Új bejegyzés Frissítés

2006.09.04. 19:56

Nah, sikerült megírni a kövi résztJ 5. rész   Az úton beszélgettünk még egy kicsit egymással, de inkább a kínos csönd ülte meg az autót. Semelyikünk sem tudta miért. -Itt vagyunk.-parkolt le Dunc -Köszi. Szia.-szálltam ki -Szia.-mondta és elhajtott(na de kedves) Én lassan felsétáltam a lakásba. Ledobtam a cuccaim a szobámba és a fürdőt foglaltam el. Pont mikor beálltam volna a zuhany alá, hallottam meg, hogy Nao hazajött. -Na végre, hogy haza méltóztatott jönni.-mondtam és törcsit tekertem magam köré -Itt van a nagy kanapé…-hallottam Nao hangját -Hol voltál eddi….-akartam volna leszúrni, de mikor megláttam, hogy egy csomó ember van még rajta kívül a nappaliban, a lélegzetem is elakadt -Ez aaaaaaaz!!!!! Vedd le a törcsit baby!!!!!!!!-kezdett el fütyülni az egyik részeg -Ashlee, te meg mit csinálsz itt egy szál törcsiben?-nézett rám Nao és az egyik pasi ölébe ült -Én….én most megyek.-futottam el. Fel az emeletre, be szobámba és levágtam magam az ágyra-Hülye vagyok!!!!! Béna, hülye, ronda, barom……vagyok!!!!-kezdtem el bőgni. Végül a fürdésből nem lett semmi, mert a halál akarna kimenni a szobájából, mikor egy csomó bulizós ember van odakint, full részegen. Szóval csak a szobámban ültem és bámultam ki a fejemből, végül a fáradtság túl uralkodott rajtam, és elaludtam. Mikor reggel felkeltem, bevoltam takarva -Jó reggelt.-jött be Nao szobámba-Bocsi a tegnapiért. -Kárpótol, hogy betakartál, mert este majdnem megfagytam.-nyújtóztam egy nagyot -Nem én takartalak be.-mondta -Mivan?-akadtam ki-Akkor vmi hülye bejött és… -Nem.-vágott a szavamba-Itt volt Simon és két haverja. -Simon? És még.. -…itt vannak. -Beszélnem kell Sy-jal.-mondtam és kipattantam az ágyból -Így akarsz lemenni? -Csak Simon az, és van rajtam törcsi. -De itt vannak a haverjai. -Tegnap megakart erőszakolni egy hülye állat…engem most tökre nem érdekel Simon-nak milyen haverjai vannak itt. Beszélnem kell vele. -Hogy mit akart csinálni????-indult utánam -Simon!-mentem be a nappaliba-Beszélnünk….-és ekkor megláttam Sy haverját -Hú, micsoda szexy ma valaki.-mondta Sy nevetve -Szia.-mondta a haverja -Szia…Antony.-mondtam -Jobban szeretem, ha csak Ant-nek hívnak. -Fúúj. Nagyon szar a kávé.-jött be a mási haverja is a nappaliba undorodó fejjel -Ashlee…Föld hívja Ashlee-t. Itt vagy?-hessegetett előttem Sy -Duncan.-csak ennyit tudtam kimondani -Szia.-mondta és édesen mosolygott   puszi:bebe

2006.09.04. 19:50

Nikki::aaaaaaaaaa de jo lett mar az elso resz!!!!!!!!!!!!!!!de jo h mindenki kedves veled:DDunc meg...olyan edes!!!!!!!!!!!!!!!!!!!leccike folytasd hamar!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Naomy

2006.09.04. 19:04

Nikki: Hát én meghalok...rohadt jó kezdés!!!!!:DDDDDDLee az öcséd és Duncan...ahhhhhhh...Duncan..megeszem vacsira ezt a pasit:)))))Folytad hamar!!!! Bluefan: Hát ez nan jó volt;) Nan remélem, hogy még olvashatunk tőled ilyet:)) puszi:bebe

2006.09.04. 18:53

Sziasztok! Nikki:Azért még sem sikerült olyan rosszúl az az első nap!:)Hmm Kivi vok mi lesz Dunckal és veled!:PMindenképpen folytasd! És köszi csajok a véliket!!:))) Puszi:Bluefan

