Új bejegyzés Frissítés

2006.08.27. 20:08

Bebe:maris uj tori:Dnem baj az, nekem naon bejon az elso resz, de szep kis almod volt:DDunci milyen edes, h mutatni akar vmit:DDjon h megegyem:D:Dfolytasd hamar!!!!!!!!!!! blue_noemi15

2006.08.27. 19:52

Helo! Most kicsit uncsiztam szal megírtam az új törim elsö részét. 1.rész   -Ashlee, Ashlee! Ezt nézd!-rohant oda hozzám Dunc -Mit?-kérdeztem és a  barbim dobtam arrébb -Ez egy kavics. És csillog!-mutatta meg nekem-Tök szép, nem? -De! -Mamiii!!!-rohant oda anyjához -Mit találtál fiam?-kérdezte Fiona -Csillogó kavics!-futott hozzá, mikor akkorát tanyált, hogy csak naJ -Dunc!-futott oda hozzá anyja és felsegítette -Fáááj.-mutatta a felhorzsolt térdét -Duncan! Jól vagy?-futottam oda -Igen.-mondta-Gyere! Mutatok valamit! -Oké.-futottam utána -Gyere!-nevetett és egy sziklás részhez ment -Ide nem szabad menni. Anyu megtiltotta nekem. -De mutatni akarok valamit -Mit? -Gyere ide. -Oké.-mentem oda -Egy filmben láttam valamit.-mondta és közel hajolt hozzám -Mit?-kérdeztem -Hogy egy bácsi és egy néni csinálnak valamit...és én is kiakarom próbálni. -De mi az? Mutasd meg. -De ne mondd el senkinek. -Oké.-mondtam, mire még közelebb hajolt és egy puszit nyomott a számra -Na milyen volt? -Jó.-rántottam meg a vállam. Aztán még egyszer nyomott egy puszit  számra és még egyszer, meg még egyszer, aztán meg a nyelvét dugta a számba. Nem tudom mi volt ez, de jó volt. Szal én is viszonoztam amit csinált. -Duncan, Ashlee!!!!-hallottuk Fiona hangját -Ez anyu, menjünk.-mondta Dunc és elkezdett rohanni -Dunc, várj!-mondtam és utána futottam -Hol voltatok?-kérdezte Fiona -Megnéztük a tengert!-mondta Dunc -Gyertek, menjünk!-mondta kedvesen Fiona és elindultunk vissza az autóhoz...... -Ashlee, Ashlee!!!! -Tessék?-ébredtem fel -Menni kell!-mondta Naomi -Nao, most ne!-fordultam a másik oldalamra -De! Gyere, elkésünk a suliból!-mondta -Rendben.-ugrottam ki az ágyból és a ruhás szekrényem fele mentem. Amint kiválasztottam a megfelelő rucit, siettem a fürdőszobába, hogy embert formáljak magamból. Miután ezeket a ”feladatokat” elvégeztem, siettünk a suliba.   u.i.: nem tok hosszú ö-t írni, mert ezzel a stílussal nem tok olyat írni. De nekem ez a style most nan tetszikJ   puszi:bebe

2006.08.27. 19:51

Nikki: Hát én is ,majdnem szétolvadtam milyen ééédes ez a pasi!!!:))))))Kivi vok mi lesz a bulin. Folytasd hamar!!!! puszi:bebe

2006.08.27. 19:23

Nikki: Yoo lett ez a rész! ;) Naon ééédik vagytok Duncal!! :D Folytasd hamar, mi lesz a bulin!? Lola

2006.08.27. 19:17

Nikki:hat milyen edesek vagytok egyutt~!!!!!!!!!!!!!!!a strandon is jo lehetett:Dhat persze:DDuncival:Dna d ekivi vok mi lesz a bulin!!!!folytasd hamar!!!!! blue_noemi15

2006.08.27. 19:08

Xen: Jajj ez télleg izgi lett Xen!!! ajánlom Duncinak h téged válaszon! Folytasd hamar!! Bebe: Hát én kész vok...annnnnnnnyira jók lettek az uccsó részek. De, h meghaltál! Sokkot kaptam!! De, a törid fantasztikus volt!!!! Azonnal kezdj egy másikat!:D:D    37.rész -Hát ezek meg mit csinálnak? -Nem látod Derek? Alszanak. -Na jó de, itt a tengerparton? -Biztos kinn voltak az este és elaludtak. Szerintem ez nagyon romantikus. -Az de, menjünk, mielőtt felébrednek. Ott aludtunk a parton Dunc-al, ölelkezve. Nagyon sokan már megállat előttünk és néztek milyen aranyosak, vagyunk.. -Hmm… jaj. –kinyitottam az egyik szememet és két sirályt láttam szállni– Hol vagyunk? –ültem fel hirtelen -Mi? –nyöszörgött Dunc -Anyám, a parton aludtunk. –néztem körbe -Drágám még nagyon korán van. Légyszi húzd vissza a függönyt, mert aludni szeretnék. –fordult a bal oldalára -Ha veszel egy függönyt akkor szívesen. –felhúztam a szemöldököm és mosolyogtam –Duncan!!! A parton vagyunk! –kiabáltam -MI? –felült és meredten nézett előre -Igen, itt éjszakáztunk. –felálltam és lesöpörtem magamról a homokot -Elaludtunk volna? -Amint látod igen. Na menjünk enni. -Oké. –felkelt és átölelt -Így menjünk? –néztem magamra és rá -Aha, miért is ne! –mosolygott -Oké, nekem mindegy. –megrántottam a vállam majd elballagtunk reggelizni Megreggeliztünk majd felmentünk a szobába és együtt lezuhiztunk. Dunc folyton a nyakamat csókolgatta, és a fenekemet fogta. Nagyon cukor ez a pasi mert folyton kérdezte hogy zavar-e. Persze hogy nem. Ilyen kérdést de, ezt elnézem neki. Lezuhiztunk aztán átvedlettünk valami kényelmesbe. Én egy farmer rövidgatyát és egy nyakba kötős narancssárga fölsőt húztam, míg Dunc egy drapp térdgatyát és egy ujjatlan fekete felsőt. Bementünk egy kicsit a belvárosba körül nézni de, semmi kedvünk nem volt sokat ott tökölni. Vettem egy karkötőt és kész. Visszajöttünk a szállodába és fürdő cuccot húztunk. Most nem a tengerbe, hanem a hotel strandjára mentünk. Voltak csúszdák, mindenféle, amit akarsz. Kanyargós, hullámzós, tetős, sima. Mindegyiken mentünk, persze egyszerre. Dunc előtt ültem, és úgy csúsztunk le az összesen. Mikor a vízbe értünk mindig kaptam egy csókot. Volt hogy én napoztam Dunc meg csúszott. Jöttek hozzám az olyan dolgozó pasik akiknek az a melójuk hogy bekenjék a hölgyek hátát meg hasonló. Mindig mondtam, hogy köszi nem kell majd a fiúm. Nem akartam hogy rosszul érezze magát az én kis szívem. Szóltam is neki h legyen olyan ari és kenje be a hátam. Be is kente, de valami olyan gyengéden… ott helyben kiterültem. Hihetetlenül gyengéden masszírozott. Mindenem elgyengült, még levegőt is alig vettem. Amikor végzett ráfeküdt egy picit a hátamra és mondta, hogy szeretlek. Elment egy kis időre és mikor nem láttam sehol… olyan rossz volt. Felültem a napozó ágyba és felkaptam a napszemcsim, majd becsuktam a szemem és hallgattam a zenét, ami a mögöttem lévő épületből hallatszódott. Arra lettem figyelmes, hogy csikizik a talpamat. Dunc volt az, és látta h figyelek a kezembe nyomott egy koktélt. -Koktélért voltál? -Aha. Hiányoztam? –kérdezte ördögi vigyorral, miközben itta a koktélt -Nagyon, nagyon, nagyon hiányoztál. –adtam neki egy csókot -Akkor örülök. Hogy tetszik a hely? -Szuper. Nem gondoltam volna hogy ilyen jó. -Kicsim… ma elmegyünk bulizni oké? –simizte a combomat -Felőlem. Én benne vagyok. Hol lesz? -A hoteltől nincs messze. Gyalog is oda tudunk menni. -Aha, és honnan tudsz te erről? -Az egyik recepcióstól. Azt mondta pontosan, leírja, hogy hol a hely és kihozza ide. -Milyen kedves. -Aha. Na már hozza is. –kinéztem a napszemcsi mögül és a zöldszemű volt az -Bocsánat de, hoztam a papírt. Leírtam mindent. –mondta a pasi -Kössz haver, rendes. -Nincs mit. Esetleg hozhatok valamit a hölgynek? -Áá… izé…semmit. –na ekkor a pasi mosolyogni kezdett, gondolom lecsekkolta hogy én vagyok az -Akkor én nem is zavarnék tovább. –lelépett én meg egy nagyot sóhajtottam -Mi az? -Pff… semmi. –néztem jobbra -Naaaa picim, mivan? –odajött nagyon közel hozzám és egy puszit nyomott az orromra -Semmi csak ez a pasi volt aki azt mondta szép vagyok és aki flörtölt velem. Csak ennyi. -Na, neeee. Ez? –mutatott hátrafele -Aha ez. Na mindegy nem számít. Mit húzzak fel estére? -Valami szívdöglesztőt, amitől a pasik lélegzete eláll. –végig nézett rajtam majd a szemembe nézett -Oké, estére kiötlöm mi lesz az a ruci. –adtam a szájára egy puszit majd felkeltem bele mentem a vízbe Puszi: Nikki

