Új bejegyzés Frissítés

2006.08.04. 14:25

sawyercica: én is szeretem a tragédiákat. Csak én tudok rajtuk bőgni is. :DDD Valamiér a tragédia közelebb áll hozzám mint komédia, nem mintha olyan tragikus életem lenne :DDDD Elküldöm szívesen csak nem tom mikor. Talán még a héten sikerül :DDD És megpróbálok hozni még véliket is holnap, holnapután, most még nem olvastam az új részeket azér nem írok :D Puszi! Xen

2006.08.04. 14:06

blue_noemi15: nah az ilyen srácok is olyan ritkák mint a fehér holló.. hogy talizni akarnak a szülőkkel.. de hát dunc más tészta :) folytasd minál előbb puxi:sawyercica

2006.08.04. 14:01

xen: lécci küld el nekem E-Mail-ba a 3. befejezést ha nem is akarod ide felrakni(mer tom hogy szörnyen hangzik de én imádom a tragédiát és engem nem tud megsiratni egy szomi töri se se egy film egyszerűen nem tok rajtuk sírni...)lécci küldd el. címem: sawyercica@citromail.hu puxi:sawyercica

2006.08.04. 13:50

xen:ez naon szomoruan vegzodott, nekem is konnyesek lettek a szemeim, en is inkabb a happy endeket szeretem:D:D:Dna de hamar azokkal a reszekkel:D blue_noemi15 ui:most toltom azt a vidit:Dja, majd engem is dobjatok meg par velivel:D

2006.08.04. 13:33

amit a gépem nem akar lejátszani?????:((((((((:SSSSS ez szívás....nah mind1. letöltöm mégegyszer, talán mázlim lesz!!:DDDDjah és köszi. puszi:bebe

2006.08.04. 13:24

bebe: ezt itt lehet letölteni az oldalon! A frissítések között van vhol. 32 perces :DDDDDDD Haláli jó :DDDDDDD Azok a fejek amiket vág... ééééééééééédi!!!!!!! Amit az előbb írtam "kezes" résznél én meg Evi már fetrengtünk a röhögéstől :DDD Azt hittem belehalok a nevetésbe :DDDDD De ő is! Puszi! Xen Ja és ok, felteszem a másik befejezést nyugi :DDD

2006.08.04. 13:18

még vmi: félórás Duncan interjú?????az melyik...mi? hát...ő...vki mondja már el mi az?vagy melyik az????? puszi:bebe

2006.08.04. 13:15

Xen! Csak egy kérésem van: ne ez legyen a vége!!! Legyen happy end, vagy bármi más, csak ne ez!!! Most itt bőgök!!!ne csináld ezt!!!! puszi:bebe

2006.08.04. 12:10

Még valami! Lenne egy kérdésem hozzátok! (Ezt már  a Dumaládába is bene van, de ide is beírom, remélem nem baj) A félórás Duncan interjúban kb. a 27. és kb. az 51. másodperc között a mi drágánk mit csinál a kezével? Mert nekem sajna rossz dolog jutott az eszembe :DDDD Figyelitek, ahogy egyre erőteljesebben csinálja? :DDDDDDD  Plusz az az arckifejezés :DDDDDD Szerintetek mit csinál? Puszka! Xen