2006.09.04. 18:03

Sziasztok csajok. Nekifogtam egy új törinek. Ha nem tetszik azonnal írjátok meg, ok? Itt az:   1.rész 1997 ősze. Friss diákként lépek be egy Londoni gimnázium kapuján. Körülöttem mindenki ismeri a másikat csak én, nem ismerek senkit. Lépkedek a hosszú folyosón a termek között. Sok kíváncsi tekintet ragadt rám és követett. Az emberkék szemében én csak egy új csitri voltam, aki rögtön az első napján, szemet kiszúrva eltévedt. -Hol lehet az iroda? –kérdeztem halkan magamtól forgolódva –Ez nagyon gáz. Mindenki engem néz hogy milyen béna vagyok.(gondoltam) -Szia, segíthetek? –jött hozzám egy kedves arcú lány -Szia. Hát el kellene a segítséged. Új vagyok. -Gondoltam. –mosolygott – Mit keresel? -Az irodát. -Gyere megmutatom és jegyezd meg az utat! –mondta kedvesen -Oké. -Honnan jöttél? -Chicago. -Amcsi csaj vagy? -Aha, félig az vagyok. -Félig? –nézett értetlenül -Anyukám angol, apukám amerikai. Igazából Leeds-ben laktunk néhány évig aztán áttelepültünk Chicago-ba 1-2 évre apukámmal és anyukám itt maradt az öcsémmel Londonba. -És hogy kerülsz ide? -Apám végzett a munkájával és haza jöttünk. -Nem mondom, lehet pénzük az őseidnek, ha így ripsz-ropsz átköltöztök mindenhova. Na itt vagyunk. Vigyázz az izgató nővel! –mosolygott -Izgatónő? –nevettem -Aha. Egy fiú aggatta rá a nevet, mert látta hogy kikezdett a nő egy tanárral. -Ajajj… -néztem a földre -Meg se kérdeztem hogy mi a neved. -Nikki Ryan. -Én pedig Emma vagyok de, nyugodtan szólíts Emy-nek. -Oké. –kacsintottam egyet -Amúgy az öcséd hány éves? -14 és ide jár a suliba. -Mi a neve? -Lee Ryan. -Lee? -Ismered talán? -Mindenki ismeri. –nevetett - Megyek az órámra. Ja és talizzunk a ping-pong asztaloknál. Ugye tudod, hol vannak? -Persze. -Király. Ciao! -Hello. Na… -fordultam az ajtó felé -… gyerünk. –bekopogtam és egy sivítós hang szűrődött ki -Tessééééééék? -Jónapot kívánok. –jöttem be -Szerbusz. Te vagy Nikki Ryan? -Igen én lennék az. -Remek, kérlek, foglalj helyet és add ide a papírjaidat. Oda adtam neki a papírokat és fél órát végig, szenvedtem azzal a csajjal. Borzasztó volt a hangja, és ahogy kinézett. Mint egy bohóc. Körbe vezetett és bemutatott a jövendő osztályomnak. Kedvesek voltak és mákomra Emy is az osztálytársam lesz. Végeztem a nővel és siettem a penyo asztalokhoz.  -Szia Emy! Sziasztok. –köszöntem a többieknek -Szia! Skacok… bemutatom nektek Nikki-t! –pattant fel az asztalról és mellém jött -Sziasztok. –köszöntem még1x -Hello! –köszönt mindenki -Na akkor most erősen figyelj. Ő itt Nata. –mutatott egy hosszú fekete hajú és barna szemű lányra – Ő Veronika. –Veronika szőke és kékeszöld szemű csaj – Liza –ő is szőke és kék szemű – és Christina –Chris fekete hajú és kék szemű volt –És most jönnek a szebbik nem csodálói–mosolygott rám és én is rá – Szal ő itt Brad, Robert de csak Rusty, Antony, Duncan, Simon. Hol van Lee? –nézett a srácokra -Írtunk dogát azt Lee puskázott és a tancsi észrevette. –mondta Chris -Puskázott? Nem igaz anya ki fogja nyírni. –mondtam magam elé -Hogy érted? Rokonok vagytok? –kérdezte Rusty -Az öcsém. –rántottam meg a vállam és mosolyogtam -Mázlista a kiskrapek hogy ilyen gyönyörű nővére van. –bókolt Dunc -Köszi… hát örülök, hogy megismertelek titeket de, most kell mennem. -Ajj de kár… -mondta szomin Duncan -Azt hittűk, hogy mesélsz egy kicsit magadról. –mondta Rusty -Majd holnap de, most tényleg sietek. Sziasztok! -Szia! –halottam a hátam mögül a köszönést majd hátrafordultam és integettem nekik Na, most egy kicsit beszámolok magamról. A nevem Nikki Ryan amint már tudjátok. 16 éves szokványos csaj vagyok. Anyukám angol, apukám amerikai én pedig ennek a keveréke vagyok és persze az öcsém is. Chicago-ból jöttünk át talán véglegesen London-ba. 1 évet már kijártam a Chicago-i gimiben és a 2. itt kezdem el. Hazaérvén anyukám se, és apukám se volt otthon pedig azt mondták, hogy 4-re haza kell érnem. Alig hogy lepakoltam a cuccomat, ettem egy falatot a csengő máris megszólalt. -Ki lehet az? –kérdeztem halkan és elindultam az ajtó felé –Ki az? -Duncan. -Szia. –köszöntem neki meglepetten -Szia. –mosolyogott a kis édes -Mit keresel itt? -Kiesett a mobilod a zsebedből, és utánad hoztam. –adta oda a telefonomat -Köszönöm, észre se vettem hogy kiesett. Ömm… bejössz egy colára vagy valamire? -Elfogadom a meghívást. –pimasz mosolya kíséretében bejött a házba és körül nézett -Menj csak be a nappaliba és ülj le, mindjárt hozok inni. -Oké. -Úristen, úristen! Háááá, milyen jó pasi, és az én házamban! Nem kapok levegőt. Ááááá milyen cuki.(gondoltam) –ki vettem a hűtőből 2 üveges colát és bementem a nappaliba –Itt vagyok. –tettem le az asztalra az üdítőket -Köszi. Ott ültünk egymás mellett és csak néztünk a másikra és mosolyogtunk. Dunc óvatosan közeledett felém. Láttam, hogy nem olyan bátor, úgyhogy én tettem meg az első lépést. Puszi:Nikki

2006.09.03. 22:12

bluefan: király lett a sztorid, jó hogy nem veszett kárba;)nekem nagyon bejött:) Anny

2006.09.03. 20:27

bluefan: nekem naon teccett a novvellad:Dcsak igy tovabb!!!naon jol irsz;) Naomy

2006.09.03. 20:24

Naomy: Csajszi nan jó lett ez a rész!!!! Lee naon kis cuki volt...de Dunc még cukibb volt:D Folytasd hamar!! Bluefan: Hát jó is h nem ment kárba ez a szuppper novella!!!! Nagyon tetszett!!!!:D Csak így tovább!!! Puszi:Nikki

