Duncan James, énekes

A narancssárga fa, Totteridgeben (The Orange Tree)

Szeretem ezt a helyet mert amikor először elköltöztem Londonba, egy másik bandában voltam és  egy nagy házban éltem a másik fickók közül az egyikkel. Elmentünk az Orange Tree-be, mert ez volt a helyi kocsmánk. Ez akkor nagyon más volt. Most jó étel van ott, nyugalmas környék és nem piszkálnak téged. Igazán jó felnyársalt-sült csirkét készítenek ott. A barátaim közül sokan élnek ekörül a terület körül és, amikor arra járok jó érzés, hogy olyan helyen ebédelhetek, mint ez.

Mindenki nevetett rajtam, amikor én gyerek voltam, mert én az igazán régi ízeket szerettem. Emlékszem, hogy a mamámat elborzasztotta az, hogy amikor kicsi voltam és elkezdtem olajbogyókat és kaprikat enni. , Azután nekem volt egy csigákkal kapcsolatos rögeszmém. Ha visszamennénk az időben és nem lenne pénzem és a munkanélküli-segélyen élnék, akkor ha megkaptam volna a munkanélküli járadékomat elmentem volna és füstölt lazacot vettem volna.

A nagyanyám ilyen volt, „Ha nincs pénzed, akkor minek veszel füstölt lazacot?” . Ez igazán drága de finom volt. Néha eléggé extravagánssá tudok válni: kedvelem a kaviárt. Lee-vel egyszer egy étteremnél voltam, azt hiszem, hogy Párizsban volt, és homárt és kaviárt rendeltünk.

A kaviár egy kicsi edénnyel 250 fontba (kb. 92500 Ft) került. Mi éppen olyanok voltunk, mint az idióták, kapsz körülbelül három falatot és ennyi. Költöttünk körülbelül másfél ezrest.

Mindig elbújtam a nagyim lábai alá a konyhában miközben néztem őt. Nem akarok nagyképűnek hangzani, de én egy igazán jó szakács vagyok.Vannak emberek körülöttem (gondolom ebből az iparból – szerk.). Igazán jó csinálom a curris csirkeszárnyakat A bűnöm az étel. Ha nem mennék a tornaterembe, olyan kövér volnék, mint Andy Barker

Orange Tree, 7 Totteridge Village, Whetstone,