Duncan a rendetlen?

2007.03.09.

Duncan James szellemileg leblokkol, amikor odamegy a ruhaszekrényéhez.

Nekünk túl sok ruhánk van, aminek a legnagyobb részét soha nem hordjuk, de vonakodunk őket kihajítani.

Általában nem kalandozunk mikor ruhákat-vásárolunk, és amikor veszünk valamit, kicsit megfontoljuk, hogy biztosan hordani fogjuk e.

 Végül az idő által terjedünk, és karnyújtásnyira vagyunk a harminctól, ránkmaradnak a túlcsorduló ruhaszekrények, kevés, rendszeresen hordott kedvenc ruhadarabokkal. Nincs nyoma annak, hogy minek kellene mennie, és minek kellene maradnia és mit kell venni hogy csinosak legyünk.

Duncan James, az egykori Blue fiúcsapat tagja, közeledik a harminchoz és egy ilyen problémával néz szembe.

Tavasszal a levegőben beleegyezett, hogy Hannah Sandling hírességstiliszt tavaszi nagytakarítás végezen a ruhaszekrényében és adjon néhány tanácsot avval kapcsolatban, hogy hogyan lehet néhány jól kigondolt vásárlással felfrissíteni azt, amit kihagynak a ruhatárból.

Duncan fényes fehér mosolya miatt, valami az ITV Dancing On Ice-ának a rajongói által vált annyira ismertté, és most sehol se látni.

És ez készenléti állapotban, nyilvánvalóan egy az énekesnek szóló kényelmetlen tapasztalat és Hannah kutat órákon át Dunc ruhaszekrényében miközben megvizsgál a legbecsültebb tulajdonai közül néhányat.

Csendesített és vállat vont, sokféle ing, cipő és nadrág fölött hüvelykujj és mutatóujj között vesz fel egy pár farmert és tartja őket a kar hosszánál miközben fitogtatja a teljes undor egy kifejezését.

„Ezek szörnyűek!” jelentette ki Hannah, az átvizsgáló, a pár koptatott farmer a rojtok vízszintes sorozata bevágvágva mindegyik nadrág lába hosszában.

„Úgy néznek ki, mintha valaki egy pár ollóval megtámadta volna őket, és őszintén én szeretnék célba érni a munkámmal!”

„De emlékeztetnek engem néhány nagy időre, amik Blue-ban voltak!” esedezett Duncan. „A színpadon hordtam őket és beutaztam velük a világot.”

„Engem nem érdekel”, vonta meg a vállát Hannah.

„Három évvel ezelőtt váltottál Blue-ból és itt az idő, hogy a ruhaszekrényedel is ezt tedd. Meg fogom engedni neked, hogy megtartsad őket – de csak egy a padlásodban levő dobozban. Neked meg kell ígérned nekem, hogy soha nem fogod újra hordani őket.”

Nemrég felhagyott avval, hogy a BBC1showjában (Whose Wedding Is It Anyway?) végezzen hibaelhárítást a valódi világból való esküvőkön., Hannah nem idegen attól, hogy szeret keménykedni.

Megfenyítetten, Duncan rábólintott a megállapodásra. Nem tudsz segíteni, csak sajnálod. Kezdi felfedezni, hogy elhagyni a múlat egy fájdalmas eljárás lehet – de bevallja, hogy ez szükséges.

„Hannah teljesen jó’, mondja később.

„Úgy érzem, hogy eltávolodok az életem fiúbanda időszakától, és nekem szükségem volt arra, hogy valaki keresztülmenjen a ruhaszekrényemen és sokáig válogasson mindent. A ruhák közül néhányat a Blue korai időszakában hordtunk, ezek arra késztetnek engem, hogy megalázkodjak. Kifogytam a ruhahelységekből, mert én a ruhák felhalmozója vagyok. Nekem otthon kell lennie kb. száz pár farmeremnek és közülük 20-nál kevesebbet hordok – a többi megtölti a ruhaszekrényemet. „

„Én azok közül az érzelmes emberek közül az egyik vagyok, aki nem akarnak megszabadulni a ruháiktól, mert emlékeket kötnek hozzájuk. „

Több millió imádó fiatal női rajongónak énekelt  a világ körül, így Duncan nincs szűkében az emlékeknek.

A Blandford Forumban levő anyja és nagyszülei nevelték fel, Dorset-ben (az apja elhagyta őket, mielőtt megszületett), a ’Haven Mate’-ben vágta a szórakoztatás fogait, egy fajtája az üdülőtábornak, és egy meghallgatás által csatlakozott a Blue-hoz. A bandának három No 1 dalja volt, és eladott 13 millió lemezt, mielőtt végül 2005-ben feloszlott.

Most, a 30-as kora itt van a sarkon, és 2 új karrier kezdődik a számára, mint TV bemondó (The National Lottery) és a West Endi színház (’titoktartásra esküdtem’), Duncan azt gondolja, hogy végül elérkezett az idő, hogy rendbe tegye a ruhaszekrényét.

Kereken visszautasított egyebek között egy olyan csíkos bársonydzseki, ami tiszta, Peter Stringfellow-os (A Stringfellow nevű londoni sztriptíz nightclub alapítotagja), egy olyan mintázott barna inget, ’lehet, hogy ami éppen működne mosogatórongyként’, ’egyszerűen taszító’ trikót és olyan szabadidőruhát, ami kicsikarja a választ, ’Pfúj’! Hannah-nak sikerül a ruhaszekrényében találnia néhány cuccot, ami dicséretre érdemes.