2006.09.03. 19:54

Írtam egy novellát,ami nem szeretném,hogy kárba menjen,ezért felrakom ide nektek!:) (egyébként, Nao oldalára is feltettem)                                                      If you come back   Antony direkt ugy csinálta,hogy fájjon.Lassan magához húzta és megcsókolta Adele-t.Majd,lassan szenvedélyes csókcsatába kezdtek.Hogy egy csepnyi szemérmesség sem szorúlt beléjük...Engem meg borzasztóan zavart a dolog,Ant jól tudta,hogy mivel okozhat fájdalmat.Mindig is tudta.Egyáltalán nem hatotta meg az a 6hónap amíg jártunk,bár be kell ismernem akkoriban nagyon szerelmesek voltunk egymásba.De mióta feltünt Adele...folyton keresztbe tesz nekem.És mérhetetlen fájdalmat okoz.Direkt!!!Én meg még mindig szeretem.Legalábbis azt hiszem.Na,mindegy lényeg,hogy vissza akarom szerezni őt.Kell nekem!És ki kell találnom valamit.Mi lenne ha féltékennyé tenném?!De hogyan?Lassan,bosszút forralóan belekortyoltam a koktélomba.Valahogy nem jutott eszem semmi használható dolog.Aztán,mint valami jó ötlet,megjelent Lee. -Táncolunk baby? -Aha.-És már meg is volt a tervem!Jó feltűnően belekaroltam Lee-be és elindultunk a táncparketre.Pont egy jó pörgös szám ment,amire egy szexy simúlós táncot nyomtam neki.Közben,mindvégig Ant tekinteté kémleltem,hogy szemet szúrt e a dolog.Csalódottan pillantottam vissza Lee-re,a tervem nem jött be.Ant-nek eszeágába sem volt erre felé nézni.Pontosabban ki sem lehetett robbantani Ad szájából.Lee kábúltan mosolygott rám,mire én is eröltettem egyet a képemre.Aztán eszembe jutott,hogy mi lenne,ha többet produkálnánk...Pont kapóra jött a lassú szám amit éppen nyomattak.Lee-vel egymáshoz bújtunk és ugy folytattuk a lassúzást.Lee olyan érzéki volt,annyira megkívántam.Közben meg avval probáltam tűrtőztetni magam,hogy ezt csak Ant miatt csinálom,semmi több.De nem ment. -Akarlak!-súgtam a fülébe,majd megcsókoltam.Lee persze nem ellenkezett.-Gyere!-fogtam meg a meleg kezét,és egészen a WC-ig vezettem.Nem érdekelt Ant,jelen pillanat csak Lee érdekelt,talán csak a pia beszélt belőlem,nem tudom.Szóval,berobbantunk egy fülkébe és mint két nem normális vad csokólózásba kezdtünk.Lee már a nyakamat csókolta,nagyon jó volt.Pillanatok alatt leszagattuk egymásról a ruhadarabokat.Már mindketten 300fokon égtünk.Benyúltam a boxerébe és a kezem egyre lejebb csúszott...Aztán miután már mindketten hót pucérak voltuk,már csak a lényeg volt hátra.Asszem több pózt kiprobáltunk.Feltettem az egyik lában a vécé ülőkére és ugy folytattuk.Lee fantasztikus volt!Erre az időre minden maga volt a menyország!Az aktus után csak pihegtünk és csokolóztunk.Miután össze szedelőzköttünk kimerézkedtünk.Nem űltünk vissza Antonyékhoz,egy velük szembe lévő asztalnál foglaltunk helyet.Ugy látszik a tervem mégis sikerült.Ant észrevette végre,hogy nincs minden rendben velünk.Hátravetettem a vörös loboncomat és elégedett mosollyal belekortyoltam az italomba.Mr Ryannel még mindig a kéj hatása alatt voltunk ezért nehezen tudtunk szabadulni a másiktól.Lee keze folyton a toppom alatt járt,közben smaciztunk.Már hajnalfelé járt,mikor leléptem a szórakozóhelyröl.Hétfőn a munkahelyemen dekkoltam.Vagyis pózoltam. A Dolce&Gabbana új kollekciójában kellet feszítenem,ami később látható lesz majd többekközt plakátokon is.Két fotózás között volt 10perc szünetem,ezért kimentem a teraszra elszívni egy cigit.Miközben a kellemes őszi szellő simogatta az arcom,egy kicsit elméláztam.Pontosabban Ant és Lee között járt az agyam.Antonyt szeretem,viszont Lee csak egy haverom.Ez így van.A tegnapi Lee-vel csak egy kaland volt és helyzet,hogy féltékennyé tegyem Antet.Igazából össze voltam zavarodva...Felnéztem az égre majd lassan kifújtam a füstöt,igyekeztem megnyugodni.Mikor valaki meglepett hátúlról. -Hali.-mondta Hátrafordúltam és lassan kitisztúlt a kép.Lee  volt az. -Te meg mit keresel itt? -Fótózásra jöttem.-vette ki a kezemböl a szálat,majd mélyen beleszippantott. -Esetleg megkínálhatlak egyel?-háborodtam fel. -Látom,ma nem vagy túl jó kedvedben... -Hát nem.-vettem vissza a cigimet.-Most pedig,ha megbocsátasz mennem kell.-szívtam egy utólsó slukkot,majd elnyomtam és bementem.Lee persze jött utánam. -Látom éppen a D&G reklámozod.-nézett végig rajtam. -Hogy találtad ki?!-csaptam a tenyerem a combomra.Majd lassan beértünk az öltőzömbe. -Szép kis kéró...-nézelődött. -Nem kéró,hanem öltőző.Amugy kössz. -Szivesen. -Most pedig,ha megengeded átöltöznék.-Aztán elkezdtem levetkőzni.Nem zavartattam magam,hogy Lee még mindig itt van.Különben is,ugy sincs már olyan amit még nem látott volna rajtam.Poló,farmer,melltartó,tanga,lassan mindegyik a földön kötöt ki. Lee meg csak vöröslött zavarában,de kétség kívűl élvezte a helyzetet.Szexisen ellejtettem elötte,aztán felkaptam egy köntöst,majd kimentem.Lee meg ugy jött utánam mint egy kiskutya. -Nicole!