[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]
Ja és persze itt van akövi rész is :) Jó olvasgatást! Jaj és köszönöm a véliket az előző részemre, remélem most is kapok párat :)
4. rész
A napok teltek-múltak. Egyre jobban megszoktam a sulit. Hogyne szoktam volna meg, mikor tök jó barátokra leltem! (Amúgy megsúgom, hogy a pszichológia esszém 5-ös lett. Azért nem adta meg a tanár a dicséretet, mert elírtam a fokot. Érthetőbben: a megoldás ötödfokú volt J) Amy-vel még mindig sülve főve együtt voltunk, de Hilary-vel is remekül kijöttem. Csak úgy mint Shelina-val, Duncan láttára pedig még mindig meg-meg dobbant a szívem, pláne mikor átmentem a barátnőmékhez, és szemben találtam magam vele. A két pacsirtát (Ant-ot és Sy-t) is igazán megkedveltem. És úgy látszott ők is engem, ugyanis Antony megsúgta egy titkát nekem: nevezetesen, hogy tetszik neki Hil. Szegényke, megértem, hogy nem meri felvállalni a dolgot, nem is tudom Duncan mit csinálna, ha megtudná.
- Anya!!! – kiáltott le említett (segítek: Dunc) az emeletről egy péntek este.
- Tessék? – nézett fel Andy.
- Lee itt alszik ma, nagy gond?
- Nem dehogy! Jó, hogy szólsz, akkor több személyre főzök.
- Köszi!
- Már megint melyik hapsid marad itt éjszakára? – kérdezte Amy humorosan a szobájából kifelé jövet.
- Ha-ha, megszakadok a nevetéstől. Lee jön, és ő nem a hapsim talán, hanem a barátom.
- Látod, beismered: a barátod.
- Amy Ashley James! – tette csípőre Duncan a kezét, de látszott, hogy mindjárt elneveti magát – Leszállnál rólam?
- Én szálljak le rólad?!?!?!??! Hű Dunc, nem gondolod, hogy ez egy cseppet erős volt? Még hogy én vagyok rád szállva… - rázta Am színpadiasan a fejét, aztán eszébe jutott valami - Várjál csak kit is mondtál? Lee? Nem is hallottam még ilyen nevű haverodról.
- Hugi! Ő a gyerekkori barátom!
- Az melyik?
- Most látom csak milyen kegyetlen sorsom van. A saját húgom nem ismeri az én legjobb barátomat – ingatta ezúttal Duncan színpadiasan a buksiját, és a szobája felé igyekezett. Azonban Amy utána futott:
- Na most komolyan? Az melyik?
- Tudod, ilyen szőkés hajú, mindig idétlen vicceket mesél…
- Ne is folytasd! Tudom! Akkor jobb lesz ha bezárkózom a szobámba, mert az mindig olyan lökött!
- Látom egy emberről beszélünk…
Bin-Bang.
- Nyissátok már ki légy szíves az ajtót! – kiáltotta Andy.
- Amy lennél szíves? – nézett rá Duncan a húgára, miközben bekapcsolta a TV-t, és kényelmesen elhelyezkedett az ágyán.
- Én fogadjam a te vendégeidet lustaság királya? Szemtelenség! - nyújtotta rá a nyelvét Am, és igyekezett le a lépcsőn, aztán kinyitotta az ajtót.
- Heeeello!!! – köszönt Lee kitörő örömmel, és tetőtől talpáig végigmérte a lányt, aki most már persze, hogy rögtön felismerte az illetőt, és kicsit kedvetlenül köszönt vissza:
- Szia. Gyere be.
- Kösz. Csókolom! – szólt még oda a srác a szülőknek, aztán kettesével szedve a lépcsőfokokat már Duncan szobájában volt. Amit jelzett az ajtó kicsapódása, és a felhangzó ordítás: „Heeeello haveeeer!!!!!!!”
- Hahó! Gyertek enni! – jött ki Andy a konyhából – Amy légy szíves szólj már a fiúknak és apádnak!
- Megyek, megyek…. VACSORA!!!
- És a csaj bevette! Komolyan mondom, bevette! – jött ezúttal lefelé a lépcsőn, a röhögéstől majd megszakadó Lee, utána pedig a fejét rázó Dunc.
- Istenem te sosem javulsz meg?
- Jól van na, de ha egyszer olyan jól kijött az alkalom! Nem gondoltam volna, hogy olyan hülye a csaj, hogy beveszi!
- Hova vett be és mit? – kérdezte Amy, mire kicsit összezavarta Lee-t. De nem sokáig.
- Ejnye de piszkos valakinek a fantáziája!
- Lee – szólt rá Duncan, éreztetve, hogy a húgával beszél.
Na meg persze Andy is közeledett vissza, a nyomában Mr. James-szel. Aztán nekiálltak enni. Amy és Duncan szokásosan egymás lábát rugdosták az asztal alatt. Igaz néha a Lee-ét találták el. Aki ilyenkor felkiáltott, de azzal mentette ki magát, hogy csak a leves túl forró.
- Lee szeretnék leszögezni valamit – kezdte el Dunka lépcsőn felfelé menet haverjának.
- Hallgatlak.
