda, h fel nem esett benne) egy enyhén narancssárga felső és egy rózsaszín napszemüveg volt rajta. Alicia: Nem tudod, hogy ki vagyok? Én: Hát … nem igazán – mosolyogtam zavaromban. Alicia: Alicia Kristen vagyok, a bátyád barátnője. Még nem is mesélt neked rólam? Én: Nem. Alicia: Meg tegnap pont akkor jöttél haza, mikor épp a tesódat „másztam”. Én: Yah, akkor ezért ilyen ismerős az arcod. Alicia: J Valószínűleg. Öm … bemehetek? Én: Hát … persze! – egyáltalán nem volt szimpi a csajszi. Alicia: Felmehetek a tesódhoz? Én: Ahha. Várj, egy kérdésem lehetne? Alicia: Ahha, mért ne? Én: Hány éves vagy? Alicia: 16. Én: 16? J Alicia: Ahha. Mé’, baj? Az az idióta nővérem Duncan-nel jár. Én akartam vele, de Dunk azt mondta, hogy neki én nem kellek, ezért inkább Molly-t választotta. Én: Értem. És ez a Molly mennyi idős? Alicia: 18 éves. Én: Oké, kössz – felment a tesómhoz.   Este jöttek értem a csajok. Hilary bátyja vitt el minket.   Hilary: Pattanj lúzer, soppingolunk!!!! – kandikált ki a kocsi ablakán, majd beültem a kocsiba.   Tök jót buliztunk! J Éjszaka ¾ 12-kor állítottam haza.   Lee: Hello, Lil, te mi a francot csináltál ilyen sokáig?! Én: Szerinted?! – kicsit be voltam csípve – most húzok a zuhany alá – lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni.   Másnap reggel, mikor lementem a lépcsőn, láttam, hogy Duncan megint ott van nálunk, de nem egyedül. Az oké, hogy Lee-hez jött, de hozta magával Molly-t is, a barátnőjét.   Lee: Hello, Liz. Én: Csá – mondtam halkan. Dunk: Szia. Molly: Hali. J Ismersz már? Én: Nem, nem hiszem. Molly: Molly Kristen vagyok. Én: Örülök – fogtunk kezet – én Elizabeth Ryan vagyok. Molly: Ahha. JJJJJJ - jesszus!!!!!! Ez a csaj rosszabb, mint a húga! Pedig az se semmi. Én: Én most kimegyek a konyhába.   Nemsokára Duncan odajött hozzám az étkezőbe, mert akkor én már ott voltam, nem a konyhában.   Dunk: Boccs, zavarlak? – szólt hozzám Dunk. Én: Nem, de mért kérdezed mindig, hogy zavarsz-e, amikor tudod, hogy nem? – kérdeztem érthetetlenül. Dunk: Ha esetleg egyszer mégiscsak zavarnálak, akkor… Én: Mindegy, ne folytasd. Dunk: Okay. Figyelj, én csak bocsánatot szeretnék kérni még egyszer – nézett rám kiskutyus szemekkel. Én: Miért? – álltam fel a székről. Tudniillik éppen ettem. Dunk: A tegnapi miatt. Hogy csakúgy megcsókoltalak. Én: Már el is felejtettem. Amúgy tényleg meglepődtem. Dunk: Nem is tudom, mintha nem is én lettem volna. Én: Mindegy, nem lényeg. Megtörtént, már úgysincs mit tenni, nem igaz? Dunk: De. Tökéletesen igazad van. Én: J Akkor okay. Na, és? Mizú? Dunk: Semmi érdekes. Én: Nem ülsz le? – kérdeztem Dunk-tól. Dunk: Egy kicsit – leültünk. Én: Reggeliztél már? – tettem fel újra egy kérdést neki. Dunk: Igen, nem vagyok éhes, de azért köszy – köszönte meg Duncan. Én: Áhh, nincs mit. Megvagytok a barátnőddel? Dunk: Molly-val? Hát … lehet, hogy szemét vagyok, de kezdem unni ezt a kényességét. A múltkor már azon gondolkodtam, hogy megmondom neki, hogy szakítani szeretnék vele. Én: Mért, tényleg szeretnél? Dunk: Igen. Én: Nah, jó, most lehet, hogy én vagyok a szemét, de nem csodálom, ha szakítani akarsz ezzel a… ezzel – majdnem mondtam valami „szépet”. Dunk: Mondd ki nyugodtan, amit gondolsz, engem aztán nem érdekel, szeretem, ha egy lány őszinte. Én: J Dunk: Ez az, amit Molly nem tett – nem igazán értettem mire gondolt. Én: Bocsika, de ezt most nem értem. Mit nem tett Molly? Dunk: Nem volt hozzám őszinte, mikor megkérdeztem, hogy akar-e a barátnőm lenni. Én: Mert? Dunk: Nem mondta, hogy ennyire kényes – mondta Dunk kicsit kaján mosolyogva. Én: J - nevettem el egy picit magam – most, hogy így eszembe jut! Én is bocsánatot szeretnék kérni még egyszer, amiért tegnap úgy letepertelek az ágyra. Dunk: De hisz az véletlen volt és amúgy sincs semmi baj. Én: Akkor okay. Én egyáltalán nem akartam … - mentegetőzve mondtam, végül is tényleg nem akartam. Dunk: Mondom, hogy semmi baj! - fogta meg a kezem az asztalon „keresztül”. Mivel Dunk szemben ült velem. Molly: Duncan, megyünk? – jött az étkezőbe. Dunk: Persze – szólalt meg Dunk. Egyből levette rólam a szemét és a kezemet is elengedte, majd felpattant a székről – akkor mi most mentünk. Én: Okay. Sziasztok. Dunk: Hello. Molly: Szia – mondta kényesen Molly, közben intett egyet, majd kimentek az étkezőből és az ajtón már Lee kísérte ki őket.   Ez a csaj nekem valahogy nem szimpi! Tök utálatos és annyira kényes, hogy az már nekem fáj! Még a tesója is különb tőle, pedig … nah, mindegy. Mindkettő egy szakadt r ***nc. J     Pussz:Liz