2006.08.04. 12:03

Sziasztok! Hát, megint egy szomorú résszel jöttem… (Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom;)   23. rész   -         Elmondom neki! Elmondom neki, elmondom neki! – győzködte magát hugi, amint a lépcsőn igyekezett lefelé – Ha megutál, ha soha többé nem akar látni, akkor is tudnia kell! Marie, mondd meg apának, ha hazajön, hogy a nővéremnél vagyok! – de ideje sem volt kilépni az ajtón, már is én „robbantam” be. -         Jess, te… -         Bocsáss meg nekem!!! – sírtam, és magamhoz öleltem. -         De hát miért? -         Szeretlek, kérlek szépen bocsáss meg! – mire megszólalhatott volna, már a régi szobámban voltam. Bezártam az ajtót. A fapadlón az egyik deszka már régen meg volt lazulva. Kiskorom óta az volt a rejtekhelyem, ahová a titkos dolgaimat tettem. Kivettem onnan, egy kis fiolát. Még évekkel ezelőtt volt, mikor vendégségbe jött hozzánk, egy idős hölgy. Apánk nem igazán örült neki, mert mindenféle mágikus dolgokkal foglalkozott. Engem viszont nagyon érdekelt. Szegény, amíg itt volt a nyakán lógtam. Végül megtanított nekem pár dolgot. Nagyon büszke voltam, a saját készítésű mérgemre. Mindig azt gondoltam, hogy ha ez a birtokomban van, semmi bajom nem eshet. „Milyen ironikus, a saját mérgemmel ölöm meg magam!” – gondoltam, és nem volt kérdéses, hogy megteszem e vagy nem. Levettem a kupakot, és tekintetem, a kezemre esett. Megpusziltam Duncan gyűrűjét, és egy hajtásra kiittam a mérget. Az utolsó gondolatom még az volt, hogy nemsokára találkozom Duncan-nel… -         Jess! – rohant utánam hugi, de az ajtót nem tudta kinyitni – Jess!!! – amilyen gyorsan csak tudta, kihozta a szobájából, az én szobám kulcsát.   -         Mi volt ez??? – kérdezte ijedten Marie, az egyik szobalány. -         Valaki sikított! – rémült meg a másik cseléd is.   *   -         James! -         Igen? -         Elmehet! Egy napja van elintézni a hivatalos ügyeit! Holnap indul Írországba! -         „Na persze, megyek Írországba” – gondolta Dunc – „Holnap ilyen korra már rég messze leszünk innen.” –  de még nem érte el az ajtót, hátratántorodott, és elesett. Mintha teljes erejéből neki ment volna egy falnak. -         Mi baja? – förmedt rá „kedvesen” a férfi. -         Nem tudom, én… mintha… - tápászkodott fel. -         Na most megy, vagy szívinfarktust kap? Indítson!!! – Duncan elindult hozzám. Nem ment a Lee háza felé. Valami azt súgta neki, hogy apámnál vagyok, így arra indult. Egy nagyon rossz érzéssel…     *   -         Mi most elvisszük a boncolásra, rendben? – szólt be az egyik orvos, a szobába, ahol Jen és Lee tartózkodott. Hugi nem válaszolt. Az arcát a kezébe temetve keservesen sírt. -         Öhm… Kisasszony, rendben? Ha valami lesz, telefonálunk – végül Lee intett neki aki szintén ült, csak annyi különbséggel, hogy ő a semmibe meredt. Így telt el még egy fél óra. Akkor Jennifer felpattant: -         Nem, nem, nem és NEM!!!!!!!!! –  a falnak szemben nekidőlve zokogott. Majd megfordult, és könnyein keresztül Lee-re meredt – Elvetéltem – semmi reakció – Lee elvesztettem a kisbabánkat… Hallod???!!! – egy bólintás – Ezt nem hiszem el