- A húgom tabu.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy láttam milyen szemeket meresztettél rá a vacsoránál. És ha netalántán eszedbe jutna, hogy ráhajts… Gondoskodom róla, hogy ne legyen gyereked. Soha. – nézett rá komolyan Duncan, aztán elvigyorodott – A lila vagy a rózsaszín takarót kéred?
- Ööö… mind1.
Hajnali két óra.
- Mi??? Nem mondod komolyan!!! Ú, ha ezt Duncan-nek elmondod!!!
- „Nem mondom el, hülye vagy? Kinyírná!”
- Ez a Blunt nem normális!
- „Én is ezt mondom!”
- Bocs, de a telefonom másik hívást is jelez. Majd beszélünk. Szia Hil!
- „Jó éjt Amy!”
- Hello Molly, te se tudsz aludni? – köszönt Am.
- Talált. Pont szarakodtam a telómmal, mikor véletlenül téged hívtalak fel, erre meg foglalt voltál. Na mondom, akkor még te is fenn vagy!
- Ja-ja. Nem tudom mi van velem, talán csak túl sok kólát ittam… Hupsz. Valaki kopog az ajtómon. Lehet anyuék észrevették, hogy még fenn vagyok. Figyu, mindjárt visszahívlak, jó?
- Persze, rendben.
De mikor Amy kinyitotta az ajtót, meglepetésére, nem a szülei álltak ott, hanem Lee.
- Hello, bocs felébresztettelek mi? – kérdezte ezúttal komolyan a srác.
- Nem, még fenn voltam.
- Az a helyzet, hogy… Dunkelvette a takaróm.
- Mit csinált? – nevette el magát önkéntelenül is barátnőm.
- Tudod milyen Duncan mikor alszik!
- Én már vagy tíz éve nem aludtam vele egy ágyban, úgyhogy nem.
- Na jó, a lényeg, hogy addig forgolódott össze-vissza, míg teljesen magára csavarta nem csak az ő, hanem az én takarómat is.
- A tanácsom: rántsd le róla. Túl fogja élni, maximum te kapsz egy nyaklevest.
- Kösz, inkább kihagynám.
- Akkor nézünk neked egy másik takarót… Csak az a bibi, hogy a többi anyáék gardróbjában van.
- Figyelj, hagyjuk, tulajdonképpen melegem is volt egy kicsit…
- Gyere már! – ráncigálta Amy. Végigmentek a folyosón, és barátnőm amennyire csak halkan tudott, benyitott szülei szobájába. Azok mélyen aludtak.
- Én megvárlak itt – suttogta Lee, de a lány gyilkos pillantása azt jelentette, hogy: „Jössz, ha már miattad kell itt lopakodni!”
Nagy nehezen eljutottak a gardróbiig, igaz néha meg-megreccsent a padló. Ilyenkor majd szívbajt kaptak. Már a takaró is megvolt. Épp az ajtó felé igyekeztek, mikor egy kiálló dobozban Lee hasra esett. Na jó hazudtam. Nem esett hasra. Amy-re esett!! És erre az igencsak nagy puffanásra, és Am fájdalmas felkiáltására a James házaspár egyből felkelt. Andy pedig fel is oltotta a kislámpát. A kép ami eléjük tárult egy cseppet megdöbbentő volt, a két fiatalnak pedig egyáltalán nem volt ciki.
Nah, egyelőre ennyi, hétfőn suli, úgyhogy szerintem csak jövő hét végén tudok jönni :( Addig is írjatok sokat, hogy majd alig győzzek olvasni :)
Na pussz!
Xen |
Halihó!
Ígéretem szerint itt lennék! Kezdem is a vélikkel!
Anny: aranyos ez a Jack, de azért remélem Dunk elhódít tőle :))) Mert hát ugye ő is aranyos, munkát szerez neked meg minden ;) Folytasd amint tudod!
Bebe: látom te is felfedezted a tragédia írás „örömeit” :) Bár most,h a tiéd olvastam rájöttem,h télleg rossz annak aki olvassa :((( Nagyon rossz :((( Dunk utolsó mondatán végképp elbőgtem magam :((( Na de ez az új töri is jó;) Pláne az első rész, azon olyat nevettem :) Folytatást követelek!
Naomy: végre megvolt a lánykérés :))) Nagyon romi volt :))) Így tökéletes az élet :) Na meg persze a szexrész is jó volt ;) Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még, folytasd hamar!
Nicola: nagyon romcsik lettek ezek a részek csajszi! Dunkika olyan éééédes, én pont így tudom elképzelni a valóságban is :))) A partos részek tetszettek a legjobban, persze a többi rész sem kutya :))) Na de aztán folytasd te is hamar!
Pussz!
Xen
|
bebe:hat meg szerencse h ott volt dunci:Dlecci folytasd mikor lesz idod!!!!!!!!!!
Nikki:de jo!!!!jon a kicsi duncika!!!!!!!!!!!!Dunk is h orult neki:Dkell nekem ez a pasi!!!!!!!!!!!!!!!!!!folytasd hamar:D
Naomy |
| Kihagytam h ez a 40.rész:P:D |
Egész este izgultam. Látszott is rajtam, hisz Dunc percenkét kérdezte hogy mi a baj. Aludni se nagyon bírtam. Végig a hasam fogtam és simogattam. Egyszer Dunc álmában felémfordult, átölelt és megfogta a kezemet, ami a hasamon volt. Egy furcsa érzés fogott el, mintha már 100% lenne, hogy terhes vagyok. Reggel is izgatott voltam. Dunc már korán elment be a stúdióba és így egyedül maradtam. A doki 10-re várt szóval összeszedtem magam és bementem. Ültem a váró teremben. Mellettem egy terhes hölgy volt, aki látta rajtam a stressz nyomát.