„A kedvenc tételem ez az All Saints dzseki,” mondja Hannah. „Ennek olyan szokatlan retromandzsettái és gombjai vannak, amik egy igazán művészi pillantás adnak.”

Szóval, a lábbelijei egyszerű, divatos bőrcipők, olyan jól elkészített csizmák, amik remekül mutatnak farmerrel és ezek a fantasztikus, színes edzőcipők, amik igazán ki tudnak emelni egy egyszerű felszerelést. „Karácsonykor kaptam ezeket az Adidas Americanas címpőket”, sugárzik Duncan, miközben megemlít egy pár piros, fehér és kék kígyóbőr edzőcipőt.  „Ők most a kedvenc dolgaim a ruhaszekrényben. A cipők és edzők határozottan az erődjeim. És a borotválkozás utáni arcvíz. Szeretem Bulgarit, különösen az Aquát; valójában, most az van rajtam. Minden reggel, benedvesítem magam Creme de la Merrel, ami drága de bababőr-puhaságot eredményez, azután fröcskölök Bulgariból egy keveset és készen állok a világra.”

Hannah megismerteti Duncant azokkal a ruhákkal és tartozékokkal, amiket sokféle boltból vett kölcsön London körül.

„Felhoztam a sima utcák és designer-ek egy keverékét, mert divatosnak tűnni semmi esetre sem pusztán drága címkékről szól”, magyarázza.

„Gondolkodásból kapom az ihletemet arról a személyről, akit öltöztetek, és a karakterükből, azután kiveszem őket a kényelemzónájukból és kipróbálom beletenni őket valami szokatlanba.”

„Az az első dolog, amit ki fogunk próbálni, nem boyban-es, de rocksztár-os.” És evvel az elvont tervvel átadott Duncannek egy a mellkason keresztül V kivágású pólót Energie-ből, amit Duncan szeret. A felszerelést befejezi Duncan saját All Saints dzsekije, a Converse cipők és Energie-ből egy pár fakított farmert, azután egy Reiss övvel fejezték be, kiegészítőként egy nagy biztosítótű csecsebecse és egy Theo Fennell feszületnyaklánc, valamint egy fekete gyémánt-koponya gyűrű.

„Tizenkét ezer!” kikiáltja Duncan, mikor elmondják neki, hogy a gyűrű mennyibe kerül. „Szeretem az ékszereket, de nem tudom megengedni ezt a fajta dolgot.”

„Megpróbálom kiemelni őt az otthonos fiúbanda képből, és kifinomult emberré formálni őt”, magyarázza Hannah.

„Még egy kicsit James Bondn-osnak kell lennie, de nem Pierce Brosnan-ak, aki vinnyogó, és nagyon ízléstelen volt. Megpróbálom helyette eltalálni őt a nagyszerű, göröngyös Daniel Craig útjában.”

Miközben evvel a tervvel eljár, kihúz egy makulátlan Hardy Amies seregély-fekete-öltönyt, ami fehér inggel került össze, fekete bőr az Aldo cipő, és fekete gyapjúszövetet.

„Ha legközelebb egy jól öltözött partira mész, ez pontosan az, amit neked hordanod kellene,” jelenti ki Hannah.

A felszereléssel, Duncan bizonytalansága eltűnik. „Nekem nemrég volt két öltönyöm, kézzel készített [hollandiai Esquire és Richard James általi Savile Row], de őszíntén én soha nem voltam kényelmes miközben hordtam őket. De most egyre inkább vonzódok a jó öltönyökhöz és ingekhez, és különösen szeretem Boss-t és D&G-t, akik öltöztetett minket, amikor a bandában voltunk. Akkor sok ingyen ruhát kaptam – még mindig – de jobb hordani azt, amit akarsz, annál, amit neked adnak. „

Duncan vétkes volt egy olyan hibában, amit sok ember csinál, magyarázza Hannah. „Túl gyakran inkább a ruhák harcolnak és túl sokat csinálod. Jobb, ha hordasz egy mesés öltönyt, azután az inget, cipőket és nyakkendőt; mintha feltűnő cipőket hordasz, egy egyszerű felsővel és nadrágokkal.” „Én nem mondom, hogy legyél unalmas bármilyen eszközök által, de ne vigyed túlzásba. Ez nem rakétatudomány.”

Egy másik darab új ruházat Duncan ruhaszekrényében egy olyan pár fehér farmer, amit  a kifehérítenek, edzők és egy menta-zöld-fehér csíkos kasmír Zegna Sport felső egy friss, nyárias, takaros pillantásért. A hatás ismét figyelemre méltó és Duncant lenyűgözik. Az az egy darab ruházat, amitől Hannah nem tudja meggyőzni Duncant, hogy váljon meg, a kedvenc szürke Gap kardigánja. De miután kombinálta  egy koponyával-szegecselt Energie póló-val, néhány faszén színű Reiss nadrágal és Duncan fekete bőrcsizmájával, mindketten egyetértettek avval, hogy ez csodálatos.

„Néha a mai nap egy fájdalmas eljárás volt”, ismeri be Duncan, „de engem igazán megihletett az új cuccok közül néhány. Határozottan legközelebb fizetni fogok Reissnak egy látogatást és elmegyek vásárolni.” 

Ahogy becsomagolja az új ruhaszekrényét, megkérdezem, hogy tekintve a Take That sikereit az  összejövetel után, van e bármilyen esély a Blue újraegyessülésére.

„Nos, feladtam ezt az utat,” Duncan mosolyog, „ha ez avval jár, hogy megint azokat a koptatott, hasított farmerokat kett hordanom, nincs esély!”