itt az enyem is:D
33.rész
Lee és Samy is a korházba értek és már jöttek is hozzánk. Én Dunkkal élveztük magunkat és örültünk picikénknek..
- Édesem most hagylak titeket dumálni, még van egy kis dolgunk a stúdióba, de majd visszajövök hozzátok.- csókolt meg és már indult is ki, ahol Lee várta.
- Megszületett a kis Duncan James!- örvendezett Dunk és átölelte haverját, de úgy szoritotta Leet, hogy majdnem megfojtotta szegényt.
- Örülök haver, de nem kéne úgy szoritanod, mert a végén temetés is lesz ma.-mire Dunk elengedte.
- Bocsi, csak túlságosan boldog vagyok.- kezdett el táncolni a folyosón, még szerencse hogy nem járt arra senki másJ
- Azt épp veszem észre-röhögött Lee.-És fiú vagy lány?- kérdezte.
- Te szerinted a Duncan az milyen név?- néézett Dunk furcsán Leere.
- Hát....őőő... nem tom.- vakarta meg buksiját.- Én úgy tudtam hogy lánynév.
- Hééééé!Én neked lány vagyok???- lökte meg Dunk Leet nem túl erősenJ(mint az ovodásokJ
- JA, téged is Duncannak hivnak!Na de akkor mégis?- gondolkozott cukin.
- Hát fiú!-sóhajtott egyet Dunk.- Haver most őszintén, te meghülyültél????- nézett Dunk nagy szemekkel.
- Tudtom szerint nem, de Samy teljesen elvarázsolt.- kezdett el álmodozni.
- Na jó, menjünk vissza a stúdióba még mielőtt mondasz egyéb hülyeséget.-kezdte húzni Dunk álmodozó barátját.
Én Samyvel csodáltuk kicsi DunkytJSamy is nagyon örült nekem.
- Milyen édes a kisbaba.- mondta álmodozva Samy.- Nagyon szerencsés hogy te Dunkkal vagytok a szülei, és ti is szerencsések vagytok ezzel a kisbabával.
- Igy gondoltam én is- mosolyogtam.- Csak még Dunk kell megkérje a kezem, és akkor meglenne minden.- sóhajtottam.
- Még csak nem is emlitette?-kérdezte Samy.
- Hát nem.- szomorodtam el.
- Ne szomorkodj, szerintem hamarosan meg fogja tenni.- mosolygott.
- Gondolod?- kérdeztem.
- Ugyan, ne légy buta, persze hogy megteszi, hisz szeret nagyon téged- ölelt meg.
- Azt tudom én is.- lettek könnyesek szemeim.- Akkor fel a fejjel.- mosolyodtam el.
- Ez a beszéd! Na sajnálom de most mennem kell, de még beszélünk. Vigyázz magadra és a picire is.- mondta és már indult is.
- Oké, meglesz, te meg vigyázz Leere.- nevettem el magam, ő meg kinyújtotta nyelvét és távozott. Pár perc múlva jött a növérke és elvitte Dunkot a többi kisbabához. Nehezen engedtem el, mert féltettem. Ő volt a 2. személy akit az életemnél is jobban szerettem, a másik személy pedig Duncan volt(az igazi). Ők voltak az életem, semmi sem tudta őket elvenni tőlem.
Dunkék is már rég visszatértek a studióba.
- Na mi ez a nagy öröm?- kérdezte Sy látva az ugrándozó Duncant.
- APA LETTEM!!!!!!!!!!!!- elkezdett szaladgálni és ugrálni mint egy őrült(szegénynek az agyára ment az apaság.
- Csak vigyázz mert ártani fog neked- röhögtek a fiúk. De Dunk nem foglalkozott velük, tovább ugrándozott.
- OH YEEAAH! One love is all we need!!!!!!- kezdett el énekelni és táncolni.
- Szerintem már megártott neki.- röhögött Ant. Aztán Dunk is nagy nehezen lehiggadt és befejezték dolgukat, aztán már repült is hozzám(nem szószerintJ
Nekem sikerült kicsit pihennem, mikor Dunk bejött hozzám én még mélyen aludtam. Dunk leült mellém és nézett hogy milyen édesen alszom, közben arcom kezdte simogatni, amire én elmosolyodtam és kinyitottam szemeim.
- Meg is jöttél?- nyújtozkodtam egyet.
- Igen és néztem hogy milyen édesen alszol.- csókolt meg gyengéden.
- Régóta jöttél?- ijjedtem meg.
- Nem csak 1 pár perce, de nyugi itt maradok veled éjszakára.- ölelt meg.
- Megnyugodtam.- mosolyogtam.-De nem muszály itt maradnod, menj csak nyugodtan haza.-simogattam meg édes arcát.
- És aludjak az üres ágyba nélküled??- nézett kutyus szemekkel.
- Ó na!!
- Mi??- kérdezte ijjedten.
- Semmi csak tudod jól hogy elolvadok ettől a nézésedtől.- csókoltam meg.- Felőlem aludhatsz itt, csak kényelmetlen lesz neked.
- Akármilyen kényelmetlen is egy székben aludni, legalább itt vagyok veled.- simogatott meg.- De ha nagyon kényelmetlen lesz akkor bebújok melléd.- nézett aranyosan.
- Én megengedem, sőt meg is kérlek hogy már most is bújj mellém.- pusziltam meg homlokát, ő meg mellém bújt. Szorosan magához ölelt én meg arcához simultam és megsimogattam.
- Jó éjt picim!- csókolt meg szenvedélyesen.
- Neked is édesem.- bújtam izmos karjaiba. Olyan jó érzés volt karjaiban lenni. Nehezen aludtam el, mert Dunkyra gondoltam(a kicsire), de rájöttem hogy biztonságban van a többi kisbaba között. Végül engem is elnyomott az álom, úgy mint a mellettem levő édesen szuszogó Duncikámat.
blue_noemi15 |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Jajj nan sajnizom!!! De annyira jó a törid!!! Folytasd hamar!!!!
: 