-Most derül ki? –nézett rám kedvesen
-Igen, most. –néztem én is rá
-Tudom mit érez. Ugyanez volt velem is. Olyan izgatott voltam hogy nem bírtam ülve maradni sem, és pánikoltam is az anyaságtól.
-Én is így vagyok most. Hány hónapos terhes?
-6.
-Akkor már nincs sok hátra. Kisfiú, kislány?
-Kislány. –fogta meg a hasát –A neve pedig Laura.
-Bűbájos név.
-Nicola Stuart! –szólt egy nő
-Ez én vagyok. Örülök hogy megismertem, és vigyázzon magára.
-Köszönöm.
Bementem a doki irodájába, aki a papírjaimat fogta. Tök kész voltam.
-Hello, Nici.
-Szerbusz Mike. –azért tegeződtünk mert apám egyik nagyon jó barátja volt
-Remélem jól vagy és fel vagy készülve mindenre. –jött oda hozzám
-Természetesen.
-Nagyszerű. Akkor, tessék és a második lapalján el tudod olvasni az eredményt.
-Oké…-persze rögtön a második oldalt néztem -… pozitív. –néztem Mike-ra
-Tudom. Kicsi Nici, te anyuka lettél. Gratulálok. –megölelt én pedig még mindig nem fogtam fel
-Anya vagyok… édes istenem. –kaptam a szám elé
-Igen már vagy 2 hete de, most jól figyelj. Ne tegyél semmi olyan dolgot, ami árthat a kicsinek. Ne, dohányozz, ne igyál egy csepp alkoholt sem és főleg ne stresszeld magad, érted?
-Igen, persze, és hányadik hónapban derül ki, hogy mi a neme?
-Kb.: a 3.-4. hónapban. De, addig még van időd. Most szépen menj haza, dőlj le, nézz tv-t, olvass vagy akármi. És ha netán sportolni akarnál, akkor csak finoman és kíméletesen.
-Rendben. Mindent köszönök, szia. –adtam neki egy puszit és haza mentem
1 héten keresztül szálltam a levegőben. Olyan boldog voltam, mint még soha. Senki sem értette, hogy mi lehet a bajom. Az esküvő és a baba körül forgott az életem. Gondolkoztam, hogy adjam elő Dunc-nak hogy kisbabánk lesz. Még nem tudtam, pedig holnap lesz a bulija. Na mind1. Felhívtam még egyszer az összes vendéget, hogy jönnek-e. Ez egy meglepi buli, amiről Dunc nem tud és Sy-ék be, segítenek nekem.
-Szia kincsem, megjöttem. –hallatszott Duncan hangja a nappaliból
-Szia életem! –ugrottam a nyakába és egy csókot leheltem ajkaira
-Nagyon szeretek haza jönni. Minden nap így vársz rám, és ez nagyon tetszik.
-Megérdemled. –mosolyogtam rá –Milyen volt a napod?
-Szar. Egész nap ugráltunk, mint a bakkecskék és egy levegővételnyi pihenésünk nem volt. –ült le a fotelbe
-Szegényem. Megmasszírozlak.
-Isteni lenne. –elkezdtem masszírozni
-Melyik klipp fog mostanság készülni?
-A bubblin.
-Na, ne. Azt kell majd néznem, hogy taperolnak a csajok?
-Drágám fogd fel úgy azt a kis taperolást mint egy legénybúcsút. –mosolygott
-De, ha nem megy?
-Akkor nem tudom. –felállt és megcsókolt
Reggel is tök para voltam. A buli este 6-kor kezdődik, mivel a fiúk akkor végeznek a munkával. Elmentem a városba venni még néhány dolgot. Előkészültem mindennel. Cloe jött a segítségemre, készítette a sütiket én, pedig a köreteket csináltam és a díszétést.
Nagyon jól sikerült minden. A vendégek fél 6-kor már nálunk tanyáztak.
Halottam hogy jönnek a fiúk. Vagy is Lee-t halottam, ahogy hangosan röhög. Lekapcsoltam a villanyt és csöndben maradtunk.
-Miért van lekapcsolva a villany? –kérdezte magától Dunc
-Biztos Nici elment egyet bulizni. –mondta Lee
-Nah, kössz ez jól esett. –bele tette a zárba a kulcsot és mikor beért felkapcsolta a villanyt
BOLDOG SZÜLINAPOT! –ordította a vendégsereg
-Wow, gyerekek!
-Boldog szülinapot drágám. –adtam neki egy csókot
-Köszönöm. A te ötleted volt? –mosolygott
-Persze, hogy az enyém.
-Boldog szülinapot kisfiam! –jött oda Dunc-hoz Fiona
-Köszönöm anyu. Nagyon megleptetek skacok. –mondta a többieknek
-Ezt akartuk elérni. Na, gyere, nyisd ki az ajándékaidat. –megfogtam a kezét és odacipeltem az ajándékokhoz
-Tyű mennyi ajándék. Nem fogok a végére érni soha. Ezt kitől kaptam? –fogott meg egy kék ajándék zacskót
-Tőlünk. –ment oda Lee és Hannah
-Wow, egy könyv házasodni kívánt férfiaknak és egy… karóra. Köszi szépen.