hogy… – húgom hangja elcsuklott – hogy… meghalt a feleséged, meghalt a gyereked, és te egy átkozott könnycseppet sem ejtesz értük?????!!!!!!!! Tudod mi vagy te??? Egy élő emberi roncs, a legkönyörtelenebb ember, akivel valaha is találkoztam!!!!!! GYŰLÖLLEK, GYŰLÖLLEK, GYŰLÖLLEK!!!!!!!!!! Jen kirohant. Pár perc múlva Lee arcán egy könnycsepp gördült le… Kint csörgött a telefon. Hugi hisztérikusan kapta fel. -         Ki az???!!! -         Én vagyok kisasszony, Dr. Williams. Van egy rossz hírem… -         Doktor úr! Lehet annál rosszabb hír, hogy a nővérem meghalt? -         Ez esetben, hogy egy másik élet halt vele meg. Az ön nővére állapotos volt – Jen levágta a telefont, és rohanni kezdett. Ő sem tudta hová. Csak minél messzebb innen, ki a világból. Rohant. Az utcán egyenesen bele Duncan-be.   -         Jen! Mi baj van? – húgom csak tovább zokogott, teljesen elhagyta magát. Dunc-nak kellett megtartania, mert ha nem teszi összeesik, de ő is kezdett egyre jobban pánikba esni – Mi történt?! -         Jessica… Jessica… -         Mi van vele???!!! -         Meghalt Duncan, Jessica meghalt!!!!!!!! – ebben a pillanatban, Dunc szorítása megszűnt.  Jennifer leroskadt a járdára, és ott sírt tovább – és… babát várt, ő… terhes volt! Duncan lenézett rá. Szemében szenvedés és fájdalom tükröződött, de akkora, hogy az ember számára már szinte felfoghatatlan. De mikor lehajolt, és felsegítette, hugi már a fájdalom helyébe lépő rémisztő ürességtől ijedt meg. -         Haza tudsz menni? – kérdezte, de valahogy ezt se a saját hangján. Mintha egy gépezet beszélt volna. -         Te hova mész? – Dunc egy pillanatra elgondolkozott, majd halkan azt felelte: -         Nem tudom – majd Jen-t megkerülve elindult. Leginkább csak arra, amerre a lába vitte. Az egyik barátjának John-nak volt egy fegyverboltja a belvárosban. -         Duncan, te itt, én azt hittem… -         Adj egy kardot – vágott közbe. -         Jól vagy? – rémült meg John is, ugyanis barátja úgy nézett ki, mint egy élő halott. -         Adj egy kardot! – ismételte meg Duncan és John úgy döntött, hogy nem faggatja tovább. Átnyújtotta neki az egyik eszközt. Dunc kifordult, és a tengerpartig sétált. A hullámok lábainál állt meg. Pár méterre egy szikla. Az első csókunk helye. Elgondolkozott, hogy mi várna rá ezután? Külföldre hurcolnák, rabszolgának. Ez lenne a további élete értelme? Miért bünteti az élet? Ha volt hibája, már mélységesen megbűnhődött érte évekkel ezelőtt. De most mégegyszer lecsapott rá a sors. Ez már kibírhatatlan volt. Egy hirtelen mozdulattal felemelte a kardot, és hasba szúrta magát. Azon nyomban összeesett. Annyi ereje még volt, hogy a kardot kirántsa, aztán már csak egy szó hagyta el ajkait: -         Jess… Majd karja lehanyatlott, és örökre lehunyta szemeit.   Folyt. Köv.     Na mielőtt kitörne pánik! Szólok, hogy ennek a törinek három féle befejezést írtam! Ha nagyon nem szeretnétek beletörődni ebbe, felrakom a maradék részeket, aztán a kettesszámú befejezést is, ami happy end :) A hármas számút nem ajánlom, azon barátnőm sírógörcsöt kapott… Hát én már csak ilyen tragédia író vagyok :)   Puszka! Xen