-szolt rám Mike a fotósom. -Tessék!? -Gyere elkészűltek a képek! Mentem megnézni az újdonsűlt képeket,majd Lee is eltünt a dolgára.Ma,olyan 6felé végeztem és fél7kor már kint ácsorogtam a metrómegállóban.Páronon álldogáltam közben a mobilommal babráltam,egy szóval egy másik bólygon voltam.Aztán valaki visszarángatott a való életbe. -Csá babe!-Nah kilehetett az?Persze,hogy Lee. -Csá.-vetettem oda hanyagúl,majd a zsebembe csúsztattam a telómat. -Hallom tetszik Ant.-közölte -Mi??!-akadtam ki egy pillanat alatt.Honnan tudja?-E..ezt meg honnan szeded?-habogtam -Látom.A bulin is csak őt figyelted.Azért feküdtél le velem,hogy őt féltélennyé tegyed. Huh,azért nem gondoltam volna,hogy Lee rá fog jönni a turpisságra.valahogy nem néztem ki belőle... -Miért mentél bele?-fogtam rá. -Mert én vagy Lee Ryan.Hehe.Én már csak ilyen vagyok-válaszolt szórakozottan. -Akkor meg mér' érdekel téged az,hogy milyen okból keféltem veled??Hmm!? -Nem érdekel.-vonta meg a vállát.-Kérsz egy cigit? -Kössz-vettem ki egy szálat. -Adsz tüzet?-sandított rám cigivel a szájában. -Van Cigid,de nincs tüzed...-kotorásztam a táskámban az öngyújtó után.Majd meggyújtottam az övét és az enyémet is.Ezek után némán füstlögtünk tovább. A következő napokban nem találkoztam Lee-vel se Antonyval.Aztán  csütürtökön Adele,enyhén szólva idegesen robbant be a jótékonysági fotózásunkra.Bevágta maga mögött az ajtót és ledobta a táskáját a fotelbe.A következő pillanatban már csak annyit hallottam,hogy fenn hangon ordibál a menedzserével.Adet soha nem kedveltem különösebben,de most,hogy Antel kavar...Grrr!De ez a "szeretet"kölcsönös.Mióta rájott,hogy én is érzékeny kapcsolatott ápoltam Tonyval a viszonyunk meglett alapozva. -Nicol!!!takarodj már ki az öltöződböl!!-kiabált Mike Idegesen lecsaptam azt ami éppen a kezemben volt és kiviharzottam az ajtón. -Mi van?-tártam szét neki a kezem. -A fotózás.. a jótékonysági...-mondta,mintha gyogyós lennék. -Jolvan,jólvan tudom.-Azzal belepantattam a sminkes székbe,és elkezdtek kifesteni stb.Milyen szerencse,hogy pont mellettem sminkelték Adele-t is.Ad és a kozmetikus lány,Eve fontos eszme cserét folytattak.Micsoda véletlen,hogy hallottam! -Mi a baj édesem,megint összevesztél Antel?-kérdezte Eve,miközben a Ad hajával kínlódott. -Nem,nem....Csak tudod a média...Olyan képeket közöltek le amiket nem kellet volna. Olálá!Adele Silva-rol botrányos képek láttak napvilágot.-gunyolódtam magamban. -Majd elfelejtik...Holnapra már más áldozatot találnak maguknak-nyugtatta Eve -De nem az a baj!Mi van ha Ant meglátja?!-idegeskedett Ad. Nemsokára elkezdődött a fotózás.Adele-lel,mindketten arcunkat adtuk az AIDS ellenes kampányhoz.Azt hiszem ez azért szép dolog volt tőlünk.  Már vége volt a napnak,mindenki szedelőzködött indúlt hazafelé.Fogtam a dzsekimet meg a táskámat és bezártam magam mögött az öltöző ajtaját.Fáradtan slattyogtam a folyóson,mikor belebotlottam Antonyba.Nem nézett ki túl jol.Gondterheltnek,idegesnek és fáradtnak látszott egyszerre. -Hello.-köszöntem zavartan -Szia.-mondta,közben rám se nézett s fel-le mászkált. -Adele-t várod?-igyekeztem kedves lenni. -Nem,nem.Ő már el ment.Te?-állt meg és rám nézett. -Én mingyár lekésem a metrót ugy,hogy... -Elviszlek.-ajánlotta. -Nem kell,kössz!-vettem fel a hűvös figurát. -Oké,Ad ugy is elvittem a kocsimat. -Össze vesztetek?-kiváncsiskodtam -ööö... -Oké nem válaszolj.-mondtam és hamis sértődést színleltem.Majd lassan tovább álltam. -Héé várj meg!-szaladt utánam.-Asszem én is metróval megyek. Megrántottam a vállam.Bár,igazából örültem ennek.Kint már sötét és hűvüs volt s hideg szél fújt.Hiába is október végét taposstuk. -Igen,összevesztük.-mondta végűl. -sajnálom.-hazudtam. -Ehh..-Ant se nagyon hitte el amit mondtam. -És miért? Ant erre furcsán nézett rám.Megint olyanba ütöttem az orrom amihez semmi közöm. -Képek...-kezdte.-Akt képek.-mondta ki. Szóval Ant rájött,király! Húzós!-jegyeztem meg. -Az!(...)Nicole... -Tessék!? -Á semmi,hagyjuk. -Na,mondd! -Le..lefeküdtél vele?Lee-vel? -Ö Ant.-ezek szernit bejött a tervem,de azt azért nem gondoltam voln,hogy kérdőre von. -Mindegy. -Ant,..Igen.De nincs közöttünk semmi.-mentegetőztem -jó. Lassan megérkeztünk a metróaluljáróba.Némán,csöndben álldogálltunk egymás mellet.Aztán történ valami!Egy szikra végre lángra kapott!Már nem is emlékszem,hogy pontosan,hogyan történt,de az egyik pillanatban még kussóltunk a másikban már csokóloztunk!Forrró,szenvedélyes csokok voltak.Ant keze közben a hátamat simogatta...Sajnos ennyinél megkellet állnunk,mert azért mégis csak egy megálló.Az éjszakát mindketten otthon töltöttük.De ami késik nem múlik.-gondoltam akkor magamban. De,másnap Ant boldogan bejentette,hogy kibékült Addel.Megszakadt a szívem!Azt mondta legyünk barátok.Mondtam oké.Ezt követően se veled se néküled kapcsolatunk volt.Hol velem volt,hol Addel.Hol mint barátunk beszélgettünk,hol pedig mint a szerelmesek oltáriakat szeretkeztünk.Ez így mint közel másfél évig.Aztán válaszott.Engem!Két évig jártunk.Két boldog évig! Vége Puszy:Bluefan