2006.08.27. 18:14

huh de xar szinnel irtam leirom megegyszer Bebe:tok jok voltak az utolso reszeid, igaz h tragikusan vegzodott, de hat nem vegzodhet minden happy enddel:DMaga a torid is naon jo lett:Dneken naon teccett, Csak igy tovabb!!!!!! Xen:sztem naon jo es izgi lett ez  aresz:Dleccike hamar folytasd!!!!!!!Remelem teged fog Dunky valasztani parkent:D blue_noemi15

2006.08.27. 18:10

Bebe:naon jok voltak a reszeid, igaz h tragikusan vegzodott a torid, de hat nem vegzodhet minden happy enddel:)De az egesz torid naon jo volt, nekem naon teccett:)Csak igy tovabb!!!!:D Xen: hat ez a resz sztem naon izgi lett:Dfolytasd hamar lecci!!!!!Remelem majd teged fog valasztani DUnk parkent:D blue_noemi15

2006.08.27. 18:08

Bebe: Naon yook lettek a befejező részek! Csak sajnálom,h ilyen szomorú lett!!! Bár néha kell egy kis dráma! Xen: Egyre jobb a törid, folytasd hamar!!! ;D Lola

2006.08.27. 17:13

Helo! Itt van a törim uccsó két része. Ha vki szeretné, akkor írok egy másik befejezést, de most ilyen hangulatom van.   41.rész Mikor reggel kinyitottam szemeim, szerelmemmel találtam szembe magam, aki még édesen szuszogott. Elmosolyodtam, s végig simítottam édes arcán, mire ő ébredezni kezdett. -Jó reggelt!-mondtam, s csókolt leheltem ajkaira -Neked is szerelmem.-csókolt vissza -Akkor? -Mi akkor? -Ma van Ashley esküvője. -Ja, kéne ruha. -Igen. -Akkor menjünk vásárolni. -És Dunc? -Majd rábízzuk Lee-re. -Biztos vagy benne, hogy ő alkalmas erre? -Igen. Lökött, hülye, szexmániákus, de azért egy gyerekre csak tud vigyázni. -Nagyon remélem.-mondtam, és a fürdőbe siettem, hogy embert formáljak magamból -Christy!-dörömbölt az ajtón -Mi az?-nyitottam ki egy szál törölközőben -Nem fürödhetnék veled? -Nem.-csuktam volna be, ha ő nem tartja meg az ajtót -De én szeretnék veled fürödni.-nézett rám azzal a gyönyörű tengerkék szempárral -Itt van Dunc, és ha fel kell és nem lesz vele senki, sírni fog. -Majd csendben csináljuk.-ment be és kapta le rólam a törcsit -Mi? Na neeeem.-tiltakoztam, de ő egyre közelebb ért hozzám. Csak ajkaimra tette mutatóujját és egy mozdulattal lekapta rólam a törcsit. Szerettem volna tiltakozni, de neki nem tudtam. Ha közelemben van, megbénít. Szeretem őt, de hogy miért, hát azt nem tudom.-miközben ezek a gondolatok futottak végig fejemben, akkor már rég a forró vízzuhatag alatt álltunk, és egymás testét simogattuk. Ezek után felkeltettük alvó gyermekünket, és egy kis reggelit adtunk neki. Azaz Dunc készített vmi Izét. Pontosan senki se tudta mi a halál az, de én azért elneveztem: Duncan ala trutyinak. :) Aztán fiúnk „kihajítottuk” Lee-nek, azaz Ant-nek, mert inkább neki volt babázós kedve. Elmentünk pár boltba, persze én már a 2. boltnál megtaláltam az igazi rucit, de Dunc-ra rájött a vásárolhatnék. Szal még beugrottunk vagy ezer üzletbe. De végül csak hazaértünk élve J Miután sikerült felvenni a ruhákat-merthogy Dunc még szexelni akart egy jó nagyot az esküvő előtt,-ezután elindultunk Dunc-ért. -Miért volt annyira fontos, hogy az esküvő előtt szexeljünk?-kérdeztem az autóban, és még mindig a sminkem igazgattam -Úgy felizgattál ebben a ruhában. Veszünk egy másik ruhát. -Mi van? Miért kéne másik ruha? Ez nan szép egy esküvőre, nem gondolod? -Igen, szép, de ez a dekoltázs….-húzta a száját -Mi van vele? -A melleid. Mindjárt kibuggyannak belőle. Mindenki a te csöcseid, fogja bámulni és nem a menyasszonyt. -És? Majd viszek magammal egy táblát, amin az „Imádom Duncan-t” felirat lesz. Így jó? -Igen.-bólintott -Te lökött vagy.-nevettem Miután felkaptuk Dunc-ot útközben, azonnal az esküvő helyszínére siettünk, mert eléggé késésben voltunk, mert Dunc-ra rájött a szexelhetnék J -Szai.-köszöntem Kim-nek, akivel már vagy ezer éve nem találkoztam -Christy!!!-ölelt meg -Hello, Kim.-köszönt Dunc -Dunc? Húúúú…-nevetett -Miféle „húú”?-kérdeztem -Kurva jól nézel ki!-mérte végig Dunc-ot -Ő a gyerekem apja, és este 2szer szexeltünk. 2szer!!! -Féltékeny vagy?-kérdezte Dunc édesen mosolyogva -Én? Féltékeny? Ne röhögtess…-Dunc meg erre egy egészen fura fejet vágott-Jól van, az vagyok! Most örülsz? -Igen.-nevetett és érzékien megcsókolt -Gyertek, menjünk.-szólt Kim Az egész ceremónia gyönyörű volt. Annyira elkalandoztam, hogy már ott jártam, hogy én mondom ki azt az Igent Dunc-nak. És a legcikibb az volt, mikor elsírtam magam. Sokan engem bámultam, mi bajom. És a lagzi? Hát arról nem is tudok mit mondani, mert nem emlékszem rá. Arra emlékszem, hogy elég sokat ittam. Persze Dunc nem, mert ő inkább fiúnkra vigyázott. Aztán mikor már sztriptízelni akartam,-a „közönség” kérte!!!!-akkor Dunc megfogta a karom és magával rángatott. -Most miért?-kérdeztem és kirántottam a karom a szorításból -Itt van a fiúnk, te meg full részegre iszod magad!-mondta mérgesen Dunc-Szállj be az autóba! -Rendben.-és durcisan beültem-Hova megyünk? Nem erre van a haza. -A szállodába! -Miért? -Nem akarom, hogy Dunc sokáig lássa, hogy az anyja tök részeg. -Én nem is vagyok részeg! Miután ott voltunk a szállodánál, Dunc átadta Ant-nek a gyereket és visszaszállt az autóba. Elég gyorsan hajtott. Mikor a lakás előtt voltunk, ő némán karjaiba vett és felcipelt. Ott ledöntött az ágyra és…     42. rész   Mikor a lakás előtt voltunk, ő némán karjaiba vett és felcipelt. Ott ledöntött az ágyra és a nyakam kezdte el csókolgatni. -Most nem akarok szexelni!-mondtam, és egy párnát nyomtam a képébe -De én igen.-kezdett el vetkőztetni Végül elhámozta rólam ruhát, és ott feküdtem fehérneműben. Én is elkezdtem vetkőztetni. Az ingével kezdtem, amit szó szerint téptem le róla. Tetszett neki, hogy ilyen vad vagyok. Aztán az övével szarakodtam egy kicsit. A gatyája sem töltött több időt rajta. Dunc már nem bírta magát türtőztetni, boxerét kapta le magáról és férfiasságát „élesítette”. Én a melltartóm vettem le és elkezdtem a melleim simogatni. Ez Dunc-nak nan tetszett, mert szemeiben láttam, hogy most még jobban kíván. Aztán mellkasán csúsztattam végig tenyerem, ami a nagy lomposnál állt meg. Azt kezdtem el finoman simogatni, aztán ezek a mozdulatok egyre gyorsabbak lettek. -Csináljuk már!-mondta és a tangám tépte le rólam -Oké.-vigyorogtam, és a farkát nyomtam Oda. Ő már dugta is volna be, de én csak magam simogattam Ott szerszámával. Mivel nem bírta tartani magát édesem, csuklóim, szorította le és behatolt. Jó gyorsan mozogott!!!!:DDDDD Az ágy csak úgy rengett, mi meg élveztük a másik testét. A közel 3 órás szex után, egymás mellett lihegtünk. Ő testem simogatta, és meg mellkasát karmolásztam. Egy csókot lehelt ajkaimra és betakart. Szorosan hozzám bújt, s így aludtunk el.   Reggel vmi baromi hangos zajra ébredtünk. -Duncan!!!!-dörömbölt az ajtón vki -Ki a picsám az?-kérdeztem, és a fejem fogtam a másnaposságtól -DUNCAN, TE SZEMÉTLÁDA!!!-dörömbölt még jobban az illető -Téged keres vki!-mondtam. Kimásztam az ágyból és Dunc egyik ingét, kaptam magamra-Ki a szar vagy?-nyitottam ki az ajtót, de mikor megláttam a lélegzetem akadt el -Ki az édes?-jött ki a szobából, de így is pontosan látta, ki az -Most megdöglesz!-mondta és egy pisztolyt rántott elő, aminek a ravaszát hamar meghúzta -Dunc!-mondtam és a fegyver elé ugrottam, ami engem talált el -Neeeeeeeeeeeeee!!!!-üvöltötte Dunc és oda rohant hozzám-Kicsim, nem. -Vigyázz Dunc-ra.-mondtam halkan -Nem, nem, nem, nem!!!-mondta és szorosan magához ölelt -Szeretlek!-súgtam fülébe, s többé nem lélegeztem…   *** Mióta meghaltam, tíz év telt el. Ifjabbik Duncan James egyre jobban hasonlít apjára. Dunc összejött azóta Kim-mel, aki úgy neveli fiúnkat, mintha az övé lenne. Persze minden este elmondanak egy Imát értem. -Apa, gyere!-mondta Dunc -Sosem leszek boldog nélküled!-fordult az Ég fele, egy csokrot tett síromra, s fiához sietett…..   VÉGE   puszi:bebe