-Nincs mit.
-Na és ez?
-Ez tőlem van kisfiam. –szólt Fiona
-Egy album amiben… Nici és én vagyok. –rámnézett és mosolygott –És még egy pulcsi. Köszi anyukám. - adott anyukájának egy hatalmas puszit
-Nézd meg az én ajándékaimat. –mondtam Dunc-nak
-Oké, édes. Mi ez? Oh, egy Davidoff parfüm. Köszi, drágám.
-Van még. –mutattam egy kis zöld dobozra
-Mi lehet? –nevetett majd levette a doboz tetejét és kivett 2 kiscipőt –Jesszus.
-Úristen Dunc! –tette szája elé a kezét Fiona
-Na? –nevettem
-Nici… -felémfordult -… igen? –nézett cukin
-Aha, igen. –bólogattam és nevettem
-Szeretlek!!!!! –felkapott és pörgetni kezdett
-Nézd Lee! –mutatta Hannah neki a kis cipőket
-Öregem… te fater lettél! –nézte a mini babacipőket Lee
-Tudom! –nevetett- Apa vagyok! –kiabált majd elkezdett táncikálni körbe-körbe majd elkapott és velem kezdett el táncolni
Mindenki tapsolt és örült a babának, meg persze annak is hogy összeházasodunk.Puszi:Nikki |
Xen: Hát az szétröhögtem magam!!! El tom képzelni a veszekedést:D Folytasd hamar!!!
bebe: Az a buzi állat!!!!!! De, jött a megmentőd és naná h Dunc volt az:P Folytasd amint tudod!!! Puszi:Nikki |
Drága bebe,jó lenne,ha a www.gportal.hu/portal/blue-n is folytatnád a sztorid,mert nagyon kivi vok a folytatásra!!!!!!!!Amúgy az itteni sztorid is nagyon baba.(És innen már csak az olaj hiányzik,remélem tudod mire gondolok.:)
Puszy:
Niki |
Hello! Itt a kövi rész. Sajna nem tom mikor tom hozni a kövi részt, szal egy jó hosszút írtam:))))) Asszem karácsony körül leszek következöleg.
4.rész
-Hova siet szépséged?-állt meg elöttem Antony
-Haza.
-Ha gondolod hazavihetlek.
-Már Sy is felajánlotta, de nem kell. Köszi.-mondtam és kimentem. A buli nem csak bent volt, hanem már kint is. Az egész kertben bulizott a társaság....vagy éppen egyéb dolgokat csináltak:) Mint pl társaság elött szexeltek, vagy éppen egymást verték. Szal ami kint volt, az elég durva volt.
-Hova sietsz baby?-jött oda egy full részeg barom
-Haza.-válaszoltam(én a kis naiv:)
-Az olyan kislányoknak, mint te, ilyenkor már ágyban van a helye.-mondta és próbált visszarángatni a házba-Gyere, én ágyba....höh.....kurlak.....höh.....vagyis duglak.
-Inkább most hazamennék.-mondtam és próbáltam elmenni
-Ha én azt mondom, hogy gyere, akkor Gyere!-ordított rám és visszahurcolt a házba. A félelemtöl meg nem bírtam szólalni. Egy szobába mentünk. Üres volt. Féltem.
-Szexeltél már?-kérdezte és az ágyra vágott, én csak néztem rá és egy könnycsepp gördült le az arcomon-Azt kérdeztem, hogy szexeltél-e már kurva! Válaszolj!-ordított rám és felpofozott
-Nem.-válaszoltam és elkezdtem bögni
-Akkor jó, mert az minden vágyam, hogy egy ilyen kislányt,-mint te-törhessek be elöször.-nevetett gonoszul és rám feküdt
-Kérem, ne.-mondtam remegö hangon
-Nyugi, nem fog fájni......annyia.-mondta és durván megcsókolt. Próbáltam ellenkezni, de nem tudtam, mert a csuklóimat összefogta és az ágyhoz szorította. Az egyik keze ezáltal szabad maradt. Azzal a testem simogatta ahol érte. A felsöm próbált leszedni, de mivel nem ment olyan könnyen, elengedte a csuklóim.
-Ha megszólalsz, ezzel vágom el a torkod.-kapott elö egy kést
Levette rólam a felsöm és hanyagul a földre dobta. Aztán a melleim simogatta. Nagyon féltem, hogy tényleg megöl, emiatt nem mertem megnyikkanni sem. A melltartóm akarta volna, levenni, mikor vki benyitott...
-Antony.-nyitott be egy szökés srác, de megakadt rajtunk a szeme. Az a barom rajtam feküdt egy késsel a kezében, én meg kisírt szemekkel bámultam.
-Nincs itt semmiféle Antony, úgyhogy elhúzhatsz.-szóllt meg pár másodperc után azaz eröszakos állat
-Hagyd békén a lányt.-mondta a ’benyitós’ srác és beljebb merészkedett
-Menj ki. Vagy talán megakarsz halni?-tartotta felé a kést
-Ereszd el a lányt.-és egyre közelebb ért
-És ha nem?-nézett rá nagyképüen és a torkomhoz szorította a kést
-Akkor megbánod azt is, hogy megszülettél.