2006.09.03. 16:38

Nao: Na mivan....Lee is kezd egy kicsit komolyodni???? Dunci olyan édes-mindkettő!!!:D Várom mi lesz a bulin!!!!!!! Folytasd hamar!!!!!!!!!! puszi:bebe

2006.09.03. 16:27

eeeessss itt a .... 40.rész Jó volt újra otthon lenni, igaz még szerettem volna maradni az Alpokba, mert gyönyörű helyek vannak ott, de otthon mégis jobb volt. Fiona is örült hogy hazajöttünk, na meg főleg Dunky, aki alig akart elszakadni az ölemből, kis édesJ(az apjára üt, aki ugyanugy mint fia alig tud nélkülem meglenniJFiona mikor meglátta a gyűrűt az ujjamon, sirva fakadt és átölelt mindkettőnket és persze nagyon boldog volt.Mig Dunk hazavitte kocsival anyukáját, addig én csevegtem egy kicsit telefonon, persze anyuékkal, de azt nem emlitettem hogy hamarosan megházasodunk Dunkkal, akartam hogy meglepetés legyen nekik, hisz hamarosan ideköltöztetjük őket LondonbaJDunk kicsit később jött haza, mert ugye másnap volt 31.-e és mi szerveztünk bulitJÉn addig áthivtam Samyt Leevel hogy csináljunk bulizó helyet a hatalmas nappalibólJDunkyt lefektettem hogy aludjon, mert eleget örült nekünk, hogy hazajöttünk.Amilyen kisangyal, el is aludtJFiona is megdicsérte hogy milyen jó babaJ - Nyitom, nyitom!- kiáltottam, mert nagyon dörömböltek az ajtót, az ajtóba Samyék voltak és beengedtem őket.Miután bejöttek, neki is fogtunk az átrendezésnek, a a kanapékat a sarokba vittük, az asztalokata fal mellé nyomtuk, a szönyegeket felvettük és eltettük, anélkül jobban fog menni a táncolás és a szönyegeken el is lehet könnyen csúszni, nem hiányoznak nekünk a balesetekJKözben vőlegényem is hazajött két nagy zacskóval a kezében, amik majdnem leszakadtak. - Mit hoztál annyit?- kérdeztem. - Hát.. mindenféle piát a népnek, meg amiket te is kértél.-tette le a zacskokat a konyhába. - Jah, meg is feledkeztem hogy én is kértem pár dolgot.- mondtam, hisz télleg szóltam neki hogy vegyen kajához való dolgokat. - „Pár”?- nevetett. - Hát bőven elég.- mosolyogtam.  Dunk felszaladt, hogy lássa kis anyalátJÉn közben pakolásztam el mindent amit Dunk vett, mikor arra eszméltem hogy valaki megáll mellettem, a boros üveg is majdnem kiesett a kezemből, és el is tört volna ha Lee nem kapja el. - Jaj, Lee te vagy az.- szusszantam.- Megijjesztettél, de nagyon. - Jaj, nem akartam,csak Samy épp bement a fürdőbe , igy idejöttem, mert kérdezni szeretnék valamit tőled.- vakarta a fejét , biztos kereste a szavakatJ - És miben segithetek?- kérdeztem. - Hát Samyről lenne szó.- még mindig elgondolkozva nézett. - Mi van vele?Baj van? - Jaj dehogy, csak kicsit nehéz ezt megkérdeznem... - Na halljam, miről van szó. - Hát...ti sokat szoktatok beszélni, inkább rátérek a témára. Mennyire szeret engem?-végre kinyögteJ - Hát teljesen odavan érted, amikor beszélgetünk, folyton téged emleget és stb...- gondolkoztam el. - Télleg?- nézett kutyus szemekkel. - Igen, és miért is kérded...- de akkor kaptam észhez.-Várj tudom. Megakarod kérni a kezét.- vigyorogtam. - Hát...igen...- kicsit elpirultJ - Gratulálok.- mosolyogtam. - Köszi hogy segitettél nekem.- ölelt meg, Dunk is épp akkor jött vissza és kicsit furcsán nézett minket. - Nyugi haver- engedett el Lee.-Csak Naomi segitségét kértem valamiben, most megyek.- és elhúzta a csikotJ - Ebbe meg mi ütött?- vakarta meg a fejét Dunk. - Majd elmondom miután elmentek. –csókoltam meg. Miután Samyék hazamentek, én is megvacsiztam Dunkkal, mindakettővelJ    - Na és mi vol Leenek a baja?- kérdezte Dunk két falás között.  - Megakarja kérni Samy kezét, és akarni tudta hogy mennyire szereti őt Samy.- meséltem el röviden, miközben Dunkyt etettem, aki mindent összemaszatolt, mint mindigJ - Jééé, benött a fejelágya Leenek. –röhögött Dunk. - Te csak hallgass.- tettem csipőre a kezem.- Neked is most nött be.- vigyorogtam. - Az is igaz.- állt fel és hozzám közeledett. - Ne a gyerek előtt.- toltam el kicsit arcát mert meg akart csókolni. - Naaaa!!!!- vágott szomi cuki pofit. - Várj egy kicsit.- mondtam és felvittük Dunkyt a szobájába, ahol el is aludt, majd átmentünk a mi szobánkba. - Na végre!- mondta miután szenvedélyesen megcsókolt, és nem akart elengedni. - Én is azt mondom.- mosolyogtam és egy puszit nyomtam orrára.- Na de most menjünk aludni, mert hosszú nap vár ránk .Bebújtunk a jó meleg puha ágyikóbaJ - Szeretlek édesem!- bújtam jó szorosan karjaiba. - Én is !- csókolt meg, majd pár perc múlva mindkettőnket elnyomott az álom.   Naomy