2006.08.27. 15:54

Hoztam egy új részt is! Ami nem nagy szám, de hátha nem alszatok be rajta :)   2. rész   Miután vége lett a sulinak máris rohantam haza. Anya és Apa persze rögtön faggattak, hogy milyen volt, hogy éreztem magam stb. De túl fáradt voltam, hogy mindent megismételjek ötvenszer, így elvonultam tusolni, miután megválaszoltam az 1458-ik kérdésüket is.  Aztán minden hülyeséget álmodtam. A fősulin voltunk, ami most egy óriási labirintus volt, és kergettek minket mindenféle szörnyek. Majd valami izé elkapta a lábam, Duncan megmenekített tőle, de a végén kiderült, hogy csak azért mert azt hitte Shelina vagyok… -         MOLLY!!!! -         Naaa! Jól van, kelek! Nem elég, hogy így is bal lábbal keltem, de még az is eszembe jutott, hogy teljesen elfelejtettem elkészíteni az esszémet pszichológiára. (Igaz, hogy nem volt tegnap tanítás, de a pszichológia tanár máris beszólt, hogy másnapra le kell írni két oldalban azt, hogy hogyan befolyásolják az emberi idegsejtek, az emberek pszichés elméjét. Honnan tudjam???). Úgyhogy nagy reménykedve - hogy majd Amy odaadja nekem az övét, és lemásolhatom - indultam el. -         A pszicho esszé? Nekem nincs pszichológia órám, felvettem helyette a biokémiát, mert hát az sem volt kötelező, csak érdekelt… - vonogatta Amy a vállát álmosan az osztályban. -         Istenem, de hülye vagyok, hogy ezt a tantárgyat választottam pluszba! – ütögettem a fejem. -         Miért nem kéred meg Duncan-t, ő biztos segítene neked. Ő is tanul pszichológiát. -         Duncan-t? Hááát… nem’tom. -         Jaj Molly ne szégyenlősködj már, most miért ne kérhetnél tőle segítséget? Utolsó órára kell úgy is az az esszé, úgyhogy ebédszünetbe meg is írhatnátok…. -         Nem tudom Am, nem tudom… -         Akkor menj Linához! -         De hisz még alig ismerem! -         Na idefigyelj! Van még tíz perced becsöngőig! Most szépen mész, és megkéred Shelinát, hogy segítsen neked ebédszünetben! Sipirc! -         Megyek na, megyek… Kelletlenül elindultam kifelé a teremből, de rohantam is rendesen, mert igencsak sietnem kellett. A tapasztaltabb felsőbb évesek, viszont még egyáltalán nem siettek készülődni a következő órára. Még nagy nyugodtan beszélgettek vagy pakoltak a szekrényeikbe. Átvágtam egy nagy csapat vihorászó másodéves lány között, és felmentem még egy emeletet a harmadikosok termeihez. Rögtön megpillantottam Őt. Nem volt nehéz, valami eszméletlenül nézett ki. Gyorsan hozzáteszem, mielőtt még valaki leszbinek nézne Duncan-ről beszélek :). És azzal a személlyel beszélgetett, akit én éppen kerestem. Azok kedvéért akik még nem fogták fel: Shelinával. Ahogy feléjük igyekeztem, a szívem egyre jobban dobogott. „Ezt nem hiszem el! Most mit vagyok úgy oda? Hisz egy ugyanolyan srác mint a többi”! Lina háttal állt nekem, így nem láthatott. Viszont Duncan-nek máris rám esett a pillantása. „Nyugi, nyugalom!” Nyugtattam magam. Közben Shelina is észrevette, hogy beszélgetőpartnere nem figyel teljesen rá. -         Hahó álomszuszék, még fél lábbal az ágyban vagy? -         Nem, csak úgy látom látogatónk jön. -         Miről beszélsz… Ja szia! – fordult meg a mondat közben a lány, és látott meg engem. -         Hello! – értem eléjük. -         Molly, mi járatban? – kérdezte kedvesen Lina. -         Nézd… lehet pofátlanság lesz tőlem, hisz még alig ismerlek de… tudnál nekem segíteni a pszichológia esszémben? Tudod utolsó órára kéne, és nekem teljesen kiment a fejemből, szóval még el sem kezdtem… -         Ne is folytasd! -         „Tudtam, hogy nem fog segíteni. Én hülye én hülye…” – idegeskedtem, mert nem hallgattam végig a mondatot, ami így szólt: -         Ha ebédszünetbe talizunk, és akkor segítek az túl késő lenne? -         Nem, dehogy! Hú, ezer hála, köszi szépen! -         Nincs mit máskor is! Akkor majd délbe! -         Igen. Öhm… Akkor sziasztok… - pillantottam rá Dunc-ra is, aztán már el is húztam a csíkot. -         Kedves lány… - nézett utánam tűnődve Lina. -         Ühüm… Szóval, mit is kezdtél el az előbb mondani? -         Ja igen, hogy lemaradtál az évszázad égéséről! -         Merthogy? – lelkesedett fel Duncan, és elnyelte őket a tömeg… Csigalassúsággal telt el az a délelőtt. Én pedig még mintha aludtam volna. Holtfáradt voltam. -         Molly! Molly! -         Mi, mi… Tessék??? -         Hahó! – legyezgette előttem Amy a kezét. -         Ja, bocs, csak elkalandoztam. -         Megyünk ebédelni? -         Persze! Érdekes volt az ebédszünet. A gimibe nem volt ilyen hatalmas ebédlő, és nem is egyszerre kajált mindenki. Itt viszont! Az egész suli egy helyen! Hogy fogom így megtalálni Shelinát? -         Na meg kéne keresni Dunc-ot… - indult el mellőlem Amy, miután elvettük a tálcákat, és az ebédet. -         Amy, várj! Nekem meg Linát kéne megtalálnom… -         Azért gyere utánam! Amerre van Lina, ott van Dunc. Amerre pedig van Dunc, ott vannak ájuldozó lányok, szóval… Ott lesz! – kiáltott fel hirtelen, és egy irányba mutatott, ahol elsős, másodikos, harmadikos, sőt negyedikes lányok is vegyesen tolakodtak egy asztal felé, csakhogy odaférjenek. Valahogy odamentünk barátnőmmel, és nem kellett csalódnunk. Megtaláltuk a keresetteket. Duncan, Lina, Antony és Simon egy csoportban ültek az asztalnál, de teljesen összeszorulva, ugyanis az előbb említett lányok mind oda szerettek volna leülni melléjük. És bizony a cél érdekében nem kímélték senki testi épségét sem. -         Hé-hé, légyszi! – emelte fel a kezét Shelina, ugyanis a nagy lökdösődésben már a narancsleve is kiborult. -         Te csak ne pofázz Lohan, hanem húzz arrébb! – kiáltott rá mérgesen egy harmadikos agyonfestett cicamica. -         Te meg csak ne beszélj így vele, rendben?!?!?!?! – húzta fel magát ezen Duncan rendesen – Húzzatok már el innen, nem látjátok, hogy úszik minden a narancslében!!! -         Dunc hagyd…. – próbálta Lina csitítani, miközben mentette a menthetőt egy zsebkendővel, ugyanis a ruhája már teljesen elázott. -         Akkor se beszéljen így veled!!! -         Hé lányok, ha itt maradtok, végleg elvágjátok az esélyeteket a Hercegeteknél! – szólalt meg Sy – Merthogy az iskolai bulira még nincs párja! – erre a mondatra sutyorgás futott végig, nem csak azon a csoporton, hanem az egész termen is. Így a cicababák jobbnak látták, ha tényleg elhúzzák a csíkot, mert akkor talán még lesz rá lehetőségük, hogy Dunc őket válassza párnak. Szóval az asztal felszabadult. Akkor látott csak meg minket a négyes.   Pussz! Xen

2006.08.27. 15:09

Dodó: figyusz csajszi! Nehogy kiszúrj velünk, hogy nem folytatod a törid! De komolyan! Mert én meghalok! És attól, hogy nincs neted otthon… nekem sincs! De csak meg lehet oldani! Én pl. nagynénémnél szoktam netezni v. barátnőmnél. Na jó, legtöbbször a könyvtárban :) Tuti, hogy neked is van valakid, akinél fel tudsz jönni néha. Bár, most hogy jön a suli én is bajban leszek egy kicsit, de a heti egy alkalom meg kell, hogy legyen, mert én a kis Duncan és töri adagom nélkül emberi roncs lennék :DDDDD Puszillak! Xen

2006.08.27. 15:08

Halika! Nah csajok csoda történt! Tegnap este végre utolértem magam a törijeitek olvasásában :))) Úgyhogy:   Noémi: Duncan… karácsony… Alpok… ott akarok lenni!!! Jaj és a babát kifelejtettem szal :D Duncan… karácsony… Alpok… otthon egy baba :DDD Te leírod az én álmaimat csajszi! :D Szupi vagy, folytasd aztán hamar! Nicola: itt mindenki ismeri az álmaimat?! :DDD Úgy veszem észre :D A tengerparton Dunkykával ez… ez annyira romantikus!!! Kell nekem egy ilyen hapsi, le akarom klónoztatni!!! Na eltértem a témától, a lényeg, hogy imádom a törid úgy bele tudom élni magam :D Folytasd amint tudod! Bebe: ez az álmos hercehurca nagyon jó volt :D Na és akkor a szex részekről ne is beszéljünk :DDD Na és a kicsi Dunky… éééééédes! Most már remélem minden rendben lesz Dunk és közted :D Anny: az a „csajos” buli csúcs volt, hát én szétröhögtem a fejem. A teszt, meg a romantikus film :DDD Na de Duncancit válaszd!!! Nagyon várom a folytatást! Cassie: hűha Dunkika ki fog akadni, mondjuk megértem. Azért remélem elrendezitek, folytasd hamar!   Pussz! Xen

2006.08.26. 19:16

xen: de jok lettek az utolso reszek, naon romik !!!!!!!imadom az ilyeneket:D:D de az uj tori is szupi:D:Dnaon izgi mar az elso resztol:Dremelem te is palyazni fogsz dunknal:D blue_noemi15 ui: most nem irtam reszletes velit, lusta dog vok:D