2006.08.04. 11:46

nah kovi resz:)koszi csajok a veliket:D 22. rész Másnap délelőtt  ugyancsak takaritással foglalkoztunk, mint általába vasárnapokon szoktuk.De most a szobáinkat takaritottuk ki, nagy csoda hogy nálam nem volt akkora rendetlenség, mint amilyen szokott lenni. Látszik hogy egy hétig nem voltam otthonJ Épp pihentem egyet a teraszon bámulva az őszi tájat.Egyszer csak azt éreztem hogy valaki hátulról beletúr a hajamba és nyakon csókol, én tudtam hogy az csakis Duncim lehet, mert csak ő csókol olyan finoman..Én megfordultam és szorosan átöleltem. - Dunk!Úgy hiányoztál már, még akkor is ha egy nap választott el minket.- még mindig öleltem és megcsókoltam. - Te is nekem picim.- öleltük továbbra is egymást. - Gyere be, mert már fázom.- visszamentünk szobámba és becsuktuk a terasz ajtót.-Még pár dolog között kell rendet tegyek, addig ha megkérlek kiviszed a szemetet. - Kivánságod nekem parancs.- mondta mosolyogva és el is tűnt a szemeteszsákkal. Én épp egyik fiókomba kotorásztam, mikor egy kép esett ki onnan. Felvettem és megnéztem, a képen nem voltak mások, mint a szüleim.”Jézusom, de rég nem láttam őket” gondoltam magamba és egy könnycsepp csordult le arcomon. Közben Dunk is visszatért és látta hogy könnyesek szemeim. - Mi a baj édesem?- jött oda hozzám aggodóan és letörölte könnyes arcomat. - Semmi, csak egy képet találtam szüleimről és rájöttem mennyire hiányoznak- szipogtam. - Telefonon nem szoktatok beszélni?- ölelt meg. - Az az igazság hogy az utóbbi időben nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, és kezdem aggódni értük.- szipogtam még mindig, de akkor jött egy ötletem. - Biztos jól vannak.-biztatott Dunk. - Erre csak most gondoltam, haza fogok utazni és meglátogatom őket , ők is örülnének nekem.-mondtam ki határozottan. - Én veled mehetek?- kérdezte Dunk cuki pofival. - Hát perzse, nélküled nem megyek!- pusziltam meg. - Ezt jó hallani.- puszilta meg homlokom. - Legalább bemutatlak szüleimnek.-mosolyogtam. - Én is szeretném megismerni kedvesem szüleit, akik gondolom ugyancsak ilyen jó emberek.- fogta meg kezem és indultunk kifele. Ahogy haladtunk el Samy szobája mellett, láttuk ahogy Lee segit a takaritásban Samynek(Ó a kis segitőkész:)Elmosolyodtunk minketten és mentünk tovább.Elmentünk egy kis sétára, aztán beültünk valahova ebédelni, ami ugyanolyan romantikus volt mint a séta.Közben elhatároztuk hogy mi hogyan lesz, hogy másnap el is megyünk meghogy 1 hétig ott leszünk. Este Samynek is beszámoltam a dologról, aztán mondta hogy majd elbajlódik ő az üzlettel 1 hétig. Én persze már újból dobigáltam be a ruháimat. Dunk is elmesélte a szitut Johnnynak meg a többieknek. Johnny eleinte húzta az orrát, de aztán végül beleegyezett. Dunk is bepakolta cuccait és izgult, mert most végre kettesben utazunk elJLegalább Samy Leevel égy hétig nélkülünk lesznek. Bele se merek gondolni mi lesz ha csak kettesbe lesznekJReggel már nálunk is volt, én mint általába lustiztam az ágyba. Dunk is alig tudott kiszedni. - Édesem kelj fel, mennünk kell.- kezdett ébreszteni, én látszik hogy álmodtam még valamit. - Jaj, nem akarok suliba menni anyu!- mondtam kicsit nyafizva, de hallottam egy ismerős kacagást.- Hééé te nem vagy anyu!- nyitottam ki szemem éls csak akkor vettem észre hogy Dunk ül mellettem éls folyik el a nevetéstől. - Bocs nem akartam nevetni rajtad, de olyan aranyos voltál.-mondta kicsit lecsillapódva. - Anyum is mindig igy költött fel nekem meg mindig az volt a reakcióm- nyújtoztam egyet. - Én is mindig igy voltam suliskoromba.- mosolyodott el és végre meg is csókoltJ- Na de most öltözz fel, hogy menjünk. - Ok, de először letusolok, te addig menj igyál kávét, Samy biztos már csinált.-pusziltam meg és már ott se voltam. Gyorsan letusoltam, felölöztem és lementem én is meginni kávémat, valami kaját faltam.Dunk kivitte dolgaimat a kocsiba, aztán Samyéktől is elbucsúztunk. - Na jó utat akkor és jó szórakozást.- adtunk két puszit egymásnak Samyvel. - Ti is legyetek “jók”, ne legyen majd túl nagy felfordulás- nevettem el magam. - Megpróbáljuk.-mondták egyszerre.Miután mi elmentünk, ők is bevonultak a házba aztán egymásnak estek hisz az egész ház csak az övéké maradt egy hétigJ A repülőtéren megvettük a jegyeket és kis időn belül indult is a gépünk szülőhazámba. - Olyan jó lesz ez  a hét kettesben.- bújtam hozzá szorosan. - Igen, csak mi ketten!- adott egy nagy puszit fejemre. Az út többi részében aludtam, igaz csak két órát , de  az is jó volt, főleg Dunk karjaiban aludni. blue_noemi15

2006.08.04. 11:45

Bebe: tökre tetszik ahogy csavarod a törid minél előbb folytasd. blue_noemi15: tökre tetszik ahogy romi az egész törid. mikor folytatod? puxi:sawyercica

2006.08.04. 10:13

bebe: tok szupi lett ez  a resz is, remelem meg fogsz Dunkkal talalkozni:)jaj es terhes is vagy tole, de cuki:DDDD blue_noemi15