2006.09.02. 16:22

Xen: leccike hamar folytasd!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!az a monica beszel osszevissza, remelem dunk nem vesz be mindent , naon jo lett ez  resz!!!!!!!!! Nikki:kar h vege lett a toridnek, nekem nan fog hianyozni:)de nagyon szep lett, es olyan romi!!!!!!!!!lett egy szep kis csaladotok dunkkal:Daz egesz torid aon teccett, remelem meg fogsz ilyen toriket irni:D Naomy

2006.09.02. 15:55

Na gyerekek ennek a törinek is a végére értünk:) Hosszú lett de, remélem nem lett unalmas!   41.rész Június van. Dunc dolgozik én, pedig gondoskodom a babánkról és az esküvőnkről. Nagyon kimerítő feladat volt ez számomra. A hasam nem volt még olyan hatalmas. A pici január-ban érkezik. Addig még van egy kis időnk, hál’ isten. Betöltöttem a 23. életévemet, ami a legszebb volt. Dunc elvitt Rómába 3 napra. Nagyon jól éreztük magunkat a szerelem városában, úgy viselkedtünk, mint a tinik. Cloe, mindig segít nekem mikor szükségem, van rá. Dunc néhány nap múlva haza ér és akkor már ő is tud segíteni. Nehéz dolog ám az esküvő megszervezése. Mindent ki kell választanod, mindennek passzolnia kell, és minden legyen vidám. Legyen hangulat és érzelem. A meghívók egyszerű fehérek voltak, összegömbölyítve, összekötve egy kis masnival és egy nagyon aranyos vörös kis tüllzacskóba raktuk. Az írás régi módi volt, és fekete színű. Ez állt benne: „Most valóság lesz minden édes remény, Mely ott él a szív rejtekén. Az élet és a szerelem tárt karokkal vár, s, hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll.”   Kedves barátunk, családtagunk! Meghívunk téged, mikor mi összekötjük életünket. Lásd, mikor mi a szerelmünket igazzá tesszük isten előtt. Nagyon sok szeretettel meghívunk menyegzőnkre:                                                                                                                  Nicola Stuart & Duncan James     A meghívókat szétküldtük, mindenkinek, aki fontos volt számunkra. Alig volt már pár napunk, a várva várt napig. Nem is tudom ki volt idegesebb kettőnk közül. London-tól 30 km-re a Temze mellett egy kastélyban tartjuk a menyegzőt. Július 28-án mi már oda is mentünk. A nyoszolyólányok, anya, Fiona, Hannah és persze Lee, és Sy hogy nyugtassák Duncan-t. Ant a kislányával volt elfoglalva, úgyhogy ő másnap érkezik. Alig bírtunk elaludni. A szüleink hogy próbára tegyenek minket különszobába akartak minket helyezni. Elleneztük de, ők makacskodtak így nem töltöttük együtt az éjszakát. Reggel akartam volna látni a szerelemem de, anyám megint csak útban volt. Azt mondta „az esküvőig, nem!” Ezt ki érti? Még volt legalább 9 óra addig! A munkások forgolódtak az asztalokkal és a székekkel. A rendezvényszervező lányokat hozatott az értékesebb dolgok pakolására és rendezésére. A mi virágaink a fehér rózsa és a liliom volt. -Nem bírom! –mászkáltam a szobámban -Teljesen úgy viselkedsz, mint anya mikor hozzá ment Dany-hez! –mondta Hannah karba tett kézzel -Tudom, tudom de, akkor is. Olyan boldog és ideges vagyok egyszerre. Legszívesebben ugrálnék. -Akkor gyerünk! Ugrálj, csak maradj nyugton. Mindjárt el kell kezdenünk készülődni. –nézett az órájára -És mivel kezdjük majd? –néztem rá -A hajaddal. -Jesszus csak nehogy valami csicsás legyen. -Gyönyörű leszel, ne parázz. Különben is, árthat a kisbabának! Tényleg mikor derül ki hogy fiú-e vagy lány? -Azt mondta a doki, hogy a nászút után megtudhatjuk, ha akarjuk. -Csak akarjátok! Engem már megesz a kíváncsiság. -Nem csak téged. Tegnap Dunc azt kérdezte tőlem szerintem mi lesz. Meg azt mondta ha kisfiú akkor Duncan és ha kislány akkor Tianie-Finn bár nem tom honnan jött ez a név. –rántottam meg a vállam -Nem baj az. Gyönyörű név. Na gyere, elkészítem a hajad. Neki fogott a hajamnak, amivel kb.: 2 óra alatt lett kész. Egyszerű lett még is elegáns. A hajam alját begöndörítette fölül, pedig nem teljesen de, egyenes volt. -Mivan ha meggondolta magát? Akkor én belepusztulok. –mondta izgatottan Dunc -Idefigyelj te teljesen meghülyült barátom! –ment hozzá Lee –Nem gondolta meg magát, és te nem fogsz belepusztulni semmibe, vágod? –húzta fel a szemöldökét -Vágom de… -Nincs de, inkább készülj, hogy istennek lásson álmaid nője. –mondta Shaft -Oké, de baromi izgatott vagyok. Nem is tudom, hogy érzem magam. -Fantasztikusan! Menjél fürdeni, mert így nem állhatsz elé mint egy görény. –fogta be az orrát viccből Lee -Jól van baromkodj csak! Én addig megfújtom magam az idegességtől. –bement a fürdőbe Alig volt időnk. A szívem a torkomban és a gyomrom is összeszorult. A csoda délután 6: 30-ko kezdődött, amikor a gyűrűhordozó, a virágos lányok buborékot fújva, virágszirmokat szórva és a nyoszolyólányok végig sétáltak a lennel borított templomi folyosón. Végül én következtem. A ruhám gyönggyel volt tele, magasnyakpántos volt, nyitott háttal. A vőlegény az oltárnál tündökölt egy 4 gombos fekete frakkban. A megjelenésem egy Swarovski-kristályból álló koronával tettem tökéletesebbé. Az érzelmes 15 perces ceremónia mesébe illő volt. Mikor vége lett rózsaszirmok landoltak rajtunk. Mrs. James lettem…el nem mertem hinni. Eljött a hölgyek kedvenc része, a menyasszonyi csokor elhajítása. A gyönyörű liliom csokor után ugrott mindenki még is Lee kapta el. Kitört mindenkiből a nevetés mikor megláttuk Lee meglepett arcát. Hannah hozzábújt Lee pedig ennyit mondott csak: -Megnősülök! Aztán hátra döntötte Hannah-t és megcsókolta. Elkezdtünk tapsolni, és nevetni rajtuk. A nászutunkat Párizsban a szerelem városában tartottuk. Több mint egy hetet töltöttünk ott és csodálatos volt. Dunc kényeztetett mindenegyes nap és vigyázott ránk. Mihamarabb haza akartunk érni meg tudni a kisbaba nemét. Hazaérkezésünk után egy nappal már rohantunk is az orvoshoz. Mondta, hogy néhány nap és megtudjuk. Idegesebbek voltunk, mint mikor az esküvőnk volt. Minden egyszerre történik, az esküvő, a baba… -Na picim? –kérdezte Dunc -Mindjárt kinyitom nyugi. –fogtam azt a borítékot, amiből kiderül hogy kislány lesz-e vagy fiú. –Ááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!! Elkezdtem ugrálni, már amennyire tudtam -Mi az, mi az? –kivette a kezemből a borítékot –Kislány!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -Igen! Kislányunk lesz! –kezdtem el sírni -Ne sírj. –ölelt magához, persze ő is elkezdett sírni -Na mivan te is sírsz? –kérdeztem könnyezve -Ááá, dehogy. –szipogta -Szeretlek. -Én is téged. –majd szenvedélyesen megcsókolt -Tianie-Finn…-fogtam meg a pocakom- gyere pici baba, már nagyon várunk –Dunc rám mosolygott majd odahajolt a hasimhoz -Bizony Tianie, gyere! –adott egy puszit a hasamra Eljött a Karácsony és én már inkább gurultam, mint léptem majd eljött a szilveszter is és mi bulit tartottunk. -Lesz következő baba? –kérdezte Fiona tőlünk -Még ő sincs meg. –simiztem meg a pocim – Talán majd még jön egy kis Dunc de, addig is itt van Tianie. -Ez az anyu! Majd ha kibújt a pici rögtön nekifogunk. –nevetett -Dunc! –csaptam hasba -Gyertek mindjárt buék! –ordított Lee -Menjünk. Mindenki az órához sietett majd elkezdtünk visszaszámolni… 10… 9… 8… 7… 6… 5… 4… 3… 2… 1… BUÉK! –mindenki egymás nyakába ugrott. Hirtelen a hasam elkezdett fájni és görcsölni. -Dunc…-szóltam nagy levegő kapkodás közben, halkan neki dőlve a falnak –Dunc…Duncan… -mindenki ordított és senki sem halott majd egy hatalmasat odítottam amire mindenki oda figyelt –DUNCAN MATTHEW JAMES! –mindenki rámnézett és meg voltak lepődve főleg Dunc- Ne bámuljatok, inkább segítsetek! –senki sem értette –Jézusom…-nyeltem egy nagyot- Mindjárt SZÜLÖK!!!!!!!!!!!! -Úristen! –mindenki megindult felém –Gyere Nici megyünk a korházba. –mondta Hannah -Nici jól vagy? –kérdezte Dunc -Nem, nem vagyok, mert mindjárt itt helyben megszülök! –kisegített Hannah és Lee majd Dunc a többiek felé fordult -APA LESZEK! –nevetett és mindenki elkezdett tapsolni A korházban minden remekül ment addig, míg a doki azt nem mondta, hogy: -Nyomjon! Én kikészültem teljesen. Dunc még lőtte a poénokat, hogy majd jön a következő is, persze én kedvesen leordítottam a fejét. 1 óra kínszenvedés után világrájött életem legszebb virágszála Tianie-Finn James. Duncan elkezdett sírni majd felhívta az otthonülőket. Sy vette fel és ő csak annyit mondott: Megszületett Tianie-Finn! A nagyszülők sírni kezdtek örömükben. Ott feküdtem az ágyamban kezemben a kisbabámmal. Dunc átkarolt minket és a fülembe súgta: -Szeretlek. -Én is szeretlek. Mindketten adtunk egy-egy puszit a kis jövevény fejére. Az évek teltek és született egy kisfiúnk is Duncan. Elszállt az idő. Tianie egyszer pelenkát másszor esküvői ruhát hordott. Ugyan így volt ez Duncan-el is. Mi Dunc-al boldogan éltünk, látván gyermekeink örömét. A halál bekopogtatott hozzánk, pont mikor kellett. Eleget éltünk már, eleget szenvedtünk és örültünk. Duncan James és Nicola Stuart szerelme örökké élni fog. Puszi:Nikki