2006.08.26. 16:47

HA lesz egy kis időm élni,hozok véliket! Pussz! Xen

2006.08.26. 16:45

1. rész   -         Molly! Kelj fel, lassan menned kel! – hallatszott egy kiáltás. -         Jól van, megyek! – kiabáltam vissza, és lassan kimásztam az ágyból. Félálomba bementem a fürdőbe. Mikor a jéghideg vizet az arcomba csaptam, egyből felébredtem. Belenéztem a tükörbe. Egy még kicsit álmosan pislogó, sötétbarna hajú, sötétkék szemű, 19 éves lány nézett vissza rám. 7 óra volt. Nyolcra be kellett érnem a fősulira. Ez volt az első napom. Ott nem szokott évnyitó lenni, vagy ilyesmi. „Mit vegyek fel?” Szeptember 1 volt, és döglesztő meleg. Végül egy szoknya és egy top mellett döntöttem. Bekaptam pár falatot, (anya szokásosan nyaggatott, hogy egyek még, alig eszek valamit stb) és száguldottam is kifelé. Mikor felpattantam a buszra nyugodtam csak meg. Mostmár odaérek. Persze, ha csak nem akadunk bele egy marha nagy dugóba. Hála az égnek a gyanúm nem igazolódott be, minden gond nélkül megérkeztünk, pontosan a suli előtt állt meg a busz. Leszálltam, és nagyot sóhajtottam. A hatalmas épület előtt már nagy volt a nyüzsgés. Mindenfelé 19-23 év körüli fiúk, lányok, amint vidáman csevegnek egymással. „Úgy látszik itt rajtam kívül mindenkinek vannak ismerősei.” Az én gimimből senki sem ment oda. „Na de sebaj, nem vagyok én olyan nyuszi, hogy ne találjak barátokat! Legalábbis remélem…” Amint ott álltam, valaki hirtelen nekem jött, így a táskám szépen a földön landolt. Gondolom nem is kell mondjam, hogy a könyveim is kirepültek. -         Jaj, bocsi, nem volt, szándékos! – mentegetőzött az illető, aki egy lány volt, és rögtön segített felszedegetni a kiborult cuccokat. -         Semmi baj! -         Nem tudom mi van velem, ma egész nap ilyen szétszórt vagyok, tényleg ne haragudj! -         Mondom, felejtsük el! Köszi! – mosolyogtam, a csaj visszanyújtotta az utolsó könyvet. -         Ez természetes. Egyébként Amy James vagyok! – mondta kedvesen. Amy-nek hosszú szőke haja, és élénkék színű szeme volt. Az arcáról is, csak úgy sugárzott a kedvesség. Nagyon szép volt, plusz tök vékony, én leginkább egy Barbie babához tudtam volna hasonlítani. És hogy ezt nem csak én láttam így, az is bizonyította, hogy már legalább 20 srác bámulta őt. -         Molly Barlow, és elsős! -         Én is elsős vagyok! Melyik osztályba vagy? -         A c-be. -         Képzeld, én is! -         Szuper akkor már van egy ismerősöm! -         AMY!!! -         Hilary! – fordult Amy a hang irányába. Onnan pedig egy vörös hajú lány futott felénk, az ő lépteit is minimum 20 fiúszempár követte. Azt hiszem értem is miért. A csajnak a derekáig ért a rézvörös színű haja, a zöld szeme pedig szinte világított. Az ő arca nem babaarc volt. Mégis ugyanolyan szépnek nézett ki, mint Amy. Nem is tudom, az arca annyira különleges volt, valahogy volt benne valami, ami első pillantásra megfog. (Nem kell megijedni, nem zúgtam bele :)) -         Am, nem is mondtad, hogy idefogsz jönni! -         Mivel már legalább fél éve nem találkoztunk! -         Az nem kifogás, Dunkkal legalább kéthetente beszélek telefonon! – de azért a „szemrehányás” ellenére, adtak egymásnak három puszit – Most mondták, hogy már be kell menni az osztályokba, megkapjuk az osztályfőnököket meg minden! Én a c-be vagyok, te? -         Én is! -         Szupi, menjünk! -         Hil, várj egy percet! – szólt utána Amy, és felém fordult – Molly te nem jössz? -         De mehetek! -         Jaj bocsi, nem vettelek észre, istenem de vak vagyok! – mentegetőzött Hilary, és kedvesen elmosolyodott – Hilary Lockhart vagyok, ezek szerint ezentúl az osztálytársad! -         Molly Barlow! – és belül nagyon örültem, hogy máris összefutottam két ilyen jó fej csajjal. (De jó lenn, ha az életben is ilyen könnyen menne :D - X) Bementünk a suliba, ami nagyon barátságos volt, ugyanúgy mint az osztályterem, és a többiek. Első órán az osztályfőnök beszélt, és első szünetben bepakolhattuk a cuccainkat a külön szekrényekbe a folyosón. -         199 – nyitottam ki a kulccsal a saját szekrényem. Ezt könnyű lesz megjegyezni. 19 éves vagyok, és a 9 a szerencseszámom. -         198 – vágódott mellém Amy. Nem győzök csodálkozni, hogy milyen rendes ez a csaj. Az első óra fennmaradó részében is (mikor már az osztályfőnök elmondta a mondandóját) Am elmondta, hogy mi merre van a suliba. Ő ismerte már a járást, ugyanis ide jár a bátyja is, ezért ő sokszor megfordult már itt – Állítólag a matektanár nagyon rendes. -         És nem utolsó sorban nagyon helyes is – szólt közbe vigyorogva a 200-as szekrény tulajdonosa, akit ha jól emlékszem Emma-nak hívtak. -         Arról nem tudok, de majd megnézem magamnak – mosolygott Amy. Közben a folyosó másik végében nagy nyüzsgölődés támadt. A lányok láthatóan nagy szükségét látták, hogy megigazítsák a sminküket – Á, azt hiszem jön a bátyám! Pont ebben a pillanatban tűnt fel a fordulóban három srác, mire a túlsó oldalon lévő lányok, a szívükhöz kaptak. A csapat élén egy magas szőke srác volt, mögötte egy kisebb barna, és egy szintén magas néger fiú. Ahogy haladtak felénk egyre nagyobb feltűnést keltettek a lányok körében. Szóval ő lenne Duncan. Meg kell hagyni, nagyon jól nézett ki. „Viszont az egója se lehet kicsi – gondoltam -  láthatóan tetszik neki, hogy a figyelem rá összpontosul.” 