-Jaj, most megijesztettél. Tessék itt a kés ne bánts.-mondta és a kést a srác fele vágta
-Na ezt elintéztem. Most pedig te jössz.-nézett kaján vigyorral és a melltartóm rántotta le rólam, én meg amilyen gyorsan csak lehet, takartam el magam
-Kérem ne. Kérem.....könyörgöm.-szöktek megint könnyek szemeimbe
-Ne légy szégyenlös.-mondta és ekkor láttam meg az iszákos mögött a srácot
-Oké.-mondtam és a kezeim elvettem onnan, ö meg csak bámult, mint vmi csodát.....egészen addig míg a mögötte lévö fiú le nem ütötte. Én meg amit csak találtam magam körül, magam elé kaptam
-Lámpa....hasznos tárgy.-dobta háta mögé a ’fegyvert’ megmentöm-Jól vagy?-én meg csak bámultam, mint aki még nem látott embert
-Valami zajt hallottam!-jött be Sy-Ez meg mi? Ashlee....Duncan. Mit csináltál vele?-nézett kétségbeesett arccal haverjára
-Én semmit!-mondta-Hanem az, akin épp taposol.
-Oh.....bocs.-szállt le róla-De mégis mi történt?
Duncan elmesélte azt, amit már ö látott, hisz én nem tudtam szóhoz jutni. Azaz nem bírtam megszólalni. Csak némán ültem a konyhában és bámultam ki a fejemböl
-Teát?-kérdezte kedvesen Duncan
-Kösz.-vettem ki a kezéböl a forró csészét
-Minden rendben?-jött oda Sy
-Nem.-mondtam
-Hát......-nem tudott erre mit mondani-Ö itt Duncan. Ant haverja.
-Hello.-mondta, én meg csak intettem egy ’sziát’
-Dunc, hazavinnéd?
-Persze.
-Köszi, csak nekem kikell innen rúgnom azt a barmot. Azt a Lee Ryan-t. csak tudnám ki hívta ide.-bosszankodott Simon
-Lee-t?
-Te ismered?
-Én hívtam ide. Te ismered?
-Egy suliba járok azzal a barommal.
-Nem tagadom, télleg az.-nevetett-De azé tud jófej is lenni.
-Mint pl?
-Ööööö.......
-Én is így gondoltam. Na itt cím.
-Oké. Gyere.-mondta Dunc. Míg az autóhoz értünk, nagy kuss volt, de mikor beültünk, akkor hírtelen megszólalt Dunc
-Ashlee...szép név.
-Köszönöm.-mondtam halkan-A Duncan se rossz.
-Kösz.-mosolyodott el és beindította az autót-Bár nem a kedvencem. Duncan...és azaz Inglis vezetéknév. Borzalmas.
-Inglis?-kaptam fel a fejem
-Igen.-mondta-Neked is ennyire nem tetszik? Mindenki azt mondja, hogy tök cool és egyedi név, de szerintem...
-Duncan! Te vagy az?-néztem felé, ö meg csak értelmetlenül bámult-Én vagyok az. Ashlee!!! Ashlee Sammartino!
-A...Ashlee??? Akivel a parton...-nevetett
-Igen.-bólogattam és én is nevettem
-Hát ha most visszagondolok arra. Totál ciki volt.
-’Egy filmben láttam valamit!’-nevettem-De jó volt az a csók.
-Igen, az volt. Ahhoz képest, hogy az elsö volt, nagyon jó volt.-mosolygott rám(persze közben nézte az utat)
U.I.: A karácsony csak poén volt:))))De télleg nem tom mikor tom hozni a kövi részt:((((
puszi:bebe |
Majd megtudod...:PPPPPPNajó, nem....az álmomban emlékeztem vissza egy régi emlékre....(na ezt nan értelmesen fogalmaztam meg:) Remélem érted:DDDD
puszi:bebe |
Ciao csajok!
Xen:Hááát én meghalok az új töriden!!!!(Amúgy marhára utálom azt a gyökér Blunt-ot úgy hogy csak örülök neki, hogy ez a szerepe:))Duncan meg...hát wow....de nekem ilyen bátyám lenne...az nagyon COOL lenne:P:P:P
Bebe:Mi volt az a kis álom az elején????Nah ez nagyon érdekelne!!!!
Mindenki folytassa hamar!!!
Dodó |
xen:hat de szupi lett ez aresz:Dhalltam meg a rohogestol:Da veszekedes:Dna meg blunt, hat ez kesz volt:D(nem rajongok erte:D)folytatast hamar!!!!!!!!!!!!!
Naomy |
Xen: Há tén szétröhögtem a fejem!!!!!!!!!!!!!!!!:DDDDDDDDDDDDDHogy ez a James mekkora egy barom:))))))))) Már magam előtt láttam, hogy tök kuss van és mindenki csak bámul a semmibe....meg, amikor megszólal a csengő....hát ez nana "komoly" volt:DDDDDDD Folytasd hamar!!!!!!!!!
puszi:bebe |
Xen: nagyon teccik az új törid. Nagyon polyén volt mikor az asztalnál veszekedtetek. :) Tök cuki volt Dunc mikor elküldte Bluntot.