2006.08.04. 09:38

Helo! köszi a véliket!!JItt a kövi részem, remélem mindenkit jól összezavartam.JJJ Egy kicsit zavaros, de remélem érteni fogjátok mit írtam.J Asszem a törim, most egy nagy fordulatot vett. És ezek után –remélem-már csak izgibb lesz!!! 23.rész   -Cső, gyerekek.-nyílt az ajtó és Sy jött be rajta-Lee, vettem neked kajá......-de elhallgatott, mikor meglátott mindhármunkat -Most.....nekem mennem kell.-mondtam-Lee, majd még beszélünk. Sziasztok.-mondtan és siettem a kijárat fele -Ez meg mi volt?-kérdezte Sy -Elfelejtetted említeni, hogy mindent elmondtál Dunc-nak.-mondta None -Ömm...bocsi. Csak tudod nem bírtam látni, hogy te elviszed Christy-t randira, Dunc meg nem is tud róla.-magyarázkodott Mr. Webbe -Most ne vesszetek össze ezen a hülyeségen. Ha Christy-nek Lee jobban bejön, akkor én semmit se tehetek.-szólt közbe Dunc -Ahogy te gondolod hever,-most bocs Lee- de sztem Dunc-ot szereti Christy. -Tudom Sy, de annyira jó volt ez a nap.-mondta szomorúan Lee-De értsétek meg. Ma nem arra gondoltam, hogy milyen pózban fogom meghúzni a csajt, hanem arra, hogy érezze jól magát. -Szereted?-kérdezte Dunc -Asszem, de ez nem változtat azon, hogy mindennap gondol rád.-mondta *** Miközben a fiúk beszélgettek, addig én gyors léptekkel igyekeztem a szálloda fele, ami persze nem volt a legjobb ötlet. Benyitottam és persze azonnal a hálóba igyekeztem, hogy összeszedem a cuccaim és visszahúzok New York-ba. Na igen, ez sem ment egészen zökkenőmentesen, merthogy James és Linda odabent romantikáztak. -Úristen, Christy.-kapta magára a takarót James -Oh, bocsi.-fordultam meg-Csak kellenének a cuccaim, mert anélkül nem nagyon tudok elmenni. -Oké.-mondta-Ott vannak a csomagjaid az ajtó előtt. Azért tettem oda, hogy ezt elkerüljük. -Bocsi.-mondtam-Szia. Azaz sziasztok és bocs a zavarásért.-felkaptam a csomagjaim és már siettem is le. Hívtam egy taxit, ami elég gyorsan jött -És hova lesz, kisasszony?-kérdezte kedvesen a taxisofőr -A reptérre, kérem.-mondtam. És már száguldott is a Heathrow reptér fele. Megvettem a jegyem és vártam vagy 1 és ½  órát a repülőre. Persze csak azért, mert ez a legbénább repülőtér. Itt minden gép minimum 30 percet késik. Így az enyém késett vagy 45-öt is. Elfoglaltam a helyem és úgy negyed óra múlva a gép már London felett repült. Azaz hagyta el London. *** -Ezt csak úgy dönthetjük el, ha őt kérdezzük meg.