Hoztam a kövi részt. Nem hiszem, hogy a héten leszek már…de majd iparkodok. És ti is folytassátok hamar, mert mikor hazajövök, akkor látni akarom a folytatásokat!!!
15. rész
-Sy, hol van a fejfájás csillapító?-jött be egy ismerős srác egy szál alsógatyában
-Dunc, tudom, hogy nem vagy túl gátlásos, de vendégem van és…mi lenne, ha inkább felöltöznél.-mondta Sy zavarában
-Áááááááá!!! Felkell öltöznöm.-takargatta magát és már indult is az emeltre
-Asszem most kapcsolt, hogy alsógatyában van egy idegen előtt.-nevetett-Bocsáss meg, hogy így kell, megismerned a haverjaimat. Amúgy ő Duncan.
-Aha. Olyan ismerős.-gondolkodtam hangosan
-Ő is Amerikából jött.-mondta
-Ja bocs, csak gondol….Amerikából? És Duncan a neve?-kérdeztem. Neeem biztosan csak egy véletlen egybeesés.
-Ja. Miért? Minden Amerikait Duncan-nek hívnak?-kérdezte nevetve
-Nem, csak tudod…az a srác, akiről beszéltem neked. Ő is Duncan.
-Értem. De azt írtad, hogy most van barátod..nem?
-De….de van. És nagyon szeretem!-mondtam mosolyogva
-Hello!-jött már be öltözöttebben Duncan-azaz még mindig alsógatyában volt, csak most egy pólót is felkapott hozzáJ
-Duncan. Azt mondtam öltözz fel.
-De nem találom a ruháimat.-súgta oda haverjának, mire én elmosolyodtam
-Értem. Hát most ez is megteszi.-mondta Mr. Webbe-Christy ő itt Duncan James a haverom. Duncan, ő itt Christina Johnson.-na igen. A hallottak után pár másodpercig csak bámultuk egymást, mint valami csodát
-Valami gond van?-nézett csodálkozó arcunkra Simon
-Duncan-suttogtam magam elé és könnyes lett a szemem-Most mennem kell.-felkaptam a táskám és a kijárathoz siettem
-Christy!-futott utánam Dunc
-Most mennem kell.-mondtam és már ott sem voltam a barátságos kis lakásban
Kapkodtam a lábaimat, mint aki valami elől menekül. Persze ahogy hátranéztem láttam Duncan az utcán egy szál alsógatyában egy pólóbanJ, ahogy a nevem kiáltja. Nem is tudom, hogy miért, de valami bekattant. Megfordultam, és visszafutottam Duncan-hez. Odarohantam hozzá és szorosan megöleltem. Ő is szorosan ölelt. Simon meg az ajtóban állt értetlen fejjel.
-Gyere be. Egy kicsit zavar, hogy mindenki minket bámul az utcában.-mondta és visszainvitált a lakásba
-Ezt megmagyaráznátok?-csukta be Simon utánunk az ajtót
-Emlékszel, hogy meséltem neked egy Duncan nevű srácról?-néztem Duncan-re
-És az a Duncan. Ez a hülyegyerek Duncan?-nézett ijedt fejjel Simon
-Sy, ez nagyon kedves.
-Ja bocs, te is itt vagy?-nézett haverjára, mire belőlem a röhögő görcs tört ki
-Hogyhogy itt vagy?-nézett rám Duncan
-Hát…-hajtottam le a fejem-…a barátommal utaztam ide Londonba.
-Értem.-mondta-Akkor biztosan sietsz hozzá.
-Szeretnék veled beszélni.-mondtam
-Igen?
-Hát ő…-néztem Simon-ra
-Ja. Én itt se vagyok.
-Szóval?-nézett a szemembe
-Inkább te mondd el mi volt akkor?
-Mikor?
-2 évvel ezelött. Mikor csak úgy leráztál. Valami csajjal keféltél.-mondtam
-Te elmentél bulizni. Mikor hívtalak apád vette fel. De ahogy látom most sem unatkozol.-mondta gúnyosan
-Te teljesen hülye vagy.-mondtam és pofon vágtam-Te sosem hívtál.
-Akkor még csak 1 hete mentem el. Lakást kerestem. Ott volt a suli is.-mondta-És tudod mit? Azzal a csajjal olyat keféltem este….eszembe se jutottál.
-Utállak.-és rohantam volna már-megint-ki
-Várj csak.-mondta és karomnál fogva rángatott a nappaliba és ott ledobott a kanpéra-Tudom, hogy hiányzok.-és a ruha darabjaimat kezdte el rólam rángatni. Egy ideig ellenkeztem, aztán nem tudtam mit tenni. Tényleg hiányzik. Úgy kívántam. Egy szoba fele kezdtünk haladni, de közben még mindig egymás ajkait harapdáltuk vadul. Hanyagul lelökött az ágyra és rám mászott. A maradék ruhadarabokat tépte le rólam, én is így tettem. Lerángattam róla mindent-mintha annyira sok dolog lett volna rajtaJ. A mellbimbóimat kezdet el harapdálni. Lassan lejjebb csúszott. Olyan finom volt, éreztem minél jobban kíván. Szal Odáig csúszott és ott időzött egy kis ideig, aztán persze én kényeztettem. Nem bírtuk tovább, Dunc lassan belém helyzet haverját és ütemre mozgott. Olyan finoman csinálta. Még azt is lefelejtettem, hogy hol vagyok, csak a mennyben éreztem magam. Sosem akartam, hoyg vége legyen, de mégis vége szakadt, végül egymás mellett feküdtünk lihegve(hát ez volt a rövidebb változat. Lusta voltam írniJ)
puszi:bebe |