Folytasd hamar!
Anny |
Naomy: Jaaaaaaaaaaaaj, nagyon kiri lett ez a rész. Nem lett xar, ilyet ne is feltételezz!Dunc milyen cuki volt mikor megkérte a kezed.
Anny |
Sziasztok! Itt lenne az új részem, köszi szépen az eddigi véliket! Holnap még hozok egyet, és véliket is :)
3. rész
- Á, sziasztok! – lett egyből jobb kedve Dunc-nak.
- Hello – köszöntünk mi.
- Hello – köszönt a másik három.
- Hugi, üljetek le! – húzódott arrébb Duncan, és így kényelmesen elférhettünk. Lina felállt, hogy beengedjen, így pont Dunkmellé kerültem, majd a másik oldalamra visszaült Lina.
- Na ha megettük neki is kezdhetünk a pszicho-nak – mondta Shelina.
- Rendben. És még egyszer köszönöm.
- Igazán nincs mit.
- És milyen az első nap? – szólalt meg mellettem Duncan.
- Furcsa mi? – szúrta közbe Sy.
- Nekem nem – csevegett Amy – Nem is tudom, valahogy otthonosan érzem itt magam.
- Molly? – nézett rám Ant.
- Nekem még egy kicsit szokatlan, de különben egész jó.
- Bocs – motyogta Dunc, mert valamilyen véletlen folyamán a keze nekiütődött az enyémnek.
Aztán nekiálltunk enni. Duncan éppen a felelősségteljes folyosói közlekedésről oktatta az ettől idegbajt kapó Amy-t, miközben Lina mosolyogva csóválta a fejét, amikor mellettünk termet Hilary.
- Hello mindenki!
- Szia! – köszönt mindenki mosolyogva, Antony-t kivéve, ő megbabonázva meredt a lányra.
- Hil csüccsenj le ide – mutatott maga mellé Duncan (nem oda ahol én ültem, hanem a másik oldalra).
- Köszi, ha nem zavarok! – ült le Hilary, így vészesen arrébb kellett húzódni, vagyis vészesen közel kerültem Dunc-hoz. Olyannyira, hogy még az észvesztően jó parfümét is simán érezni lehetett.
- Mizújs? – kérdezte az érkezettől Amy, mire egy újabb beszélgetés vette kezdetét. Én pedig közben beszélgettem Linával:
- Mi volt ez a nagy felhajtás az előbb?
- Á, ez itt már szokásos! – legyintett mosolyogva Shelina – Mindenki Dunk közelébe akar férkőzni. Legalábbis a lányok 99%-a biztosan. Mindig megy ez a hisztéria, hogy kinek sikerül majd egyszer mellé ülnie.
- Fú, kellemetlen lehet.
- Mármint Duncan-nek?
- Hát igen, neki biztosan, de neked is nem? Úgy láttam nem nagyon kedvelnek.
- Finoman fogalmazva. De nem csak azért, mert Dunkbarátja vagyok. Amióta idejöttem olyan, hogy is mondjam… különcnek tartanak.
- Különcnek?
- Hosszú történet, rövidre fogva a dolgot árvaházban nőttem fel, nem igazán ismerem a rokonaimat, és most egy éve, hogy idekerültem…
- Jó de ez nem ok arra, hogy kirekesszenek.
- Nekik elég. Na de lényeg, hogy itt van Dunc, Ant és Sy, akik igazi jó barátok. Hűha, nincs sok időnk, nem kéne elkezdeni az esszét?
- Jaj, jó hogy mondod, igazad van.
És már nagyban körmöltem is a pszichológia esszémet, csak picit feszélyezett a mellettem ülő ember közelsége.
- Az emberi agy pedig befolyásolja az érzéseink mikroszkópisan érzékeny befolyásolórendszerét… - mondta Shelina, mire nekem fennakadt a szemem, mert mintha csak kínaiul beszélt volna.
- Lina mit beszélsz össze vissza, az itt az előző mondatban nem harmadfokú, hanem másodfokú – mutatott Duncan az egyik előző mondatomra a lapomon, amivel együtt járt az is, hogy még közelebb hajolt, úgyhogy nekem most már nem csak a szemem akadt fenn, hanem a lélegzetem is… benn.
- Mi??? – vette kicsit zokon a lány, hogy Dunk beleköt az igazába.
- Az van ide írva: „az idegsejtek befolyásolják érzéseink erősségét, ebben az esetben harmadfokú erősségét”. Ennek másodfokúnak kéne lennie.
- Nem! Harmadfokú!
- Másodfokú!
- Harmadfokú!!!
- Másodfokú!!!
- Harmadfokú!!!!!!!!
- Másodfokú!!!!!!!!!
- Egyik sem, mert elsőfokú! – hajolt át az asztalon nevetve Antony – Emlékszem ebből feleltem legelőször itt a fősulin! És sajnálom Dunc, sajnálom Lina, de ez elsőfokú!
- Lüke, negyedfokú! – vágta nyakon Simon Ant-ot – Most ismételtük át tavaly gyerekek!
- Ööö… akkor most mi van??? – néztem rájuk teljesen összezavarodva.