2007.04.14. 20:58

4. rész     De viszont az idegen férfink nem volt már a kocsi tetején, hanem leugrott és egy lóra ugrott vissza.   De ezt megint úgy csinálta, hogy senki az égvilágon nem vette észre. Biztosan profi lehet az illető.   Nem igaz a kard sem jó, nem szeretem annyira, inkább tör azt könnyebb is eltenni, csak belerakod a ló oldaltáskájába és lehet is könnyebben lovagolni.   Ezt is tettem odatettem az egyik inasnak a kardod és elvettem a tőrét a hüvelyből és körülnéztem mi és merre, és ki van.   -Te Duncan láttad az előbb, hogy egy férfi a másik férfi után iramodott lovon.   -Láttam én, hogy egymás után lovagolnak, és most jön egy hölgy is, mi van, valami házasság törés, vagy csalás vagy, mi? -gondolkozott el szőke hercegünk és a gyeplőt fogta, miközben a szemével minket követett.   De ki lehet az, aki engem követ és majdnem meg akart ölni? Gondolkozott magában a hercegnő és vágtatott előre a kitaposott útvonalon az erdőben, a korom fekete lován, csődörén. Nagyon szép állat volt.   A hercegnőnket az idegen ember még mindig követte lovon, és én vágtattam mindkettő után.   Hátrafordultam, mert gondoltam, hogy nem csak egyedül lehet a támadónk.   Nem tévedtem, mert utánunk jött két férfi, de abban, bizony tévedtem, mert nem a támadó cinkostársai voltak, hanem a már ismert Buckingham és Norfolk hercege.   -Barátom, szerinted fél tőlünk? -kérdezte Duncan a barátját, aki jócskán fogta a gyeplőt és ösztökélte a lovát, hogy vágtázzon gyorsabban.   -Nem tudom, de valami miatt nagyon megijedhetett a hölgy. –válaszolta barátjának a herceg, miközben ránézett.   -Kérlek paci, ne lassíts, kérlek szépen. –dőltem a lóra és megsimogattam a sörényét, mert már nagyon kifáradt, látszik, hogy nem vágtázásra használták, csak arra, hogy húzza a kocsit és szépen lassan vett vissza a tempóból és a követőim, egyre közeledtek és közeledtek.   -Mi történt hölgyem? –érkeztek oda a nemes ifjak. Hála az égnek, nem a támadóval vannak.   -Hát hát nézzék kegyes urak, hát… –ekkor meghallottuk egy sikolyt, ami Jessicatól származott, persze, ezt a nemes urak nem tudhatták.   -Tudja, hogy ki volt ez? –kérdezte a fiatalabbik, vagyis én úgy véltem, hogy fiatalabb lehet annál a nemesnél, aki a kezét nyújtotta felém.   -Igen. – mondtam egyszerűen és csak a felém nyújtott kezet, néztem. Nagyon szép kéz volt és kesztyű volt rajta, de azon keresztül is megállapítottam, hogy szép. Felnéztem a tulajdonosára és valami furcsa érzés fogott el ahogy a kék szemébe néztem és magára az emberre.   -Akkor mutassa, meg hogy ki és merre és hogyan és csakúgy tudunk segíteni. –mondtam a beszélgető társam és már türelmetlenül ült a lován, de hogy miért azt szerintem még maga sem tudta.    -Jöjjön, mert amint látom, a lova nem akar nagyon menni. –mondta a férfi és valami csillogott a szemében és elmosolyodott, aki a kezét nyújtotta felém, mert látta, hogy nem tudtam mire vélni, hogy a kezét nyújtja felém, és csak néztem, majd végül megfogtam kezét és átültem a háta mögé. Ahogy átkaroltam a derekánál, megállapíthattam, hogy bizony igenis nagyon férfias testalkata volt és még a köpeny és az úri öltözeten keresztül is lehetett érezni.   Végül teljesen elvörösödtem, hogy miért gondolok én ilyenekre, amikor nem is szabadna, sőt istenkáromlásnak számít, és még rangban sem illene, hoznám, de valami magával ragadja az ember, ha ránéz.   Lehet csak én, vagyok ezzel… A hátának döntöttem a fejem és éreztem, hogy megsimogatja a hasán lévő kezem és elmosolyodik, amit nem láthattam.     De közben Jessica használta a józan paraszti eszét…

2007.04.14. 14:55

Wow, mennyi töri!!!! Ez tök jó!!!! Aliz: Nagyon jók lettek ezek a részek, igaz, fogalmam nincs, hogy most melyiket is olvastam... :) Liz: Oké, már tudom ki vagy, mert már mondtad is, meg már taliztunk is azóta!!!! Mikor hozod már a 4. részt???? Annyira kivi vagyok!!!! ;) :D Xen: Imádom ezt a töridet!!!!!!! Annyira haláli!!!!!! :D Bluefan: Csúcs lett a 2. rész!!!! Ezek a szokások... :) Jenny: Ez olyan tipikus Jenny-s töri. :) De félénk Christy, pedig szerintem Lee nem harap!!! :D Remélem nem hagytam ki senkit, de ha mégis, akkor bocsika!!!! Tasha

[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]