-veszekedtek még mindig a fiúk-Nekem elmondta, hoyg szakított azzal a James-szel, szóval most ti szerintetek a szállodában lehet, vagy... -Erre ne is gondolj, Lee.-mondta Dunc-Nem hagyná itt Londont. *** Sokáig gondolkodtam, végül arra az elhatározásra jutottam, hogy jobb lesz, ha elfelejtem ezt az egészet és nem is gondolok semmi olyanra, ami ezzel kapcsolatos. Szóval pár hét múlva már ugyanúgy éltem az életem, mint máskor. A csajokkal: Kim-mel, Ashley-vel és Jenny-vel épp vásárolgattunk, mikor Jenny-nek vmi bekattant és azt mondta, hogy: -Te terhes vagy! -Mi van?-néztem rá elkerekedett szemekkel -Szerintem te terhes vagy. Én megérzem az ilyet. Akkor is megéreztem, mikor az unokahúgom volt az.-mondta -Ez badarság, hogy lehetnék az? De nézzétek, tök cukik ezek a kis babaruhák.-mutattam a butik kirakatára -Te bekattantál.-mondta-Gyere, inkább nézd meg ezt a minit. Tök jó és levan értékelve.-rángatott magával -Christy, mi történt Londonban?-kérdezte Kim -Elég hosszú történet.-sóhajtottam nagyot -Van elég időnk.-mondta Ash -Van benne szex?-kérdezte Jen -Van.-mosolyodtam el-De nem olyan, mint ahogy te szeretnéd. -Nincs benne többszörös orgazmus? Kár.-rántotta meg a vállát(na igen, ő már csak ilyenJ) -Nem akarod elmondani nekünk a történet lényegét?-kérdezte Kim -Jó, de akkor üljünk le.-mutattam egy közeli parkra(New Yorkban van egyáltalán park?:S) -Van az a Blue nevű csapat.-mondtam, miközben a parkhoz sétáltunk-És abban a bandában Dunc is benne van. -Én erről a bandáról még me is hallottam.-mondta Jen -Mert az Angolokat utálják amcsiban.-mondta Ash -Igazad lehet.-rántotta meg a vállát -És chat-eltem egy Simon nevű sráccal, aki ugyanúgy benne van ebben a Blue-ban.-mondtam -Hú, ez egy kicsit zavaros.-mondta Jen-Tovább? -És közben szexeltem Dunc-kal, aztán összevesztem vele, és aztán randiztam Lee-vel. Ja, és a Lee-s randi előtt szakítottunk James-szel, mert ő meg közben szerelmes lett. -Mi van?-kérdezte egyszerre a három lány -Ez full zavaros csaj.-mondta Kim -Tudom. De érthetőbben nem tudom elmondani. Vagyis kb. 3 nap kell, míg elmondom. -Oké, van idő, de előtte visszatérve egy témára.-mondta Jen-Te szexeltél Dunc-kal? -Igen, de részleteket nem mondom el. -Oké, ha azt nem mondod el, akkor azt mondd meg nekem: ti védekeztetek? -Hát persze, hogy......-de persze ekkor jutott eszembe, hogy-......NEM!!!-kiáltottam fel -Ez az!! Én éreztem, hogy terhes vagy!-ugrott fel vidáman Jen-Én megmondtam!!! Na milyen vagyok? Jó vagyok, mi?   Puszi:bebe