- Tessék, most összezavarjuk Molly-t! – csattant fel Dunc, és rám mosolygott (csak úgy megjegyzésképp, még mindig csak pár centi volt az arcunk között) – Bennem megbízhatsz: másodfokú.
- Duncan! Harmadfokú!!! – ordította le Shelina.
- Hát senki sem figyel rám, mondom hogy ebből feleltem ez elsőfokú! – fogta a fejét Ant.
Erre megint záporozni kezdtek a másod, harmad és negyed fokok. Amy és Hilary inkább beszélgetni kezdtek, mert már a fejük is belefájdult ebbe a vitába. Én azonban sajnos, pont a vita közepén ültem, így jobbról, balról és szemből is hallgathattam az álláspontokat.
Ennek a zűrzavarnak az vetett véget, hogy óriási röhögés támadt az egész teremben, úgyhogy mindenki arra az irányba kapta a fejét, amerről a zaj jött. James Blunt igyekezett be a terembe. (Igaz, hogy már letelt a fele szünet) Felkapta az ebédjét, azonban útközben (mivel több alkalommal is hasra vágódott egy székben) a tálcájáról szinte már az összes krumpli a földre hullott, a pulykamell pedig már tocsogott a narancslétől. Nem mintha ezt James-t különösebben foglalkoztatta volna. A nyakát nyújtogatta, mintha keresne valakit. Majd mikor felénk pillantott, elvigyorodott, egy hanyag mozdulattal átdobta a válla fölött a tálcát és az egész tartalmát (még jó, hogy a tányér műanyag volt), majd még jó pár széket felborítva felénk indult.
- Jaj ne! – próbált meg Hilary eltűnni az asztal alatt.
- Hil! Mi van? Tán zaklatni szokott? – nézett rá gyanakodva Dunc.
- Nem csak annyira „nem lekopós” – fejezte ki magát enyhén a lány, mire James már az asztal mellett is termett. (Persze az összes diák érdeklődve figyelt mi fog következni)
- Hilary Lockhart! – szólalt meg visító hangján Blunt, mire Duncan próbálta még jobban maga felé húzogatni szegény Hil-t. A szörnyű srác pedig folytatta (a diáksereg nagy örömére):
- Miss Lockhart, álmaim rózsája a lelkem tulipánja, a világ liliomja! Virágszálam beléd zúgtam, mint részeg ember éjfélkor az árokba! És írtam neked egy számot!… - majd mielőtt bárki is felfoghatta volna az előző mondatokat rázendített iszonyú hangján:
- You’re beautiful, You’re beautiful, You’re beautiful, its true. I saw you’re faces……………….. You’re beautiful, You’re beautiful, You’re beautiful its true…….. I never be with you.
Ezután a döbbenetes dal után síri csönd támadt. A fiatalok többsége szájtátva bámult a semmibe, egyesek már nem bírták tovább, és befogták a fülüket, szóval nem vették észre, hogy a számnak vége. Volt olyan is, aki egyszerűen kirohant, mert sírógörcsöt kapott, de nem a szép szövegtől, hanem mert kiszakadt a dobhártyája. Nálunk mindenki másképp reagált. Amy nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevesen, Lina csak megbabonázva egy pontra fókuszált, mintha elkábult volna, én azt vártam, hogy mikor lesz már vége ennek a kínos csöndnek, mert ez a szitu nagyon gáz, Antony meredten nézte James-t, úgy tűnt fel sem fogja, hogy valakinek hogy lehet ilyen rémes hangja, Simon tartozott azok sorába akik még mindig a fülüket szorították. Duncan úgy látszott rögvest elpáholná Jamest, ha nem lenne azzal elfoglalva, hogy a feje majd szét robbant, ugyanis érzékeny az idegrendszere mindenféle nem természetes hangra, és hát hogy is mondjam, ez minden volt csak nem természetes. És végül szegény Hilary most már tényleg majdnem az asztal alatt volt.
- Tűnj el innen - suttogta ki az asztal alól rák vörösen.
- Tulipánom, nem tetszett a dal? – de James mondatát félbeszakította a csengő.
Amit máskor utáltam, mert iszonyú sértő hang volt, de ezután a James Blunt mű után zene volt füleimnek. És úgy tűnt mindenki más is így van vele. Fiúk és lányok rohantak a folyosóra, csakhogy még élesebben hallhassák a jelző sípoló hangját.
- Blunt – kezdte halkan Duncan – Kapsz 10 másodpercet. Ha azután is itt leszel, nem állok jót magamért.
- Rózsa virágszálam, délután eljönnél velem a… - kezdte volna a srác, de mivel Dunkhirtelen felpattant, jobbnak látta, ha elhúzza a csíkot.
- Köszi – köszönte meg Hil.
- Nincs mit. Ha máskor is zargat, csak szólj. Lina, Ant, Sy szerintem haladjunk, és jobb lenne, ha ti is mennétek – nézett rám és Amy-re.
- És ha engem zaklatna valaki? – kérdezte tőle felháborodva a húga.
- Nyugi hugi, akkor azt nem egyszerűen elpüfölném, hanem egy fordulatos Chuck Norris rúgással egész létezését kitörölném a téridő-kontinuumból.
- Akkor megnyugodtam – Amy nyomott egy puszit bátyja arcára, és az oldalamon igyekezett a következő óránkra.