2006.09.02. 14:09

Xen: áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá, én meghalok, ha nem folytatod XEN!!!!!!!!!!  erre nem lehet vélit írni, ez a töri KIRÁÁÁÁÁÁÁÁÁLY, mi lesz veled meg duncival???????mi lesz leevel meg amyvel?????? meg anttal???????folytaaaaaaaaasd!!!!!! Anny

2006.09.02. 13:09

Hali! Na hát csajok netközelbe jutottam, és úgy gondoltam akkor már felteszek még egy (hosszú) részt! Azért remélem nem untok meg :)   5. rész   - Anya, Apa – próbálta Amy lelökdösni magáról Lee-t – Félreértitek a helyzetet… -        Igen-igen, pontosan – jutott el a srác agyáig is a dolog, és felpattant. -        Ööö… bocsi, de mit kerestek itt??? – nézett értetlenül Mr. James, kicsit ő is megilletődött :). -        Mi csak jöttünk takaróért! – vágta rá Amy. -        Igen-igen, és meg is találtuk! – bólogatott Lee, és közben oldalaztak ki a szobából – És most megyünk vissza aludni! Akarom mondani, hát persze, hogy aludni, izé külön szobába, és nem egybe, külön, és nem lesz köztünk semmi, sem kapcsolat, sem egyéb szexuáli… - de már nem tudta végigmondani a mondatát, mert barátnőm kirántotta a szobából, és becsukta az ajtót: -        Most mi van??? -        Te teljesen meghibbantál? Na jó, tényleg menjünk aludni. -        Jó. Izé… köszi. -        Nincs mit. Mindketten visszamentek a szobákba, Amy rögtön engem tárcsázott, hogy elmesélje a történteket. Lee pedig visszalopózott Duncan mellé, nagyon halkan, nehogy haverja felébredjen, és esetleg kérdőre vonja. Azonban alighogy elhelyezkedett, a takarókba csavarodott Dunk felült az ágyban, és elkezdett hadarni: -        Ha 3 traktor 568 nap alatt kaszál le 51 kg lekváros grillsütőt, akkor hány teherautó hoz el 4 németül beszélő krokodilt, akiknek nincs haja, és üvöltenek a samponhiány miatt? – mire Lee cseppet sem nézte hülyének, és találomra rávágott egy számot: -        5. -        5? – nézett rá Dunc, és visszafeküdt – Oké. Akkor holnap megmondom a matektanárnak. Köszi. -        De Dunc, holnap szombat lesz – nézett rá még mindig értetlenül Lee, de addigra a haverja már mélyen aludt… Másnap Amy és Lee jobbnak látták, ha nem nagyon híresztelik az esti esetet Duncan előtt. És a szülőktől sem kellett tartaniuk, ugyanis azok leutaztak vidékre a rokonokhoz. -        Miénk a ház holnap estig! – lelkesült fel Dunc, és kapott a telefonja után – Áthívom Linát, Ant-ot és Simon-t! Rendezzünk bulit! -        Én pedig meghívom Molly-t! Sajnos Hil-t nem tudom, mert most ő nincs Londonban – mondta Amy. -        A Lina az melyik is? – bámult Lee a semmibe, aztán felderült az arca – Ja igen, az kis bombázó akinek olyan jó segge van a haja meg… - a hangja elhalkult, ugyanis pillantása találkozott a Duncan-éval, (ami cseppet sem volt kedves), így a mondat végét már csak elsuttogta - …olyan szőkés. És egy óra múlva, már nyolcan voltunk a házban. -        Szia Molly, ugye? – pattant elém Lee, amint megérkeztem. -        Igen, én vagyok. -        Hello, Lee Ryan. Körbevezesselek? -        Molly már ismeri a járást Lee– jött közelebb Dunc. -        Azért még körbevezethetem! -        Bocs – nézett rám a „herceg” – Mindig ilyen hülye. -        Ha-ha nagyon vicces – vágott grimaszt Lee – De itt vannak az utolsó vendégeink is! – látta meg, az éppen akkor belépő Shelina-t és egy évfolyamtársnőjét. -        Lee menj gyorsan, Simon-ék téged hívnak – mondta gyorsan Duncan, hogy elterelje haverja figyelmét az újabb hölgylátogatókról. -        Bocsi, Monica-t nem tudtam lerázni. Pont átjött hozzám egy leckéért amikor hívtál – suttogta halkan Lina Dunc-nak. -        Semmi gond. -        Molly! – integetett nekem Amy a konyhából. -        Szia – mentem be. -        Helóka. Te, képzeld mi ütött szöget a fejembe! -        Tessék – nyomott a kezembe egy poharat a hirtelen ott termő Lee (hogy került az ilyen hamar ide?) de aztán már el is húzott. -        Mi? – kérdeztem, és belekortyoltam a kólába. -        Neked tetszik Dunc? Molly? Jól vagy? – ütögetett hátba, mert kis híján megfulladtam. -        Azt hiszem. Bocs, de nem tudom mire vélni a kérdésedet. -        Hát csak ahogy a suliba látlak titeket, tehát mikor egymás mellett álltok, meg minden, tökre összeilletek. -        Ne hülyülj Am! Menjünk ki a többiekhez! -        Én most nem hülyülök! Ne tedd az ártatlant, tuti, hogy tetszik neked! Duncan mindenkinek tetszik! Még nekem is tetszik, pedig a bátyám! -        És mi van akkor ha bejön? -        Az jó! Mert akkor összejöhetnétek! -        Amy! Azért mert bejön… -        Azért járhatnátok! – heveskedett (nem úgy :)) Amy, miközben nem is gondoltunk arra, hogy valaki esetleg hall mindent. Kint pedig felharsant a hifi – Na jó, menjünk, hallom a hangulat a tetőfokra hágott. A nappali tényleg hasonlított egy diszkóhoz. Erről Lee gondoskodott, ugyanis szíveskedett besötétíteni (amúgy is már este körül járt az idő). Lee elkapta Monica-t, és úgy táncoltak, mint az őrültek, Sy felkérte Amy-t, DunkLinát, hozzám pedig Ant jött. -        Van kedved táncolni Molly? -        Persze – tök kis diszkós hangulat volt, igaz, hogy csak nyolcan voltunk, és senki sem volt senkivel szerelmi viszonyba, de azért jól elszórakoztunk. -        Ugye nem mondtad el senkinek, hogy ki tetszik nekem? – kérdezte halkan Antony, miközben épp lassúztunk. -        Nem, dehogy. Bízhatsz bennem, nem mondom el senkinek. Pláne nem neki – néztem félszemmel Dunc-ra, aki Shelinát ölelgette (mivel ők is lassúztak ugyebár), de mikor odapillantottam, ő is épp erre nézett. Elkaptam a fejem. Mikor legközelebb odasandítottam, ugyanez történt. És hirtelen átvillant valami az agyamon. Egy ötlet. Ekkor még jobban odabújtam Ant-hoz, annyira, hogy az már kicsit talán sok is volt. -        Azannya, de jó parfümöd van – ismerte el Antony. -        Köszi – egy oldalpillantás. Bingó. Nagyon bámul – Belezúgtál Hil-be, mi? -        Én ezt nem mondtam. -        Ugyan már Ant. Hogy James Blunt szavaival fogalmazzak beléestél, mint részeg ember éjfélkor az árokba. -        Fogalmazzunk így – nevetett fel a srác hangosan – Hupsz, bocsi, de ez egy jó beszólás volt Blunt részéről. -        Igen, szerintem is. -        Bocs, mindjárt jövök, csak Dunknagyon integet nekem valamit – engedett el Ant, és kiment, addig én elkezdtem beszélgetni Lina-val. -        Mizu? – nézett kérdőn Antony haverjára. -        Te…  Lee, itt senki sem fog alkoholt inni! – csattant fel Dunc, mikor meglátta Little L kezében a pezsgősüveget. -        Jaj ne csináld már haver! -        Teszed azt le azonnal ide! -        Jó, oké, de akkor engedd meg, hogy táncolhassak a húgoddal! -        Oké, de aztán csak ügyelj a kezedre! -        Igen is főnök! -        Na igen Ant! Te most… te most össze akarsz jönni Molly-val? -        Mi? -        Csak eléggé úgy nézett ki, hogy… -        Neked tetszik Molly? -        Öhm… hát tetszik, igen eléggé tetszik… -        Ne törd magad Duncan – jött ki Monica is. -        Min ne törjem magam? – tette az ártatlant említett. -        Ant magunkra hagynál egy percre? -        Persze. -        Na szóval, szerintem kár törnöd magad Molly miatt. -        Mert? -        Mert neki Ant jön be. -        És ezt te honnan veszed? -        A saját fülemmel hallottam. Ott mondta nekem és Amy-nek a konyhában. Járni akar Antony-val. És mivel láthattuk, hogy Antony-nak sincs ellenére Molly közelsége… szóval gondoltam szólok. Gondolom nem akarsz az egyik legjobb barátoddal összeveszni egy lány miatt. -        Aha – tűnt egy kicsit lehangoltnak Dunk– Hát, kösz, hogy szóltál. Csak még valamit. Engem meg sem említett? Hogy mit gondol rólam? -        Csak annyit, hogy nagyon jó fejnek tart, de mint pasi, úgy szóba se jöhetsz. Na de most már nekem mennem is kell, várnak máshol is. Szia Dunc. -        Hello – Duncan megfordult, és tekintete elidőzött a pezsgősüvegen – „Hm, lehet csak ki kéne bontani…” -        Táncolunk? – kérdezte Lee Amy-től. -        Táncolhatunk. -        Duncan is beleegyezését adta. -        Nem kell Duncan beleegyezése ahhoz, hogy én táncoljak valakivel. -        Na de azét csak jobb így, hogy nem kell attól félnem, hogy leordítja a fejem – karolta át a srác barátnőm derekát, mert még mindig lassú számok mentek (ő állította be a dalok sorrendjét :)). -        Hé, te komolyan elmondtál három mondatot!  -        Igen, és? -        Eddig soha nem hallottam a te szádból egy komoly mondatot se. Na jó tegnap este. -        Látod, ilyet is tudok. -        Örömmel látom. -        Hol vannak már a jómadarak? – nézett körül Lina. -        Nem tudom – válaszoltam. Az az igazság, hogy be kell ismerjem magamnak, nagyon tetszik Dunc. Nem leszek olyan naiv, hogy azzal hitegessem magam, hogy nem tetszik. Hisz ez nem bűn. És talán megvan rá az esélyem, hogy én is tetszem neki. Az előbbi kis közjátékot csak azért csináltam, hogy meglássam, hogy reagál. Ha nem is nagyon pillantgatott volna felém, akkor hagynám az egészet. De nem így történt. És még mielőtt valaki azt félreértené, nem játszok Antony-val, hisz neki meg sem fordult a fejében, hogy én ráhajtok (nem is akartam ilyet tenni!). Szóval remélem senki sem gondol egy nagy k-nak. -        Sziasztok csajok – jött vissza Duncan egy jó tíz perccel később pezsgőspohárral a kezében – Aki kér inni, a konyhában van a pezsgő – hirtelen rám nézett, egy amolyan kérdő pillantással, amit én nem nagyon tudtam mire vélni. Aztán mikor átölelte Linát biztos voltam benne, hogy félreértettem a jeleket, és mégse úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy én azt szerettem volna….   Köszi szépen a véliket!!! Folyt. Köv. Na de most már tényleg csak jövő héten jövök!   Pussz! Xen