2006.08.04. 08:38

Noemi: Olyan édes Dunc(én meg csak szeretném, hogy a törim ilyen legyen:)Folytasd hamar!!!!!!!! puszi:bebe

2006.08.03. 22:07

nah vegre leirtam, kicsit lehet unalmas, de mar ne is almos vok:D 21. rész Reggel mindketten hatalmas fejfájásra ébredtünk. Sokmindenre nem nagyon emlékeztünk az estéből, csak a forró dolgokraJ - Dunk, én nem akarok kimászni az ágyból!- kezdtem nyafizni.- Nagyon fáj a fejem. - Nem kell kimásznod, feküdj csak vissza én majd vigyázok rád.- nyomott egy jó nagy puszit homlokomra, amitől kicsit enyhült fejfájásomJVisszabújtam az ágyikóba, kedvesem meg betakart. - Pihenj még, amig én főzök egy jó meleg teát.- mondta és már bent se volt.Én meg gondolataimba merültem, hogy milyen szerencsés vagyok egy ilyen pasival, mint Dunk, aki tiszta szivből szeret és mindig mellettem van. Most igazán boldog voltam, semmi az égvilágon nem tudott elválasztani Dunktól és senki se tudta elvenni őt tőlem.Közben Dunk is visszatért  két bögre forró teával és bebújt mellém.Én kicsit hamar ittam teámból és meg is lett az eredménye,mert jól megégettem nyelvem. - Jaaaaajjjjj!- kiáltottam egyet. - De hülye vagyok! Nem szóltam hogy  ennyire forró.- csapott egyet fejére. - Éhn vhagyok a hibász, nhem teh.- mondtam pöszén. - Na akkor mindketten hibásak vagyunk.-mosolyodott el Dunk. - Nah szhép moszt a nyhelvem is fháj.- vágtam morci pofit. - Ez hátha segit!- és lágyan megcsókolt.(ez volt az ellenszerJ - Márh jhobb.- simitottam egyet arcán. - Mondd csak, min voltál úgy elgondolkozva mikor bejöttem?- bújtunk szorosan egymáshoz és tovább szürcsölgettük a már nem annyira forró teát. - Hát csak azon hogy mennyire szeretlek.- pusziltam meg. - Én is nagyon szeretlek.- nézett azokkal a csodaszép kék szemeivel, majd újból megcsókolt.Szinte egész nap igy ültünk nem tőrödve a többiekkel.Pár nap múlva haza kellett mennünk, még egy utolsó pillantást vetettünk Róma szép városára és felszálltunk gépünkre.Én persze mindvégig Dunk ölébe ültem, még akkor is ha volt saját helyemJLee meg Samy is szétválaszthatatlanok voltak.Mikor leszállt gépünk Londonba, mindenki szivta a londoni hűvős levegőt és öröm volt újra itthon lenni, mert mindannyiunknak hiányzott már London.Taxit nem kellett hivnunk mert ott volt Dunk kocsija és hazavitt először minket, persze segitettek nekünk a csomagokkal. - Akkor holnap találkozunk majd- bucsuztunk el Dunkkal.Samy is Leetől, aztán bevonoltunk otthonunkba, ahol mindent ellepett a por. De elhatároztuk hogy takaritani fogunk és neki is láttunk a nagytakaritásnak. Én túl elvoltam gondolkozva, néha nem is figyeltem oda, hogy mit csinálok, párszor le is vertem valamit portörlés közben, de szerencsére nem tört el semmi se. - Vigyázz, nem tom hányadszorra ejtesz ki valamit a kezedből.- szólt rám Samy. - Jaj bocsi csak teljesen máshol jár az eszem.-tértem vissza a valóságba. - Azt épp vettem észre.- mosolyodott el.- És mi a gond? - Csak hiányzik Dunk – sóhajtottam. - De hisz alig egy órája mentek el és holnap ugyis találkoztok.- nyugtatott. - Tudom, de akkor is szeretném ha mellettem lenne.- álmodoztam tovább. - Te télleg alig tudsz meglenni nélküle.- mosolygott és átölelt. Aztán valamennyire megnyugodtam és tovább folytattuk a takaritást, amit hamarosan be is fejeztünk. Eközben a fiúk is hazaértek és lazsáltak  a nappaliba meg a Tv-t nézték, mintha lett volna valami érdekes benne. -  Ezt a filmet már láttam, ez nem érdekes, hiradóba hülyeségeket mondanak, ez ismétlés...- hallatszodtak Lee beszólásai, de Dunk nem figyelt se rá, se a Tvre. Csak nézett a semmibe  és gondolt ő is valamire, inkább valakire(rámJ - Hééé haver te ezen a földön vagy??- intett Dunk elött, de mintha azt se látta volna Dunk. - Jaj bocs csak el voltam gondolkodva- tért vissza Dunk is a valóságba. - Nah és vajon min vagy inkább kin?- pimaszkodott Lee. - Hát csak is Naomin.- sóhajtott egy jó nagyot Duncim. - És mi a gon vele, csinált valamit?- kezdett megijjedni Lee. - Jaj dehogy!Csak annyi hogy hiányzik.- sóhajtott még egyet. - Alig pár órája mentünk el tőlük.-folytatta tovább Lee. - Tudom csak szeretném ha mellettem lenne és ölelném őt..- kezdett álmodozni. - Jó a többire nem vagyok annyira kiváncsi- állitotta le Lee.-Huh, te aztán télleg teljesen bele vagy zúgva ebbe a csajba. - Ilyen a szerelem Lee. Kicsit még Tvztek, inkább Lee, azután meg aludni mentek. Mi is kicsi esti csajduma után felmentünk lefeküdni.Már alig birtam ki Dunk nélkül, de ő se nélkülem, mert  ugyanaz az álmunk is volt, hogy egymás karjaiban vagyunk. blue_noemi15

2006.08.03. 21:53

de jó:) siess:) ha tudsz

2006.08.03. 21:41

en irom, mindja fel is teszm, kis turelem:D

2006.08.03. 21:38

ma még ír valaki? mert akkor fennmaradok:)

2006.08.03. 18:13

Bebe: ne mondj olyanokat hogy uncsik a részeid mer ez tökre nem igaz! alig várom mindig hogy folytasd. blue_noemi15: naon tetszik a törid minélelőbb folytasd! puxi: sawyercica

[Friss hozzászólások] [1338-1319] [1318-1299] [1298-1279] [1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [Korábbi]