Bocsi azoktól, akik szeretik James Blunt-ot (én sem utálom, elvagyok vele) csak ez a szerep valahogy nekem úgy ráillik :)
Pussz!
Xen
|
Naomy: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!! Hát ez tiszta romcsi volt:DDDDDD De cukeek vagytok Dunc-kal!!!!!!!!!!:))))))))) Folytatást követelek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
puszi:bebe |
Naomy: Véééééééggggggggrrrrrrreeeeeeeeee!!!Örülök nektek!!!! Erre már nan vártam és végre eljött!!! Megkérte a kezed!!!!! Minden megvan!!!! Folytasd hamar!!!! Puszi:Nikki |
nah itt a kovi reszem ami kicsit rovid lett de remelem nem lett xar:S
39. rész
Aztán Dunk következett, aki nem szólt semmit csak letérdelt(igaz a földön ültünkJigy kezdte:
- Naomi James.......
- Igen?- kérdeztem remegő hangon, szemeim pedig csillogtak , mert könnyesek lettek.
- Naomi, én téged annyira nagyon szeretlek, én azt akarom hogy...- hangja is remegett,közben elővette zsebéből a szivalakú dobozkát , majd kinyitotta és felém tartotta.-én vled akarok élni életem végéig, meghalnék nélküled.- én még mindig néztem őt, olyan édesen nézett.
- Ez...ez...- dadogtam, közben kezem a számhoz kaptam.
- Igen!Naomi...Leszel a feleségem???- nézett még mindig olyan aranyosan.
Én még egy pár másodpercig elgondolkoztam, de nem volt értelme, mert tudtam hogy Duncan az igazi és ezekszerint én is neki.
- IGEN, DUNCAN.- mondtam, inkább kiáltottamJleirhatatlan boldogsággal, ő közben felhúzta ujjamra a gyűrűt, ami szinte csillogott.- Örömmel leszek a feleséged.-csókoltam meg majd megöleltem és hátát simogattam, ő meg fejem.- Én olyan boldog vagyok, már mióta vágyodom erre a pillanatra.- öleltem még mindig.
- Télleg,mióta?- kérdezte huncutul, közben elengedtül egymást.
- Hát már elég régóta.-húztam az agyátJ
- Na de most őszintén.- nézett kutyus tekintettel.
- Hát Dunk születése óta, de talán még azelőttől.- vigyorogtam.
- Elég ennyit is tudni.- csókolt meg, közben Leeről és Samyről teljesen elfeledkeztünk.
-Khm... Mi is itt vagyunk.-szólalt meg Lee.
- Oh, bocsi.-mondtam egyszerre Dunkkal.
- Gratulálok nektek!- ölelt meg Samy akinek csorogtak a könnyei.
- Örülök haver.- fogott kezet Lee Dunkkal.- Végre megtetted ezt a nagy lépést.
- Mi az hogy végre, eddig nem volt merszem.- hajtotta le fejét.
- Ugyan. Szeretitek egymást.- nyugtatta haverját.
-Tudom!Csak..féltem.- nézett aggodóan felém.
- Mitől?- húzta fel szemöldökét Lee.
- Hát féltem hogy nemet fog mondani.- vakarta fejét, de látszott rajta hogy zavarban van.
- Haver , te megbuggyantál teljesen, beszélsz itt nekem összeviszza.- nevetett Lee.- Tuti hogy Naomi tett neked valamit.
- Igen.Elvarázsolt teljesen.- jött oda hozzám és megcsókolt
- Na mi lett?Nem dumáltok többet?- kérdeztem.
- De igen.Csak hiányoztál .- ölelt meg.
- Te is nekem.- simogattam édes arcát.
Közben Lee lehuppant Samy mellé majd átölelte.
- Te még láttál ilyen szerelmes embereket?-kérdezte Lee.
- Még soha.- mosolygott Samy.
- Télleg?- nézett cukin Lee.
- Vagy igenis láttam.- nézett sunyin Leere.
- Igen??
- Aha, magunkat.- csókolta meg Lee-t.
- Hát én erre nem is gondoltam.- vigyorgott Lee.
Majd megvacsiztunk és nyugovóra tértünk.Ezen az éjjelen mi hallottunk érdekes hangokat Leeék szobája felőlJde nem szóltunk semmit. Szorosan összebújva aludtunk el.A következő pár nap is ugyanilyen kellemesen telt el, főleg hogy most már jegyesek voltunk DunkkalJA fellegekben jártunk mindketten. Az utcán mikor együtt mentünk az emberek mindig mosolyogva néztek ránk és mondogatták, hogy “milyen édesek együtt”, meg ilyeneket, de őszintén szólva jól esett ilyeneket hallaniJMások is rájöttek hogy engem és Dunkot egymásnak teremtett az ég.
blue_noemi15(Naomy) |
Noémi: FOLYTASD!!!!!! A legjobb résznél kell abbahagyni????? Olyan cuki voltatok az ágyban, totál beleéltem magam:P
Anny: Király, Dunci szerzett neked munkát!! Hát kell ennél édibb pasi?? Folytasd te is!!! Puszi:Nikki |
Anny: tok jo lett ez a ressz is, de jo h szerzett neked Dunk munkat, folytasd hamar kivi vok kitol szarmazik az az edes hang:DD
blue_noemi15( Naomy) |
[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
: 