2006.09.02. 10:13

Anny: Dunci mien feltekeny:Dszeretnem latni ilyenkor mien pofikat vag:Dez a Lee mien lokott:Dna de remelem elmesz a bulira es kivi vok mi lesz, folytasd hamar!!!!!!!! Naomy

2006.09.02. 09:57

Nikki: Ez a rész olyan romcsi lett:))))))) Dunc hogy örült a babának!!!!!!!!:DDDDDDNekem is kell egy ilyen pasiiiiiiiii. Xen: Hát én meghalok a röhögéstől....Hogy Lee mennyire hülye...meg mikor Amy mondja, hogy Lee Dunc pasija:DDDDDDDDDD Anny: Dunci féltékeny...hogy zabáljam meg azt a nagy, szőrös fejét:DDDDDDDD És az idegesítő kérdés: MIKOR JÖSSZ MÁR ÖSSZE DUNC-KAL???????????? Nao: MIKOR FOLYTATOD MÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁR?????????????? MINDENKI FOLYTASSA HAMAR A TÖRIJÉT!!!!!!!!!!!!! puszi:bebe

2006.09.01. 23:40

12-rész - Ki ez szívdöglesztő csajszi aki  motorral jár mindenhova? - Jack hát te meg hogy kerülsz ide? – de ahejett hogy válaszolt volna, odahúzott magához- csomószor hívtalak, mért nem hívtál vissza? Tegnap csak ugy otthagytál… - vágott szomi pofit. - Tudod tegnap megkaptam az állást, és most lesz egy rövidke megbeszélés és sietnem kell…, ugyhogy…. De ő még mindig tartott és mélyen nézett a szemembe, aztán megcsókolt, lassan, gyengéden. Utána csak boldogan mosolyogva néztük egymást. -          Szia – mondta mosolyogva -          Szia – és dobtam a levegőbe neki egy puszit Vigyorogva mentem a bejárati ajtóhoz, ahol Dunc ideges fejét pillantottam meg. Úgy tűnt mintha eddig  minket bámult volna. -          Ez ki volt? -          Hááát Jaaaack! - sohajtottam, mert még mindig éreztem a csókját. -          Ahha, és ezt tegnap mért nem tudtad elmondani??? A barátod?? -          Igen. Bocsánat,  nem tudtam hogy ennyire érdekel… -          Hivtalak. -          Tudom, bocs, hogy nem hívtalak vissza, de nekem sietnem kell Melhez. Ha tuttam volna, hogy ilyen ideges leszel miatta… -          Én nem VAGYOK ideges! -          Dunc te IDEGES vagy. Mivan megjött? Ne fárassz léccike. Kezdek félni tőled. Itt be is fejeztem Dunccal való beszélgetésemet, aztán bementem Melhez. Miután ő mindent elmondott hozzáláttam a munkámhoz… főleg papírmunka volt, ugyhogy eléggé elfáradtam, gondoltam egy kis kávé segít, kimentem a hallba ahol egy italautomata várt, leültem egy fotelba, és iszogattam a kávémat… egyszercsak megláttam Leet. -          Szia, ezer éve nem láttalak, te azóta egyre szebb lettél, jól látom? -          Ááá, ugyan –pirultam el – viszont képzeld találtam magmnak egy nagyon aranyos pasit -          Tényleg ? Nahát ennek nagyon örülök. – ölelt meg – tuttam én hogy találsz még valakit. -          Köhhömmmhh…. -          Dunc? – közben kibujtam Lee öleléséböl -          Szia, megnyugodttál már, vagy megint előjöttek a fájások? – kérdeztem vigyorogva -          Dunc rosszul vagy? – futott oda hozzá Lee – Milyen fájások? -          Semmilyen – lökte el magától Leet -          Dunc meg fog halni…….jézusom!......- ájult el Lee a kanapén. Mit sem törődeve Leevel Dunccal keztem beszélni. -          Dunc mi van veled? -          Semmi. -          Biztos ? Minden rendben? -          Igen ,csak szeretnék inni egy kávét.-ment az automatához -          Jó ha te mondod. – mentem oda az elájult Leehez – Lee minden rendben? – fogtam meg a homlokát -          Nincs annak semmi baja, majd én leöntöm egy pohár vízzel te csak menj. -          Háát ha az segít….., de szólj ha felkelt. Lee persze később felkelt, nem halt megJhál istennekJ, Aztán volt Max temetése…mondanom sem kell hogy a kedvem, egyböl le IS hervadt. Még visszamentem dolgozni egy kicsit, a stúdióból estefelé mentem ki, mikor szembe jött velem Sy. -          Szia hát te itt vagy ? gyere ma lesz nálam egy buli – húzott magával -          Szia, hát ma ez nem fog menni, nagyon fáradt vaggyok… -          AZ nem kifogás!  hívhatod a barátodat is… na léccike gyere már…… Anny

2006.09.01. 14:05

xen: nem mondod komolyan hogy csak JÖVŐ HÉTEN írsz!!!!!!!!!!!!!!!! De cuki volt Lee meg Amy, folytasd nagyon hanmar!!!!!!!!Lécccci Anny

2006.09.01. 10:56

xen:de szupi lett ez a resz is!!!!!!!!!!szegeny Lee:Dannyit rohogtem rajta:Dfolytasd hamar!!!!!!!!!eleg ciki lehetett mikor ra esett a csajra:D Naomy

[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]