1000%-ig biztos voltam benne, hogy nem fog nagy jelentőséget csinálni abból, hogy a húga itt van. Az ilyeneknek általában ez ciki. Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor előttünk megtorpantak, és Duncan arcán széles mosoly terült szét. -         Hugica! -         Bátyóka! – vágott pofát neki Amy, de azért kapott egy puszit a bátyjától (mindezek közben minden lányszempár felénk szegeződött). -         Hát megélem, hogy a húgom kinőtt a pelenkából! -         Ha-ha nagyon vicces! -         Am, be se mutatsz a barátnődnek? – nézett rám a srác. -         Igenis Mr. James! Ő Molly Barlow! Molly, ő az én idegesítően gondoskodó bátyám Duncan James! -         Szia! – köszöntem neki. -         Hello!– köszönt vissza egy hatalmas vigyorral. Mostmár nagyon is szimpi volt – Nem találkoztunk mi már valahol? -         Nem hiszem. „Biztos emlékeznék ezekre a szemekre.” -         Mi is itt vagyunk Dunc – szólt közbe a mögötte álló sötétbarna hajú. -         Ant, állj le! Bocsi, nem bír magával ha meglát egy szép lányt! – fordult Duncan újra felém, mire én egy kicsit meglepődtem. Ezt úgy értette, hogy szép vagyok? – Antony Costa és Simon Webbe! -         Hé James! – harsant fel egy hang, mire Dunc hátrafordult: -         Mark Neil, szia! – és adtak egymásnak egy pacsit. -         James, tudtad, hogy Blunt hajt a legutóbbi csajodra? -         Mi van Hilary-vel? – szaladt fel Duncan szemöldöke, Amy csak lemondóan sóhajtott. -         Hajt rá Blunt! -         Blu… Jaaa… Blunt! – simultak ki a srác arcizmai – Nem aggódom emiatt. Hilary okosabb annál, minthogy összeálljon egy James Blunt félével! -         Mindenesetre egy James már megvolt neki! – mondta még nevetve Mark, aztán elhúzta a csíkot. -         Ugye nem érdekli Hilary-t Blunt? – kérdezte Dunc Amy-től. -         Jaj bátyó, igazán nem kéne már Hilary-vel törődnöd. -         Na de akkor is… A folyosón nagy nevetés támadt. Odakaptuk a fejünket. Egy barna hajú (és elég ronda) fiú lavírozott keresztül kezében rengeteg könyvel. Minden lépésnél egy könyvet leejtett, de ez látszólag nem nagyon zavarta, kitartóan dúdolt (valami iszonyú hamisan) - Most mondd meg nekem őszintén Molly – nézett Duncan  a szemembe nem kis ijedségemre – Te mint kívülálló. Szerinted jó pasi ez a James Blunt? - Ha rágondolsz – néztem a béna srácra – Nekem nem jön be. „Te viszont annál inkább” – tettem hozzá magamban. Hogy ez milyen helyes! Mostmár kezdem érteni, hogy miért esik ki majdnem a szemük a csajoknak a túlsó oldalon. -         Na ugye! Lina!!! – lett még szélesebb a mosolya – Végre megvagy, már mióta kereslek! -         Sziasztok! – lépett mellénk egy már idősebbnek tűnő lány. Duncan megpuszilta az arcát, és átölelte. Pech. Tuti a barátnője. Hát persze, az ilyen népszerű srácokhoz ilyen barátnő illik. Gyönyörű, vékony, és hát persze, hogy még kedves is. Na de sebaj, van itt annyi helyes fickó… -         Na mi léptünk! Molly, örülök, hogy megismerhettek! – mondta Dunc. -         Hello – tette hozzá Ant és Sy. -         Sziasztok! – köszöntünk Amy-vel. -         Tudod, ha valami kell gyertek! – szólt még vissza Lina, aztán mind a négyen eltűntek. -         Hogy érti, ha valami kell? – néztem Amy-re. -         Lelki tanács, vagy lecke… Inkább tőle kérek segítséget suli ügyben mint Dunc-tól, mert ha az én drága bátyám elkezdi a lelki beszédét, hogy már megint nem tanulok rendesen… -         Összeillenek. -         Hm… lehet. De mivel már két éve nem jöttek össze, nem hiszem, hogy pont most fognak. -         Úgy érted ők nem… ők nem járnak? -         Mi? Ők? Dehogy is! Lina Duncan legjobb barátnője! Persze nehogy azt gondold, hogy a bátyám egy buzi, van vagy ötezer haverja, meg három gyerekkori barátja nem szokott ő lányokkal lógni csak úgy, de Lina az más eset – közben csöngettek, így elindultunk az osztályunk felé – Lina Dunc osztálytársa, második évfolyamkor jött át ebbe a suliba, csak eléggé kiközösítette a többi csaj, szóval időközbe Dunc-ékkal lett jó barátságba. Jó nem mondom, hogy nem akarták volna megpróbálni együtt, de gondolom úgy nem volt az igazi, szóval mielőtt még a barátságuk ráment volna a dologra felhagytak a próbálkozással. Hú, ezt jól elmondtam egy levegővel! Hát végül is igazam volt, mert a barátnője. Csak nem abban az értelemben. -         Hilary meg – folytatta Amy, és örültem, hogy erre már nem kellett rákérdeznem, mert az nagyon gyanús lett volna – Duncan volt barátnője. De Dunc még mindig utána koslat. Na nem mintha járni akarna vele megint, vagy ilyesmi, egyszerűen csak ennyire gondoskodó. Úgy szereti Hilary-t, mint engem, leginkább a húgának tekinti, és betegesen védi a pasiktól. Ahogy sajnos engem is. -         Ez úgy hangzik, mintha a bátyád egy hű de izé ember lenne… -         Jaj nehogy félreértsd! Mindezek ellenére ő a legaranyosabb srác ha nem is a világon, a környéken biztosan. Csak tudod nekem érthető okokból nehéz rá úgy nézni mint egy pasira. De ha valakit szeret… - Amy felpillantott, mert a tanár bejött az osztályba, de azért még a végét gyorsan elsuttogta – akkor az a lány megfogta az Isten lábát. Mint láttad mindenki rá pályázik.

2006.08.26. 16:45

2.26 rész   Nem igazán aludtam azon az éjszakán. Többnyire csak forgolódtam és gondolkodtam. Rendbe akartam tenni az érzéseimet. Ami sikerült is… Másnap, mivel szombat volt, Matthew-nak nem volt iskola. Csak nyolc után volt hajlandó felkelni az uraság. -          Miért nézel így rám? – pislogott álmosan a reggelije fölött. -          Borzos a hajad – simítgattam a kezemmel a rakoncátlan tincseit, mire sipítozni kezdett: -          Neee már! Anya, a hajam!!! – vajon kire ütött??? :) -          Vendégünk lesz ma. -          Kicsoda? -          A tegnapi bácsi. -          Ő lesz a pótapukám? -          Tessék? – álltam meg a mozdulat közben. -          Ha ideköltözne, akkor ő lenne a pótapukám. Apu helyett. (Itt Lee-re utal, mert hát ő ugye azt hiszi, hogy Lee az apja.) -          Örülnél neki? -          Nem’tom. Rendes? -          Az. -          És te szereted őt? -          Matthew! -          Csak kérdeztem! Mert akkor nagyon jó lenne. -          Egyél is, ne csak beszéljél. Kihűl a reggeli. -          De a reggeli nem is tud kihűlni, mivel nem meleg. -          Ne makacsoskodjál! – szóltam rá, aztán nyomtam egy puszit az arcára, és felmentem a szobámba átöltözni. -          Jessica kisasszony!!! – hallottam a házvezető hangját, amint készen lettem. -          Megyek!!! – még egy gyors pillantás a tükörbe, aztán lementem. Amikor beléptem a nappaliba, a kanapén ülő Duncan, és Matthew már nagyban beszélgettek. Amint a kisfiam (fiunk) meglátott, odaszaladt hozzám: -          Képzeld anya, képzeld, képzeld Duncan megengedte, hogy tegezzem! – egy rémült pillantást vetettem Dunk-ra, aki nyugodtan válaszolt: -          Épp most meséltem el Mattie-nek, hogy a családotok egyik rég nem látott barátja vagyok. -          Oh, igen – bólogattam megkönnyebbülten, és egy kicsit kimentem, hadd beszélgessenek kettesben. Olyan jó volt őket egymás mellett látni. Mint két tojás. Két cuki kis tojás :)  -          Hasonlít a szemed az enyémre – ült vissza Matthew. -          Igen. Tényleg – mosolyodott el Dunk, és megölelte, amit Mattie nem igazán tudott mire venni. -          Mattie!!! Mattie!!!!!!!!!!!!!!!! – rohant be Chris – Szia….! Ööö… Csókolom. Mattie, most mondta apa, hogy elvisz minket lovagolni, megvette a pónikat, ugye jössz, ugye jössz?!?!? -          Hová megy az én kisfiam? – mentem újra vissza a kiabálásra. -          Jessica néni, apa elvisz minket lovagolni!!!!!!!! – ugrált előttem a kicsi, mint egy nikkelbolha. -          Menj csak, majd még úgyis fogunk beszélgetni – mondta Duncan Matthew kérdő tekintetére. -          Tényleg? – csillant fel a szeme. -          Persze. -          Jaj de jó, anya ugye mehetek?!?!?!?! -          Menjél, de mikor jösz? -          Nálunk alszik! – jelentette ki Chris kész tényként, aztán a fiacskám bevetette az apja jól bevált kutyus nézését, úgyhogy mit volt mit tenni, engedtem :). -          Ki volt aki melletted ült? – kérdezte Chris, amikor kifutottak az udvarra – Pont olyan mint te, de már félelmetesen olyan! -          Aha én is észrevettem. Na de mond milyen pónit vett apa! -          Jaj olyan szépek!!! Van egy…. Amikor a gyerekek „elszabadultak”, kínos csönd telepedett a nappalira. Duncan-nel szembe ültem le a másik kanapéra, és percekig csak szótlanul néztük egymást. -          Nagyon hiányoztál – szólaltam meg végül. -          El sem tudod képzelni, hogy te nekem mennyire. Miért nem ülsz ide? Így már jobb – mosolyodott el, amikor leültem mellé. Megfogta a kezem, és a tekintete ott maradt. Végighúzta az ujját az enyémen, amin egy gyűrű csillogott – Nem volt rajtad. -          Igen, mert felejteni akartam, és úgy gondoltam úgy könnyebb lesz. Ne haragudj. -          Nem… semmi baj, én nem is arra értettem. Hanem, hogy tegnap még nem volt rajtad – nézett végre a szemembe, én pedig fülig pirultam. -          Tegnap annyira bután viselkedtem. Egy kicsit talán sokkot kaptam – nevettem bizonytalanul – De aztán rájöttem, hogy sem egy, sem tíz, sem száz év nem lenne elég ahhoz, hogy megszűnjelek téged szeretni. Szeretlek, és ott szeretném folytatni, ahol abbahagytuk. -          Azt hiszem itt hagytuk abba – csókolt meg gyengéden. Jaj istenem, olyan finomak voltak a csókjai :) Az ember nem bírt betelni vele. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy ez után már semmi sem választhatott el minket :) Bár sokáig féltem egy újabb csapástól, mégis Duncan mellett teljes biztonságban éreztem magam. Természetesen mindenki megdöbbent, mikor megtudták, hogy él, de lassan hozzászoktak a tudathoz. Összeházasodtunk, Matthew előtt még egy pár évig titokban tartottuk, hogy ki a vér szerinti apja. Jól döntöttünk, amikor megérett rá megtudta, örült a dolognak és megértett minket. Pár év múlva ikerlányaink lettek (Fiona és Felicity) majd még egy kisfiunk (a pici Duncan) született, és boldogan éltünk míg meg nem haltunk :)   The end

2006.08.26. 16:44

Hali! Ne hari, hogy ilyen ritkán jöttem mostanában, csak a szüleim hirtelen kitalálták, hogy menjünk át Szlovákiába a rokonokhoz! Majd megett az ideg, hogy semmi hírt nem olvashatok Dunky-ról :((( De most hoztam egy kis töridömpinget!:) A két befejező részét a törmnek, és egy újnak az első részét. Puszka! Xen   2.25 rész   -          Anya, akkor mehetek??? -          Ha ettél igen. -          Ki volt az a bácsi az előbb? -          Ő… ő egy régi… egy régi ismerősöm. -          Már találkoztam vele! – kulcsolta össze a kezeit a térde körül, és elkezdett hintázni. Olyan aranyos volt! – De olyan furcsán nézett rám. Meg most is. -          Mert még nem látott. Na gyerünk gézengúz, az ebéd teljesen kihűl! A további napom azzal telt, hogy feküdtem a kanapén, és rengeteget elmélkedtem. Nem tehettem róla, hát persze, hogy a szívem húzott, és azt súgta, hogy látnom kell, hogy vele kell lennem! „Nem, ezt nem lehet. Nem lehet tíz év után hip-hop ott folytatni az egészet. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem.” Mentem fel a szobámba, mert már teljesen besötétedett. Útközben benéztem Matthew szobájába. Már nagyban aludt. „Istenem, még így is kiköpött Duncan! Nem. Nem nem és nem! Nem lehet!” Megvetettem az ágyat, és már épp azon voltam, hogy átöltözzem mikor: „De! Dehogynem! Mi állhatna még közénk? Nincs apa, nincs férjem, az emberek véleménye meg nem érdekel. Nem. Nem. Aztán megint jönne valami szörnyűség, és újra kezdődne a szenvedés. De. De mégis! Látnom kell! Nem! De! Nem! De! Nem! Nemdenemdenemdenemdenem!!!!!!!!!!” (Elvoltam magamban :)) Tíz perc múlva, már egy ház ajtaján kopogtattam. Mindössze öt perc alatt a megfelelő személyeket felhívva megtudtam, hogy hol tartózkodik Duncan. Az ajtó szinte azonnal ki is nyílt. -          ANYÁM!!!!!!!! – estem volna hátra, ha meg nem fogódzkodom az ajtófélfában. Hogy miért is? Mert félmeztelenül volt!!!!! Azok a megedzett, izmos karok, és az a felsőtest…  -          Neked is szia! – mosolyodott el Dunc, megfogta a kezem, és már húzott is (nem kell a fantázia :)) – Gyere be. -          Ééén… én csak azért jöttem mert… ööö… - meredtem rá megbabonázva, és nem tudtam hova kapjam a szemem. (Na ez értelmes mondat volt, mondhatom! Kapjam a szemem! :)) -          Nincs abba semmi baj, ha csak úgy jöttél. Örülök neki – puszilta meg az arcom, úgyhogy gyorsan hátraléptem egyet. -          Szóval azért jöttem, hogy gyere át holnap. Megnézni Matthew-t. -          Mikor akarod elmondani neki? -          Hát… nem szándékozom mostanában. -          Mi? -          Még csak 9 éves. Nem értené meg. Azt hinné, hogy becsaptuk. Majd csak akkor szeretném neki elmondani, ha elég idős lesz ahhoz, hogy megértse miért nem mondtam meg neki ki az igazi apja. -          És engem mikor engedsz újra közel magadhoz? -          Csak ezt ne kérdezd! Bármit, csak ezt ne! Ez annyira… -          Kitalálom. Bonyolult? -          Az. -          Én csak egy dolgot nem értek. Vagyis inkább nem tudok – itt egy kicsit idegesnek tűnt, és el is kezdte tördelni az ujjait. -          Mit? -          Azt tudom, hogy én szeretlek. De azt nem, hogy te szeretsz-e engem. -          A………. – akadt el a lélegzetem. -          Aha… - nézett rám Duncan egy olyan „összedőlt a világ” pillantással, mert ezt egy egyértelmű nemnek vette. -          Valahol igen. -          Ilyen nincs, hogy valahol. Van szerelem, és nincs szerelem. A kettő között nincs út. -          Én nem is úgy értem. Hanem, hogy a lelkem mélyén szeretlek. De hogy ez ne csak a legmélyén legyen, ahhoz elő kellene ásni. Eltemetni nagyon nehéz volt. Nem tudom milyen lenne előásni. De ott van, és akárhányszor csak rád nézek… érzem, hogy ki akar törni, de… nem megy. Legalábbis ezalatt a pár óra alatt, még nem ment. Ha adsz nekem, legalább egy hetet, akkor minden megváltozhat. -          Nem Jess, ilyen nincs! -          Honnan tudod? Te átélted azt amit én? -          Nem, de én is sokat szenvedtem! -          Te más vagy! Te talán mély érzésűbb vagy! -          Úristen, felfogod, hogy mi most a szerelmünkről veszekszünk? Ennek semmi értelme! Mondd meg, mondd a szemembe, hogy nem szeretsz, és akkor majd kezdek valamit magammal! Vagy visszamegyek Írországba, vagy egyenesen a mennybe! -          Jézusom Duncan, ezt hagyd abba! -          Én csak azt mondom, hogy ezen a földön csak te vagy nekem! Meg mostantól a kisfiam, de hát ugye ő se lehet teljesen az enyém! -          Attól még nem kell ilyeneket mondanod! Mert ha megtennéd én is mennék utánad! -          Ezt tényleg hagyjuk abba! Válaszolj nekem egyenesen, nem kell kímélni, sok mindent kibírtam már az életben! -          Ne csináld ezt! -          Hallani akarom! -          Te nem vagy komplett! -          Szóval nem vagyok az! – jött közelebb. -          Nem! – léptem én is egyet előre. -          Nem??? -          Nem!!! -          Nem? – kérdezte már alig pár centire tőlem. A válaszom ezúttal az volt, hogy úgy megcsókoltam, hogy kis híján hátraestünk :). Meg sem merem saccolni, hogy ez az állapot meddig tarthatott. De egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy… -          Dunc! Kopognak – szakadtam el a szájától – Ki lehet az ilyenkor? -          Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint régen – mondta nem törődve a kitartó kopogással. -          Duncan! - hallatszott kintről egy férfihang. -          Nem lenne jó, ha itt látnának. -          De hol tudok elmenni, hogy ne vegyen észre? -          Hátsó ajtó. Gyere! – vezetett oda, és kinyitotta az ajtót. Egyből megcsapta az arcom a hűvös nyári éjszaka szele – Mindjárt! – kiáltotta Dunc a férfinak, én pedig zavartan álldogáltam előtte: -          Hát… akkor holnap várlak. -          Jó – újabb csend. Végül szorosan megöleltem, aztán eltűntem a sötét éjszakában…   Puszi! Xen

2006.08.25. 22:14

Nikki:en is ugy gondolom h csak Dunk az egyeduli ferfi a szivedbe:D:Dolyan edes ez a pasi!!!!!!!!!!!mien arik voltatok a tengerparton!!!olyan romi volt!!!!!folytasd hamar!!!!!!!!!! blue_noemi15

2006.08.25. 22:07

anny: Jajj nan jók lettek ezek a részek!! Egyezik a véleményem Noémivel h Dunc-nál nincs édibb pasi! Folytasd hamar!   Noémi:Te is folytasd!!! Gyűrűt nézeget és vesz...hmm...elgondolkoztató!!       36.rész -Most biztos álmodom. –mosolyogtam majd a kezem a szememre tettem -Nem álmodsz. Itt van a te szőke herceged. –nevetett cukin -Nahát neked aztán van egód de, ami igaz az igaz. –karoltam át a nyakát -Hova megyünk enni? –csókolt meg -Ide a hotel mellé egy Hawaii nevezetű étterembe. Azt mondta a hapsi, hogy nagyon jó hely és szép de nem annyira, mint én. –cukkoltam egy kicsit -Mi? –komolyodott el -Mi mi? –mosolyogtam -Mit mondott? –fel kelt rólam -Semmit. –ültem fel én is -És te mit mondtál neki? –kérdezte szomin és cukin egyszerre -Jaj te kis buta. –öleltem szorosan magamhoz –Nem létezik más férfi rajtad kívül az én szívemben. Csak te vagy és senki más. –adtam a buksijára egy puszit -Jó de, akkor is. Olyan rossz ez nekem. Féltékeny vagyok. –nézett rám édesen -Mert én nem vagyok az, ha más nőkkel vagy. –mosolyogtam –Például mikor veletek táncolnak a lányok akkor az szerinted nekem nem esik rosszul? –kérdeztem kicsit bánatosan -De, biztos…Nici? -Hmm? –megfogta a kezemet -Szeretsz, igaz? -Persze hogy szeretlek. Komolyan és őszintén. -Én is komolyan szerelmes vagyok beléd. –nézett arin és mosolygott -Akkor jó. –adtam neki egy csókot majd sóhajtottam és rámosolyogtam –Megyek fürdeni. –fel keltem az ágyból –Sietek. Kb.: 10-15 perc múlva végeztem és felvettem egy fekete egyszerű anyagú ruhát. A hajamat feltűztem úgy mit egy kis szalmakazal, de nagyon dögös volt. Dunc-on hosszú szakadt farmer volt és egy szürke póló. Felhúztam a fekete sarumat és mentünk is. Mikor az ajtón kiléptünk és Dunc bezárta, átkarolt és egymásra mosolyogtunk és megcsókoltuk egymást. A liftnél volt egy pár, akik már házasok és volt egy kis gyerekük is. Elnéztem azt a kis kölyköt, ahogy játszik. Leértünk a földszintre és tele volt a recepció. Alig bírtunk kikászálódni valahogy. Az étterem nagyon hangulatos kis hely volt. Olyan Hawaii hogy úgy mondjam. Kis pálmafák, meg minden ilyesmi. Olyan asztalt kaptunk, ami a tengerre néz. Gyönyörű volt. Dunc mondta, hogy siessek az evéssel, mert szeretne mutatni valamit. Ahogy tudtam, siettem és amint látta, hogy befejeztem, hívta az egyik pincért, hogy fizessen. Lesétáltunk a partra majd Dunc feltűrte a gatyáját, levette a cipőjét majd felkapott és bement a tengerbe. -Dunc te mit művelsz? –súgtam halkan a fülébe -Majd meglátod. –ment még egy kicsit aztán megállt és lerakott –Aha, szóval mit keresünk mi itt? –néztem körbe -Nézz oda! –megfordított és épp Naplemenete volt -Úristen de, gyönyörű. –kaptam a mellkasomhoz –Fantasztikus. –az ég narancssárga, rózsaszín és lila fényekben pompázott. A tenger visszaverte az épp lemenőben lévő nap fényeit, így a tenger is olyan gyönyörű fényekben úszott, mint az égbolt. -Teccik? –átölelt hátulról és megpuszilta a fülemet -Még hogy teccik? Imádom… bele estem ebbe a naplementébe. –mondtam majd megfordultam és megcsókoltam Duncan-t. Ránéztem aztán hirtelen szenvedélyesen megcsókolt és ismét felkapott Ki vitt a partra lefektetett és csókolni kezdte a testemet. Letéptem róla a pólóját, és a mellkasát kezdtem csókolni majd a kezét végig, simította a hátamon. Az arcomra nézett és egy nagyot nyelt majd remegni kezdett. -Mi az? –kérdeztem kedvesen és a kezemet végig simítottam az arcán -Nem tudom. Úgy érzem, hogy a szívem kiugrik a helyéről. Nem bírok nyugton maradni. Én csak mosolyogni bírtam majd a fejét a mellkasomra hajtottam és simizni kezdtem a buksiját és a hajába túrtam. Dunc a homokba írogatott és rajzolgatott. Sokszor megpuszilta nyakamat és a számat. Volt hogy szorosan magához ölelt mintha nem akarná, hogy valami történjen velem. A tenger elkezdett hullámzani. Minket nem is egyszer megcsapkodtak a hullámok, ezért totálisan vizesek lettünk. Nem izgattuk magunkat. Csókolóztunk miközben háborgott a tenger és csak akkor kaptunk az agyunkhoz mikor a homok betemetett minket. Nagyot nevettünk magunkon aztán kicsit beljebb mentünk a parton. Lefeküdtünk, egymáskarjában voltunk és elnyomott az álom. Puszi: Nikki

[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]